Filmkritika: A hobbit - Az öt sereg csatája

Peter Jackson neve egybeforrt Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájával, ezért mikor kiderült, hogy az író egyik másik művét, A hobbitot is ő rendezi meg, számítani lehetett rá, hogy a színvonal hasonlóan jó lesz. Bár voltak kételkedők (magam is közéjük tartoztam), akik úgy gondolták, egy 200 oldalas gyerekmesét három filmre bontva elmesélni nem éppen a legjobb ötlet. Aztán kijött az első, majd a második film is, és a kételkedők megnyugodhattak, Peter Jackson okosan nyúlt az alapanyaghoz, és szépen illesztette be a történetet a már ismert középföldei történetmesélésbe. És idén megérkezett a harmadik, egyben befejező rész.
A történetről röviden: Thorin és csapata elérték a Hegyet, kiűzték onnan a sárkányt, Thorint azonban megszédíti a sok arany és úgy határoz, ő és törpjei fognak uralkodni ismét Ereborban. Közben a sárkány a közeli Tóváros ellen indul, mert úgy hiszi, ők szabadították rá a törpcsapatot. Ha ez nem lenne elég, a tündekirály is a Hegy ellen vonul, hogy drágaköveket követeljen vissza a törpöktől, az orkseregek pedig a Sötét Úr parancsára indulnak elpusztítani a törpöket. Bármennyire is kuszának tűnik a leírásom, a filmben tényleg így van, hogy mindenféle népek seregestül felvonulnak a Hegyhez, hogy rövidesen kezdetét vehesse a csata. És ez az a hiba, amiért nem vagyok teljesen megelégedve a filmmel. Benne van a címében, hogy csatázni fog itt mindenki mindenkivel, de akkor is úgy éreztem, néha már kicsit sok volt. Arról nem is beszélve, hogy jó pár csatajelenet annyira ki lett tartva, hogy a valóságban ilyen biztos nem fordulhat elő. Értem én, hogy ezt a sztorit egy meseként kéne nézni, de attól még nem tudom elhinni, hogy Thorin és Azog között valóban addig kellett tartania a harcnak, ameddig tartott; és ez csak egy példa a sok közül. De nem szeretnék túl mélyen belemenni ebbe, mert alapvetően nem tudok semmi más hibát felhozni a film kárára. A látvány jó, a történetmesélés is (kifejezetten tetszettek azok a részek, amik a Gyűrűk Urához szolgáltak átkötésként), a karakterek életszerűek, és ebben nagy szerepe van az őket megszemélyesítő színészeknek is (Ian McKellen örökre Gandalf marad minden GyU-rajongónak, Martin Freeman is remekel Bilbóként, és még kiemelném Luke Evanst, mint Bardot), a sárkány pedig bár rövid ideig szerepel, az idő alatt abszolút ellopja a show-t.
Bár ahogy látható, nem vagyok teljesen elégedett a filmmel, azért hiányozni fog A hobbit és a vele járó kötelező december közepi mozizás. :)Tolkien-rajongóknak kötelező a film megtekintése, akik pedig csak egy jó kikapcsolódásra vágynak, nos, úgy hiszem, nekik is tetszeni fog a film.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A sárkányt.
 - Alfrid szerencsétlenkedéseit.
 - A csatajeleneteket.


A hobbit - Az öt sereg csatája (The Hobbit - The Battle of the Five Armies)
színes, eredeti nyelvű, 144 perc
Rendező: Peter Jackson
Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Luke Evans, Lee Pace, Orlando Bloom, Evangeline Lilly, Cate Blanchett, Hugo Weaving, Christopher Lee, Benedict Cumberbatch

Golden Globe-jelölések 2015

Ma délután (magyar idő szerint fél három körül) kihirdették a 72. Golden Globe jelöltjeit mind a filmes, mind a televíziós szekcióban. A kritikák és az előzetes jóslások alapján egyáltalán nem okoztak meglepetést az egyes jelölések (legalábbis számomra), és van jó pár színész/dal/televíziós sorozat, akiért/amiért izgulhatok majd :) A főbb kategóriáknál a Legjobb férfi főszereplőnek jelölték Benedict Cumberbatchet a Kódjátszmabeli szerepéért. A filmre nagyon kíváncsi vagyok, de Magyarországon sajnos csak jövő év februárjában mutatják be. A Legjobb betétdal kategóriában jelölték Lorde: Yellow Flicker Beat című dalát, amiről Az éhezők viadalával kapcsolatban már írtam. Televíziós sorozatoknál a Legjobb drámai sorozatoknál a Trónok harcának, Legjobb női főszereplő minisorozatban kategóriában Jessica Lange-nek (American Horror Story), Legjobb férfi főszereplő kategóriában pedig újfent Benedict Cumberbatchnek (Sherlock) drukkolok! :)
A díjakat 2015. január 11.-én adják át, a műsor házigazdái a jól megszokott páros, Tina Fey és Amy Poehler lesznek.
A jelöltek részletes listáját megtaláljátok az alábbi linken:
http://www.imdb.com/awards-central/golden-globes/?ref_=hm_ac_ggn_hd

Könyvkritika: Lois Lowry - Valahol, messze

A könyv a molyos adatbázis alapján Az emlékek őre-tetralógia második kötete. Ez alapján arra gondolna az ember, hogy a könyv egyenesen folytatja onnan, ahol az előző kötetben abbahagyta. Lois Lowry sorozata azonban - meglátásom szerint - nem hagyományos értelemben vett sorozat, mivel nem Jonas és a kisbaba, Gabriel történetét meséli tovább, hanem bevezet minket egy másik utópisztikus világba, ahol megismerjük új főszereplőnket, Kirát. Bár nehéz hozzászokni ehhez a  stratégiához, azt kell mondjam, nem tartom rossz ötletnek ezt a fajta megvalósítást. Úgy gondolom, ezeket a könyveket inkább a mondanivaló, nem pedig a már jól ismert szereplők fogják össze egy sorozattá.
Kira egy olyan világban él, ahol nehéz boldogulni, ha van valami testi problémád. A lány ezt első kézből tapasztalja meg, ugyanis megcsavarodott lábbal született, és ezért csak sántítva tud közlekedni. Anyja halála után közössége ki akarja lökni magából, de az Őrzők Tanácsa megvédi és felkarolja a lányt, mivel Kirának különleges tehetsége van a hímzéshez. Fontos feladatot adnak neki, s mialatt a lány munkáját végzi, rájön, talán mégsem minden olyan a világban, mint amilyennek látszik...
Ahogy már említettem, az elején fura volt, hogy semmi kapcsolódás nincs Az emlékek őréhez, hanem elkezdődik egy teljesen más történet. Azonban ahogy haladt előre a történet, jobban megismertük Kirát, a világának fontos jellemzőit, úgy egyre jobban tetszett a történet. (Igaz, azt be kell valljam, amikor kiderült, hogy Kira különleges képessége az, hogy jól tud hímezni, akkor csalódott voltam kissé, de valószínűleg csak azért, mert hozzászoktam a fantasy könyvekben, hogy a "különleges képesség" alatt általában nagyobb dolgokat - gondolatolvasás, teleportálás, stb. - értenek.) Bár itt sem volt túlságosan akciódús a cselekmény, ennek ellenére olvasmányos és élvezhető volt, főleg onnantól, hogy Kira elkezdte megtanulni, hogy melyik növényből milyen szín állítható elő. Matt, a lány jóbarátja volt az egyik kedvenc karakterem a könyv során, szinte láttam magam előtt a csintalan, de csupaszív kisfiút. Nem szeretnék túl sokat elmondani a sztoriból, de volt egy pont, ahol fény derült egy-két nem egészen tiszta dologra, és akkor jöttem rá, hogy több van a történetben, mint elsőre hinnénk: itt derül ki, hogy nem minden olyan szép, mint amilyennek hisszük.
Mivel a könyv nem túl hosszú, viszonylag könnyen követhető és olvasható, nem is szeretném szaporítani a szót, csak annyit tudok mondani most is, mint az előző könyvnél: egyszerű történet fontos mondanivalóval tálalva; szerintem érdemes időt szánni rá, elolvasni, majd egy kicsit elgondolkozni rajta.

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Matt minden megszólalását.
 - Kira a színekről tanul.
 - A kék szín egyediségét.
 - A könyv végén felbukkanó vak ember történetét.

napi zenék

Ahogy előző bejegyzésemben olvashattátok, szombaton elmentem moziba megnézni Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1.rész című filmet. Említést tettem arról, hogy van a filmben egy dal, amit Katniss énekel. Nos, kb. szombat este óta az a dal jár az eszemben a film főcímdalával, a Yellow Flicker Beattel együtt, és most veletek is megosztom, hogy aki még nem ismeri, hallgassa meg, aki pedig már ismeri, az dúdolja együtt velem egész nap! :)

The Hanging Tree:

Lorde - Yellow Flicker Beat: