Lois Lowry munkássága nem teljesen ismeretlen előttem, mivel korábban már két könyvét is olvastam, sőt az egyik meg is van otthon. :) Az emlékek őréről sokat olvastam anno a Harry Potter-köteteimben lévő könyjelzőkön, amin különböző könyveket ajánlottak. Aztán eltelt egy kis idő, és most, amikor kiderült, hogy film készül belőle, úgy döntöttem, nekivágok és elolvasom.
A történet főszereplője egy tizenkét éves kisfiú, Jonas, aki egy látszólag tökéletes világban éli az életét. Ebben a világban minden tizenkét éves gyerek további sorsát egy ceremónia keretén belül dönti el a Döntéshozók Bizottsága. (apró megjegyzés: ez a beosztósdi kezd már klisés lenni) Jonas nagy feladatot kap: őrzőnek választják ki, s hamarosan meg is kezdődik a kiképzése. Ennek során a fiú felismeri, világa mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik...
Molyon sem tudtam rendesen megfogalmazni az értékelésemet, itt is számítsatok rá, hogy nem fogom tudni pontosan kifejezni, mit is akarok mondani tulajdonképp. A könyv elején kicsit megijedtem, mert nem volt cselekménydús az első negyven oldal, és a társadalom, a főhős mindennapjainak bemutatásán kívül nem történt semmi. Ez a komótosság a későbbiekben is megmaradt, ami nem volt baj, csupán hozzá kellett szoknom. A Ceremónia, aminek keretében Jonas megtudta, hogy őrző lesz, nagyon érdekes és szép volt, és a fiú kiképzése is nagyon tetszett. Félelmetes és megdöbbentő volt olvasni, ahogy megismerte a színeket, az érzelmeket (jókat és rosszat egyaránt), s rájött világának hibáira. Ezek a jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással, illetve azok, amelyekben kiderült, hogy Jonas világában nem ismernek el olyan alapvető dolgokat, mint a család, a szeretet, vagy a természetes testi vágy. A felsoroltak miatt mondom azt, hogy bár nem erre számítottam, amikor belekezdtem a könyvbe, mégsem vagyok csalódott, mert a mondanivaló, az üzenet, amit közvetíteni szeretne az írónő, az igenis fontos és érdemes figyelmet szentelni rá.
Aki egy kis elgondolkodásra vágyik, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet, viszont ha már láttátok a filmet/az előzetesét, készüljetek fel, hogy egyáltalán nem olyan pörgős a történet, mint ahogy azt mutatják. Ettől függetlenül jó könyv, csak ez esetben nem a szereplők, a történések, hanem a mondanivalója miatt használhatjuk rá a fent említett jelzőt.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Jonas és az őrző találkozásait.
- Az őrző kedvenc emlékét.
- A szánkó motívum fontosságát.
2014. október 20., hétfő
2014. október 19., vasárnap
Új kedvenc sorozat a láthatáron!
Van már jó pár sorozat, amit követek, és nyáron meg is fogadtam magamnak, hogy nem is kezdek bele újabba egy ideig, mert mindig attól tartok, hogy egyszer olyan sok sorozatot fogok követni, hogy össze fogok keveredni a történetekben :) Az AHS-t nemrégiben kezdtem el kerülgetni, lévén félős típus vagyok, horrorfilmeket is elvétve nézek, de valamilyen magmagyarázhatatlan oknál fogva a sorozat nem hagyott nyugodni, folyamatosan próbált magához vonzani.. Így pénteken fogtam a laptopot, lekapcsoltam a lámpát, besötétítettem, hogy meglegyen a hangulat, és meglestem a pilotot. És függő lettem!!! Nagyon félelmetes és fura volt, de pont ezért tetszett, plusz a cselekmény előrehaladtával egyre érdekesebb és megdöbbentőbb dolgok derültek ki. Annyit elmesélek, hogy ennek a sorozatnak az a sajátossága, hogy minden évad más tematikára épül, a közös pont természetesen a tiszta horror.
Az első évad a horror műfaj egyik nagy kedvencét, a kísértetház témakört választotta. Adott egy család, új házba költöznek, ahol hamarosan elszabadul a pokol... ismeritek az alapsztorit. Többet nem is mondok, nézzétek bele inkább, izgalmasabb, mintha én most itt nekiállnék fecsegni róla. Ma délutánra végeztem is az első évaddal, és úgy terveztem, akkor írok róla egy véleményt, aztán majd a jövő héten folytatom a második évaddal, mert nem akarom, hogy egybefolyjanak az egyes évad cselekményei. Aztán persze hogy nem bírtam magammal, és megnéztem a második évad első részét. Ó, egek, mennyire jó volt! Ezúttal egy elmegyógyintézet a helyszín, és már most rámhozták a frászt, mi lesz még később?
Mielőtt azt hinnétek, ennyi volt a bejegyzés, és a színészekre, esetleges kedvencekre már ki sem térek, megnyugtatlak titeket, van még mondanivalóm! Hah, de azt mind legépelni... Holnap nem fogok tudni jegyzetelni a suliban. A sorozatnak van még egy sajátossága a témakör váltogatása mellett: vannak színészek, akiket átvisz egyik évadból a másikba, de persze más karaktert játszanak. Így történhet meg az, hogy ha megszeretsz egy színészt, és az általa játszott szereplő meghal, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem kell lemondanod arról, hogy a karaktert játszó színészt ne lásd viszont a következő évadban! (miért nincs ilyen opció a Trónok harcában? Jó, tudom, azért mert az más felépítésű sorozat. /ImissJojen/) És akkor most dobpergést kérek, ugyanis örömmel jelentem be a "Színészpasik, akiket imádok" csapatom legújabb tagját, Evan Peterst!!! Játszott már filmekben is, egyet-kettőt láttam is, és általában mindig ő volt a csóró, szerencsétlen srác, akinek nem jutott semmi a jóból. (akkor is mindig kedveltem, mert én alapból kedvelem, ha egy fiú nem tökéletes, hanem néhanapján kicsit setesuta) Az első évadban egy problémás fiút alakít, és valami iszonyatosan jól! Egy pszichopata, akinek érző lelke van. Félsz tőle, de meg is hatódsz rajta, és már az első megjelenésekor tudod, hogy ő lesz a kedvenced. A második évadban egy radikálisan eltérő szerepet kapott, mégis a színészi játéka ugyanolyan jó maradt. Mellette még Jessica Lange a másik kedvenc, viszont ő hasonló szerepben van a másodikban is, mint az elsőben: az idegesítő, öreg nőszemély, akinek kitekernéd a nyakát. A játéka elsőrangú.
Kicsit összeszedetlenre sikerült a beszámolóm (már megint), de remélem, a lényeg kihámozható belőle azoknak is, akik már ismerik a sorozatot, és azoknak is, akik még nem. Utóbbi csoportnak tanácsolnám, kezdjék el minél hamarabb, nem baj, ha tartasz tőle a horror-elemek miatt, attól csak még izgalmasabb lesz az egész!
Ráhangolódásképp belinkelem az első két évad főcímét:
https://www.youtube.com/watch?v=2c3VVJb562Y
https://www.youtube.com/watch?v=E00BPNKubKs
Az első évad a horror műfaj egyik nagy kedvencét, a kísértetház témakört választotta. Adott egy család, új házba költöznek, ahol hamarosan elszabadul a pokol... ismeritek az alapsztorit. Többet nem is mondok, nézzétek bele inkább, izgalmasabb, mintha én most itt nekiállnék fecsegni róla. Ma délutánra végeztem is az első évaddal, és úgy terveztem, akkor írok róla egy véleményt, aztán majd a jövő héten folytatom a második évaddal, mert nem akarom, hogy egybefolyjanak az egyes évad cselekményei. Aztán persze hogy nem bírtam magammal, és megnéztem a második évad első részét. Ó, egek, mennyire jó volt! Ezúttal egy elmegyógyintézet a helyszín, és már most rámhozták a frászt, mi lesz még később?
Mielőtt azt hinnétek, ennyi volt a bejegyzés, és a színészekre, esetleges kedvencekre már ki sem térek, megnyugtatlak titeket, van még mondanivalóm! Hah, de azt mind legépelni... Holnap nem fogok tudni jegyzetelni a suliban. A sorozatnak van még egy sajátossága a témakör váltogatása mellett: vannak színészek, akiket átvisz egyik évadból a másikba, de persze más karaktert játszanak. Így történhet meg az, hogy ha megszeretsz egy színészt, és az általa játszott szereplő meghal, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem kell lemondanod arról, hogy a karaktert játszó színészt ne lásd viszont a következő évadban! (miért nincs ilyen opció a Trónok harcában? Jó, tudom, azért mert az más felépítésű sorozat. /ImissJojen/) És akkor most dobpergést kérek, ugyanis örömmel jelentem be a "Színészpasik, akiket imádok" csapatom legújabb tagját, Evan Peterst!!! Játszott már filmekben is, egyet-kettőt láttam is, és általában mindig ő volt a csóró, szerencsétlen srác, akinek nem jutott semmi a jóból. (akkor is mindig kedveltem, mert én alapból kedvelem, ha egy fiú nem tökéletes, hanem néhanapján kicsit setesuta) Az első évadban egy problémás fiút alakít, és valami iszonyatosan jól! Egy pszichopata, akinek érző lelke van. Félsz tőle, de meg is hatódsz rajta, és már az első megjelenésekor tudod, hogy ő lesz a kedvenced. A második évadban egy radikálisan eltérő szerepet kapott, mégis a színészi játéka ugyanolyan jó maradt. Mellette még Jessica Lange a másik kedvenc, viszont ő hasonló szerepben van a másodikban is, mint az elsőben: az idegesítő, öreg nőszemély, akinek kitekernéd a nyakát. A játéka elsőrangú.
Kicsit összeszedetlenre sikerült a beszámolóm (már megint), de remélem, a lényeg kihámozható belőle azoknak is, akik már ismerik a sorozatot, és azoknak is, akik még nem. Utóbbi csoportnak tanácsolnám, kezdjék el minél hamarabb, nem baj, ha tartasz tőle a horror-elemek miatt, attól csak még izgalmasabb lesz az egész!
Ráhangolódásképp belinkelem az első két évad főcímét:
https://www.youtube.com/watch?v=2c3VVJb562Y
https://www.youtube.com/watch?v=E00BPNKubKs
2014. október 18., szombat
Filmkritika: Éhség
Ezen a hétvégén úgy terveztem, film- és sorozatmaratont tartok, ezért jelentkezem a mai nap már másodszor. A most szóba kerülő film legalább olyan jelentős alkotás, mint a Mielőtt meghaltam, akár párhuzamot is vonhatunk köztük, hiszen bizonyos szempontból mindkettőnek a középpontjába a test áll, valamint az egyén tragédiája.
Az Éhség 1981-ben játszódik, amikor is bebörtönzött ír terroristák egy csoportja úgy dönt, éhségsztrájkkal tiltakozik azon brit törvény ellen, hogy terroristaként nem kaphatnak politikai státuszt, s így más bánásmódban részesülnének. A film nagy része minimalistán, hosszú beállításokban, teljes valójában mutatja be mindazt a fizikai szenvedést, amin ezek az emberek keresztülmentek annak érdekében, hogy előbb vagy utóbb, de megkapják azt a bizonyos státuszt.
Leszögezem már most, nagyon kemény filmről van szó. A kamera nem szégyellősködik, nem fordul el egy-egy durvább jelenet során, hanem hagyja, hogy a néző végignézze és ezáltal a szereplőkkel együtt szenvedjen. Másfél órás a játékidő, de sokkal többnek éreztem, mert minden egyes jelenetnek súlya volt, ami rendesen megülte az idegeimet és a gyomromat is. Színészek tekintetében Michael Fassbender a terroristacsoport vezető alakjaként kiváló alakítást nyújt, de a többi szereplőre sem lehet panasz, a rendező mindenkiből a maximumot hozta ki. (és nem mellesleg ekkor kezdődött meg a közös munka közte és Fassbender között, akivel azóta még két közös filmet készítettek)
Ez a film nem az a típus, amiről oldalakat lehetne írni, nem sok történés van benne, inkább karakter-és dialógusközpontú az egész. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg, de javaslom, előtte tréningeljétek kicsit az idegrendszereteket és a gyomrotokat, mert nem egy tündérmesét fogtok látni, ha elindítjátok a filmet.
Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A vágás nélküli beszélgetést Bobby és a pap között.
- Bobby éhségsztrájkját.
Éhség (Hunger)
színes, eredeti nyelvű, 96 perc
Rendező: Steve McQueen
Szereplők: Michael Fassbender, Liam Cunningham, Stuart Graham, Liam McMahon, Brian Milligan
Az Éhség 1981-ben játszódik, amikor is bebörtönzött ír terroristák egy csoportja úgy dönt, éhségsztrájkkal tiltakozik azon brit törvény ellen, hogy terroristaként nem kaphatnak politikai státuszt, s így más bánásmódban részesülnének. A film nagy része minimalistán, hosszú beállításokban, teljes valójában mutatja be mindazt a fizikai szenvedést, amin ezek az emberek keresztülmentek annak érdekében, hogy előbb vagy utóbb, de megkapják azt a bizonyos státuszt.
Leszögezem már most, nagyon kemény filmről van szó. A kamera nem szégyellősködik, nem fordul el egy-egy durvább jelenet során, hanem hagyja, hogy a néző végignézze és ezáltal a szereplőkkel együtt szenvedjen. Másfél órás a játékidő, de sokkal többnek éreztem, mert minden egyes jelenetnek súlya volt, ami rendesen megülte az idegeimet és a gyomromat is. Színészek tekintetében Michael Fassbender a terroristacsoport vezető alakjaként kiváló alakítást nyújt, de a többi szereplőre sem lehet panasz, a rendező mindenkiből a maximumot hozta ki. (és nem mellesleg ekkor kezdődött meg a közös munka közte és Fassbender között, akivel azóta még két közös filmet készítettek)
Ez a film nem az a típus, amiről oldalakat lehetne írni, nem sok történés van benne, inkább karakter-és dialógusközpontú az egész. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg, de javaslom, előtte tréningeljétek kicsit az idegrendszereteket és a gyomrotokat, mert nem egy tündérmesét fogtok látni, ha elindítjátok a filmet.
Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A vágás nélküli beszélgetést Bobby és a pap között.
- Bobby éhségsztrájkját.
Éhség (Hunger)
színes, eredeti nyelvű, 96 perc
Rendező: Steve McQueen
Szereplők: Michael Fassbender, Liam Cunningham, Stuart Graham, Liam McMahon, Brian Milligan
Filmkritika: Mielőtt meghaltam
Sokak számára biztos ismerős a ma tárgyalt film, hiszen az idei Oscar-bácsi nagyon szerette ezt a filmet. Leginkább a sok pozitív kritika, az Oscar-hype és a színészek miatt vágtam bele a megtekintésébe.
A történetről röviden: Ron Woodroof egy igazi texasi: állandóan cowboykalapban jár, rodeókon vesz részt, ahol fogadásokat is bonyolít, de emellett nem veti meg a nők társaságát sem. Egy munkahelyi baleset folytán kórházba kerül, ahol kiderül, előrehaladott AIDS-beteg, az orvosok mindössze 30 napot jósolnak neki. Ron nem hajlandó ebbe belenyugodni, és megoldások után kezd el kutatni, hogy életét minél inkább meghosszabbítsa.
Abszolút értem már, miért magasztalta mindenki az egekig a filmet: mert tényleg jó. A személyes dráma mellett azt is bemutatja, hogy a '80-as években mennyire más volt a felfogás a HIV-vírusról, hogy a népesség nagy része szerint csakis homoszexuálisok terjeszthették és kaphatták el, s ebből kifolyólag a melegek iránti diszkrimináció is súlyosabb volt, mint napjainkban. Ron is ehhez a felfogáshoz tartja magát, de aztán megismerkedik Rayonnal, egy transzneművel, és ő lesz az, aki ráébreszti a főszereplőt, hogy az előítéletek sosem jók. Ők ketten indítják el a "Dallas Buyers Club"-ot, ahol is olyan gyógyszereket árulnak AIDS-betegeknek, amiknek bizonyítottan jó hatásuk van, de Amerikában nincsenek engedélyezve. Ahogy látható, a film sokféle problémát vet fel, és próbál boncolgatni, és ezeknek köszönhetően nem csupán egy ember tragédiáját nézhetjük, hanem szembesülhetünk a gyógyszercégek pénzéhségével, a diszkriminációval és azzal, ki hogyan birkózik meg a betegséggel.
Szinte minden bejegyzésemben szóba kerül a színészi játék, de ha egyszer ennek köszönhető az, hogy a film remek, akkor bizony minden egyes alkalommal ki kell térnünk rá. Mind Matthew McConaughey, mind Jared Leto nagyszerű munkát végeztek a karaktereikkel, nem csodálom, hogy Oscar lett a vége. :) Előbbi kisujjból hozza a nagyképű texasi embert, akinek élete egyik napról a másikra drasztikus módon változik meg, utóbbi pedig olyan érzékenységgel játszik el férfiként egy női szerepet, hogy egész végig, amíg a színen van, nem tudod levenni róla a szemed. (nem a látvány, hanem a játék miatt) A mellékszereplők is tisztességes munkát végeznek, bár a doktornő figuráját kicsit súlytalannak éreztem.
Nem tudnám rendesen mondatba foglalni, miért ajánlom megtekintésre a filmet, de szerintem akár a színészek, akár a történet miatt döntesz úgy, hogy leülsz megnézni, azt garantálom, hogy nem fogsz csalódni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A két főszereplő játékát, különösen a közös jelenetekben.
- Milyen ajándékkal állít be Ron a randijára.
Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
színes, eredeti nyelvű, 116 perc
Rendező: Jean-Marc Vallée
Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner, Denis O'Hare, Steve Zahn, Michael O'Neill
A történetről röviden: Ron Woodroof egy igazi texasi: állandóan cowboykalapban jár, rodeókon vesz részt, ahol fogadásokat is bonyolít, de emellett nem veti meg a nők társaságát sem. Egy munkahelyi baleset folytán kórházba kerül, ahol kiderül, előrehaladott AIDS-beteg, az orvosok mindössze 30 napot jósolnak neki. Ron nem hajlandó ebbe belenyugodni, és megoldások után kezd el kutatni, hogy életét minél inkább meghosszabbítsa.
Abszolút értem már, miért magasztalta mindenki az egekig a filmet: mert tényleg jó. A személyes dráma mellett azt is bemutatja, hogy a '80-as években mennyire más volt a felfogás a HIV-vírusról, hogy a népesség nagy része szerint csakis homoszexuálisok terjeszthették és kaphatták el, s ebből kifolyólag a melegek iránti diszkrimináció is súlyosabb volt, mint napjainkban. Ron is ehhez a felfogáshoz tartja magát, de aztán megismerkedik Rayonnal, egy transzneművel, és ő lesz az, aki ráébreszti a főszereplőt, hogy az előítéletek sosem jók. Ők ketten indítják el a "Dallas Buyers Club"-ot, ahol is olyan gyógyszereket árulnak AIDS-betegeknek, amiknek bizonyítottan jó hatásuk van, de Amerikában nincsenek engedélyezve. Ahogy látható, a film sokféle problémát vet fel, és próbál boncolgatni, és ezeknek köszönhetően nem csupán egy ember tragédiáját nézhetjük, hanem szembesülhetünk a gyógyszercégek pénzéhségével, a diszkriminációval és azzal, ki hogyan birkózik meg a betegséggel.
Szinte minden bejegyzésemben szóba kerül a színészi játék, de ha egyszer ennek köszönhető az, hogy a film remek, akkor bizony minden egyes alkalommal ki kell térnünk rá. Mind Matthew McConaughey, mind Jared Leto nagyszerű munkát végeztek a karaktereikkel, nem csodálom, hogy Oscar lett a vége. :) Előbbi kisujjból hozza a nagyképű texasi embert, akinek élete egyik napról a másikra drasztikus módon változik meg, utóbbi pedig olyan érzékenységgel játszik el férfiként egy női szerepet, hogy egész végig, amíg a színen van, nem tudod levenni róla a szemed. (nem a látvány, hanem a játék miatt) A mellékszereplők is tisztességes munkát végeznek, bár a doktornő figuráját kicsit súlytalannak éreztem.
Nem tudnám rendesen mondatba foglalni, miért ajánlom megtekintésre a filmet, de szerintem akár a színészek, akár a történet miatt döntesz úgy, hogy leülsz megnézni, azt garantálom, hogy nem fogsz csalódni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A két főszereplő játékát, különösen a közös jelenetekben.
- Milyen ajándékkal állít be Ron a randijára.
Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
színes, eredeti nyelvű, 116 perc
Rendező: Jean-Marc Vallée
Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner, Denis O'Hare, Steve Zahn, Michael O'Neill
2014. október 15., szerda
Filmkritika: Az útvesztő
Kedves Mindenki, aki valaha elolvassa ezt a bejegyzést! Ne várjatok egybefüggő, értelmes beszámolót, mert kb. két órája jöttem ki a moziból, de még mindig olyan, mintha ott ülnék és nézném ezt a remek filmet, ezért kissé szaggatott lesz a mondanivaló. Elsősorban azoknak ajánlom a bejegyzés elolvasását, akik már látták a filmet, mert előfordulhatnak spoileres részek.
Az útvesztővel való történetem a nyáron kezdődött. Ekkor kezdtem el érdeklődni a könyv iránt és természetesen a filmváltozatra is nagyon kíváncsi voltam (ebbe belejátszottak azon körülmények, hogy az egyik színész egy ideje már nagy kedvencem). Úgy volt, hogy a szeptemberi premierig elolvasom a könyvet, s aztán jöhet a film. Közben azonban egyik kedves barátnőmmel való beszélgetés során kiderült, ő is szeretné megnézni a filmváltozatot (ő is egy színész miatt, de erről majd később). Nem akarom részletezni, de jelenleg úgy állnak a dolgaink, hogy kb. 250 km-re vagyunk egymástól, így nem volt egyszerű megszervezni és kivitelezni a közös mozizást, de végülis sikerült. :) És utólag meg kell mondjam, nélküle nem is lett volna érdemes elmenni, mert ez a közös élmény volt az igazi!
Beszélgessünk kicsit a filmről! A történet ismert, akinek mégsem, az lapozzon lejjebb a könyvről szóló bejegyzésemhez, és olvassa el. Nem szeretnék összehasonlítgatásokba bocsátkozni, legyen elég annyi, belenyúltak a nyomtatott verzió történéseibe, de szerencsére nem olyan módon, hogy ezzel elvették volna a könyv szellemiségét, izgalmát, sőt magam is meglepődtem, hogy nem zavart annyira a dolog, mint egyébként. (Aki nem ismerne, annak röviden: ha valaki, akkor ÉN aztán nagyon tudok harapni és fújni egy olyan filmváltozatra, ami belenyúl a könyv cselekményébe, átír, kihagy fontos részleteket) Tegyük hozzá rögtön, azért tett érte a rendező, hogy ne zavarjanak a változtatások! Egyrészről a film főbb szerepeire olyan színészeket gyűjtött össze, akik egytől egyig megállták a helyüket a kamera előtt, másrészről a változtatások voltak annyira izgalmasak, mint az eredeti sztori részletei, harmadrészről pedig épp annyiszor mutatta Newtot, amennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne tudjak rá igazán haragudni, amiért átírta itt-ott a könyvet. Ha már szóba hoztam Newtot, akkor néhány szó a színészekről: aki eddig nem esett volna le, természetesen Thomas Brodie-Sangsterre céloztam, mint kedvenc színészem, és amire számítottam tőle, azt maximálisan hozta. Brit akcentus, olyan nézések, amitől ott helyben, a moziszékben majdnem elájultam, és persze remek színészi játék. Csillagos ötös! Mellette még Thomast, Minhót, Chuckot és Teresát emelném ki, ők a könyvben is kedvenceim voltak, és ezen a film sem változtatott. (a kíváncsiskodóknak: barátnőmnek Dylan O'Brien (Thomas) volt a kedvence. Nézi a Teen Wolfot, és ott is ő a kedvenc szereplője.) Hogy ne csak a színészekről szóljon a dolog, áttérnék egy kicsit a történetre, illetve annak feldolgozására. Az elején, mikor meghallottam a lift nyikorgását, abban a pillanatban úgy éreztem, igen, én is ott vagyok a Tisztáson, és a csapattal élem át az izgalmakat. A rendező nem fukarkodott az ijesztő vagy izgalmas jelenetekkel, mind a Siratók feltűnései, mind az Útvesztőbeli rohanások remekül voltak megkoreografálva. Nem tudom, ki tervezte meg a Siratókat, de jár neki a piros pont, mert szerintem abszolút jól sikerült a dízájnjuk. Azért egy fél mondatban kitérnék arra,hogy mik zavartak: az Útvesztő könyvbeli megfejtése nekem jobban tetszett, és az Ellenszeres kavarás sem kellett volna szerintem. De tényleg csak ennyi negatívumot tudok mondani! :) A film végén pedig ugyanaz az érzésem támadt, mint a könyvnél: a második részt akarom. MOST!!! :)
Összefoglalva egy jól eltalált filmváltozattal van dolgunk, nagyon féltem tőle, hogy nem fognak tetszeni a változtatások, de szerencsére minden jól sült el, és egy kiváló filmélmény lett belőle! Aki még nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát, aki pedig már látta, nézze meg mégegyszer! (én is komolyan elgondolkodtam, hogy hétvégén beülök rá megint :D)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Newt minden egyes megszólalását. <3
- A Siratókat.
- Az Útvesztőbeli futásokat.
- A film végét.
Az útvesztő (The Maze Runner)
színes, eredeti nyelvű, 113 perc
Rendező: Wes Ball
Szereplők: Dylan O'Brien, Thomas Brodie-Sangster, Kaya Scodelario, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen
Az útvesztővel való történetem a nyáron kezdődött. Ekkor kezdtem el érdeklődni a könyv iránt és természetesen a filmváltozatra is nagyon kíváncsi voltam (ebbe belejátszottak azon körülmények, hogy az egyik színész egy ideje már nagy kedvencem). Úgy volt, hogy a szeptemberi premierig elolvasom a könyvet, s aztán jöhet a film. Közben azonban egyik kedves barátnőmmel való beszélgetés során kiderült, ő is szeretné megnézni a filmváltozatot (ő is egy színész miatt, de erről majd később). Nem akarom részletezni, de jelenleg úgy állnak a dolgaink, hogy kb. 250 km-re vagyunk egymástól, így nem volt egyszerű megszervezni és kivitelezni a közös mozizást, de végülis sikerült. :) És utólag meg kell mondjam, nélküle nem is lett volna érdemes elmenni, mert ez a közös élmény volt az igazi!
Beszélgessünk kicsit a filmről! A történet ismert, akinek mégsem, az lapozzon lejjebb a könyvről szóló bejegyzésemhez, és olvassa el. Nem szeretnék összehasonlítgatásokba bocsátkozni, legyen elég annyi, belenyúltak a nyomtatott verzió történéseibe, de szerencsére nem olyan módon, hogy ezzel elvették volna a könyv szellemiségét, izgalmát, sőt magam is meglepődtem, hogy nem zavart annyira a dolog, mint egyébként. (Aki nem ismerne, annak röviden: ha valaki, akkor ÉN aztán nagyon tudok harapni és fújni egy olyan filmváltozatra, ami belenyúl a könyv cselekményébe, átír, kihagy fontos részleteket) Tegyük hozzá rögtön, azért tett érte a rendező, hogy ne zavarjanak a változtatások! Egyrészről a film főbb szerepeire olyan színészeket gyűjtött össze, akik egytől egyig megállták a helyüket a kamera előtt, másrészről a változtatások voltak annyira izgalmasak, mint az eredeti sztori részletei, harmadrészről pedig épp annyiszor mutatta Newtot, amennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne tudjak rá igazán haragudni, amiért átírta itt-ott a könyvet. Ha már szóba hoztam Newtot, akkor néhány szó a színészekről: aki eddig nem esett volna le, természetesen Thomas Brodie-Sangsterre céloztam, mint kedvenc színészem, és amire számítottam tőle, azt maximálisan hozta. Brit akcentus, olyan nézések, amitől ott helyben, a moziszékben majdnem elájultam, és persze remek színészi játék. Csillagos ötös! Mellette még Thomast, Minhót, Chuckot és Teresát emelném ki, ők a könyvben is kedvenceim voltak, és ezen a film sem változtatott. (a kíváncsiskodóknak: barátnőmnek Dylan O'Brien (Thomas) volt a kedvence. Nézi a Teen Wolfot, és ott is ő a kedvenc szereplője.) Hogy ne csak a színészekről szóljon a dolog, áttérnék egy kicsit a történetre, illetve annak feldolgozására. Az elején, mikor meghallottam a lift nyikorgását, abban a pillanatban úgy éreztem, igen, én is ott vagyok a Tisztáson, és a csapattal élem át az izgalmakat. A rendező nem fukarkodott az ijesztő vagy izgalmas jelenetekkel, mind a Siratók feltűnései, mind az Útvesztőbeli rohanások remekül voltak megkoreografálva. Nem tudom, ki tervezte meg a Siratókat, de jár neki a piros pont, mert szerintem abszolút jól sikerült a dízájnjuk. Azért egy fél mondatban kitérnék arra,hogy mik zavartak: az Útvesztő könyvbeli megfejtése nekem jobban tetszett, és az Ellenszeres kavarás sem kellett volna szerintem. De tényleg csak ennyi negatívumot tudok mondani! :) A film végén pedig ugyanaz az érzésem támadt, mint a könyvnél: a második részt akarom. MOST!!! :)
Összefoglalva egy jól eltalált filmváltozattal van dolgunk, nagyon féltem tőle, hogy nem fognak tetszeni a változtatások, de szerencsére minden jól sült el, és egy kiváló filmélmény lett belőle! Aki még nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát, aki pedig már látta, nézze meg mégegyszer! (én is komolyan elgondolkodtam, hogy hétvégén beülök rá megint :D)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Newt minden egyes megszólalását. <3
- A Siratókat.
- Az Útvesztőbeli futásokat.
- A film végét.
Az útvesztő (The Maze Runner)
színes, eredeti nyelvű, 113 perc
Rendező: Wes Ball
Szereplők: Dylan O'Brien, Thomas Brodie-Sangster, Kaya Scodelario, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen
2014. október 8., szerda
Rövid vélemény a The Originals nemrég indult második évadának eddig látott epizódjairól
Az alábbiak nagy mennyiségű spoilert tartalmaznak, szóval aki még nem látta az évadnyitót, az ennek tudatában olvasson tovább!
Csapongó leszek, mert hirtelen rengeteg gondolatom támadt a rész megnézése közben/után. Először is, azt meg kell hagyni, a varázsából egyáltalán nem vesztett a sorozat, a helyszínek, a párbeszédek és a történések mind-mind vannak olyan jók, mint az első évadban. Igaz, utóbbiakkal kapcsolatban akadt némi problémám: elég fura, hogy már az első részben elintézték az ÖSSZES gonosz vérfarkast, és mostanra nem maradt más tennivalójuk, mint elpusztítani a tini boszit, aki igazából kedves édesanyjuk. Ha visszemlékezem az első évadra, ott állandóan volt valami a levegőben, soha nem lehettél biztos, hogy a szereplők megérik-e a másnapot, a második évad pedig kapásból azzal indul, hogy a főgonoszt már el is pusztították. Őszintén remélem, hogy ez egyedi alkalom volt, és legközelebb már ugyanolyan izgalmas és sokrétű lesz a cselekmény, mint eddig.
Ezen kívül más hibát nem találtam, sőt, a karakterek közti viszonyok változását meg a fordulópontokat kifejezetten imádtam! Klaus pedig nem hazudtolja meg önmagát, és továbbra is elkápráztat minket a monológjaival, a mosolyaival és a nézéseivel! Hjaj, miért is nem születtem Angliában? Milyen aranyéletem lenne; egész nap hallgatnám a brit akcentus megannyi árnyalatát! :)
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről, főként az újakról. Calebtől már elsőre hanyatt vágtam magam, hát még amikor kiderült, ki ő valójában (ettől függetlenül az igazi Kolt, mármint Nathaniel Buzolicot is mutogathatnák egyszer-kétszer és lehetőleg élve, nem pedig egy koporsóban fekve), viszont az anyuci-boszit alakító nő nagyon irritál, az igazi Esther soha nem viselkedett volna így. Meg azok a nagy nézései. Elmehetne epizódszereplőnek a Gothambe, ott szeretik ezt a nagyfokú, "kemény vagyok"-nézést. Ami a régi szereplőket illeti, Davina is egy kicsit túl keményre vette a figurát, Cami és Marcel szakítását nem értem, igazán összeillenek, és valami Hayleyvel sem az igazi.
Mivel ez csak egy epizód volt, és még lesz kb. 20, ezért nem szabad ez alapján rossz következtetéseket levonni, de őszintén remélem, nem fognak beigazolódni az irányú félelmeim, hogy a sorozat színvonala lezuhan a legmélyebb mélységekig. (mondjuk, amíg Klaus meg Elijah a maihoz hasonló monológokat/dialógokat prezentálnak, addig úgy gondolom, nem lesznek nagy problémák :D)
Csapongó leszek, mert hirtelen rengeteg gondolatom támadt a rész megnézése közben/után. Először is, azt meg kell hagyni, a varázsából egyáltalán nem vesztett a sorozat, a helyszínek, a párbeszédek és a történések mind-mind vannak olyan jók, mint az első évadban. Igaz, utóbbiakkal kapcsolatban akadt némi problémám: elég fura, hogy már az első részben elintézték az ÖSSZES gonosz vérfarkast, és mostanra nem maradt más tennivalójuk, mint elpusztítani a tini boszit, aki igazából kedves édesanyjuk. Ha visszemlékezem az első évadra, ott állandóan volt valami a levegőben, soha nem lehettél biztos, hogy a szereplők megérik-e a másnapot, a második évad pedig kapásból azzal indul, hogy a főgonoszt már el is pusztították. Őszintén remélem, hogy ez egyedi alkalom volt, és legközelebb már ugyanolyan izgalmas és sokrétű lesz a cselekmény, mint eddig.
Ezen kívül más hibát nem találtam, sőt, a karakterek közti viszonyok változását meg a fordulópontokat kifejezetten imádtam! Klaus pedig nem hazudtolja meg önmagát, és továbbra is elkápráztat minket a monológjaival, a mosolyaival és a nézéseivel! Hjaj, miért is nem születtem Angliában? Milyen aranyéletem lenne; egész nap hallgatnám a brit akcentus megannyi árnyalatát! :)
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről, főként az újakról. Calebtől már elsőre hanyatt vágtam magam, hát még amikor kiderült, ki ő valójában (ettől függetlenül az igazi Kolt, mármint Nathaniel Buzolicot is mutogathatnák egyszer-kétszer és lehetőleg élve, nem pedig egy koporsóban fekve), viszont az anyuci-boszit alakító nő nagyon irritál, az igazi Esther soha nem viselkedett volna így. Meg azok a nagy nézései. Elmehetne epizódszereplőnek a Gothambe, ott szeretik ezt a nagyfokú, "kemény vagyok"-nézést. Ami a régi szereplőket illeti, Davina is egy kicsit túl keményre vette a figurát, Cami és Marcel szakítását nem értem, igazán összeillenek, és valami Hayleyvel sem az igazi.
Mivel ez csak egy epizód volt, és még lesz kb. 20, ezért nem szabad ez alapján rossz következtetéseket levonni, de őszintén remélem, nem fognak beigazolódni az irányú félelmeim, hogy a sorozat színvonala lezuhan a legmélyebb mélységekig. (mondjuk, amíg Klaus meg Elijah a maihoz hasonló monológokat/dialógokat prezentálnak, addig úgy gondolom, nem lesznek nagy problémák :D)
2014. október 7., kedd
Könyvkritika: Tim Burton - Rímbörtön
Mivel a könyv is elég rövid, ezért a róla szóló véleményemet is rövidre fogom. Gondolom, senkinek nem kell bemutatnom Tim Burtont, a zseniális rendezőt, aki olyan filmekkel ajándékozott meg minket, mint az Ollókezű Edward, az Ed Wood, a Charlie és a csokigyár, vagy az Alice Csodaországban. Még évekkel ezelőtt olvastam egy Budapestre tartó vonatúton egy újságot, abban esett szó erről a kötetről, egyébként nem valószínű, hogy valaha is megtudtam volna, hogy Burton versírással is foglalkozik.
Ami a könyvet illeti: rövid versekből és a hozzájuk tartozó illusztrációkból álló gyűjtemény; a történetek főszereplői általában kisfiúk és kislányok, akikben van valami furcsa, abszurd, szürreális, nevezzétek, ahogy szeretnétek. Némelyik verstől elszomorodtam, némelyiken viszont jót nevettem, mert egytől egyig abszurd szituációk tömkelegét tartalmazzák. Aki egy kicsit is szereti Tim Burtont, az abszurditást, vagy csak szeretne elrugaszkodni egy időre a valóságtól, annak jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis olvasmányt.
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (rendhagyó módon, mivel verseskönyvről beszélünk, a kedvenc versrészleteimet osztanám meg veletek):
- "Az orvos így felelt:
- Hát eljött az igazság napja.
E fura szerzetnek nem maga az apja.
Sok még a kérdés,
de hogy nem magára üt ő,
az amiatt van, hogy az apa
egy mikrohullámú sütő." /Robotgépgyerek/
- "Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő." /Pálcikasrác és az ünnepek/
- "A nevem Jani,
de a barátaim csak úgy hívnak:
"a rusnya Pingvinsrác"." /Jani, a rusnya Pingvinsrác/
(elgondolkodtam, hogy ezt a verset nem-e Pingvin karaktere ihlette a Batmanből; elvégre Burton (is)csinált filmet a denevéremberről... :D)
Ami a könyvet illeti: rövid versekből és a hozzájuk tartozó illusztrációkból álló gyűjtemény; a történetek főszereplői általában kisfiúk és kislányok, akikben van valami furcsa, abszurd, szürreális, nevezzétek, ahogy szeretnétek. Némelyik verstől elszomorodtam, némelyiken viszont jót nevettem, mert egytől egyig abszurd szituációk tömkelegét tartalmazzák. Aki egy kicsit is szereti Tim Burtont, az abszurditást, vagy csak szeretne elrugaszkodni egy időre a valóságtól, annak jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis olvasmányt.
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (rendhagyó módon, mivel verseskönyvről beszélünk, a kedvenc versrészleteimet osztanám meg veletek):
- "Az orvos így felelt:
- Hát eljött az igazság napja.
E fura szerzetnek nem maga az apja.
Sok még a kérdés,
de hogy nem magára üt ő,
az amiatt van, hogy az apa
egy mikrohullámú sütő." /Robotgépgyerek/
- "Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő." /Pálcikasrác és az ünnepek/
- "A nevem Jani,
de a barátaim csak úgy hívnak:
"a rusnya Pingvinsrác"." /Jani, a rusnya Pingvinsrác/
(elgondolkodtam, hogy ezt a verset nem-e Pingvin karaktere ihlette a Batmanből; elvégre Burton (is)csinált filmet a denevéremberről... :D)
2014. október 6., hétfő
Filmkritika: Philomena - Határtalan szeretet
Általában mindig azzal szoktam nyitni a bejegyzéseimet, hogy mikor, hogyan kerültem kapcsolatba az éppen tárgyalt filmmel/sorozattal/könyvvel. Nos, a Philomena esetében hanyagolom ezt a részt, ugyanis annyi történt, hogy egyszerűen megtetszett a története. Philomena egy idős ír hölgy, aki ötven éven keresztül rejtegeti titkát, miszerint van egy fia, akit még tinédzserként szült, de az apácák, akiknél nevelkedett, elvették tőle. A nő egy újságíró segítségével próbálja meg felkutatni fiát, de a keresés mellett sok más dologról is szól ez a film. Például arról, hogy mennyiban cselekedtek helyesen az apácák, amikor elszakították fiatal lányoktól a gyermekeiket, és azzal magyarázták tettüket, hogy a lányoknak bűnhődniük kell, amiért engedtek a bujaság csábításának. De szóba kerül a politika, a melegek iránti tolerancia, szóval egy másfél órás filmhez képest jó pár gondolatmenetet megpendít.
Nem szeretnék hosszan fecsegni, hiszen a lényeg röviden is leírható: nagyon jó kis filmről van szó, amit mindenképpen érdemes megnézni. A történet is, a szereplők is egyszerűek, de a fentebb említett kérdéskörök azért komolyabbá és fajsúlyosabbá teszik a sztorit. A két főszereplőt játszó színész remek munkát végez, az érzelmi bevonódás garantált, és kapunk néhány gyönyörű beállítást az angliai tájról. (Ez utóbbi lényegtelen a cselekmény szempontjából, de nekem, mint Anglia-rajongónak, igenis fontos.) Jómagam is esti kikapcsolódásként néztem meg, és akit egy kicsit is kíváncsivá tett a leírásom a filmről, annak bátran tudom javasolni, hogy nézze meg, nem fogja megbánni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Judi Dench és Steve Coogan színészi játékát. Lenyűgöző.
- Philomena fiának történetét.
- Melyik Trónok harca-karaktert ismered fel a film egyik mellékszereplőjében. (tudom, túl sok Trónok harca-utalgatás...)
Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)
színes, eredeti nyelvű, 97 perc
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Sophie Kennedy Clark, Barbara Jefford, Peter Hermann, Sean Mahon, Michelle Fairley
Nem szeretnék hosszan fecsegni, hiszen a lényeg röviden is leírható: nagyon jó kis filmről van szó, amit mindenképpen érdemes megnézni. A történet is, a szereplők is egyszerűek, de a fentebb említett kérdéskörök azért komolyabbá és fajsúlyosabbá teszik a sztorit. A két főszereplőt játszó színész remek munkát végez, az érzelmi bevonódás garantált, és kapunk néhány gyönyörű beállítást az angliai tájról. (Ez utóbbi lényegtelen a cselekmény szempontjából, de nekem, mint Anglia-rajongónak, igenis fontos.) Jómagam is esti kikapcsolódásként néztem meg, és akit egy kicsit is kíváncsivá tett a leírásom a filmről, annak bátran tudom javasolni, hogy nézze meg, nem fogja megbánni!
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Judi Dench és Steve Coogan színészi játékát. Lenyűgöző.
- Philomena fiának történetét.
- Melyik Trónok harca-karaktert ismered fel a film egyik mellékszereplőjében. (tudom, túl sok Trónok harca-utalgatás...)
Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)
színes, eredeti nyelvű, 97 perc
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Sophie Kennedy Clark, Barbara Jefford, Peter Hermann, Sean Mahon, Michelle Fairley
2014. október 4., szombat
Könyvkritika: James Dashner - Az útvesztő
A következőkben egy meglehetősen összeszedetlen és csapongó, sőt esetenként spoileres beszámoló következik, mindenki ezek tekintetében olvasson tovább! :)
Azt hiszem találtam magamnak egy új kedvencet. Remek volt ez a könyv, már most az elején kijelentem, hogy mindenkinek el kéne olvasnia, mert kihagyhatlan!
A történetről röviden: Főhősünk, Thomas egy sötét liftben tér magához, és a saját nevén kívül nem emlékszik semmire. Nemsokára megérkezik a Tisztásra, ahol ötven-hatvan tizenéves fiú él, s legfőbb feladatuk, hogy megfejtsék a Tisztást körbevevő Útvesztőt. Thomas is folyamatosan beletanul az itteni létformába, de egy újabb ember érkezése felkavarja a Tisztást; megérkezik Teresa, aki egy vészjósló üzenetet hoz magával: Minden meg fog változni...
Annyira szeretnék szép, rendszerezett értékelést írni, de egyszerűen nem megy, annyi minden kavarog a fejemben a könyv kapcsán. Az elején el kellett telnie kis időnek, mire belerázódtam a sztoriba, a szlengszavak, a Tisztás szabályai elsőre nekem is olyan idegenek voltak, mint Thomasnak. Aztán szép lassan rájöttem, milyen összetett, izgalmas, feszültséggel teli cselekménnyel állok szemben. Minden fejezet végén sikítottam az idegességtől, olvastam tovább, amíg tudtam, de mindig le kellett szabályoznom magam, hogy ne maradjak fent sokáig, mert suliba kell menni, szobatársat nem illik zavarni, stb. Amikor elértem az utolsó száz oldalt, teljesen kész voltam már, főleg miután Thomast megszúrta egy Sirató, a fiú elkezdett emlékezni, és csomó minden dolog kiderült róla meg az Útvesztőről. Nem győztem hitetlenkedni. A könyv végén a fertőzött emberek látványa, a nő meséje a napkitörésről... csak kapkodtam a fejem, és amikor elértem ahhoz a mondathoz, hogy: "Vége az első könyvnek", hát szerintem nem kell részleteznem, mit éreztem. Alig várom már, hogy olvashassam majd a második részt.
Térjünk át a szereplőkre! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Thomas szemén keresztül, de E/3. személyben íródott a regény. Így mi is csak annyit tudtunk, amennyit a fiú, s sokkal izgalmasabb volt találgatni, mi lehet az Útvesztő megfejtése, miért kerültek ők a Tisztásra, stb. Ebből kifolyólag Thomas is az egyik kedvenc szereplőm lett, mellette még Newt, Chuck, Minho és Teresa voltak azok, akiket hamar megszerettem. Teresában különösen bírtam, hogy milyen vagány, laza csaj, és simán képes helytállni egy szem lányként ötven-hatvan fiú között. Chucknak a poénos oldalát szerettem, és nagyon elszomorodtam, mikor meghalt a könyv végén. Minhónak a lazasága tetszett nagyon, Newtba viszont valósággal belezúgtam. Írtam korábban már egy bejegyzést a könyvről, ott olvashatjátok, hogy a színész, aki játszani fogja a filmben, egyik nagy kedvencem, és hogy ez is az oka annak, hogy a karaktert is bírom, de ettől függetlenül is nagyon nagy kedvenc lett, mert rengeteget viccelődik, és mindegyik poénja célba talál, emellett azonban felelősségteljes is, s mindig megfontoltan gondolkodik és cselekszik.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek tudom ajánlani, olvassátok el ezt a könyvet, és ha lehet, tegyétek meg még a film megtekintése előtt, ugyanis azt olvastam, elég sok változtatást eszközöltek a könyvváltozathoz képest. Még jómagam sem láttam a filmes verziót, de úgy gondolom, jobb ha az írott változatot ismeritek meg előbb, mert általános tény, hogy a filmadaptációk összesűrítik a könyv részletesen leírt, de filmen nem annyira izgalmasnak tűnő részeit. Ha jól át akarjátok látni az Útvesztő világát, akkor javaslom, kezdjétek a könyvvel!
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas szép lassan beletanul a Tisztás mindennapjaiba.
- Newt minden egyes megszólalását. (Az egyik kedvencemet feltüntettem a korábbi "útvesztős" bejegyzésben.)
- Meddig bírod idegekkel a fejezetek függővégeit.
- Az epilógust.
Azt hiszem találtam magamnak egy új kedvencet. Remek volt ez a könyv, már most az elején kijelentem, hogy mindenkinek el kéne olvasnia, mert kihagyhatlan!
A történetről röviden: Főhősünk, Thomas egy sötét liftben tér magához, és a saját nevén kívül nem emlékszik semmire. Nemsokára megérkezik a Tisztásra, ahol ötven-hatvan tizenéves fiú él, s legfőbb feladatuk, hogy megfejtsék a Tisztást körbevevő Útvesztőt. Thomas is folyamatosan beletanul az itteni létformába, de egy újabb ember érkezése felkavarja a Tisztást; megérkezik Teresa, aki egy vészjósló üzenetet hoz magával: Minden meg fog változni...
Annyira szeretnék szép, rendszerezett értékelést írni, de egyszerűen nem megy, annyi minden kavarog a fejemben a könyv kapcsán. Az elején el kellett telnie kis időnek, mire belerázódtam a sztoriba, a szlengszavak, a Tisztás szabályai elsőre nekem is olyan idegenek voltak, mint Thomasnak. Aztán szép lassan rájöttem, milyen összetett, izgalmas, feszültséggel teli cselekménnyel állok szemben. Minden fejezet végén sikítottam az idegességtől, olvastam tovább, amíg tudtam, de mindig le kellett szabályoznom magam, hogy ne maradjak fent sokáig, mert suliba kell menni, szobatársat nem illik zavarni, stb. Amikor elértem az utolsó száz oldalt, teljesen kész voltam már, főleg miután Thomast megszúrta egy Sirató, a fiú elkezdett emlékezni, és csomó minden dolog kiderült róla meg az Útvesztőről. Nem győztem hitetlenkedni. A könyv végén a fertőzött emberek látványa, a nő meséje a napkitörésről... csak kapkodtam a fejem, és amikor elértem ahhoz a mondathoz, hogy: "Vége az első könyvnek", hát szerintem nem kell részleteznem, mit éreztem. Alig várom már, hogy olvashassam majd a második részt.
Térjünk át a szereplőkre! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Thomas szemén keresztül, de E/3. személyben íródott a regény. Így mi is csak annyit tudtunk, amennyit a fiú, s sokkal izgalmasabb volt találgatni, mi lehet az Útvesztő megfejtése, miért kerültek ők a Tisztásra, stb. Ebből kifolyólag Thomas is az egyik kedvenc szereplőm lett, mellette még Newt, Chuck, Minho és Teresa voltak azok, akiket hamar megszerettem. Teresában különösen bírtam, hogy milyen vagány, laza csaj, és simán képes helytállni egy szem lányként ötven-hatvan fiú között. Chucknak a poénos oldalát szerettem, és nagyon elszomorodtam, mikor meghalt a könyv végén. Minhónak a lazasága tetszett nagyon, Newtba viszont valósággal belezúgtam. Írtam korábban már egy bejegyzést a könyvről, ott olvashatjátok, hogy a színész, aki játszani fogja a filmben, egyik nagy kedvencem, és hogy ez is az oka annak, hogy a karaktert is bírom, de ettől függetlenül is nagyon nagy kedvenc lett, mert rengeteget viccelődik, és mindegyik poénja célba talál, emellett azonban felelősségteljes is, s mindig megfontoltan gondolkodik és cselekszik.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek tudom ajánlani, olvassátok el ezt a könyvet, és ha lehet, tegyétek meg még a film megtekintése előtt, ugyanis azt olvastam, elég sok változtatást eszközöltek a könyvváltozathoz képest. Még jómagam sem láttam a filmes verziót, de úgy gondolom, jobb ha az írott változatot ismeritek meg előbb, mert általános tény, hogy a filmadaptációk összesűrítik a könyv részletesen leírt, de filmen nem annyira izgalmasnak tűnő részeit. Ha jól át akarjátok látni az Útvesztő világát, akkor javaslom, kezdjétek a könyvvel!
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas szép lassan beletanul a Tisztás mindennapjaiba.
- Newt minden egyes megszólalását. (Az egyik kedvencemet feltüntettem a korábbi "útvesztős" bejegyzésben.)
- Meddig bírod idegekkel a fejezetek függővégeit.
- Az epilógust.
2014. október 2., csütörtök
Elindult a Once Upon a Time negyedik évada
Idén januárban lettem nagy rajongója a sorozatnak, hála egy kedves barátnőmnek, aki állandóan azzal nyaggatott, nézzem ezt a sorozatot, mert nagyon jó, és most már én is azt tudom javasolni azoknak, akik még nem tudják, mi fán terem a OUAT-élmény, hogy kezdjétek el nézni, megéri!
A negyedik évad vette kezdetét vasárnap, és mára jutottam el odáig, hogy sikerüljön megnéznem az első epizódot. Mivel négy évad alatt sok minden történt, nem is mennék bele a történet ecsetelésébe, mert nincs sok értelme, viszont akik nem ismerik a sorozatot, vagy a jövőben szeretnék elkezdeni, azoknak azt tanácsolom, ne olvassanak tovább, mert erősen spoileres beszámoló következik!!!
A harmadik évad azzal ért véget, hogy a Jégvarázs című meséből ismerős Elsa megérkezett Storybrooke-ba. Az évadnyitó epizód is főleg az ő történetével foglalkozott, de más cselekményszálakat is elindított, és atyaég, milyen cselekményszálakat! A sorozat középpontját alkotó mesekönyvnek van egy írója?? Én eddig mindig azt képzeltem, az átok létrejöttével íródott meg magától. És vajon hol lehet Anna, mit csinált vele Rumpelstiltskin? Csupa-csupa kérdés, semmi válasz, hogy még jobban tudj izgulni a szereplőkért. Imádom ezt a sorozatot!!!
És most térjünk át arra, milyen felemelő érzés volt újra látni kedvenc karakteremet, Hookot! Jaj, kapitány, úgy hiányzott már az a gyönyörű brit akcentusa! :) És akkor ne is beszéljünk olyan meglepetésekről, mint például Sidney, a Tükör felbukkanása. Hát én teljesen kész voltam, igaz, először azt hittem, mikor megláttam a gumiszobát, hogy talán az Őrült Kalapossal fogunk újra összefutni, de azért a Tükör újbóli megjelenésének is nagyon örültem.
Meglehetősen összevissza beszámolót írtam, de sebaj, aki nézi a sorozatot, úgyis érteni fogja, mikre gondolok. Remélem, hogy ez az évad is tartogat annyi meglepetést, mint a harmadik (ami az egyik legjobb évad volt), és nem kell színvonaleséstől tartanom. És már tűkön ülök, hogy láthassam a második részt!
#OnceIsFrozen
A negyedik évad vette kezdetét vasárnap, és mára jutottam el odáig, hogy sikerüljön megnéznem az első epizódot. Mivel négy évad alatt sok minden történt, nem is mennék bele a történet ecsetelésébe, mert nincs sok értelme, viszont akik nem ismerik a sorozatot, vagy a jövőben szeretnék elkezdeni, azoknak azt tanácsolom, ne olvassanak tovább, mert erősen spoileres beszámoló következik!!!
A harmadik évad azzal ért véget, hogy a Jégvarázs című meséből ismerős Elsa megérkezett Storybrooke-ba. Az évadnyitó epizód is főleg az ő történetével foglalkozott, de más cselekményszálakat is elindított, és atyaég, milyen cselekményszálakat! A sorozat középpontját alkotó mesekönyvnek van egy írója?? Én eddig mindig azt képzeltem, az átok létrejöttével íródott meg magától. És vajon hol lehet Anna, mit csinált vele Rumpelstiltskin? Csupa-csupa kérdés, semmi válasz, hogy még jobban tudj izgulni a szereplőkért. Imádom ezt a sorozatot!!!
És most térjünk át arra, milyen felemelő érzés volt újra látni kedvenc karakteremet, Hookot! Jaj, kapitány, úgy hiányzott már az a gyönyörű brit akcentusa! :) És akkor ne is beszéljünk olyan meglepetésekről, mint például Sidney, a Tükör felbukkanása. Hát én teljesen kész voltam, igaz, először azt hittem, mikor megláttam a gumiszobát, hogy talán az Őrült Kalapossal fogunk újra összefutni, de azért a Tükör újbóli megjelenésének is nagyon örültem.
Meglehetősen összevissza beszámolót írtam, de sebaj, aki nézi a sorozatot, úgyis érteni fogja, mikre gondolok. Remélem, hogy ez az évad is tartogat annyi meglepetést, mint a harmadik (ami az egyik legjobb évad volt), és nem kell színvonaleséstől tartanom. És már tűkön ülök, hogy láthassam a második részt!
#OnceIsFrozen
2014. október 1., szerda
Információmorzsák
- Megnéztem a Gotham második részét, és meglepően jobb volt, mint az első. Ha tartják ezt a szintet, a végén még megkedvelem ezt a sorozatot.
- Van új trailer az Interstellar című filmhez (nem részletezem, nézzetek utána). Itt a link:
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1586278169
- Nem olvastam egy betűt sem Az útvesztőből, és ezért nagyon mérges vagyok, mert rettentően kíváncsi vagyok már, hogy mi fog történni.
- Voltam ma a Színház téren könyveladás ürügyén, és épp valami rendezvényhez készülődtek, színpadot állítottak, stb. Volt a színpadrendezők között egy magas, szőke, szemüveges srác, akiről le se tudtam venni a szemem, míg a vevőmre vártam. Azt hiszem, szerelmes lettem (már megint). :)
Röviden ennyit, majd holnap jelentkezem, ha lesz valami megosztanivalóm veletek. Jó éjt!
- Van új trailer az Interstellar című filmhez (nem részletezem, nézzetek utána). Itt a link:
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1586278169
- Nem olvastam egy betűt sem Az útvesztőből, és ezért nagyon mérges vagyok, mert rettentően kíváncsi vagyok már, hogy mi fog történni.
- Voltam ma a Színház téren könyveladás ürügyén, és épp valami rendezvényhez készülődtek, színpadot állítottak, stb. Volt a színpadrendezők között egy magas, szőke, szemüveges srác, akiről le se tudtam venni a szemem, míg a vevőmre vártam. Azt hiszem, szerelmes lettem (már megint). :)
Röviden ennyit, majd holnap jelentkezem, ha lesz valami megosztanivalóm veletek. Jó éjt!
Filmkritika: Holt költők társasága
Elöljáróban annyit, hogy mai filmünk nem volt teljesen ismeretlen előttem, ugyanis gimnáziumban, egy irodalomóra keretében láttam először, és meg kell mondjam, már akkor is hatással volt rám. Nyáron, mikor meghallottam a szomorú hírt Robin Williamsről, ez a film is felkerült a listámra, de elsősorban az iránta való tiszteletem jeleként szerettem volna újranézni. Ma meg is tettem.
A Welton akadémia szigorú rendszer szerint élő bentlakásos iskola. Elkezdődik az új tanév, melynek során új tanár érkezik Mr. Keating személyében, aki angol irodalmat oktat hallgatóságának. A tanár óráin azonban az iskola növendékei nem verselemzéssel múlatják az időt, hanem valami többet kapnak tanáruktól: leckét arról, hogy miért érdemes élni, és kihasználni, megragadni a lehetőségeinket. A fiúk egy csoportja pedig alakít egy titkos társaságot, a film is erről kapta a címét. Sok mindent nem szeretnék elmesélni hőseink kalandjairól, aki kíváncsi, lesse meg a filmet!
Bizony, ezt a filmet abszolút tudom ajánlani mindenkinek: ha szereted az irodalmat, ha nem, ebben a filmben olyan bölcsességek hangzanak el, amiket mindenkinek érdemes lenne megfogadni, és ezek szerint élni, tervezni az életét. A színészi játék remek, Robin Williams mellett a növendékeket játszó fiatal színészek is kitesznek magukért, némelyiküket ma már híres színészként is ismerhetjük. (A főszereplő Neilt alakító Robert Sean Leonard például sokaknak ismerős lehet, mint mogorva House dokink egyetlen barátja.) Van a történetben humor, romantika és dráma, de minden megfelelően adagolva. Nem szaporítom a szót, elmondom röviden: nagyon értékes filmmel van dolgunk, amit hiba lenne kihagyni, és nem megnézni. Ha másért nem, nézzétek meg azért, hogy láthassátok, mekkora színészóriást vesztett el Hollywood Robin Williams elhunytával.
(Ja, és könyvből készült, azt is érdemes elolvasni.)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Keating óráit.
- Neil játékát Puckként.
- A fiúk búcsúzását Keatingtől.
Holt költők társasága (Dead Poets Society)
színes, eredeti nyelvű, 128 perc
Rendező: Peter Weir
Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke, Josh Charles, Gale Hansen, Dylan Kussman, Allelon Ruggiero, James Waterston
A Welton akadémia szigorú rendszer szerint élő bentlakásos iskola. Elkezdődik az új tanév, melynek során új tanár érkezik Mr. Keating személyében, aki angol irodalmat oktat hallgatóságának. A tanár óráin azonban az iskola növendékei nem verselemzéssel múlatják az időt, hanem valami többet kapnak tanáruktól: leckét arról, hogy miért érdemes élni, és kihasználni, megragadni a lehetőségeinket. A fiúk egy csoportja pedig alakít egy titkos társaságot, a film is erről kapta a címét. Sok mindent nem szeretnék elmesélni hőseink kalandjairól, aki kíváncsi, lesse meg a filmet!
Bizony, ezt a filmet abszolút tudom ajánlani mindenkinek: ha szereted az irodalmat, ha nem, ebben a filmben olyan bölcsességek hangzanak el, amiket mindenkinek érdemes lenne megfogadni, és ezek szerint élni, tervezni az életét. A színészi játék remek, Robin Williams mellett a növendékeket játszó fiatal színészek is kitesznek magukért, némelyiküket ma már híres színészként is ismerhetjük. (A főszereplő Neilt alakító Robert Sean Leonard például sokaknak ismerős lehet, mint mogorva House dokink egyetlen barátja.) Van a történetben humor, romantika és dráma, de minden megfelelően adagolva. Nem szaporítom a szót, elmondom röviden: nagyon értékes filmmel van dolgunk, amit hiba lenne kihagyni, és nem megnézni. Ha másért nem, nézzétek meg azért, hogy láthassátok, mekkora színészóriást vesztett el Hollywood Robin Williams elhunytával.
(Ja, és könyvből készült, azt is érdemes elolvasni.)
Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Keating óráit.
- Neil játékát Puckként.
- A fiúk búcsúzását Keatingtől.
Holt költők társasága (Dead Poets Society)
színes, eredeti nyelvű, 128 perc
Rendező: Peter Weir
Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke, Josh Charles, Gale Hansen, Dylan Kussman, Allelon Ruggiero, James Waterston
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)