Könyv: Jeffery Deaver - Az illuzionista

A ma bemutatásra kerülő könyvvel évekkel ezelőtt találkoztam egy könyvesboltban. Érdekesnek tűnt az alapötlete, így kacérkodtam vele, hogy megveszem magamnak, de aztán végül nem tettem meg. Idővel el is felejtkeztem róla egészen idén tavaszig, amikor is az író egy másik könyvét meglátván a könyvesboltban, eszembe jutott ez a könyv. Így ment is a várólistámra, s mostanra sikerült is elolvasnom. Lássuk hát, jól döntöttem-e, amikor annak idején nem vásároltam meg ezt a kötetet!
A történet röviden: Egy titokzatos gyilkos tartja rettegésben Manhattan városrészét, ugyanis híres mutatványok alapján követ el gyilkosságokat. Lincoln Rhyme, a kiváló, de tolószékbe kényszerített kriminológus előtt áll a feladat, hogy megoldja a rejtélyt és időben elkapja a gyilkost...
Nos, leginkább az a része fogott meg a történetnek, hogy híres bűvészmutatványok alkották az egyes gyilkosságok alapjait. Sajnos ezekből nem kaptunk sokat, ugyanis a kezdetben jól induló cselekmény egyszercsak elakadt. Először ott kezdtem unatkozni, amikor oldalakon keresztül rostszálakat, anyagmaradványokat és ujjlenyomatokat vizsgálgattak. Aztán egyszercsak elkapták a gyilkost, holott még csak a sztori harmadánál jártunk. És innentől elindult a fordulatlavina. Nagyjából 50-80 oldalanként következtek egymás után a csavarok, amit eleinte még élveztem, de aztán teljesen érdeklődésemet vesztettem a cselekmény további kimenetelével kapcsolatban. Persze végigolvastam a könyvet, mert nem szoktam olvasmányt félbehagyni, de egy ponttól fogva csak fáradtan hümmögtem egy-egy fordulat érkeztekor. Egyszerűen túl sok volt belőle és túlságosan túlkombinálta az egész történetet. Ha jól értelmeztem, akkor igazából az író megpróbálta végrehajtani azt a bravúrt, hogy a könyvbeli bűvészhez hasonlóan ő is állandóan félrevezet, átver és meglep minket. Én azonban egyáltalán nem élveztem ezt a műsort, inkább fáradtan legyintettem. Sajnálom, Mr. Deaver, de nem jár a taps, mert ez a mutatvány most nem sikerült.
A pozitív oldalon azért ott vannak a mutatványos gyilkosságok, amik kellőképpen hűen voltak megírva, a karakterek is kidolgozottak voltak, főleg Sachsot és Karát kedveltem meg, Lincoln Rhyme-ból azonban nekem hiányzott valami, őt nem tudtam teljesen elfogadni a "különc, de zseni detektív" figurájaként.
A bejegyzés elején felvetett kérdésemet megválaszolva: nagyon örülök, hogy évekkel ezelőtt a könyvesboltban úgy döntöttem, hogy ez a könyv nem igazán illene az én könyvespolcomra és ezért inkább nem vettem meg. Most már bátran elmondhatom, csak pénzpazarlás lett volna. A műfaj rajongói között biztos vannak olyanok, akiknek elnyeri a tetszését a hasonló típusú krimi, de én maradnék a klasszikusabb és kevésbé túlragozott csavarokat tartalmazó krimiknél.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A bűvészmutatványok alapján megkoreografált gyilkosságokat, illetve a mutatványok háttértörténetét.
  - Kara bűvésztrükkjeit és magyarázatait.

Filmkritika: Az éhezők viadala: A kiválasztott - befejező rész

Végre ez a pillanat is elérkezett: a mai napon megnézhettem Az éhezők viadala-sorozat lezáró filmjét. Nagy élmény volt, úgyhogy nem is húzom az időt, vágjunk is bele a véleményezésbe!
A történetről röviden: Katniss Everdeen immáron végérvényesen a lázadás arca lett. Egyesítette a Körzeteket, és immár semmi nem állíthatja meg a kirobbanni készülő háborút. Katnissnek azonban megvan a saját terve, ami nem biztos, hogy egyezik Coin elnök elképzeléseivel...
Az elején nehezen indult el a történet, mintha a készítők nem tudták volna, hogyan is vegyék fel az elbeszélés fonalát. És ugyanezt éreztem a végénél is: a könyvet olvastam, úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy kellett bele ez a jelenet, de valahogy annyira nem illett bele a film addigi menetébe. Talán főleg emiatt lehet, hogy nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel. Nagyobb durranásra és katarzisra számítottam, hiszen mégiscsak egy sikeres széria lezáró fejezetéhez érkeztünk. A nagy durranás nem jött össze, de szerencsére így sem lett rossz a film. Az akciójelenetek ütősek, a Kapitóliumba vezető utat szegélyező csapdák ötletesre sikeredtek, az érzelmi részek sem voltak eltúlozva, hanem minden egyes jelenetbe pontosan adagolták be, sehol nem hajlott giccsbe a film. Ez persze a színészgárdának is köszönhető, akik kitűnő munkát végeztek a karaktereikkel. A teljesség igénye nélkül kiemelnék pár színészt: Jennifer Lawrence sokadjára bizonyítja, hogy milyen elképesztő színésznő, egyetlen arckifejezéséből tudtam, hogy éppen mi zajlik le Katnissben, nem volt semmi felesleges manírja; Josh Hutcherson egyszerre tudta megjeleníteni a törékeny és a pszichopata Peetát; Sam Claflint igaziból csak azért említem meg, mert ő játszotta a kedvenc szereplőmet, Finnicket (tegyük hozzá, hogy remekül hozta a figurát), és akkor még ott vannak a színészóriások: Donald Sutherland, Woody Harrelson, Philip Seymour Hoffman, Elizabeth Banks.
Nagyjából ennyit tudnék most mondani erről a filmről. Nagyon jól működik, rengeteg megrendítő vagy éppen csodálatos pillanatot tartalmaz (részletek lentebb), és bár nem vagyok vele teljes mértékben elégedett, ettől függetlenül úgy gondolom, méltó az eddigi filmekhez és magához a könyvsorozathoz is. Rajongóknak kötelező, de mindenki másnak is meleg szívvel tudom ajánlani ezt a filmet és a korábbiakat is. May the odds be ever in your favour!


Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Jennifer Lawrence apró rezdüléseit.
  - A Kapitóliumba vezető, csapdákkal kikövezett út (ide értendő az alagutas rész is).
  - Katniss dobkíséret mellett bevonul, hogy leadja az utolsó lövést. Csak nem mindegy, hogy kire.
  - Plutarch levelét. Szép főhajtás Philip Seymour Hoffman előtt.


Az éhezők viadala: A kiválasztott - befejező rész (The Hunger Games: Mockingjay - Part 2)
színes, eredeti nyelvű, 137 perc
Rendező: Francis Lawrence
Szereplők: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Julianne Moore, Philip Seymour Hoffman, Donald Sutherland, Natalie Dormer, Sam Claflin, Gwendoline Christie

Megérkezett az első előzetes az Amerika Kapitány: Polgárháborúhoz!!!!

Ahogy a cím is mutatja, a várakozásnak végre vége: a tegnapi nap folyamán felkerült az internetre az Amerika Kapitány: Polgárháború első trailere. Az eddigi pletykák azt híresztelték, hogy a Star Wars: Az ébredő Erő mozikba kerülésekor láthatjuk először az előzetest, de örülök neki, hogy végül nem kellett addig várakoznom, hanem tegnap végre megtekinthettem ezt a remekbe szabott kis trailert. Pár szóban szeretnék kitérni rá, hogy mit gondolok a videóról, de nem szakmai vagy képregényes (lábjegyzetben azért felhívom a figyelmet pár apróságra), hanem inkább személyes értelemben, de hátha valakinek így is tetszeni fog :)
Szóval, kezdjük onnan, hogy amikor tegnap délután bekapcsoltam a gépemet, még nem sejtettem, micsoda meglepetés vár rám az internet kusza világában. Aztán felléptem Facebookra, és arcon csapott a valóság, amit pár percig fel sem tudtam fogni. Átléptem YouTube-ra, és rákerestem a trailerre, közben eszeveszett módon vert a szívem, remegett a kezem, és már félig bekönnyeztem, holott tippem sem volt, hogy mit is fogok majd látni az elkövetkező két és fél percben. Kinagyítottam a videót, rátoltam YouTube-on és a gépemen is a hangerőt, és hajrá! .... És akkor két és fél percre megállt az idő. Nem volt más, csak a Polgárháború előzetesében pergő képsorok, a rácsodálkozás, az izgatott papír- és tolldobálás (ez már A hűséges - 1. résznél is megtörtént, úgyhogy a továbbiakban lehet, hogy biztonságos helyre kéne helyeznem ezeket az eszközöket, mielőtt nekiülök trailert nézni), az artikulátlan hörgés és a videó végén a teljes csend. Aztán elindítottam mégegyszer, és ezúttal jobban megfigyeltem az egyes dolgokat.
Az előzetes elején azt a jelenetet láthatjuk, ami A Hangya stáblista utáni jelenete volt, csak a szöveg más. Bucky-ról megtudjuk, hogy emlékszik Steve-re, és már rég nem az a Tél Katona, amivé tették, ám a kormány továbbra is bűnözőként tekint rá. Steve ezért megpróbálja megmenteni és elrejteni barátját, miközben egy másik gonddal is szembe kell néznie: a kormány jegyzékbe akarja venni a szuperhősöket, és ezáltal uralmat is gyakorolna rajtuk. Aztán jön az a jelenet, ahol Amerika Kapitány és Vasember először állnak szemtől szemben, nem pedig egy oldalon. A későbbiekben pedig félig-meddig a két szemben álló csapattagokra is vethetünk egy röpke pillantást. Na, ezeknél a részeknél vágódtam le az asztal alá, mert annyira epic részek voltak! És aztán 1:51-nél feltűnik egy új arc, a Fekete Párduc, akinek 2018-ban külön filmje is érkezik, de a karakter debütálása az Amerika Kapitány: Polgárháborúban lesz. A jelenetek alapján Vasember oldalán fog állni, hiszen Bucky-t üldözi, és Amerika Kapitány elől fut. A Párduc feltűnése meglepett, nem gondoltam volna, hogy rögtön az első trailerben bemutatnak bárkit az új arcokból - Pókember és Zémó Báró ugyebár még várnak a sorukra. És mindezek után, amikor már azt hitted, mindent láttál, és ennél epicebb nem lehet egy trailer... na, ekkor elhangzik ez a párbeszéd: " - Sorry, Tony. You know I wouldn't do this if I had any other choice. But he's my friend. - So was I." (szabad fordításban: Sajnálom, Tony. Tudod jól, hogy nem ezt tettem volna, ha lett volna más lehetőségem. De ő a barátom. - Én is az voltam.) Érzelmes és megható jelenet, ami egyúttal az egész film érzelmiségét is megalapozza. És ha ez nem lenne elég, még végignézhetjük, amint Bucky és Steve együtt gyepálják szegény Vasembert... Na jó, azt hiszem, kicsit sok volt nekem ez az előzetes... De abszolút megérte várni rá, sőt a megjelenése óta már legalább tízszer láttam, mert egyszerűen rávesz, hogy nézd, nézd és nézd! Nem lehet megunni az egyes képkockáit, sőt inkább lehet bennünk apró utalásokat keresgetni, és minél többet nézem, annál inkább várom a jövő májust és annál biztosabb leszek benne, hogy ez (ismét) egy remekül elkészített Marvel-film lesz!!! Úgyhogy most nyugodtan dőlök hátra, türelmesen várom az X-Men: Apocalypse trailerét, amit december elejére ígértek, és addig is elnézegetem ezt a csodálatos előzetest!
Sőt, ide is belinkelem, hogy ti is megcsodálhassátok!!! :)

Apró lábjegyzetek:
   - Az ősz hajú bácsi General "Thunderbolt" Ross, aki A hihetetlen Hulk című filmben tűnt fel először. Többet sajnos nem tudok a figuráról, mivel ez az egyetlen Bosszúállók-film, amit még nem láttam.
   - Amikor Steve fejmosást kap a fent említett bácsitól, egy vékony könyvszerűséget lehet látni az asztalon, melyen a következő felirat van: "Sokovia Accords" Ugyebár a Bosszúállók: Ultron kora filmvégi nagy csatajelenete Sokoviában játszódott, valószínűleg az ott történt incidens miatt döntött a kormány a szuperhősök jegyzékbe vételéről.
   - A trailer elején a rendőrök golyóálló mellényén a "Polizei" felirat olvasható, ami németül van, illetve a későbbiekben egy robbanás során, amit Fekete Özvegy végignéz (kb. 1:58-nál), az egyik felrobbanó teherautón a "Flughafen" szó látható (valamint alatta - amit pár órája tudtam meg - a "Leipzig Halle" szavak vannak). A német szavak és a városnév nagy valószínűséggel Zémó Báróra utalnak, mivel a főgonosz legismertebb rejtekhelye Lipcse (Leipzig).

Információmorzsák #4

Egy hosszabb kihagyás után ismét itt van az Információmorzsák rovatom, melynek keretén belül pár, nemrégiben történt filmes eseményre hívnám fel a figyelmet, és egyben fogalmaznám meg a saját véleményemet róluk :)

Az első és legfontosabb hír: pénteken megérkezett A hűséges - 1. rész című film első előzetese. Nem számítottam rá, hogy mostanában fog érkezni így alaposan meglepődtem, amikor megláttam a neten. Elsőre nem sok mindent fogtam fel belőle, mivel Miles Teller első megjelenésénél lezúgtam a székemről az asztal alá. Második alkalommal artikulátlan hangok kíséretében dobáltam szét a papírjaimat, a tollamat és csapkodtam az asztalt (úristen, az a folyosón végigvonulós rész, én annál a résznél tuti elájulok a moziban, de minimum magamra borítom a pattogatott kukoricát). Harmadszorra már kezdtem észlelni valamit a történetből is, és végül negyedik nekifutásra sikerült minden információt megemésztenem. Akárcsak a legutóbbi film, ez is rendesen eltér a könyvben leírt dolgoktól, de ettől függetlenül nem esem kétségbe, mivel engem A lázadó filmváltozata is nagyon meggyőzött, így abban reménykedem, hogy ahhoz hasonlóan ez a rész sem fog csalódást okozni.
Itt a trailer:



Amennyire örülök a fenti trailernek, legalább annyira csalódott vagyok, amiért a jövő májusban érkező Amerika Kapitány: Polgárháború című filmhez MÉG MINDIG nincs előzetes. A Marvel korábban már október végén, legkésőbb november elején kiadta a következő év tavaszán várható filmjéhez a trailert, most pedig csak a nagy semmi van... A hírek szerint sajnos még legalább egy hónapot várnom kell, mivel a Disney (aki ugyebár pár éve megvette magának a Marvelt) úgy döntött, az új Star Wars-film, Az ébredő Erő előtt mutatja meg először, hogy milyen is lesz az a Polgárháború. Türelmes ember vagyok, nagyon türelmes...


A jövő évi Marvel-filmeknél maradva: múlt héten elkezdődött a Doctor Strange forgatása. A film várhatóan 2016 novemberében kerül a mozikba, és Stephen Strange történetét meséli el. Strange idegsebészként dolgozik, de egy balesetben megsérül a keze, és nem végezhet több műtétet. Kétségbeesetten kezd el keresni bármilyen gyógyírt, ami végül elvezeti őt az Ancient One-hoz (tudom, hülyén néz ki, de hivatalos fordítása még nincs a névnek, én pedig önhatalmúlag nem szeretném átnevezni), akitől elsajátítja a mágia és a varázslás művészetét. A főszereplőt nagy kedvencem, Benedict Cumberbatch játssza, a további szerepekben Tilda Swinton, Rachel McAdams és Scott Adkins tűnnek fel, a főgonosz Baron Mordót pedig Chiwetel Ejiofor alakítja majd.
Íme pár kép a forgatásról:

Ja igen, és egy apró megjegyzés; nekem csak ma, a bejegyzéshez való képek keresése közben esett le, hogy Benedict és Chiwetel már játszottak együtt korábban egy másik filmben. Íme a bizonyíték:



12 év rabszolgaság

 

 

Múlt héten derült ki pár infó a szintén jövő novemberben érkező Legendás állatok és megfigyelésük című filmhez. A film a Harry Potter-univerzumban fontos tankönyv írójának, Göthe Salmandernek a fiatalkori kalandjait mutatja be. Salmander az 1920- as évek Amerikájába utazik egy titokzatos bőrönddel, amelyben különféle legendás lényeket rejteget. Az előzetes hírek szerint az amerikai varázslóvilág életébe is nagyobb betekintést nyerhetünk a film során. A történetismertetésen kívül még néhány karakterfotó látott napvilágot. A forgatókönyvet maga J. K. Rowling írta, a rendező az utolsó négy Harry Potter-filmet jegyző David Yates lett, a főszereplőt az idén Oscar-díjjal kitüntetett Eddie Redmayne alakítja, további szerepekben Katherine Waterstont, Ezra Millert, Ron Pearlmant és Colin Farrellt láthatjuk. Izgatottan várom, hogy mi fog ebből kisülni!

 

 

Nos, ezek lennének azok a hírek, amiket szerettem volna megosztani, illetve röviden reagálni rájuk. Jó régen nem írtam már ilyen bejegyzést, és most nagyon jólesett újra felfrissíteni ezt a rovatot. Reméljük, hamarosan újabb érdekes hírek látnak napvilágot, én addig sem maradok tétlen, továbbra is érkeznek majd a könyves, filmes, sorozatos véleményeim!



Könyvkritika: Sarah Addison Allen - Sugar Queen - Édes élet

Jó régen történt már, hogy olyan könyvet olvashattam, ami teljes mértékben magába szippantott, sokszor késztetett nevetésre és sírásra egyaránt, és úgy általában véve megajándékozott egy igazán remek olvasmányélménnyel. A mostani olvasmányaim közül egyikben sem találtam meg azokat az összetevőket, amiket fentebb felsoroltam, és türelmetlenül vártam, hogy végre felbukkanjon egy újabb kedvenc könyv a láthatáron. Örömmel jelenthetem, a várakozásnak vége: A Sugar Queen - Édes élet minden egyes feltételemnek és elvárásomnak maximálisan megfelelt, sőt még túl is teljesítette őket. Nézzünk meg hát közelebbről ezt a kedves kis történetet!
Josey huszonhét éves, egyedülálló nő, aki szereti a romantikus regényeket, az édességeket, nem tudja, hogy mit is akar tulajdonképpen az élettől, és még mindig az anyjával él. Egyhangú mindennapjai akkor változnak meg, amikor egy nap beköltözik a gardróbjába Della Lee Baker, aki a kisváros egyik kocsmájában dolgozik pincérnőként. A maga kissé goromba és furcsa módján pedig szép lassan megváltoztatja Josey életét... A könyvnek azonban nem ez az egyetlen cselekményszála, ugyanis a másik fontos mellékszál Chloe és Jake szerelmi életének története is. Tulajdonképpen egy sztorinak is felfogható, mivel elég hamar kiderül a könyv során, hogy mindenki ismer mindenkit ilyen vagy olyan okokból kifolyólag. Ha röviden próbálnám összefoglalni, azt is mondhatnám, hogy a történet igazából a szerelemről, a szeretetről és az elfogadásról szól.
Beszéljünk a karakterekről! Josey-val nagyon könnyen tudtam azonosulni, vannak bizonyos tulajdonságai, amikkel én is rendelkezem, és a történetben szembesülnie kell olyan nehézségekkel, amik számomra is ismerősek (elgondolkodtam, hogy lehetséges, hogy nekem ezért is tetszett nagyon a könyv). Végig izgultam érte, hogy sikerüljön neki végre kilépnie az anyja árnyékából, és rátaláljon a szerelem. Della Lee humorát, éleslátását el tudnám hallgatni hónapokig, hozzá hasonló ember felbukkanhatna nálam is, hogy ellásson pár bölcs tanáccsal. Mondjuk nekem csak komódom van, amiben egy ember nehezen férne el, de biztos találnék neki valami kényelmes helyet, ahol ellakna, amíg helyrepofozza az én életem is. Chloéban a könyvekhez fűződő viszonyát imádtam nagyon, illetve azt, ahogy a Jake-kel való kapcsolatára gondolt állandóan. Nem volt szép, amit a srác tett vele, ha velem történt volna ez, én biztos nem bocsátottam volna meg, de ebben a könyvben egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra, hogy bárki is egyedül maradjon, így nagyon szurkoltam, hogy előbb vagy utóbb, de kibéküljenek.
Összefoglalva a lényeget: imádtam a könyv minden egyes sorát, pár oldal után már azt éreztem, évek óta ismerem ezeket a szereplőket, és nagyon hamar meg is kedveltem mindenkit (kivéve Juliant), rengeteget nevettem, viszont sokszor meg is hatódtam. A karácsony közeli hangulat, a téli síparadicsom, mint helyszín, a sok-sok édesség emlegetése, a könyvek szeretetéről és fontosságáról szóló bekezdések és egy csipetnyi varázslat mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy kedvencemmé kiálthassam ki a Sugar Queen - Édes életet. Depresszió és ingatag lelkiállapot ellen tökéletes gyógyír, és garantálom, hogy ez a könyv megédesíti az életed!


Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Della Lee minden egyes beszólását.
  - Josey és Adam hóembert építenek.
  - Josey leírását arról, milyen is az első csók.
  - A könyv végi csavart Della Lee-vel kapcsolatban.

Könyvkritika: James Dashner - Halálparancs

James Dashner írói munkásságával nagyjából egy éve ismerkedtem meg közelebbről, amikor is rátaláltam az Útvesztő-trilógiára. Neki köszönhetően lett egy új kedvenc sorozatom, így mikor hallottam róla, hogy a trilógia előzményeiről is készül könyv, alig vártam, hogy olvashassam. Végül az október végén aktuális névnapomon megkaptam ajándékba a kötetet, amit az őszi szünet ideje alatt sikerült is elolvasnom, úgyhogy most következzék a Halálparancs véleményezése! Spoilerek lesznek, úgyhogy csak saját felelősségre olvass tovább!
A történetről: Tizenhárom évvel járunk Az útvesztő története előtt. A napkitörések és a szökőárak a Föld népességének nagy részét elpusztították, a megmaradt túlélők telepeken élnek, s ott próbálnak meg új életet felépíteni maguknak. Mark és Trina két fiatal, akik együtt menekültek el a napkitörések elől, csatlakoztak egy kis csapathoz, s lassan egy éve élnek már a telepen. Egy nap Bergek lepik el a telep feletti légteret, és dobónyilakkal kezdik el lelőni az embereket. A dobónyilakban valami halálos vírus rejtőzik, mert akit eltalál, azonnal meghal. Mark és a csapatuk vezetője, Alec felmásznak a Bergre, hogy információkat szerezzenek a vírusról és azokról, akik parancsot adtak a kilövésükre. Innentől kalandok sora követi egymást, rengeteg veszélyes helyzetbe kerülnek, rejtett és titkos információkra bukkannak, s végül egy cél lebeg a szemük előtt: biztonságba helyezni egy kislányt, Deedeet, aki valami megmagyarázhatatlna oknál fogva immunis a vírusra...
Annyira akartam szeretni ezt a könyvet. Azt vártam tőle, hogy legalább lesz olyan jó, mint a trilógia, visszahozza egy kicsit annak a hangulatát attól függetlenül, hogy az ottani karakterek itt nem szerepelnek (vagyis egyvalaki igen, de erről később). De sajnos kicsit csalódtam. A történet csak nyúlt, nyúlt, sorakoztak a veszélyes szituációk, peregtek az oldalak, de valahogy úgy tűnt, mégsem történik semmi. Az, ami a szereplőknek új volt, az nekem, olvasónak nem volt az, hiszen már ismertem a Kitörést és az elterjedésének a sztoriját a trilógiából. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy egyszerűen semmilyen feszültség nem érződött az egyes fejezetekben, pedig volt bőven akció. Valahogy mégsem tudtam úgy izgulni a szereplőkért, mint Az útvesztőben. Pedig a karakterekkel nem volt probléma: Mark és Alec kettősét nagyon hamar megkedveltem, és nekik köszönhetem a könyv legtöbb vicces pillanatát. A többieknél csak azt sajnáltam, hogy keveset szerepeltek, a Dilis Triót például szívesen megismertem volna közelebbről is.
Valamilyen megfogalmazhatatlan okból kifolyólag mégis tetszett a könyv. Mark visszaemlékezései voltak a legerősebb részei a történetnek, nagyon hitelesen, részletesen tárultak fel előttem a fiú által átélt múltbeli borzalmak. Ja igen, és el ne felejtsem megemlíteni az utolsó húsz oldalt. Az az utolsó húsz oldal... Na igen, ott megkaptam azt, ami addig hiányzott a sztoriból. Ott csak ültem, olvastam, percenként csapkodtam a térdem, artikulátlan hangok sorozatával próbáltam kifejezni a bennem dúló érzelmeket és közben csak annyit tudtam mondani: "Erről beszéltem, James Dashner! Ezt vártam egész eddig! Miért nem tudtad ilyenre megírni az egész könyvet?" Az Epilógustól szimplán kifolyt a könnyem, amikor a végére rájöttem, hogy ki is az a kisfiú, akit éppen elvisznek az anyukájától. Aztán jött az a Memóriatolvaj-kártya rész... Te jóságos Sirató! Na, az a rész tényleg összekapcsolta a Halálparancsot az Útvesztő-trilógiával! Arról most ne beszéljünk, hogy a könyv befejezését megelőző nap estéjét/éjszakáját azzal töltöttem, hogy próbáltam valami kapcsolatot teremteni a könyvek között, és végül felállítottam egy elméletet, miszerint Deedee csakis Teresa lehet. A kor egyezik, az immunitás egyezik, és a névkülönbség is arra vezethető vissza, hogy miután a VESZETT begyűjtötte a gyerekeket, új neveket adott nekik. És igazam lett! Ettől függetlenül is izgalmas volt ez a rész a könyvben, hiszen mégiscsak ekkor találkozott először egymással a trilógia két fontos főszereplője, Thomas és Teresa. Abszolút jól sikerült lezárás, méltó kapcsolódás a trilógiához, jár érte a taps! És mostantól csendben, türelmesen várom, hogy megérkezzen a folytatás. :)
Nos, akkor összegezzünk: a történet lehetett volna rövidebb és izgalmasabb, de a szereplőknek és a könyv végi történéseknek köszönhetően a Halálparancs egy jó kis olvasmányélmény lett. Beleillik a trilógiába, bár azt le kell szögeznem, szerintem egy picit gyengébb nála. Ennek ellenére tudom ajánlani, de főleg azoknak, akik már olvasták a trilógiát, mert úgy lesz igazán izgalmas az az utolsó húsz oldal. ;)


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mark visszaemlékezéseit.
  - Mark és Alec kettősét.
  - Az utolsó húsz oldalt. De azt nagyon!