Könyvkritika: Andrew Matthews - Hallgass a szívedre!

A mai alkalommal egy saját könyvről lesz szó. Még általános iskolában kaptam év végi jutalomként, s azóta természetesen elolvastam már, mostanában azonban valami rövid, gyorsan olvashatóra vágytam, ezért emeltem le a polcról.
A történetről röviden: A kötet gyakorlatilag egy életvezetési tanácsadó, ami tíz fejezeten keresztül tárgyalja, hogyan lehetünk boldog, munkánkban és magánéletünkben egyaránt sikeres emberek.
Alapvetően nem szoktam motivációs könyveket olvasni (bár néha nem ártana), s ugyan figyelmesen végigkövettem Matthews „Tíz szívparancsolatának” bővebb leírásait, s találtam is bennük megfogadnivaló tanácsokat, mégsem kötött le különösebben. Lehetséges, hogy bennem van a hiba, mivel nem érzem azt, hogy mától vagy holnaptól azonnal nekiálljak alkalmazni az általa kínált lehetőségeket. Azt azonban nem vitatom, hogy érdekes és humoros volt, az író illusztrációi remek kiegészítésként szolgáltak a szöveg mellett. A fejezetek egymásra épülése jó szerkesztésre utalt, az egyes alfejezetek kifejtései, a rövid összefoglaló mind érthetővé tették az olvasnivalót. A szerző saját élményeinek elmesélése, egyes tanító jellegű rövid elbeszélések miatt könnyeddé és személyessé is vált a kötet. A nagybetűs kiemelések viszont néha ellentétes célt értek el nálam, mert olyan volt, mintha a könyv ordítana velem, nem pedig kedves oktatóként felhívná a figyelmemet a fontosabb részletekre.
A rövid bejegyzés a könyv rövidségének és a rám tett benyomásának is köszönhető. Bár engem nem nyűgözött le, az ilyen típusú írások iránt érdeklődőknek tudom ajánlani.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az illusztrációkat és a személyes történeteket.

Könyvkritika: Patrick Süskind - A parfüm

Patrick Süskind regényével gimnáziumban találkoztam először, amikor is egy kollégiumi verseny során több fordulón keresztül a könyvhöz kapcsolódó kérdésekre kellett írásban válaszolnunk. Végül második helyezést értem el, aminek eredményeképp egy oklevéllel és a filmváltozat DVD-jével gazdagodtam. A gőzerővel dübörgő újraolvasási lázban ez a kötet is eszembe jutott, s gondoltam, megnézem, mit is gondolok róla mai ésszel.
A történetről röviden: Jean-Baptiste Grenouille, a 18. század Franciaországának legbűzösebb részén jön a világra. Hamar rájön, hogy mindenkinél kifinomultabb szaglással rendelkezik, ezért úgy dönt, hogy elkészíti a világ legtökéletesebb parfümjét, amivel kivívhatja az emberek csodálatát…
Az első olvasásról nem sok emlékem van, talán csak annyi, hogy nagyon elborzasztott, mert előtte nem igazán találkoztam ilyen típusú történettel. Ami most egyből megfogott, az az illatok és szagok érzékletes és részletes körülírása volt. Ezt a látszólag lehetetlen feladatot az író jól megválogatott szavak segítségével remekül teljesítette, szinte éreztem, ahogy ott sétálok a korabeli Párizs bűzölgő utcáin, majd betérek egy parfümkészítő üzletbe, ahol sokkal kellemesebb illatok fogadnak. A parfümök különféle elkészítési módjainak aprólékos taglalása szintén olyan aspektusa volt az elbeszélésnek, ami tetszett. És nagyjából ezzel össze is foglaltam a pozitívumokat… A cselekmény többi része ugyanis egyáltalán nem tudott lekötni. Grenouille egy visszataszító ember benyomását kelthette a karakterábrázolás alapján, számomra azonban abszolút jellegtelen volt. Az események folyása egyhangúan telt, a második rész totálian hidegen hagyott, sőt még a borzalmas gyilkosságok sem rengették meg igazán a belső nyugalmamat. Grenouille törekvései, vágyai a hangulatával együtt változtak, a könyv végi cselekedetét sem értettem igazán.
Röviden összefoglalva: bár a könyv könnyen olvasható, tele van remek leírásokkal, az olvasás befejezése után mégis azt éreztem, hogy semmilyen emlékezetes vagy különleges nyomot nem hagyott maga után. Ezt a parfümöt sajnos nem megfelelően keverték ki.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A szagok és illatok leírását.
  - A Grenouille-jal kapcsolatba kerülő emberek sorsát, miután a férfi elhagyja őket.
  - A parfümkészítés rejtelmeit.
  - A kivégzésnek induló, orgiába fulladó közjátékot.

Könyvkritika: Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai

Ismételten egy olyan könyv kerül terítékre, amelyet gimnáziumban már volt alkalmam elolvasni. Ha esetleg arra gondoltok, hogy lusta vagyok új kötetek felfedezésére, s ezért nyúlok inkább vissza ismerősökhöz, akkor tévedtek. Rengeteg olyan könyvet szeretnék idén megismerni, és veletek is megismertetni, amiknek csupán a fülborítón lévő összefoglalójával találkoztam eddig. Valamint nem célom az összes, gimis éveim során elolvasott könyvet újra kézbe venni, főleg mert nem is emlékszem mindegyikre, igyekszem a jelenlegi érdeklődésem alapján válogatni közülük.
A történetről röviden: Csijo az 1920-as évek Japánjában, egy kis halászfaluban él a családjával. Kilenc éves, amikor a nővérével együtt Kiotóba viszik, és eladják, hogy gésát neveljenek belőle. A kislány mindennapjainak végigkövetésével bepillantást nyerhetünk a gésalét minden kellemes és kellemetlen részébe, amelynek során Csijónak – immár Szajuriként – egyetlen célja van: megtalálni az igaz szerelmet egy évekkel ezelőtt megismert férfi oldalán…
Egyik gimnáziumi osztály- és szobatársamnál láttam meg ezt a könyvet, s idővel kölcsönkértem tőle. Magából a történetből nem sok minden maradt meg, úgyhogy ebből a szempontból újdonság volt számomra az olvasás. A cselekményben központi szerepet kapott gésákról nem tudtam sokat, ezért minden egyes apróság lekötötte a figyelmemet, holott nem volt fenékig tejfel Csijo élete a gésaságra való felkészülés ideje alatt. Az elsajátítandó dolgok között rengeteg érdekesség rejtőzött, úgymint a teaszertartás, a táncok, az öltözködés, ugyanakkor voltak olyan információk, főképp a férfiakkal kapcsolatos viszonyrendszerükben, amik eléggé megleptek és talán el is borzasztottak kissé, ez valószínűleg az eltérő kulturális háttérnek tudható be, nekem európaiként furcsán hatottak az elmeséltek. Szajuri leírásai bővelkedtek a gyönyörű hasonlatokban, bár sokszor pont emiatt nem tudtam rendesen koncentrálni a mondandójára, illetve előfordult, hogy belekezdett egy történet elmesélésébe, s abba keverte bele egyéb emlékeit más eseményekről. Egyrészről tetszett ez a részletgazdagság, másrészről viszont alaposan belegabalyodtam miattuk a sztoriba, s el is fáradtam, mire kibogoztam az egyes szálakat. A gésák életére kihatott a történelem alakulása, ami hangsúlyosan meg is jelent az elbeszéltekben, de Szajuri elsősorban saját sorsát, gondolatait, kétségeit osztotta meg az olvasókkal. Kislány korában sok megaláztatás érte, főleg a rettentően ellenszenves Hatszumomo részéről, ennek ellenére képes volt felülkerekedni a szenvedéseken, de később, fiatal gésaként a második világháború okozta veszteségek sem tudták megtörni. Sokszínű főszereplőként tudnám őt jellemezni, habár számos döntését nem értettem, vagy nem értettem egyet vele, a fentebb szóba hozott mesélési stílusát sem volt könnyű követnem. Az életében felbukkanó embereket kivétel nélkül színes és részletes bemutatások által ismerhettük meg, néhányan azonban kiemelkedő figyelmet kaptak: ilyen volt Nobu, Mameha, Úritök, Hatszumomo és természetesen az elnök, akik fontos szerepet játszottak Szajuri életének és jellemének változásában. Őszinte leszek a történet befejezését illetően: szép volt, nálam viszont kicsit átcsúszott a giccs kategóriába, ráadásul hirtelen jött a fordulat, majd pedig a lezárás.
Összességében nézve nem bántam meg az újraolvasást, érdekes volt belekóstolni a gésák ismeretlen és talán misztikusnak ható világába, bár engem személy szerint nem ragadott teljesen magával. A nálam nyitottabbaknak, vagy a téma iránt érdeklődőknek azonban egyértelműen ajánlott az elolvasása.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mi mindent kell megtanulnia egy gésajelöltnek.
  - A történet során felbukkanó kimonókat.

Filmkritika: Lady Bird

Említettem már, hogy minden évre előre összeírok magamnak egy tervezetet, amelyben összegyűjtöm azokat a filmeket, amiket MINDENKÉPPEN moziban szeretnék megtekinteni. Ezek mellé pedig rendszeresen csatlakoznak olyan mozgóképek, amikre egy másik film előtti ajánlóban vagy a VOX mozimagazinban találok rá. A mai bejegyzés tárgyául szolgáló alkotás nagy esélyesnek számított a díjszezonban, én azonban már az első előzetes kiadásakor felfigyeltem rá, s pár hónapja szereztem tudomást róla, hogy a magyar mozikban is bemutatásra kerül majd. És hogy miért pont ez, és miért nem egyéb nagy esélyesek, amik szintén mentek/mennek a mozikban? Nos, elsősorban a főszereplő színésznő személye és a történet miatt esett erre a választásom.
A történetről röviden: Lady Bird egy tizenhét éves amerikai kamaszlány, aki katolikus iskolába jár, folyamatosan csatározik az édesanyjával, s közben a szerelmen, a továbbtanuláson töri a fejét, s teszi mindezt egy anyagilag nem éppen stabil időben…
Szeretem azokat a filmeket, amik a kamaszkorról, a felnőtté válás felé vezető útról, a közben felbukkanó pozitívumokról és negatívumokról szólnak. A Lady Bird sztorija nagyjából ugyanezen szavak mentén foglalható össze. A főszereplő hol a barátnőivel, hol az éppen aktuális pasijával tölti az idejét, lázad, kiakad, elvágyódik a jelenlegi helyzetéből. Mindeközben folyamatosan „háborúban áll”az anyukájával; kettejük érzelemgazdag viszonya központi helyet foglal el a cselekményben: látszólag nem igazán értik meg egymást, a film végére viszont egyértelművé válik, hogy mindketten mélyen tisztelik és szeretik a másikat (és hogy nem is olyan könnyű a szülőktől való elszakadás). A tiniévek szépsége, valamint a sokrétű anya-lánya kapcsolat mellett megismerhetjük a vallási iskolák mindennapjait, a fiatalok valláshoz való hozzáállását, s nagy hangsúlyt kap az anyagi bizonytalanság problematikája. Európai nézőként ugyan nem sokat tudok a filmben ábrázolt amerikai gazdasági gondokról, viszont ez egy olyan egyetemes dolog, ami bárkivel, a világ bármelyik részén megeshet, ezért nem volt nehéz megérteni. Bár tetszettek ezek a részek is, mégiscsak a kamaszkor napos- vagy épp árnyoldalát taglaló jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással: az első szerelem, az első csalódás, az átmeneti mosolyszünet a legjobb barátnővel, a titkos rajongás a kedvenc tanár iránt, a szalagavató, meg persze a készülődés a továbbtanulásra, ami az első lépés a felnőtté válás hosszú és rögös útján. Mialatt végigkövettük Lady Birdöt a felsoroltakon, nem volt nehéz megkedvelnünk őt.  Saoirse Ronan fantasztikusat alakított a címszerepben, érzékenyen, mégis csupa természetességgel és visszafogottsággal játszotta el a főhősnőt. Láttam őt már jó pár filmben, s még a közepes alkotásokból is kitűnt a tehetségével. Ezért a szerepéért kapta meg a harmadik Oscar-jelölését, és nagyon remélem, hogy pár éven belül egy szobrocska (vagy akár több) büszke tulajdonosává lép elő. Az őt körülvevő mellékszereplők (a legjobb barátnő, a szülők, a testvér, a testvér barátnője, stb.) szerethetőek, érdekesek, vagy épp viccesek voltak, viszont szeretnék külön kitérni a két srácra, akikkel Lady Bird kapcsolatba került. Két ellentétes jellem, eltérő gondolkodásmóddal, háttérrel, sőt a lányhoz is másként viszonyultak. Nekem Danny szimpatikusabb volt, de meg tudtam érteni Lady Bird Kyle-hoz való vonzódását. Volt abban a fiúban valami megmagyarázhatatlan sárm és művésziség, aminek én sem tudtam teljes mértékben ellenállni :D (Timothée Chalamet-ból pedig nagy sztár lehet a későbbiekben)
A lezárás kissé befejezetlennek tűnt számomra, ettől függetlenül azonban egy csupa
szív, nem kevés humort és megható pillanatot tartalmazó filmélménnyel gazdagodik az, aki megtekinti Lady Bird első szárnypróbálgatásait.


Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az összes szócsatát Lady Bird és az anyukája között.
  - A két fiúval folytatott kapcsolatok különbözőségét.
  - A szalagavatót.
  - Az édesanya által írt levéltöredékeket.


Lady Bird (Lady Bird)
színes, feliratos, 94 perc
Rendező: Greta Gerwig
Szereplők: Saoirse Ronan, Laurie Metcalf, Lucas Hedges, Timothée Chalamet, Beanie Feldstein, Tracy Letts