A mai bejegyzésben tárgyalt film iránti érdeklődésem valószínűleg nem lesz újdonság, hiszen az Információmorzsák rovatokban többször is kitértem rá, hogy mennyire várom már. Ugyan az eredeti, 1991-es animációs filmet nem láttam (vagy annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem rá), de ismerem a történetét és a gyönyörű előzetesek meg az impozáns szereplőgárda miatt nem utasíthattam vissza a film csábítását. A mai nap során sikerült megtekintenem az alkotást, lássuk, tetszett-e annyira, mint reméltem!
A történetről röviden: Belle egy kis faluban él az édesapjával. A lány imád olvasni, ezért a falusiak furának tartják. Az édesapa egy nap útra kel, és egy elhagyatottnak tűnő kastély akad útjába, ahonnan rózsát szed a lányának; a kastélyban élő elátkozott herceg ezért börtönbe veti. Belle apja keresésére indul, eljut a kastélyba, és apja helyett a szörnyeteg foglya lesz. Hamarosan megismeri a szörnyeteg és az elvarázsolt kastélybeli tárgyak titkát: a szörnyeteg csak akkor válhat újra emberré, ha beleszeret valakibe és az a valaki viszontszereti. Vajon Belle lesz az a lány, aki megtörheti az évek óta tartó átkot?
Őszintén szólva akármennyire is vártam ezt a filmet, egy kicsit tartottam tőle. Féltem, hogy a sok dalolászás meg táncikálás egy idő után untatni fog, elvonja a figyelmet a cselekményről, és nem fog tetszeni a végeredmény. Nagy örömömre tévesnek bizonyultak a félelmeim. A dalok tökéletesen illeszkedtek a történetbe, nem volt zavaró, hogy két dialógus között néha felbukkant egy ének. A látvány lenyűgözően gyönyörű volt, a kastély még lepusztultsága ellenére is csodálatosan nézett ki, sőt az elátkozott tárgyak kidolgozottsága, antropomorfizálása tetszett a legjobban. Aztán ott voltak azok a gyönyörű ruhák, amiket Belle hordott, főleg az a sárga ruha... Le a kalappal a látvány- és kosztümtervező csapat előtt! Áttérve a történetre: amennyire tudom, nagyjából követte az eredeti animáció cselekményét, de voltak benne apró hozzátoldások, amik ötletesek voltak, például Belle feltalálós oldala vagy az édesanyjáról szóló flashback. És persze ne feledkezzünk meg a szereplőkről, mert szerintem nekik nagyon nagy szerepük volt abban, hogy ez a film ilyen jól sikerült. Emma Watson elbűvölő Belle-ként, a tárgyakat játszó színészek közül kiemelném Ewan McGregort (Lumiére) és Ian McKellent (Tik-Tak úr), akik között remekül működött a kémia, ráadásul előbbi színész remekelt a szerepében, komolyan mondom, én gyertyatartón még nem nevettem ennyit! A film másik jól eltalált párosa Luke Evans (Gaston) és Josh Gad (Le Fou); előbbi kisujjból kirázza az önimádó, magát nagyra tartó férfit, utóbbi pedig tökéletes módon adja elő a Gaston nyomában loholó, érte titkon rajongó hűséges barátot. És itt akkor röviden ki is térnék Le Fou karakterére: az internetről értesültem róla, hogy bizonyos országokban egy bizonyos jelenetet ki akarnak vágni a filmből, mert abból egyértelműen kiderül, hogy Le Fou homoszexuális és rajong Gastonért. Na már most, végignézve a filmet, arra a következtetésre jutottam, hogy Le Fou Gaston iránti rajongása végigvonul az egész filmen, ezen egy jelenet kivágása nem változtatna, egyébként meg a 21. században élünk, úgyhogy nem értem, miért nem lehet kicsit toleránsabbnak és elfogadóbbnak lenni, elvégre már rég nem a középkorban élünk.
Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, hogy egy szemkápráztatóan gyönyörű, vicces és megható pillanatokkal egyaránt operáló, fülbemászó dalokkal telepakolt filmről beszélhetünk, ami csodálatos élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Vannak ugyan apró történetvezetési és időbeli hibái, de ettől függetlenül egy abszolút szerethető alkotás. Akár ismered az eredeti animációs filmet, akár nem, garantáltan beleszeretsz ebbe a filmbe!
Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Mit tesz Belle, hogy többet tudjon olvasni? Feltalálja a korabeli mosógépet. :)
- A "Gaston" című dal előadását.
- Lumiére minden egyes jelenetét.
- Belle és a szörny táncjelenetét (és azt a gyönyörű sárga ruhát!!!)
A szépség és a szörnyeteg (Beauty and the Beast) (2017)
színes, magyarul beszélő, 129 perc
Rendező: Bill Condon
Szereplők: Emma Watson, Dan Stevens, Luke Evans, Josh Gad, Ewan McGregor, Ian McKellen, Emma Thompson, Stanley Tucci
2017. március 23., csütörtök
2017. március 15., szerda
Könyvkritika: Matthew Quick - Forgive Me, Leonard Peacock - Bocsáss meg, Leonard Peacock!
Ismét egy könyves bejegyzéssel jelentkezem. Ezúttal egy ifjúsági könyvet fogok véleményezni, ami elég mély benyomást tett rám. Nem könnyű a téma, amit feldolgoz, de mindenképpen megéri, hogy elolvassuk és megismerjük.
A történetről röviden: Leonard Peacock egyedi módon tervezi megünnepelni a tizennyolcadik születésnapját: először megajándékoz négy, számára fontos embert, aztán előbb lelövi egykori legjobb barátját, Ashert és végül saját magával is végez. A döntése mögött álló okok lassan tárulnak fel előttünk, ahogy végigkövetjük Leonardöt az utolsó iskolai napján. Vajon van remény a fiú számára vagy a könyv valóban ott fog véget érni, hogy Leonard végez önmagával?
Nem mostanában fordult elő velem, hogy mindössze két nap alatt kiolvastam egy könyvet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy vastag kötetről beszélünk, de a történet egyébként is olyannyira a hatása alá vont, hogy az a csoda, hogy az első nap egyáltalán képes voltam letenni és csak másnap folytatni. Elég súlyos dolgokat érint a cselekmény, és csak még súlyosabbá válik, amikor fény derül arra, miért is haragszik Leonard egykori barátjára. De amíg odáig eljutunk, addig is bőven kapunk ízelítőt Leonard gondolataiból, érzéseiből és hogy mennyi egyéb oka van arra, hogy örökre elhagyja ezt a világot. Az egész történet Leonard szemszögéből van elmesélve, és én elég hamar elkezdtem együtt érezni ezzel a fiatal fiúval, bár a könyv végi történéseket illetően tévedtem, de utólag örülök is neki, hogy nem nekem lett igazam. A mellékszereplők remekül megírt karakterek voltak, mind a négyen érdekesek és valamilyen módon "mások" volt, nem is csodálom, hogy Leonard őket tartotta a számára legfontosabbaknak. Walt a Bogart-imádatával belopta magát a szívembe, és az idézgetős játék is ötletes volt; Herr Silvermanban az empátiáját és a törődését szerettem nagyon, meg persze azt, hogy holokausztórát tartott. Egyedül Leonard anyjától készültem ki, mert szerintem borzasztó szülőként viselkedett, egyetlen pillanatig sem tűnt rendes anyának. A jövőből írt levelek voltak a kedvenc részeim, és el is gondolkoztam, hogy ha legközelebb rossz kedvem lesz, lehet, én is ezzel próbálok erőt önteni magamba, hogy írok ilyen jövőből érkezett leveleket.
Minden problémákkal küzdő tinédzsernek kéne egy olyan remek tanár, mint Herr Silverman, aki figyel rá és bátorítja, és olyan különleges barátok, mint Walt, Baback vagy Lauren. De mindenekelőtt arra lenne szükségük, hogy a kezükbe vegyék ezt a könyvet, mert ebből erőt meríthetnek és könnyebben küzdhetnek meg a problémáikkal. Tényleg melegen ajánlom mindenkinek, hogy ismerkedjen meg ezzel a könyvvel, mert sok mindent lehet tanulni belőle!
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A jövőből írt leveleket.
- Kiderül, miért is haragszik Asherre Leonard.
- Herr Silverman elmeséli Leonardnek, miért nem tűri fel soha az ingujját.
A történetről röviden: Leonard Peacock egyedi módon tervezi megünnepelni a tizennyolcadik születésnapját: először megajándékoz négy, számára fontos embert, aztán előbb lelövi egykori legjobb barátját, Ashert és végül saját magával is végez. A döntése mögött álló okok lassan tárulnak fel előttünk, ahogy végigkövetjük Leonardöt az utolsó iskolai napján. Vajon van remény a fiú számára vagy a könyv valóban ott fog véget érni, hogy Leonard végez önmagával?
Nem mostanában fordult elő velem, hogy mindössze két nap alatt kiolvastam egy könyvet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy vastag kötetről beszélünk, de a történet egyébként is olyannyira a hatása alá vont, hogy az a csoda, hogy az első nap egyáltalán képes voltam letenni és csak másnap folytatni. Elég súlyos dolgokat érint a cselekmény, és csak még súlyosabbá válik, amikor fény derül arra, miért is haragszik Leonard egykori barátjára. De amíg odáig eljutunk, addig is bőven kapunk ízelítőt Leonard gondolataiból, érzéseiből és hogy mennyi egyéb oka van arra, hogy örökre elhagyja ezt a világot. Az egész történet Leonard szemszögéből van elmesélve, és én elég hamar elkezdtem együtt érezni ezzel a fiatal fiúval, bár a könyv végi történéseket illetően tévedtem, de utólag örülök is neki, hogy nem nekem lett igazam. A mellékszereplők remekül megírt karakterek voltak, mind a négyen érdekesek és valamilyen módon "mások" volt, nem is csodálom, hogy Leonard őket tartotta a számára legfontosabbaknak. Walt a Bogart-imádatával belopta magát a szívembe, és az idézgetős játék is ötletes volt; Herr Silvermanban az empátiáját és a törődését szerettem nagyon, meg persze azt, hogy holokausztórát tartott. Egyedül Leonard anyjától készültem ki, mert szerintem borzasztó szülőként viselkedett, egyetlen pillanatig sem tűnt rendes anyának. A jövőből írt levelek voltak a kedvenc részeim, és el is gondolkoztam, hogy ha legközelebb rossz kedvem lesz, lehet, én is ezzel próbálok erőt önteni magamba, hogy írok ilyen jövőből érkezett leveleket.
Minden problémákkal küzdő tinédzsernek kéne egy olyan remek tanár, mint Herr Silverman, aki figyel rá és bátorítja, és olyan különleges barátok, mint Walt, Baback vagy Lauren. De mindenekelőtt arra lenne szükségük, hogy a kezükbe vegyék ezt a könyvet, mert ebből erőt meríthetnek és könnyebben küzdhetnek meg a problémáikkal. Tényleg melegen ajánlom mindenkinek, hogy ismerkedjen meg ezzel a könyvvel, mert sok mindent lehet tanulni belőle!
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A jövőből írt leveleket.
- Kiderül, miért is haragszik Asherre Leonard.
- Herr Silverman elmeséli Leonardnek, miért nem tűri fel soha az ingujját.
2017. március 9., csütörtök
Könyvkritika: Maggie Stiefvater - Sinner - A bűnös
A mai bejegyzés tárgya egy könyv lesz, amely lazán kapcsolódik egy könyvsorozathoz, amit még korábban olvastam, ráadásul Maggie Stiefvater írta, akinek alapvetően szeretem a munkásságát (igaz, a mostani írásai nem nyűgöztek le maradéktalanul). Lássuk hát, mit gondolok erről a könyvéről!
A történetről röviden: A Mercy Falls farkasai-trilógiában megismert rocksztár, Cole St. Clair életét követi nyomon ez a kötet. Cole Los Angelesbe megy, hogy szerepeljen egy valóságshowban, felvegyen egy új albumot és visszaszerezze Isabelt. Vajon sikerrel jár?
A Mercy Falls farkasai-trilógiában amint felbukkant Cole, egyből ő lett a kedvencem. Amikor tudomást szereztem róla, hogy kapott egy különálló kötetet, alig vártam, hogy elolvashassam. És ez meg is látszott az olvasásomon: az első nap a könyvnek több mint a felét elolvastam egy ültő helyemben, mert annyira örültem, hogy újra hallhatok ezekről a karakterekről és újra elmerülhetek a beszélgetéseikben, érzelmeikben, gondolataikban. A remek mellékszereplők is hozzátettek ahhoz, hogy megkedveljem a sztorit: Leon, Sofia és Jeremy nélkül kevesebb lett volna ez a történet. Cole nem hazudtolta meg magát, továbbra is nagyszájú és sármos volt, de az Isabel iránti elkötelezettsége tetszett a legjobban, illetve hogy mennyit harcolt most is az érzelmeivel, az emlékeivel és a gondolataival. A zenés részeket szintén nagyon élveztem, hiszen úgy voltak megírva, hogy szinte láttam magam előtt, ahogy a stúdióban próbálnak, veszik fel a dalokat, vagy épp koncertet rögtönöznek egy esküvőn. Sőt, odáig megyek, hogy bár nem vagyok nagy rajongója a rockzenének, de szívesen meghallgatnám a felvett albumot, mert a dalszöveg-töredékek alapján érdekes és érzelmes dalok kaphattak helyet a lemezen. A nagy örömködésem azonban egy idő után csalódottságba és bosszankodásba csapott át, ugyanis a könyv háromnegyedétől azt éreztem, az írónő feleslegesen túlnyújtotta a sztorit, és csak azért pakolt bele egy-két plusz jelenetet, hogy húzza az időt. Így a főszereplő páros sorsa is kissé érdektelenné vált számomra, holott előtte folyamatosan szurkoltam nekik, erre egy elsietett befejezéssel tett pontot a történetük végére... Kár érte, mert a könyv nagy része jó, sőt helyenként remek volt, nem értem, miért kellett úgy elrontani a végét. Ettől függetlenül tudom ajánlani minden Maggie Stiefvater- és Mercy Falls farkasai-rajongónak, és mindenki másnak is, aki szívesen olvasna egy kicsit természetfölötti, egy kicsit zenés, és egy kicsit érzelmes szerelmi történetet.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Cole beszólásait.
- A fantasztikus mellékszereplőket.
- Telefonbeszélgetések két régi ismerőssel.
- Cole és Isabel utat engednek érzelmeiknek.
A történetről röviden: A Mercy Falls farkasai-trilógiában megismert rocksztár, Cole St. Clair életét követi nyomon ez a kötet. Cole Los Angelesbe megy, hogy szerepeljen egy valóságshowban, felvegyen egy új albumot és visszaszerezze Isabelt. Vajon sikerrel jár?
A Mercy Falls farkasai-trilógiában amint felbukkant Cole, egyből ő lett a kedvencem. Amikor tudomást szereztem róla, hogy kapott egy különálló kötetet, alig vártam, hogy elolvashassam. És ez meg is látszott az olvasásomon: az első nap a könyvnek több mint a felét elolvastam egy ültő helyemben, mert annyira örültem, hogy újra hallhatok ezekről a karakterekről és újra elmerülhetek a beszélgetéseikben, érzelmeikben, gondolataikban. A remek mellékszereplők is hozzátettek ahhoz, hogy megkedveljem a sztorit: Leon, Sofia és Jeremy nélkül kevesebb lett volna ez a történet. Cole nem hazudtolta meg magát, továbbra is nagyszájú és sármos volt, de az Isabel iránti elkötelezettsége tetszett a legjobban, illetve hogy mennyit harcolt most is az érzelmeivel, az emlékeivel és a gondolataival. A zenés részeket szintén nagyon élveztem, hiszen úgy voltak megírva, hogy szinte láttam magam előtt, ahogy a stúdióban próbálnak, veszik fel a dalokat, vagy épp koncertet rögtönöznek egy esküvőn. Sőt, odáig megyek, hogy bár nem vagyok nagy rajongója a rockzenének, de szívesen meghallgatnám a felvett albumot, mert a dalszöveg-töredékek alapján érdekes és érzelmes dalok kaphattak helyet a lemezen. A nagy örömködésem azonban egy idő után csalódottságba és bosszankodásba csapott át, ugyanis a könyv háromnegyedétől azt éreztem, az írónő feleslegesen túlnyújtotta a sztorit, és csak azért pakolt bele egy-két plusz jelenetet, hogy húzza az időt. Így a főszereplő páros sorsa is kissé érdektelenné vált számomra, holott előtte folyamatosan szurkoltam nekik, erre egy elsietett befejezéssel tett pontot a történetük végére... Kár érte, mert a könyv nagy része jó, sőt helyenként remek volt, nem értem, miért kellett úgy elrontani a végét. Ettől függetlenül tudom ajánlani minden Maggie Stiefvater- és Mercy Falls farkasai-rajongónak, és mindenki másnak is, aki szívesen olvasna egy kicsit természetfölötti, egy kicsit zenés, és egy kicsit érzelmes szerelmi történetet.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Cole beszólásait.
- A fantasztikus mellékszereplőket.
- Telefonbeszélgetések két régi ismerőssel.
- Cole és Isabel utat engednek érzelmeiknek.
2017. március 2., csütörtök
Filmkritika: Logan - Farkas
Két hónap kihagyás után végre valahára ismételten voltam moziban, úgyhogy ennek alkalmából írom a mai bejegyzést. Az Információmorzsák-rovatból már tudhatjátok, hogy kíváncsian vártam a Logan - Farkas című filmet, amit ma sikerült megtekintenem és most jól meg is mondom róla a véleményemet. Figyelem, a bejegyzés spoilereket tartalmaz!!!
A történetről röviden: 2029-ben járunk, a mutánsok nagy része már kihalt. Logan limuzinsofőrként tengeti életét, és egy, a mexikói határhoz közeli elhagyatott épületben ápolja a megöregedett X professzort. Hamarosan felbukkan egy ápolónő egy furcsa kislánnyal, Laurával, aki egy kísérleti program eredményeként született és arra kéri Logant, segítsen eljuttatni a lányt egy biztonságosnak hitt helyre. Az odáig tartó út azonban egyáltalán nem könnyű...
Farkas karaktere végre megkapta azt a filmet, ami már járt neki egy ideje. Egy véres, leszakadó fejekkel és végtagokkal, sebesülésekkel, rengeteg káromkodással telepakolt mozgóképet, ami ugyanakkor méltó módon int búcsút az egyik legkedveltebb mutánsnak. Hugh Jackman több alkalommal lenyilatkozta, hogy ez volt az utolsó film, amiben eljátszotta Farkast, és szerintem ennél szebben nem is köszönhetett volna el ikonikus szerepétől. Alakítása az egyszerűségétől lesz igazán erős, hitelesen jeleníti meg a figura öregedéssel folytatott harcát, ugyanakkor a jól ismert gorombáskodó hangnemét sem hagyja el útközben. Főszereplőtársai hasonlóan jó alakítást hoznak, a Laurát játszó Dafne Keen alig tíz sort mond az egész filmben, mégis minden egyes pillantásának súlya és jelentése van. A fentebb említett véresebb harcjelenetek egyáltalán nem lógtak ki a filmből, a káromkodások sem tűntek erőltetettnek, épp ellenkezőleg ezek mind kellettek ahhoz, hogy a sztori jól működjön, s meg is lepődtem magamon, mert kivétel nélkül mindegyik harcjelenetet rettentően élveztem, vérzivatar és repkedő végtagok ide vagy oda.
Laura kapcsán futott ugyan egy mellékszál a fiatal mutáns gyerekekkel, amit nem is zártak le, mivel feltételezhetően ebbe az irányba akarják folytatni az X-Men franchise-t, azért ez elsősorban Logan filmje volt. Láthattuk, ahogy küzdött az öregedéssel, ahogy elveszített mindenkit, aki egykor fontos volt neki, ugyanakkor egy rövid időre átélhette, milyen érzés, ha családja van az embernek. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ténylegesen azzal végződik a film, hogy Logan meghal, mert úgy voltam vele, attól, hogy a színész elbúcsúzik a szereptől, az még nem jelenti azt, hogy soha, senki más többet nem játszthatja el, és ezért meg kell halnia a karakternek. Ennek ellenére nagyon tetszett a filmet lezáró végső harcjelenet, ami méltó módon búcsúztatta el főhősét. Összességében az egész alkotás hatalmas dicséretet érdemel, amiért végre mindenféle korhatárbesorolásra fittyet hányva úgy mutatta be Logant, ahogy kell, ugyanakkor az érzelmekkel sem spórolt. Bátran ajánlom bárkinek megtekintésre!
Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Egytől egyig az összes harcjelenetet.
- Road movie Logannel, Charlesszal és Laurával.
- A másik Logant (X-24-et).
- Búcsú két ikonikus szereplőtől.
- A film utolsó jelenetét.
- Ne számítsatok stáblista utáni jelenetre! Saját tapasztalatból mondom, hogy nincs semmi a stáblista után, illetve utánanéztem a neten, és a rendező is megerősítette, hogy nincs pluszjelenet.
Logan - Farkas (Logan)
színes, magyarul beszélő, 137 perc
Rendező: James Mangold
Szereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen, Stephen Merchant, Boyd Holbrook, Richard E. Grant, Elizabeth Rodriguez
A történetről röviden: 2029-ben járunk, a mutánsok nagy része már kihalt. Logan limuzinsofőrként tengeti életét, és egy, a mexikói határhoz közeli elhagyatott épületben ápolja a megöregedett X professzort. Hamarosan felbukkan egy ápolónő egy furcsa kislánnyal, Laurával, aki egy kísérleti program eredményeként született és arra kéri Logant, segítsen eljuttatni a lányt egy biztonságosnak hitt helyre. Az odáig tartó út azonban egyáltalán nem könnyű...
Farkas karaktere végre megkapta azt a filmet, ami már járt neki egy ideje. Egy véres, leszakadó fejekkel és végtagokkal, sebesülésekkel, rengeteg káromkodással telepakolt mozgóképet, ami ugyanakkor méltó módon int búcsút az egyik legkedveltebb mutánsnak. Hugh Jackman több alkalommal lenyilatkozta, hogy ez volt az utolsó film, amiben eljátszotta Farkast, és szerintem ennél szebben nem is köszönhetett volna el ikonikus szerepétől. Alakítása az egyszerűségétől lesz igazán erős, hitelesen jeleníti meg a figura öregedéssel folytatott harcát, ugyanakkor a jól ismert gorombáskodó hangnemét sem hagyja el útközben. Főszereplőtársai hasonlóan jó alakítást hoznak, a Laurát játszó Dafne Keen alig tíz sort mond az egész filmben, mégis minden egyes pillantásának súlya és jelentése van. A fentebb említett véresebb harcjelenetek egyáltalán nem lógtak ki a filmből, a káromkodások sem tűntek erőltetettnek, épp ellenkezőleg ezek mind kellettek ahhoz, hogy a sztori jól működjön, s meg is lepődtem magamon, mert kivétel nélkül mindegyik harcjelenetet rettentően élveztem, vérzivatar és repkedő végtagok ide vagy oda.
Laura kapcsán futott ugyan egy mellékszál a fiatal mutáns gyerekekkel, amit nem is zártak le, mivel feltételezhetően ebbe az irányba akarják folytatni az X-Men franchise-t, azért ez elsősorban Logan filmje volt. Láthattuk, ahogy küzdött az öregedéssel, ahogy elveszített mindenkit, aki egykor fontos volt neki, ugyanakkor egy rövid időre átélhette, milyen érzés, ha családja van az embernek. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ténylegesen azzal végződik a film, hogy Logan meghal, mert úgy voltam vele, attól, hogy a színész elbúcsúzik a szereptől, az még nem jelenti azt, hogy soha, senki más többet nem játszthatja el, és ezért meg kell halnia a karakternek. Ennek ellenére nagyon tetszett a filmet lezáró végső harcjelenet, ami méltó módon búcsúztatta el főhősét. Összességében az egész alkotás hatalmas dicséretet érdemel, amiért végre mindenféle korhatárbesorolásra fittyet hányva úgy mutatta be Logant, ahogy kell, ugyanakkor az érzelmekkel sem spórolt. Bátran ajánlom bárkinek megtekintésre!
Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Egytől egyig az összes harcjelenetet.
- Road movie Logannel, Charlesszal és Laurával.
- A másik Logant (X-24-et).
- Búcsú két ikonikus szereplőtől.
- A film utolsó jelenetét.
- Ne számítsatok stáblista utáni jelenetre! Saját tapasztalatból mondom, hogy nincs semmi a stáblista után, illetve utánanéztem a neten, és a rendező is megerősítette, hogy nincs pluszjelenet.
Logan - Farkas (Logan)
színes, magyarul beszélő, 137 perc
Rendező: James Mangold
Szereplők: Hugh Jackman, Patrick Stewart, Dafne Keen, Stephen Merchant, Boyd Holbrook, Richard E. Grant, Elizabeth Rodriguez
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)