Ismét visszatértem a saját könyveimhez,
úgyhogy a mai bejegyzést egy ilyen könyvről írom. Még gimis koromban vettem
részt egy kollégiumi irodalmi versenyen, ami a Nyugat című
folyóiratról, illetve a hozzá kapcsolódó magyar írókról szólt. A döntőnél
azonban érdekes dolog történt: csak a mi kollégiumunk delegációja érkezett meg
a verseny helyszínére, a többiek nem jöttek el, így a verseny szervezői
felajánlották nekünk, hogy mivel mi megjelentünk, ezért a díjaknak megvett
könyvekből szabadon választhatunk magunknak egy példányt. Nekem ennek a
könyvnek nagyon megtetszett a címe, ezért őt választottam. El is olvastam, és
emlékeim szerint anno tetszett, a mostani újraolvasás azonban más eredményeket
hozott.
A történetről röviden: Liszner Vili
tehetséges futó, de a tanulás nehezen megy neki. Nyolcadik osztályosként épp az
érettségi előtt áll. Novák Antal Vili osztályfőnöke, egyben a fizika- és
mennyiségtan-tanára, aki egyedül neveli lányát, Hildát. Novákot nem kedvelik
különösebben diákjai, rendszerint csúf tréfákat űznek vele, a tanerő viszont
rendületlenül hisz abban, hogy képes megnevelni és fegyelmezni nebulóit. Novák
élete egyik napról a másikra szomorú fordulatot vesz: lánya elszökik tőle,
ráadásul egyik tanítványával, majd pedig Vili fordul szembe vele, miután a
tanár megbuktatja az érettségi vizsgán. Végül, amikor a helyi szennylap
kiteregeti magánéleti gondjait, a férfi kétségbeesett lépésre szánja el magát…
Több mint egy hétig tartott ennek a könyvnek
az elolvasása, mert voltak olyan napok, amikor egyszerűen nem bírtam rávenni
magam, hogy belelapozzak. Sem a történet, sem a karakterek nem kötöttek le,
Novák Antallal a tragikus sorsa ellenére sem tudtam együtt érezni, talán csak a
könyv végére sajnáltam meg kicsit. Pepike volt az egyetlen szereplő, akinek az
élete, a viselkedése megérintett valamennyire. A cselekmény alakulása iránt
teljesen közömbös voltam, még a feszültebb vagy érzelmesebb jelenetek sem
váltottak ki belőlem érzelmeket. Nem igazán tudom megmagyarázni, miért volt ez,
hiszen olvastam már korábban Kosztolányitól, és egyébként sem tartom magam a magyar
szépirodalom ellenségének (elvégre gimiben magyar fakultációra jártam, és az
egyetemen, a magyar szakon is rendszeresen találkoztam magyar irodalmi
művekkel), de ezzel a könyvvel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Már az első
olvasás alkalmával észre kellett volna vennem, hogy ez a könyv nem az én
ízlésemnek való.
Összességében tehát túl sok pozitívumot nem
tudok elmondani erről a könyvről, mivel nekem nem tetszett, de ez természetesen
nem von le semmit a mű értékéből és fontosságából.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A diákok érettségi előtti izgalmát.
Nosztalgiával töltöttek el ezek a jelenetek :)
- A könyv végi szellemidézést. Szép
lezárás.
A mai bejegyzésben szintén egy olyan könyv
kerül a górcsőm alá, ami nem a saját polcomról való. Fantasy témájú, ami pont
jól jött, mivel – kis utánaszámolás után – rájöttem, hogy már több mint fél éve
nem olvastam ebben a műfajban. Mint utólag kiderült, jobb lett volna, ha nem
ezzel a könyvvel térek vissza a műfajhoz… Spoilerek
előfordulhatnak!
A történetről röviden: Cas Lowood az átlagos
tinédzserek mindennapjait éli, de mellette van egy titka: apja örökébe lépve
kísértetvadászként tevékenykedik. Legújabb munkája során a titokzatos és nagyon
erős Anna Korlova szellemét kell levadásznia, akit a közvélemény „vérbe
öltözött Anna”-ként ismer. Cas hamar rájön, hogy ez a szellem más, mint amikkel
eddig találkozott: erős, legyőzhetetlen, de ugyanakkor ártatlan és megmentésre
váró fiatal lány…
Az elején nagyon megtetszett a történet: Cas
E/1. személyű narrációja viccessé és lazává tette a narrációt, az első fejezet
felütése izgalmas volt, és alapvetően a szellemekkel kapcsolatos dolgok is
kíváncsivá tettek. Főleg az Anna körüli titokzatosság. Aztán ahogy haladt előre
a cselekmény, egyre többször elbizonytalanodtam. Kicsit töredezetté vált a
sztori, a szereplőkről alig tudtam valamit, és ami még rosszabb, olyan szinten
nem voltak róluk leírások, hogy még elképzelni sem tudtam őket. És akkor még
nem is beszéltem a szerelmi szálakról… A két főszereplő közt kialakuló szerelem
nekem teljesen abszurd volt; én általában elég könnyen elhiszem, sőt szeretek
is olyan kapcsolatokról olvasni, amikben az egyik fél valami természetfeletti
lény, a másik pedig ember, de itt egyszerűen nem hittem el. Mégis hogyan lehet
beleszeretni egy szellembe? Vagy, ami még fontosabb, hogy tudod megérinteni,
sőt továbbmegyek, megcsókolni??? Sajnálom, ha valakinek a lelkébe taposok
ezzel, mert esetleg neki tetszik ez a szerelmi szál, de engem rettentően
zavart. A másik párnál szintén ugyanezt éreztem, sőt szerintem ők egyáltalán
nem is illettek össze. Itt még persze nem ért véget bosszankodásaim sora:
amikor a nagy fordulat során kiderült, hogy a gonosz szellem, aki megölte Cas
apját egykoron, végig a padláson volt, akkor eltűnődtem azon, hogy abbahagyom
az olvasást. Az elején elmondták, hogy a macska pont azért van velük, hogy
jelezzen a kísértetek miatt. Az állat kötelességtudóan ugrált is a padlásfeljárónál,
de Cas anyukája elintézte egy intéssel, miszerint biztos csak patkányok. Öööö,
tessék??? Azért tartod a macskát, hogy nyávogjon, ha szellemet érzékel, erre
szerencsétlen macska jelez is, de te nem foglalkozol vele túlságosan. Hát ezek
után akkor ne legyél meglepődve, ha rád veti magát egy obije nevezetű gonosz
lény. Pont az ehhez hasonló apróbb bakik és furcsaságok miatt a könyv végi nagy
összecsapást már elég érdektelenül figyeltem, és az apró függővég ellenére sem
érzem azt, hogy különösebben kíváncsi lennék a következő kötetre.
Összefoglalva tehát: a kiindulópont
érdekesnek tűnt, eleinte azt hittem, tetszeni fog, de aztán valami
megbicsaklott a történetvezetésben. A karaktereket sem tudtam igazán
megkedvelni, és a sztori végére egyre zavarosabbnak éreztem a történéseket.
Mivel nekem nem nyerte el a tetszésemet, ezért értelemszerűen nem is tudom azt
mondani, hogy bárkinek szívesen ajánlanám. Ebben a műfajban vannak ennél sokkal
jobban megírt, kidolgozottabb karakterekkel és izgalmasabb cselekményvezetéssel
operáló könyvek is.
Értékelés: 2,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az első fejezetet indító
szellemvadászatot.
- Cas olykor egészen vicces
beszólásait.
- Anna igazi történetét.
A mai bejegyzés kicsit el fog térni az
eddigiektől, ezúttal ugyanis egy olyan könyvről fogok véleményt írni, ami nem a
saját polcomról való, hanem könyvtárból kölcsönöztem. A könyvnek készült
filmváltozata is, amit idén januárban sikerült megtekintenem moziban, a filmről
írt blogbejegyzést itt találjátok.
Röviden annyit elmondhatok, hogy nagyon tetszett a film, és ezért is döntöttem
el, hogy alkalomadtán elolvasom a nyomtatott verziót is. Apró spoiler
előfordulhat!
A történetről röviden: Anya és Jack a
Szobában élik mindennapjaikat. Jack itt született, számára ez az otthon.
Anyának azonban börtön, hiszen hét éve raboskodik már ott. Anya tudja jól, nem
maradhatnak örökké a Szoba falai között, ezért Jack ötödik születésnapja után
egy nagyon fontos mesében elmondja a kisfiúnak, hogy a Tévében látott világ
létezik, és a Kint sokkal nagyobb, mint azt el lehetne képzelni, majd pedig egy
sorsdöntő lépésre szánja el magát…
A könyv egyik nagy truvája, hogy egy ötévest
szerepeltet narrátorként, mindent az ő gyermeki szemszögéből látunk, hallunk.
Nekem már az első oldaltól fogva tetszett ez a fajta történetmesélés, Jack
cserfes leírásainak köszönhetően sokszor éreztem azt, hogy én is ott vagyok a
Szobában vele és Anyával. Hihetetlen volt olvasni, hogy azon a kicsi helyen
Anya mennyi kreatív játékot, mozgásformát, meséket talált ki, hogy lekösse,
szórakoztassa, de ugyanakkor tanítsa is a kisfiút. Érdekes volt megfigyelni,
hogy Anya meséiben felbukkantak valós történelmi és kulturális események,
illetve sokszor volt az elrablás és a szökés egy-egy mese központi eleme.
Képzeletben sokszor meghajoltam Anya előtt, hogy mekkora türelemmel és
kreativitással építette fel Jack életét abban az apró szerszámoskamrában. A
filmből már tudtam, hogy meg fognak szökni, de ennek ellenére a szökés minden
egyes percét végigizgultam Jackkel. A kinti világ folyamatos megismerése során
néha elég türelmetlenül viszonyultam a kisfiúhoz, párszor zavartak az
értetlenkedései, de ez valószínűleg amiatt volt, hogy ami számára újdonságként
hatott, az nekem magától értetődött. Ettől függetlenül érdekes, vicces és
sokszor megható volt végigkövetni, ahogy Jack szép lassan felfedezi magának a
Kintet, és beletanul ebbe az „új világba”. A kisfiú utánozhatatlan narrációja
mellett a könyv másik erőssége az, hogy gyönyörűen mutatja be a szülő és gyermeke
közti szoros köteléket, ami csak és kizárólag a feltétel nélküli szeretetre
épül. A szoba
fontos és értékes könyv, mindenkinek ajánlanám elolvasásra, és természetesen a
filmet is érdemes megnézni, mert hasonlóan jó, mint a könyvváltozat.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Jack részletes beszámolóit a
Szobában töltött napokról.
- Anya meséit.
- A szökést.
- Az Anyával készült interjút.
- A könyv végét.
