Év végi összesítés 2016

Eltelt egy újabb év, és ennek alkalmából úgy gondoltam, a tavalyihoz hasonlóan idén is összesítem, hogy milyen élmények értek könyves, filmes és sorozatos szempontból. Vágjunk is bele!

Könyvek

Ebben az évben csupán két új kötettel bővült kicsiny könyvtáram, mindkettőt ajándékba kaptam. Az egyik Váradi Júlia Saul útja című könyve, a másik pedig Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című írása. Mindkét könyv a Saul fia című film hatalmas sikerét követően jelent meg; előbbi a film készítőivel készült interjúkat tartalmazza, utóbbi a film történetének egyik fő forrása, hiszen egykori auschwitzi Sonderkommandósok visszaemlékezéseit gyűjti össze egy kötetbe. A Saul útját már nyáron olvastam, s nagyon tetszett, így meg is választottam az év legjobb olvasmányélményének. A Könnyek nélkül sírtunkat most karácsonyra kaptam, így annak az elolvasása 2017-re marad, de mindenképpen készül majd róla bejegyzés, úgyhogy tudni fogjátok, az a könyv milyen hatással volt rám.
Az év legrosszabb olvasmányélményének a szintén nyáron elolvasott Vérbe öltözött Annát választottam, amit Kendare Blake írt. Unalmas és kiakasztó könyv volt, az egyik legbizarrabb szerelmi szállal, amit valaha láttam. Szerencsére azonban inkább pozitív csalódások értek az olvasmányaim terén. Egy kedves barátnőmnek köszönhetően megismerkedtem Rebecca Donovan Csak lélegezz! trilógiájával, amiből sok mindent tanultam a kitartásról és a szerelem erejéről, illetve jó pár remek ifjúsági könyvvel is találkoztam, amikből az önbizalomról, a barátság fontosságáról és az elfogadásról tudtam meg megszívlelendő dolgokat (nem linkelgetem be őket külön, de az összes idei olvasásomról írtam blogbejegyzést, szóval nyugodtan szemezgessetek közülük).
Már említettem pár bejegyzésemben, hogy évek óta fent vagyok a moly.hu oldalon. Az oldal év végi összesítője szerint mindössze 26 db könyvet olvastam el 2016-ban, ami - tekintve, hogy mekkora könyvmoly vagyok – hatalmas csalódás. Jövő évben szeretném bőven túlszárnyalni ezt a számot, és remélhetőleg sikeresen elkerülöm a ponyván és felháborítóan rosszul megírt könyveket.

Filmek

Filmes szempontból remek volt ez az év. Az év egyik legnagyobb filmes élménye számomra a Saul fia Golden Globe- és Oscar-díja volt, valamint a zajos nemzetközi és hazai siker. Felejthetetlen élmény marad számomra az a február 29-ei hajnal, amikor némi ropogtatnivaló és üdítő társaságában végigültem az Oscar-gála élő közvetítését, és valamikor hajnali negyed öt körül végignézhettem, ahogy Nemes Jeles László, a film rendezője felsétál a színpadra, és átveszi a Legjobb idegennyelvű filmért járó Oscar-díjat.
13 alkalommal sikerült eljutnom moziba, ami nagy előrelépés a tavalyi 10 alkalomhoz képest. Voltak hirtelen ötlettől vezérelt mozizásaim, amik szerencsére rendre jól sültek el, és voltak mozizások, amiket évek óta terveztem és vártam. Legjobb mozis élményemnek egyértelműen az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmet jelölném meg, mert fantasztikusan remekbeszabott filmről beszélünk, ami látványos, szórakoztató és jól kezeli a karaktereit is. Legrosszabb mozis élménynek pedig A beavatott-sorozat: A hűséges című filmet mondanám, mivel teljes mértékben alulmúlta az elvárásaimat, az előző rész látványossága, izgalma hiányzott belőle, és ha nem lett volna benne egy rakás tehetséges fiatal színész (köztük Miles Teller), akkor nagyon lepontoztam volna értékeléskor. Azóta kiderült, hogy a film bukása miatt a stúdió nem mozikban szeretné bemutatni a folytatást, hanem a televízióban, és valamilyen szintű előzménysorozatot is készítene a franchise-hoz, a színészek azonban egytől egyig azt nyilatkozták, hogy nekik erről a változtatásról nem mondtak semmit a stúdiónál, és ők semmiképpen nem szeretnének a tv-s verzióban részt vállalni. Megértem őket, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy ennek a filmsorozatnak ilyen dicstelen módon kell véget érnie.
Ami a jövő évet illeti, várhatóan rengeteget fogok a moziban ülni, ugyanis alakulóban van egy jövő évre szóló tervezetem azzal kapcsolatban, hogy melyik filmeket fogom tutira moziban megnézni (khm… Spider-man: Homecoming… Dunkirk… és társai).
Tavalyhoz hasonlóan ezúttal is készítettem egy tízes listát a 2016-ban látott filmek legjobbjaiból és legrosszabbjaiból. A listán szerepelnek olyan filmek, amikről nem készültek blogbejegyzések, mivel nem moziban tekintettem meg őket, de a snitt.hu oldalon (ami a moly.hu filmes és sorozatos verziója) az összes 2016-ben megnézett filmről írtam értékelést, ott mindent megtalálhattok.

TOP 10 legjobb film 2016                                           TOP 10 legrosszabb film 2016

1. Amerika Kapitány: Polgárháború                              1. Az anomália

2. A szoba                                                                       2. A kék szoba

3. Átmeneti állomás                                                        3. Argo 2

4. Legendás állatok és megfigyelésük                            4. Cabin Fever (2015)

5. Doctor Strange                                                           5. Poltergeist - Kopogó szellem (2015)

6. Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni                          6. Sinister 2 - Az átkozott ház

7. Deadpool                                                                     7. A Dicső 39

8. A kis herceg                                                                 8. A fekete ötven árnyalata

9. Zootropolis - Állati nagy balhé                                   9. Gyilkos ösztön

10. Steve Jobs                                                                 10. Amikor kialszik a fény

Sorozatok

Párszor kitértem már rá, hogy a blogom egyik nagy gyengesége, hogy hiába van benne a bemutatkozásban, hogy sorozatokkal is foglalkozik, eddig csupán két hosszabb bejegyzést szenteltem az általam nézett sorozatoknak (amiben egyébként állt be némi változás azóta), valamint egy vagy két Információmorzsák rovatban utaltam csak rájuk, amikor éppen érkezett előzetes az aktuális évadhoz.

Ahogy tavaly is, idén is az egyik legfőbb célkitűzésem a blogom kapcsán, hogy jövőre több és változatosabb témájú bejegyzéseket írjak, és szenteljek több figyelmet a sorozatoknak (egy csomó van, ami nagyon megérdemli).
Úgyhogy ezt a bekezdést vegyétek valamiféle hiánypótlónak. Idén sorozatos fronton történt sok jó és rossz dolog is. Júniusban sokként ért, hogy három remek évad után abbahagyják a Londoni rémtörténetek (Penny Dreadful) című sorozatot, ami egyrészt nagy kiszúrás volt a rajongókkal szemben, hogy a szezonzáró előtt pár héttel értesültek erről a hírről, másrészt pedig kiszúrás volt a sorozat karaktereivel és történeteivel szemben, mert rengeteg potenciál volt még bennük. Még korábban, valamikor május környékén bejelentették, hogy a Carter ügynök (Agent Carter) című minisorozatot is kaszálják az alacsony nézettség miatt. A Marveles kötődése, a női egyenjogúság hangsúlyozása és a csodálatos színészgárdája miatt ezt a sorozatot is nagyon fogom hiányolni.
Szerencsére így sem kell aggódnom, hogy nem tudok mit nézni, ugyanis februárban elindult az American Crime Story című antológiasorozat, amit az a Ryan Murphy talált ki, akinek az American Horror Story-t is köszönhetjük. A sorozat célja, hogy különböző híressé vált bűneseteket dolgoz fel, az első évadban rögtön O. J. Simpson ügyét mutatták be, amivel hangos kritikai sikert arattak, az Emmyn rengeteg díjat zsebeltek be, és a Golden Globe-on is nagy esélyük van a többszörös győzelemre. Maga a sorozat engem teljesen lenyűgözött, holott nem igazán érdeklődöm a téma iránt, de a rendezés, a forgatókönyv és a jól összeválogatott szereplőgárda olyan tökéletes egységgé állt össze, hogy öröm volt végignézni a tíz epizódot. A második évad a Katrina hurrikán utóhatásairól fog szólni, és valamikor 2017-ben fog bemutatásra kerülni.
A másik idei újoncom valójában nem is újonc, mivel 2011-ben kezdődött, de én csak most nyáron ismerkedtem meg vele közelebbről és pillanatokon belül szerelembe is estem vele. A Farkasbőrben (Teen Wolf) című sorozatról van szó, amivel csak egy a gond: a készítők a nyári San Franciscó-i Comic Conon jelentették be, hogy az idén novemberben induló hatodik évad lesz az utolsó. Annyira bánt, hogy éppen hogy beleszerettem a sorozatba, máris elkaszálják… A sorozat egyébként egy Beacon Hills nevű városkában játszódik, ahol állandóan valami természetfelettivel találják szembe magukat az ott élő tinik, akik között szintén találunk természetfeletti lényeket (örömteli újítás, hogy vámpír egyáltalán nincs a sorozatban).
A sorozatos jövő eléggé ellentmondásosnak tűnik: van egy sorozatom, ami mostanában nagyon gyengélkedik, lehet, hogy az évad végén kaszálom, két sorozatról biztosan tudom, hogy jövőre véget ér, de három potenciális új jelölt is érkezik 2017-ben. Egyrészt Ryan Murphy elindít egy újabb antológiasorozatot Feud címmel, és az első évad két hírhedten rivális színésznőről, Joan Crawfordról és Bette Davisról fog szólni. Készül egy sorozat Time After Time címen, amiben H. G. Wells író épít egy időgépet, de egy tolvaj ellopja, és előreutazik vele a mostani jövőbe. Wells utánamegy, hogy elkapja, és ebből persze bőven kerekedik majd kalamajka. A harmadik sorozat a Midnight, Texas címet viseli, és a True Bloodot író Charlaine Harris másik könyvsorozatából készül. A True Blood sorozatverzióját imádtam, ezért gondoltam, hogy belevágok ebbe a hozzá nagyon hasonlító sorozatba.

Ez lenne az év végi összesítőm 2016-ot illetően. Voltak jó és rossz élményeim mindegyik kategóriában, de alapvetően pozitívan tekintek vissza erre az évre, mert rengeteg új és érdekes dologgal ismerkedtem meg, és annak örülök a leginkább, hogy a mozizásaimat általában véve sikerült jól megválasztanom. A jövőt illetően tényleg megpróbálok többet blogolni, és más témákat is érinteni a könyveken és a filmeken kívül. Remélem, jövőre talán az olvasóim száma is növekedni fog, akik pedig időnként (vagy viszonylag rendszeresen) követik a bejegyzéseimet, ők továbbra is maradnak hűséges olvasóim. Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Könyvkritika: Rebecca Donovan - Boldogító lélegzet

A Csak lélegezz! trilógia befejező részéről fog szólni a mai bejegyzés. Az első két kötetről szóló kritikáimat megtalálhatjátok itt és itt. Némi spoilerveszély előfordulhat.
A történetről röviden: Az előző kötet után két évvel vesszük fel a cselekmény fonalát, Emma a Stanfordon tanul, s próbálja élni az életét, de múltja nem engedi el egykönnyen. A lány, hogy felejtsen, hibát hibára halmoz, mígnem egy weslyni látogatás alkalmával újra találkozik Evannel, s ennek a találkozásnak köszönhetően talán tisztázhatják az egymás iránti érzéseiket…
A kötet elején rettentően dühös voltam, és haragudtam az írónőre, a főszereplőre, mindenkire. Már az előző könyv végén is kiakadtam Emma döntésétől, a mostani részben pedig a falat kapartam a folyamatos rossz döntéseitől. Mértéktelen alkoholfogyasztás, leginkább csak testiségre épülő „barátkozás” egy fiúval: mindezt csak azért, hogy elnyomja a benne dúló érzéseket, amiket Evannel kapcsolatban, őiránta érez. Az írónő részéről időhúzásnak éreztem ezt az egészet, főleg úgy, hogy ez a fiú, Cole, akivel Emma kapcsolatba bonyolódott, nagyon hasonlított külsőleg Evanre, és egy-két belső tulajdonságuk is megegyezett. Ennek ellenére csak bosszúsan fújtattam, valahányszor Cole-ról meg a vele való csodálatos együttlétekről olvastam, mert tudtam, hogy Emmára nem erre a fiúra van szüksége, nem ő az, aki segíthet neki túljutni a lelki sérülésein. Aztán a lány hazautazott az anyja temetésére, és ott megjelent Evan. És onnantól megnyugodtam, mert éreztem, hogy ha nem is egyik pillanatról a másikra, de igenis fognak beszélni egymással, és talán végre jobban megértik egymást, tisztázzák a múltban történteket, és újból összejönnek, mert ők egyszerűen összetartoznak. Le se tudtam tenni a könyvet, ittam minden egyes sort, amiből világosan látszott, mennyi kimondatlan szó, érzelem és egymás iránti vonzalom feszül a két főszereplő között. Hol könnyes szemmel, hol mosollyal az arcomon olvastam a köztük zajló párbeszédeket, és az egyre gyakoribb őszinteségi kitárulkozásoknak is nagyon örültem, mert korábban épp ez volt a kettejük közti gond, hogy nem voltak teljesen őszinték egymással, s így a kapcsolatuk sem lehetett teljesen őszinte. Emmával is megbékéltem a sztori végére; a parton futós jelenetnél jöttem rá, mennyi fájdalom, keserűség, boldogtalanság volt ebben a lányban, amit el kellett engednie, ki kellett adnia magából.
Áttérve kicsit a szereplőkre: Sarát továbbra is imádtam, nála jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember lánya, most is látszott, mennyire félti, óvja Emmát, és mindig arra törekszik, hogy ő boldog és kiegyensúlyozott legyen. Emma új lakótársait is hamar szívembe zártam (kivéve Peytont…), és persze ne feledkezzünk meg Evanről. Erről a srácról egy komplett regényt tudnék írni, hogy miért lehet őt imádni, de ezt Rebecca Donovan már megtette helyettem, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy szerintem minden olyan lánynak, aki nem feltétlenül ismeri fel magában azt, hogy ő is értékes és szeretetre érdemes emberi lény, ilyen fiúra lenne szüksége, mert ő türelemmel és szerelemmel segítene neki abban, hogy elfogadja és megszeresse önmagát.
Eleinte nagyon haragudtam a könyvre, de aztán menthetetlenül szerelembe estem vele. Az egész sorozatról el tudom mondani, hogy nagyon mély nyomokat hagyott bennem, és sok mindenen elgondolkodtatott. Bárkinek meleg szívvel tudom ajánlani az elolvasását, lesznek ugyan részek, amiktől eléggé ki fogtok akadni, de alapvetően egy remek olvasmányélménnyel lesztek gazdagabbak!


Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Emma új lakótársainak csipkelődéseit.
  - A váltott nézőpontú elbeszélést.
  - Emma tengerparti futásának metaforikus jelentését.
  - Emma és Evan beszélgetéseit.
  - A 40. fejezetet.

Információmorzsák #9

Jó régen jelentkezett legutóbb ez a rovat, de mostanában rengeteg remek trailerrel bombázott minket Hollywood, szóval úgy döntöttem, szentelek egy bejegyzést azon előzeteseknek, amiktől teljesen eldobtam az agyam, mivel olyan filmekkel kapcsolatosak, amiket epekedve várok. Néhány trailer több hónapja elérhető már a neten, ezért nagy újdonságokra ne számítsatok, viszont szeretnék mindegyikről írni pár sort, hogy mit gondolok a videóról és mit várok a filmtől.

Első körben a Logan - Farkas című film trailerét linkelem be. A film az X-Men-filmekből ismert Farkasról fog szólni, vagyis pontosabban folytatja a történetét, hiszen a karakter önálló filmjei közül ez már a harmadik lesz. Logan már öregszik, nincs már annyi és akkora ereje, mint korábban, de X professzor segítségével megpróbál megvédeni egy titokzatos kislányt, Laurát, akinek Loganhez hasonló képességei vannak. Az előzetes komor, baljóslatú hangulatot áraszt, és látszik rajta, hogy egy korszak lezárulását jelzi. A filmet 2017. márciusától játsszák a magyar mozikban.

A második trailer egy élőszereplős mesefeldolgozáshoz érkezett: A szépség és a szörnyeteg ajánlójáról van szó. Szeretem a Disney-meséket, azt viszont alaposan megválogatom, hogy az élőszereplős verziók közül melyikre megyek el moziba. Ennél a filmnél Emma Watson neve már felkeltette az érdeklődésemet, de a trailer volt az, ami teljes mértékben elvarázsolt: a zene, a látványvilág egyszerűen csodálatos. Ez a film is 2017. márciusában várható.

A harmadik trailer egy Marvel-filmhez kapcsolódik, mégpedig A galaxis őrzői vol. 2-höz. Az első részt imádtam, és az előzetes alapján a második rész is hasonlóan viccesre, látványosra és érdekesre sikerül majd. Tetszik a videó koncepciója, miszerint sokat nem árul el a konkrét cselekményből, ennek ellenére abszolút megalapozza a filmhez való hangulatot (Baby Groot rulez!!!) Várható bemutató: 2017. május.

A következő trailer szintén egy Marvel-filmhez érkezett, de ez még elég friss hús, múlt héten debütált. A Pókember: Hazatérés című filmet azóta várom, hogy a Marvel bejelentette, rebootolja Pókembert, és beválasztotta a főszerepre Tom Hollandet, aki szerintem napjaink egyik legjobb fiatal brit színésze. Az idén májusban bemutatott Amerika Kapitány: Polgárháborúban találkozhattunk először az új Pókemberrel, jövő nyáron pedig megnézhetjük első önálló filmjét. A trailer egyszerre vicces (a kezdő jeleneten hangosan kacagtam), látványos és kissé borongós, úgyhogy részemről alig várom a mozis bemutatót, ami valószínűleg 2017 júliusában lesz.

Az ötödik előzetes a legfrissebb, pár napja jelent meg az interneten. Christopher Nolan legújabb filmje, a Dunkirk traileréről van szó, ami az 1940 májusában lezajlott dunkerque-i csata utáni napokat követi figyelemmel, amikor is a britek több százezer katonájukat próbálták meg minél hamarabb evakuálni a francia partokról, miközben a német sereg a nyomukban volt. Nem vagyok oda a háborús filmekért, de kedvenc rendezőm akármilyen műfajban alkot, mindig remek anyagot tesz le az asztalra, úgyhogy kíváncsian várom ezt a filmjét is. Impozáns színészgárda, komor hangvétel és Nolan zsenialitása: valószínűleg 2017 egyik legjobb filmje lesz ez. Várható bemutató: 2017. július.
(sajnos a blogger a videó keresésekor nem dobja ki a megfelelő youtube-os trailert, így ezt egyelőre csak linkelni tudom)
https://www.youtube.com/watch?v=F-eMt3SrfFU


Ezek lennének azok az előzetesek, amiket szerettem volna kiemelni a kínálatból és írni róluk pár sort. Amint lesznek újabb érdekes trailerek vagy egyéb hírek, ez a rovat újból jelentkezni fog, de addig is ott vannak a filmes és könyves bejegyzéseim, amiből tudtok szemezgetni. :)

Golden Globe-jelölések 2017

Kicsit megkésve írom meg ezt a bejegyzést, mivel teljes mértékben elfelejtettem, hogy én a díjkiosztó szezon kapcsán mindig szoktam szólni pár szót a Golden Globe-ról, illetve az Oscarról.
Hétfő délután kihirdették a 2017-es Golden Globe jelöltjeit. Ezúttal nincs olyan kiemelkedő favoritom, mint amilyen a Saul fia volt a 2016-os szezonban, úgyhogy egyelőre a nyugodt kívülálló tekintetével tanulmányozom a jelöléseket és a díjazásokat (titkos favoritom a Kaliforniai álom, amit a Whiplash rendezője készített, s tervben is van, hogy megnézem moziban, szóval előfordulhat, hogy az Oscar-jelölteket bemutató bejegyzésemben már erősen fogok kampányolni a film mellett). Meglepetésből ezúttal sincs hiány, én például nagyot néztem Jonah Hill és Ryan Reynolds jelöltségén, mivel az ő filmjeik eléggé elütnek a többi felsorolttól. Hiányolom Martin Scorsese Silence című filmjét, mert abszolút pozitív visszhangokat hallottam a filmről, s nem mellesleg a trailere is nagyon hatásosra sikeredett. A jelöltek többségével azonban meg vagyok elégedve, az eddigi kritikák alapján várható volt a Kaliforniai álom, a Moonlight és A régi város dominanciája.
A televíziós részlegnél van egy konkrét sorozat, aminek rettentően szurkolok, ez pedig az American Crime Story: The People vs. O. J. Simpson, ami már az Emmyn is jó pár díjat bezsebelt, s remélhetőleg itt is elismerik a készítők és a színészek munkásságát (főleg Sarah Paulson alakítását, aki zseniális az ügyvédnő, Marcia Clark szerepében).
A díjkiosztóra 2017. január 8.-án kerül sor, a gálát a népszerű amerikai komikus és talkshow-műsorvezető, Jimmy Fallon fogja vezetni.

A teljes lista a jelöltekről megtalálható az alábbi linken:
http://www.imdb.com/golden-globes/nominations?pf_rd_m=A2FGELUUNOQJNL&pf_rd_p=2752644862&pf_rd_r=1Q078TJDD8JKD9XTDPCS&pf_rd_s=top-1&pf_rd_t=60601&pf_rd_i=golden-globes&ref_=fea_gg_nav_i3

Könyvkritika: David Levithan - Hold Me Closer - Engedj közelebb!

Tavaly nagyjából ugyanebben az időszakban olvastam a Will & Will című könyvet, aminek egyik fontos szereplője volt Mini Cooper, aki a történet során egy musicalen dolgozott, ami a saját életéről szólt. Ennek a fiktív musicalnek a szövegkönyve idén jelent meg nyomtatásban, aminek nagyon megörültem, hiszen kíváncsi voltam rá, milyen lehet a teljes története a darabnak. Nézzük meg hát közelebbről Mini Cooper musicaljét!
A történetről röviden: Mini Cooper életét követhetjük végig két felvonáson keresztül. Az első felvonásban a csecsemő- és kisgyermekkorát ismerhetjük meg, megtudhatjuk, hogy mikor döbbent rá arra, hogy homoszexuális, és ezt a tényt miként közölte a környezetével. A második felvonás pedig Mini szerelemkeresését mutatja be, felvonulnak az exbarátai, és rajtuk keresztül láthatjuk meg, milyen nehéz is megtalálni az igazit...
Mivel a könyv sem egy hosszú olvasmány, az értékelésemet sem fogom túlságosan bő lére ereszteni. Az olvasás során nehezen szoktam meg a könyv szövegtagolását (alapvetően nem szeretek ilyen típusú szövegeket olvasni, zavar a sok tagolás), de a második felvonás végére abszolút megkedveltem ezt a kedves kis musicalt és persze az alkotóját is. Mini életigenlő hozzáállása rám is átragadt, holott én alapvetően nagyon pesszimista és depresszisó ember vagyok. Az életről, a barátságról, a szerelem kereséséről és önmagunk megtalálásáról kaptunk megszívlelendő tanácsokat, amik megmelengették a szívemet és meg is hatottak. A könyvnek köszönhetően elgondolkodtam pár dolgon magammal kapcsolatban is, s talán a pesszimista énemet sikerült elindítanom az optimizmus felé vezető úton.
Szívmelengető és vicces könyvecskével állunk szemben, ami garantáltan jobb kedvre deríti az olvasóját, így mindenkinek tudom ajánlani, mert Mini musicalje után vidámabbank látod majd a világot!


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az egész második felvonást, aminek során sok mindent tanulhatunk a szerelemről és az önbizalomról.
  - A Will & Willből ismerős szereplők feltűnését.
  - A szépirodalmi és popkulturális utalások sokaságát.