A tavalyi évhez hasonlóan ismételten sikerült élő online közvetítésen keresztül követnem a 89. Oscar-gálát, és meg kell mondjam, a show végi bakitól eltekintve meglepően jó és kreatív műsort láthattunk. Justin Timberlake Oscar-jelölt dala azonnal megalapozta a kellemes hangulatot, Jimmy Kimmel pedig hozta a formáját, mind a nyitómonológját, mind a műsort színesítő szkeccseket illetően. Szoktam nézni videórészleteket a talk-showjából, és bírom a stílusát, poénos, kreatív figura, és szerencsére nem kellett csalódnom benne, a show-t is okosan vezényelte le. Térjünk át a díjazottakra!
Az első és legfontosabb dolog, hogy a magyar rövidfilm, a Mindenki megnyerte kategóriájának Oscar-díját, így a Saul fia tavalyi - méltán megérdemelt - aranyszobrocskája után ismételten magyar sikernek örülhettünk. Ezúton is gratulálok a film alkotóinak, szereplőinek és a jövőbeni munkájukban további sok sikert kívánok!!! A többi kategóriára átugorva: szerintem nem születtek nagy meglepetések. Az élő közvetítésben is sokszor visszatértek rá, hogy a Kaliforniai álom a 14 jelölésének kevesebb, mint a felét tudta díjra váltani, de én nem is bánom ezt, mert jó volt látni, hogy az Akadémia nem úgy gondolkodik, hogy egyetlen filmnek ad minden díjat, hanem egyik-másik kategóriában más filmet részesít előnyben a nagy esélyessel szemben. Egyébként a Kaliforniai álom alkotóinak nincs okuk panaszra (na jó, az utolsó díj fiaskója miatt igen, de amúgy nem), az a hat Oscar is elég szépen csillog. Nagyon nem is mennék bele a nyertesek elemzésébe, a bejegyzés végére belinkelem a teljes listát; összességében szerintem jó helyre kerültek a díjak, nem igazán tudnék egyikkel sem vitatkozni.
És akkor beszélgessünk kicsit arról a bizonyos bakiról! Hajnalban elég fáradt voltam már, mire elértek a Legjobb film kategóriához, de utána másfél órán keresztül nem tudtam elaludni, mert azon tűnődtem, hogy a fenében tudtak ekkora hibát elkövetni a szervezők. Én leginkább a két film stábját sajnálom a leginkább: a Kaliforniai álom alkotói éppen elkezdtek volna örülni a díjnak, erre pár pillanattal később kiderül, hogy át kell adniuk másnak, a Holdfény alkotóit pedig valószínűleg jó ideig fogja üldözni ez a sztori, és így elvonja a figyelmet a lényegről, a filmről. Tényleg nagyon sajnálom, hogy becsúszott ez a hiba, mert maga a gála vicces, érdekes és jól kivitelezett volt, Jimmy Kimmel és a szervezők tényleg színes ötletekkel dobták fel a műsort.
A Mindenki stábjának mégegyszer hatalmas gratula a sikerért, én nagyon reménykedem benne, hogy folytatódni fog ez a szép sorminta, és az elkövetkező években egyre többször szurkolhatunk majd magyar érdekeltségű alkotásoknak.
A Golden Globe-os bejegyzéshez hasonlóan itt is kiemelném külön a kedvenc pillanataimat a gáláról:
- Justin Timberlake gálanyitó előadását, valamint Jimmy Kimmel monológját.
- Jimmy Kimmel rendhagyó módon oszt szét cukorkát és kekszet a vendégek között.
- Michael J. Fox és Seth Rogen egy DeLoreannel érkeznek meg a színpadra.
- Jimmy Kimmel és Matt Damon évek óta tartó "háborúskodása" a gála ideje alatt sem szünetelt.
- A Mean Tweets - Oscar Edition-részt (amikor feltűnt benne a kedvenc színészem, szó szerint elakadt a szavam :D)
A nyertesek teljes listája:
http://www.imdb.com/oscars/nominations/?pf_rd_m=A2FGELUUNOQJNL&pf_rd_p=2915818302&pf_rd_r=0EV4HDW1GXZKNK26WD0A&pf_rd_s=hero&pf_rd_t=60601&pf_rd_i=oscars&ref_=fea_acd_ac_vid_hero_cap_pri_1
2017. február 27., hétfő
2017. február 26., vasárnap
(Rövid)Filmkritika: Mindenki
Ahogy az Oscar-jelöltek kihirdetéséről szóló bejegyzésemben ígértem, megtekintettem a magyar Oscar-jelölt kisfilmet, a Mindenkit, és most röviden írok is róla. A bejegyzés spoilereket tartalmaz!!!
A történetről röviden: Zsófi új iskolába kerül, ahol hamarosan tagja lesz az iskola kórusának. A kórus épp fontos versenyre készül, a szigorú kórusvezető, Erika néni vezetése alatt. A tanárnő egy alkalommal megalázza Zsófit, aki újdonsült barátnője és osztálytársa, Liza segítségével kieszel egy tervet, amivel visszavághatnak a tanárnőnek...
Amióta megtudtam, hogy ma lesz a Dunán a kisfilm, alig vártam már, hogy láthassam. Igaz, online néztem, de semmit nem vont le az értékéből. Olvastam cikkeket róla, és azokban állandóan egy filmvégi csavart emlegettek, úgyhogy azt vártam, aztán igaziból kettőt is kaptam. De ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk előtte kicsit a szereplőkről! A két kislány, Zsófi és Liza nagyon aranyosak voltak, de nekem néha érződött a jeleneteikben az amatőrség. Eszem ágában sincs bántani őket ezért, feltételezhetően nem szerepeltek még olyan sok filmben, és ebből kifolyólag még a megfelelő mennyiségű gyakorlatuk hiányzik, de engem ez kizökkentett egy-két jelenetben. Erika néni előtt viszont le a kalappal! Tetszett, ahogy az arckifejezése és a gesztusai egyik érzelemből pillanatok alatt ugrott át a másikba, egyszerre volt kedves és haragos. A filmnek egyébként remek atmoszférája volt, a kórus, illetve a szünetben az udvaron játszadozó gyerekek mondókái mind nagyon hangulatossá tették az egész alkotást. Kisfilmről lévén szó, a történetet pár szóval össze lehet foglalni, úgyhogy inkább a fentebb említett fordulatokról beszélnék bővebben. Egyrészről ugye Liza rájött, hogy nem Zsófi az egyetlen, akinek Erika néni azt mondta, hogy csak tátogjon. Ez egy nagyon okos húzás volt, kifejezetten tetszett, ahogy ezzel az egy cselekedettel megmutatta nekünk, hogy a kórusvezető mennyire maximalista és mit képes megtenni a célja elérése érdekében. Másrészről a film végi csattanó, a kórus szembeszegülése és együttes tátogása a fontos verseny kellős közepén, egyértelműen arra utalt, hogy a gyermekek adott alkalmakkor mennyire össze tudnak fogni és segíteni egymást - főleg ha egy tanerő "megtámadásáról" van szó. A végefőcímkor egyébként azt éreztem, hogy néztem volna még ezt a filmet, kíváncsi lettem volna, hogyan alakul Zsófi és Liza barátsága, vagy hogy esetleg az érdekes performansznak köszönhetően a kórus megnyerte-e a versenyt, stb. Deák Kristóf rendező azonban úgy döntött, hogy a folytatást már a mi fantáziánkra bízza, és ez nem is baj. Kisfilmje kedves és szívmelengető történet a barátságról, az összefogásról, az egyenlőségről. Ennek tükrében ma hajnalban, Mindenki, aki magyar, szurkoljon, hogy megkaphassuk azt a csillogó aranyszobrocskát és örülhessünk egy újabb magyar sikernek (amiből szerencsére manapság egyre több van). Hajrá!!! :)
(Megjegyzés: Hajnalban szintén a Duna tv online felületén követni fogom az Oscar-gála élő közvetítését, szóval a holnapi nap folyamán számítsatok majd egy újabb bejegyzésre, aminek értelemszerűen az Oscar lesz a fő témája.)
UPDATE (2017. 02. 27.): A Mindenki nyerte meg a Legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriáját, ezúton is gratulálok az alkotóknak és az egész stábnak!!!
Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A két fordulatot.
- Az egész filmet végigkísérő énekeket, mondókákat.
Mindenki (Sing)
színes, magyarul beszélő, 25 perc
Rendező: Deák Kristóf
Szereplők: Gáspárfalvi Dorka, Hais Dorottya, Szamosi Zsófia, Karádi Borbála
A történetről röviden: Zsófi új iskolába kerül, ahol hamarosan tagja lesz az iskola kórusának. A kórus épp fontos versenyre készül, a szigorú kórusvezető, Erika néni vezetése alatt. A tanárnő egy alkalommal megalázza Zsófit, aki újdonsült barátnője és osztálytársa, Liza segítségével kieszel egy tervet, amivel visszavághatnak a tanárnőnek...
Amióta megtudtam, hogy ma lesz a Dunán a kisfilm, alig vártam már, hogy láthassam. Igaz, online néztem, de semmit nem vont le az értékéből. Olvastam cikkeket róla, és azokban állandóan egy filmvégi csavart emlegettek, úgyhogy azt vártam, aztán igaziból kettőt is kaptam. De ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk előtte kicsit a szereplőkről! A két kislány, Zsófi és Liza nagyon aranyosak voltak, de nekem néha érződött a jeleneteikben az amatőrség. Eszem ágában sincs bántani őket ezért, feltételezhetően nem szerepeltek még olyan sok filmben, és ebből kifolyólag még a megfelelő mennyiségű gyakorlatuk hiányzik, de engem ez kizökkentett egy-két jelenetben. Erika néni előtt viszont le a kalappal! Tetszett, ahogy az arckifejezése és a gesztusai egyik érzelemből pillanatok alatt ugrott át a másikba, egyszerre volt kedves és haragos. A filmnek egyébként remek atmoszférája volt, a kórus, illetve a szünetben az udvaron játszadozó gyerekek mondókái mind nagyon hangulatossá tették az egész alkotást. Kisfilmről lévén szó, a történetet pár szóval össze lehet foglalni, úgyhogy inkább a fentebb említett fordulatokról beszélnék bővebben. Egyrészről ugye Liza rájött, hogy nem Zsófi az egyetlen, akinek Erika néni azt mondta, hogy csak tátogjon. Ez egy nagyon okos húzás volt, kifejezetten tetszett, ahogy ezzel az egy cselekedettel megmutatta nekünk, hogy a kórusvezető mennyire maximalista és mit képes megtenni a célja elérése érdekében. Másrészről a film végi csattanó, a kórus szembeszegülése és együttes tátogása a fontos verseny kellős közepén, egyértelműen arra utalt, hogy a gyermekek adott alkalmakkor mennyire össze tudnak fogni és segíteni egymást - főleg ha egy tanerő "megtámadásáról" van szó. A végefőcímkor egyébként azt éreztem, hogy néztem volna még ezt a filmet, kíváncsi lettem volna, hogyan alakul Zsófi és Liza barátsága, vagy hogy esetleg az érdekes performansznak köszönhetően a kórus megnyerte-e a versenyt, stb. Deák Kristóf rendező azonban úgy döntött, hogy a folytatást már a mi fantáziánkra bízza, és ez nem is baj. Kisfilmje kedves és szívmelengető történet a barátságról, az összefogásról, az egyenlőségről. Ennek tükrében ma hajnalban, Mindenki, aki magyar, szurkoljon, hogy megkaphassuk azt a csillogó aranyszobrocskát és örülhessünk egy újabb magyar sikernek (amiből szerencsére manapság egyre több van). Hajrá!!! :)
(Megjegyzés: Hajnalban szintén a Duna tv online felületén követni fogom az Oscar-gála élő közvetítését, szóval a holnapi nap folyamán számítsatok majd egy újabb bejegyzésre, aminek értelemszerűen az Oscar lesz a fő témája.)
UPDATE (2017. 02. 27.): A Mindenki nyerte meg a Legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriáját, ezúton is gratulálok az alkotóknak és az egész stábnak!!!
Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A két fordulatot.
- Az egész filmet végigkísérő énekeket, mondókákat.
Mindenki (Sing)
színes, magyarul beszélő, 25 perc
Rendező: Deák Kristóf
Szereplők: Gáspárfalvi Dorka, Hais Dorottya, Szamosi Zsófia, Karádi Borbála
2017. február 15., szerda
Könyvkritika: Anna Funder - Amivé lettünk
Ma egy olyan könyről fogok bejegyzést írni, amit karácsonyra kaptam egy kedves barátnőmtől. Meglepett a választásával, mivel egyáltalán nem volt az érdeklődési körömben ez a kötet (engem inkább a negyvenes évek, azon belül a zsidóüldözések és a holokauszt érdekel), de azt mondta, a korszak és a helyszín miatt úgy gondolta, tesz vele egy próbát, és megveszi nekem. Nos, lássuk, mennyire nyerte el a tetszésemet ez a meglepetés-ajándék!
A történetről röviden: 1930-as évek, London. Német emigránsok egy csoportja próbál minden eszközt bevetni, hogy meggyőzzék a világot a hatalomra került új német vezetés háborús és diktatórikus természetéről. Közülük négy alakot ismerünk meg közelebbről: Ruthot és Dorát, akik unokatestvérek, Hansot, aki újságíróként dolgozott Németországban, ahol szerelmes lett Ruthba, valamint Tollert, a híres drámaírót, aki Dorával került intimebb kapcsolatba. Az ő harmincas évekbeli mindennapjaikról, meneküléseikről, szerelmeikről és munkájukról olvashatunk ebben a rendkívüli alapossággal megírt könyvben. Megmondom őszintén, amikor belekezdtem az olvasásba, fogalmam sem volt róla, hogy a cselekményben felbukkanó szereplők nagy része valós személy, vagy legalábbis egy valós személy alapján mintázták, illetve hogy az események is nagyjából úgy történtek, ahogy az írónő leírta. Így általában a napi olvasás befejeztével a neten kutakodtam, hogy egy kicsit jobban el tudjak igazodni a mű történetében. Az elbeszélésmód tetszett a legjobban, ugyanis két karakter szemszögén keresztül, két különböző idősíkból tekinthettünk vissza a múltra, és vethettünk egy pillantást arra, hogy az ellenállók mennyi erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a világ meglássa a német vezetés igazi arcát. Ezen kívül képet kaphattunk Dora Fabianról, aki egy erős, független és bátor harcos volt, s fáradhatatlanul küzdött az ügyért, amiben szilárdan hitt. Tetszett, hogy egyrészről egy rokon, másrészről egy szerető szemszögéből láthattuk őt, ugyanakkor minden egyes alkalommal nagy hangsúlyt kapott az elhivatottsága is. Ahogy haladtam előre a kötetben, úgy egyre inkább sejtettem, hogy melyik elbeszélő szálának milyen vége lesz (főleg, hogy az egyikbe sikerült belefutnom a neten kutakodás közben), és ez is adott egy érzelmi pluszt a történetnek. A könyv végén közölt forrásokon ámultam el a leginkább, akkor vált számomra világossá, hogy inkább egy dokumentumregényt és nem egy fikciós művet tartok a kezemben. Az írónő alapossága és elhivatottsága előtt le a kalappal!
Nekem néhol nagyon száraz volt a szöveg, az elején sokszor belezavarodtam a helyszínek és dátumok sokaságába, de ettől függetlenül örülök, hogy megismerhettem ezt a rendkívüli történetet. A korszak iránt érdeklődőknek különösen tudom ajánlani.
Értékelés:4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A váltott elbeszélésmódot.
- A könyvben feltűnő bírósági tárgyalásokat. Mindegyiknek megvan a maga feszültsége.
- A két elbeszélő könyv végi sorsát.
- A forrásjegyzéket.
A történetről röviden: 1930-as évek, London. Német emigránsok egy csoportja próbál minden eszközt bevetni, hogy meggyőzzék a világot a hatalomra került új német vezetés háborús és diktatórikus természetéről. Közülük négy alakot ismerünk meg közelebbről: Ruthot és Dorát, akik unokatestvérek, Hansot, aki újságíróként dolgozott Németországban, ahol szerelmes lett Ruthba, valamint Tollert, a híres drámaírót, aki Dorával került intimebb kapcsolatba. Az ő harmincas évekbeli mindennapjaikról, meneküléseikről, szerelmeikről és munkájukról olvashatunk ebben a rendkívüli alapossággal megírt könyvben. Megmondom őszintén, amikor belekezdtem az olvasásba, fogalmam sem volt róla, hogy a cselekményben felbukkanó szereplők nagy része valós személy, vagy legalábbis egy valós személy alapján mintázták, illetve hogy az események is nagyjából úgy történtek, ahogy az írónő leírta. Így általában a napi olvasás befejeztével a neten kutakodtam, hogy egy kicsit jobban el tudjak igazodni a mű történetében. Az elbeszélésmód tetszett a legjobban, ugyanis két karakter szemszögén keresztül, két különböző idősíkból tekinthettünk vissza a múltra, és vethettünk egy pillantást arra, hogy az ellenállók mennyi erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a világ meglássa a német vezetés igazi arcát. Ezen kívül képet kaphattunk Dora Fabianról, aki egy erős, független és bátor harcos volt, s fáradhatatlanul küzdött az ügyért, amiben szilárdan hitt. Tetszett, hogy egyrészről egy rokon, másrészről egy szerető szemszögéből láthattuk őt, ugyanakkor minden egyes alkalommal nagy hangsúlyt kapott az elhivatottsága is. Ahogy haladtam előre a kötetben, úgy egyre inkább sejtettem, hogy melyik elbeszélő szálának milyen vége lesz (főleg, hogy az egyikbe sikerült belefutnom a neten kutakodás közben), és ez is adott egy érzelmi pluszt a történetnek. A könyv végén közölt forrásokon ámultam el a leginkább, akkor vált számomra világossá, hogy inkább egy dokumentumregényt és nem egy fikciós művet tartok a kezemben. Az írónő alapossága és elhivatottsága előtt le a kalappal!
Nekem néhol nagyon száraz volt a szöveg, az elején sokszor belezavarodtam a helyszínek és dátumok sokaságába, de ettől függetlenül örülök, hogy megismerhettem ezt a rendkívüli történetet. A korszak iránt érdeklődőknek különösen tudom ajánlani.
Értékelés:4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A váltott elbeszélésmódot.
- A könyvben feltűnő bírósági tárgyalásokat. Mindegyiknek megvan a maga feszültsége.
- A két elbeszélő könyv végi sorsát.
- A forrásjegyzéket.
2017. február 8., szerda
Információmorzsák #10
A 2017-es év első Információmorzsák rovatában három filmelőzetest fogok bemutatni nektek. Az első kettő már kint van a neten pár hete, a harmadik pedig egy aprócska Super Bowl-előzetes egy általam (és feltételezhetően rengeteg más ember által) várt filmhez. Kezdjünk is bele!
Az első trailer a Logan - Farkas című filmhez kapcsolódik (egyébként nem tudom, kinek az ötlete volt ez a magyar cím, de szerintem teljesen felesleges). A videó Laurával, egy fiatal lánnyal indul, aki a cselekmény fő mozgatórugója lesz, a történet szerint ugyanis egy kísérleti laborból szökött meg, miután Loganéhez hasonló képességekkel ruházták fel. Az egyik jelenetben meg is villantja a karmait, amiből neki csak kettő van. Számomra a trailer legviccesebb része egyértelműen az, amikor Logan az X-Men képregényt lapozgatja. Egyébként alapvetően elmondható az előzetesről, hogy - az elsőhöz hasonlóan - egyszerre jelzi egy korszak lezárulását, ugyanakkor biztosít minket arról, hogy a főszereplő nem adja könnyen magát, és badass mozdulatokkal zúzza le az ellenséget. A film március 2.-ától lesz látható a magyar mozikban, és a Deadpool sikerének köszönhetően R besorolást kap, így számíthatunk rá, hogy a film során repkedni fognak a káromkodások és a végtagok is.
A második trailer A szépség és a szörnyeteg élőszereplős filmváltozatához érkezett. Az első előzetes teljes mértékben elvarázsolt, ez a második azonban elbizonytalanított kicsit. Leginkább a színes, szagos tánc-és énekjelenetektől ódzkodom, de remélem, félelmem alaptalannak bizonyul, ugyanis ezeket leszámítva gyönyörű ez a videó. Kicsit többet láthatunk a faluból, ahol Belle él, kapunk egy vicces pillanatot az önimádó Gastonról, valamint a Szörny és Belle kapcsolatának alakulásából is több ízelítőt mutatnak. A filmet március 23.-ától játsszák a magyar mozikban.
A harmadik videó nem új előzetes, inkább csak kedvcsináló A galaxis őrzői vol. 2 című filmhez. Vasárnap volt Amerikában a Super Bowl, ami évek óta nemzeti sportünnepnek számít, és a filmipar (a reklámiparral karöltve) jó ideje rájött már, hogy ilyenkor érdemes a közeljövőben bemutatásra kerülő filmjeiket reklámozni, hiszen ebben az időben rengeteg ember ül a képernyők előtt; a nem amerikai nézőknek meg ott a YouTube és egyéb szociális médiák, ahol fellelhetik ezeket a gyöngyszemeket. Nos, az idei Super Bowl-bemutatók közül egyedül ez a videó érdekelt, az összes többit olyan filmekhez adták ki, amik abszolút hidegen hagynak. A videó 1 perces, és igaziból új információt nem hordoz, csupán bemutat egy új karaktert, de ettől függetlenül rettentően szórakoztató. Újfent kapunk egy-egy képet a csapattagokról, illetve az őrzőkhöz újonnan csatlakozókról, megcsodálhatjuk Star Lord kidolgozottt felsőtestét (hmmmmm..... :D), és természetesen nevethetünk egy jót a vicces mondatokon ("He says: Welcome to the freaking Guardians of the Galaxy. Only he didn't use 'freaking'.") A film bemutatója május 4.-én lesz.
UPDATE: Szerdán értesültem az örömteli hírről, miszerint a Duna televízió idén is élőben közvetíti az Oscar-gálát!!! Február 26.-án éjjel (vagyis igazából 27.-én hajnalban), ha tehetitek, kapcsoljatok oda, és szurkoljunk együtt a magyar jelöltnek!
Mára ennyi fért bele ebbe a rovatba. A legközelebbi bejegyzést egy könyvről fogom írni, amit remélhetőleg a héten fogok majd elkezdeni. Addig is legyetek jók, olvasgassátok a blogomat, és ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van, ne tartsátok magatokban! :)
Az első trailer a Logan - Farkas című filmhez kapcsolódik (egyébként nem tudom, kinek az ötlete volt ez a magyar cím, de szerintem teljesen felesleges). A videó Laurával, egy fiatal lánnyal indul, aki a cselekmény fő mozgatórugója lesz, a történet szerint ugyanis egy kísérleti laborból szökött meg, miután Loganéhez hasonló képességekkel ruházták fel. Az egyik jelenetben meg is villantja a karmait, amiből neki csak kettő van. Számomra a trailer legviccesebb része egyértelműen az, amikor Logan az X-Men képregényt lapozgatja. Egyébként alapvetően elmondható az előzetesről, hogy - az elsőhöz hasonlóan - egyszerre jelzi egy korszak lezárulását, ugyanakkor biztosít minket arról, hogy a főszereplő nem adja könnyen magát, és badass mozdulatokkal zúzza le az ellenséget. A film március 2.-ától lesz látható a magyar mozikban, és a Deadpool sikerének köszönhetően R besorolást kap, így számíthatunk rá, hogy a film során repkedni fognak a káromkodások és a végtagok is.
A második trailer A szépség és a szörnyeteg élőszereplős filmváltozatához érkezett. Az első előzetes teljes mértékben elvarázsolt, ez a második azonban elbizonytalanított kicsit. Leginkább a színes, szagos tánc-és énekjelenetektől ódzkodom, de remélem, félelmem alaptalannak bizonyul, ugyanis ezeket leszámítva gyönyörű ez a videó. Kicsit többet láthatunk a faluból, ahol Belle él, kapunk egy vicces pillanatot az önimádó Gastonról, valamint a Szörny és Belle kapcsolatának alakulásából is több ízelítőt mutatnak. A filmet március 23.-ától játsszák a magyar mozikban.
A harmadik videó nem új előzetes, inkább csak kedvcsináló A galaxis őrzői vol. 2 című filmhez. Vasárnap volt Amerikában a Super Bowl, ami évek óta nemzeti sportünnepnek számít, és a filmipar (a reklámiparral karöltve) jó ideje rájött már, hogy ilyenkor érdemes a közeljövőben bemutatásra kerülő filmjeiket reklámozni, hiszen ebben az időben rengeteg ember ül a képernyők előtt; a nem amerikai nézőknek meg ott a YouTube és egyéb szociális médiák, ahol fellelhetik ezeket a gyöngyszemeket. Nos, az idei Super Bowl-bemutatók közül egyedül ez a videó érdekelt, az összes többit olyan filmekhez adták ki, amik abszolút hidegen hagynak. A videó 1 perces, és igaziból új információt nem hordoz, csupán bemutat egy új karaktert, de ettől függetlenül rettentően szórakoztató. Újfent kapunk egy-egy képet a csapattagokról, illetve az őrzőkhöz újonnan csatlakozókról, megcsodálhatjuk Star Lord kidolgozottt felsőtestét (hmmmmm..... :D), és természetesen nevethetünk egy jót a vicces mondatokon ("He says: Welcome to the freaking Guardians of the Galaxy. Only he didn't use 'freaking'.") A film bemutatója május 4.-én lesz.
UPDATE: Szerdán értesültem az örömteli hírről, miszerint a Duna televízió idén is élőben közvetíti az Oscar-gálát!!! Február 26.-án éjjel (vagyis igazából 27.-én hajnalban), ha tehetitek, kapcsoljatok oda, és szurkoljunk együtt a magyar jelöltnek!
Mára ennyi fért bele ebbe a rovatba. A legközelebbi bejegyzést egy könyvről fogom írni, amit remélhetőleg a héten fogok majd elkezdeni. Addig is legyetek jók, olvasgassátok a blogomat, és ha bármilyen kérdésetek, észrevételetek van, ne tartsátok magatokban! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)