Első benyomások Az útvesztő című könyvről

Megpróbáltam visszafogni magam, és legalább egy nap szünetet tartani a blogolásban, de nem megy :) Ma ugyanis nekiálltam (végre) Az útvesztőnek, és már el is olvastam belőle több mint 100 oldalt, pedig pdf-formátumban van meg, amit szerény személyemnek nem könnyű olvasni meg lapozgatni.
Nem akarok sok mindent elmondani most, mert akkor mi maradna az értékelésre, de eddig nagyon-nagyon jó könyvnek tartom! Minden fejezetet olyan függővéggel zár le, hogy legszívesebben itt ülnék hajnalig és még tovább, csak hogy tudjam, mi minden történik ezzel a csapat fiúval ott a titokzatos Tisztáson. De holnap sajnos suliba kell mennem, meg egyéb dolgokat elintéznem, így hamarosan le kell feküdnöm aludni, hogy kipihent legyek.
De előtte azért egy-két kedvencet már most megemlítenék: a leírások a Tisztásról, az ott lévő épületekről remekül vannak megírva, szinte látom őket magam előtt. Vannak elképesztően rémisztő jelenetek (a Siratók felettébb gusztustalanok), de vannak vicces részek is, amiken hangosan nevettem. Kedvenc karakterek (eddig, hátha lesz még több): Chuck és Newt. Utóbbi haláli laza arc, imádom, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a filmváltozatban őt egy olyan színész játssza, akibe szerelmes vagyok már egy ideje, most nyáron pedig - hála a Trónok harcának - újra beleszerettem. Ha nem tudnám, hogy ő lesz a filmben Newt, vagy ha nem ő játszaná, akkor is kedvelném a karaktert, mert szimpatikusnak tűnik, de közel sem padlóznék le tőle, mint így. Most próbáljatok kicsit belehelyezkedni az én szemszögembe, és képzeljétek el, hogy úgy olvastok, hogy valahányszor feltűnik Newt, én a színészt látom magam előtt. És ezek után képzeljétek el, mit érzek, amikor ilyen mondatokat olvasok tőle (mármint a karaktertől, nem a színésztől): (Thomas): Miért keltettél fel? (Newt): Miért, nem szeretsz az én hangomra ébredni?
És most képzeljétek el kedvenc blogírótokat (értsd: engem), amint azon fantáziál, hogy a Newtot játszó színész mondja neki a fenti mondatot egy szép, őszi reggelen, miközben egymás mellett ébredeznek egy pihepuha ágyban... (Ó, jaj, most kaptatok belőle egy kis ízelítőt, hogy milyen mocskos is tud lenni a fantáziám. Na sebaj, remélem, azért még továbbra is rendszeres olvasóim maradtok!) De nehogy azt higgyétek, hogy csak ezért kedvelem Newtot, ahogy fentebb írom, ha kiveszem az egyenletből a színészt, a szereplő akkor is szimpatikus és jól megírt marad számomra.
A többit majd részletesen az értékelésemben! Addig is legyetek jók, és fogadjátok meg az alábbi jótanácsot. :)

Filmkritika: Hatodik érzék

(Egy kicsit már vissza kéne vennem. Szeptember 6. és 21. között egy posztot sem írtam, most meg jövök minden nap közölni veletek a híreket.)
Egy picike spoiler-veszély előfordulhat.

Vannak filmek, amiket mindenki látott. Vannak filmek, amik hamar kultuszfilmek lettek, a tartalmuk, a beszólások, a filmvégi csavar, vagy mindegyik miatt. És ezek azok a filmek, amiket én rendszerint nem láttam, és most huszonéves fejjel próbálom bepótolni a lemaradást. Ilyen a mai film is. Gondolom senkinek nem kell részletesen ecsetelnem, miről szól a történet. Na jó, azért írok pár mondatot, hátha vannak olyanok, mint amilyen én voltam egy órával ezelőttig (értsd: nem látta a filmet) Adott egy gyermekpszichiáter és egy adott egy problémákkal küzdő kisfiú. A kisfiú terápiára jár a pszichiáterhez, s mellette különös dolgokat tapasztal maga körül. A terápia során azonban sok minden kiderül nemcsak a páciensről, hanem az orvosról is... *büszkén, hogy érti a saját poénját, összedörzsöli a kezét, és huncutul mosolyog*
Egyetlen apró gond volt ezzel a filmmel: hogy tudtam, mi lesz a vége. (igen, ez a hátránya annak, ha sokáig nem nézel meg egy kultfilmet, de mégis mindenhol belefutsz) Először talán az 50 első randi című filmben hallottam, hogy mi a Hatodik érzék legnagyobb csattanója. Később YouTube-os videókban hozták elő állandóan, ennek ellenére mégis azt mondtam, kíváncsi vagyok a filmre így is. És bár sokat elvett az élvezeti értékből a nem szándékosan szerzett tudásom, azért nem volt olyan rossz ez a film. Voltak meglehetősen félelmetes pillanatai, voltak könnyfakasztó részei, és volt az az egy rész, amit nem értettem. Vincent Gray. Emlékeztek? A pasi a pisztollyal, aki utána 10 évesként szerepelt a feljegyzésekben, miközben a felirat azt írja: "A következő ősszel." Ez milyen időugrás volt? Vagy valami elkerülte a figyelmem, ami ezt megmagyarázza? Ha valaki tud rendes magyarázattal szolgálni, nagyon szépen kérem, küldjön nekem egy levelet egy éppen szabadnapos hollóval (háh, Trónok harca-utalás!!!!), és abban a levélben írja le, mi a helyes megoldás! Köszönöm!
Visszatérve a filmre, tényleg csak azt tudom mondani, rendesen összerakott történet volt, a rémisztő részek valóban rémisztőre sikeredtek, és a színészi játék is tetszett. Kár, hogy szegény Haley Joel Osmentnek nem sikerült úgy a pályája, ahogy kellett volna. Azt, hogy néha átlátszó volt, hogy a kisfiún kívül nem nagyon beszél senki Malcolmmal, azért nem róvom fel hibának, mert tudtam az igazat a férfiról, így könnyű volt ilyennek látni a jeleneteket.
Ha van még olyan ember, aki nem látta ezt a filmet, annak három dolgot javaslok: 1. E film megnézése előtt nehogy megnézze az 50 első randit! 2. Ne kérdezze meg az ismerőseit erről a filmről, mert tuti lelövik a poént! 3. Fogja a laptopját, töltse le a filmet, és nézze meg!

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A sok-sok szellemet és a velük járó ijesztgetős részeket.
  - Cole és édesanyja beszélgetését a kocsiban.
  - A film csavarját.


Hatodik érzék (The Sixth Sense)
színes, eredeti nyelvű, 107 perc
Rendező: M. Night Shyamalan (aki a 2000-es években csak rossz filmeket készített)
Szereplők: Bruce Willis, Haley Joel Osment, Toni Collette, Olivia Williams, Donnie Wahlberg, Mischa Barton

Filmkritika: Tortúra

Sokat törtem a fejem, hogy megírjam-e ma ezt a bejegyzést, vagy várjak vele holnapig, mivel itthon nem az igazi internet-elérés (hétköznaponként egy kollégium lakója vagyok, de ezt talán már írtam valamelyik korábbi bejegyzésben), de végül a mai írás mellett döntöttem.
Mai filmünk egy könyvadaptáció, a nagysikerű regényíró, Stephen King azonos című könyvéből készült. A könyvváltozat nyáron került a kezembe, és imádtam minden egyes sorát! Aki esetleg ismerős a moly.hu-n, ott megtalálja a műről írt értékelésemet. Röviden azért vázolom a sztorit: Paul Sheldon sikeres író, épp elkészül legújabb könyvével, majd autóba pattan. Azonban a csúszós úton balesetet szenved, és a roncsból egyik legnagyobb rajongója húzza ki. Hazaviszi magához, ápolja, és egy új regényt akar íratni Paullal. Nem is mondok többet, már tudjátok, mit szoktam ilyenkor mondani: "Menjetek és olvassátok el a könyvet!" De tényleg, nekem elnyerte a tetszésem, és bátran javaslom, tegyetek vele ti is egy próbát, mert imádni fogjátok! (és ne tévesszen meg a fenti leírás, több van ebben a sztoriban, mint gondolnád; abszolút méltó Stephen King nevéhez)
Térjünk át a filmre. Minden egyes könyvadaptációnál szóba kerül, hogy mennyiben maradt hű a film a könyvhöz, mit hagytak ki, mit raktak hozzá, és ez mennyiben befolyásolta a történetet. Nos, a Tortúra kapcsán én azt tudom mondani, a könyv sokkal jobban tud hatni, mint a film. Ebben is vannak ugyan feszültséggel teli jelenetek, de nekem inkább az írott verziótól borsózott a hátam, sőt ott még az is megtörtént, hogy majdnem abbahagytam az olvasást, mert annyira eldurvultak a dolgok. A filmnél nem éreztem ezt, sőt még az olyan apróbb változtatások is zavartak, amiket egyébként elviseltem volna. Az, hogy behozták az író menedzserét, illetve a kisvárosi seriffet a történetbe, alaposan átértelmezte a nyomtatott verziót, amiben sokáig senkinek nem hiányzik Paul, s jó idő eltelik, mire egyáltalán keresni kezdik. Így nem volt az igazi, mert tudtad, hogy előbb vagy utóbb rá fognak találni a férfira, csak az volt a kérdés, mikor. A könyvben nem lehettél benne biztos, hogy van rá bármilyen esély, hogy a főhős kiszabaduljon ápolója (és fogvatartója) karmaiból.
Ha választanom kéne, akkor a könyvverzióra szavaznék, mert bár a film sem volt rossz egyszeri alkalomra, a könyv magasan a film felett áll. Ahogy már mondtam, menjetek és olvassátok! A filmet is megnézhetitek, de szigorúan csak a könyv elolvasása után!

Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Kathy Bates játékát.
  - A seriff és felesége vicces viszonyát.
  - A baltás jelenetet.


Tortúra (Misery)
színes, eredeti nyelvű, 103 perc
Rendező: Rob Reiner
Szereplők: James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth, Frances Sternhagen, Lauren Bacall

Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D s02e01

A sorozat még tavaly szeptemberben indult, és mivel a Marvel univerzum egyik fő igazságszolgáltatási egységéről szólt, tettem vele egy próbát. Az elején nem volt az igazi, sokszor olyan volt, mintha nem akarna mást, mint a Bosszúállók című film által kipattant hype-ot meglovagolni, de eredeti ötletek nélkül. (Csak hogy érthetőbb legyen: Bosszúállókra való utalásokat pufogtattak, ami egy ideig tényleg vicces volt, de aztán kezdett unalmas lenni) Szerencsére a téli szünetet követően izgalmasabb és érdekesebb lett a cselekmény, a karaktereket is jobban a szívembe zártam, és fékevesztett sebességgel rohantunk az agyeldobós évadzáróig. Bár voltak olyan pillanatai az évadzárónak, amik kicsit kiakasztottak, összességében volt annyira érdekes, hogy úgy döntöttem, szeptembertől folytatom a második évaddal.
Szeptember 23.-án volt az amerikai premier, és mára készült el a magyar felirat, így a reggeli mellé fogyasztottam egy kis S.H.I.E.L.D-et is. Nem szeretnék belemenni a történetbe, mivel nem akarom elspoilerezni a sorozatot azoknak, akik esetleg még nem tartanak ott, ahol én. Így csak nagy általánosságban azt tudom elmondani, hogy már az első rész felettébb izgalmas, vagány és humoros volt, látszik, hogy a sorozat készítői belejöttek a dologba, és biztosabb kézzel irányítják a sztori folyását. Vannak új szereplők, akik közül már van is egy kedvencem, Lance Hunter. Szemtelenül jól néz ki, ezt leszögezem az elején, de amellett van valami titokzatos is a karakterben. Ó, és el ne felejtsem megemlíteni, hogy brit! Mondtam már, hogy a britek milyen gyönyörűen beszélnek? Egész nap el tudnám hallgatni őket! Visszatérve a sorozatra: érdemes belekezdeni, nem nagy a lemaradás, hamar be lehet hozni, viszont olyanoknak ajánlott elsősorban, akik ismerősek valamennyire a Marvel univerzumban, mert anélkül bizony nem sokat lehet érteni belőle.
(Jómagam sem ismerem a képregényeket, s ezért az első évadban is volt pár dolog, aminek utána kellett olvasnom, igaz, ezek a dolgok nem elsősorban a fő cselekményszálra vonatkoztak.)

Új sorozat: Gotham

Általában május környékén szokták az egyes külföldi tv-csatornák hivatalossá tenni, milyen új sorozatokat indítanak az őszi szezonban. Így bukkantam rá a Gotham trailerére is. A képregényeket nem olvastam, és a számtalan Batman-film közül csak Christopher Nolan trilógiáját ismerem (és szeretem). Mégis volt valami izgalmas és ígéretes az előzetesben, ami miatt úgy döntöttem, elkezdem nézni a sorozatot. Szeptember 22-én volt az amerikai bemutató, de mára már elkészült a magyar felirat, neki is ültem hát a régóta várt epizódnak.
A történetről annyit, hogy jóval a Batman előtti időkből, egész pontosan Bruce Wayne szüleinek gyilkosságától indul. A koncepció (gondolom) az, hogy milyenek voltak, honnan indultak a mára már jól ismert gothami rosszfiúk (és lányok), illetve milyen volt Gotham, amikor megérkezett oda James Gordon nyomozó. Az ötlet remek, a megvalósítás annyira nem. A legnagyobb problémát számomra a színészek jelentették: többségük vagy nagyon kemény, vagy nagyon menő akar lenni, vagy a kettőt egyszerre; ha ez rendezői utasítás volt, akkor én a producerek helyében lecserélném a rendezőt, mert ez a fajta színészi játék sokat levon a cselekmény hitelességéből. Gordon nyomozó például szimpatikusnak tűnt, egészen addig, amíg el nem kezdett "én-vagyok-a-kemény-csávó" típusú arcokat vágni. Fish Mooney baromi jó gonosz - lenne, ha kicsit visszavenne a játékából Jada Pinkett Smith. Nem kezdem el sorolni, kinek mit kéne változtatni a játékán, lévén nem én vagyok a rendező, csak csendben megjegyzem ha ez így folytatódik tovább, akkor lehet bármilyen jó a továbbiakban a cselekményvezetés, rövid időn belül hanyagolni fogom a sorozat további nézését.
Nem szeretnék senkit lebeszélni arról, hogy nekiálljon követni a sorozatot, de őszintén ajánlani se nagyon tudom, mivel nem érzem azt, hogy teljes mértékben megérdemelné. Csak reménykedem benne, hogy hamarosan változni fog a színvonal - pozitív irányba.
(Tavaly a Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D is nehezen indult az elején, ott is csalódtam, aztán a közepétől kezdett igazán felpörögni. Remélem, itt is ez várható.)

Film: Tűzfal

Pedig nyáron már kezdtem büszke lenni magamra, mert úgy láttam, filmes ízlésem egyre jobban javul, és sokkal kritikusabban állok hozzá az egyes filmek megtekintéséhez. Egy példával élve: imádom Benedict Cumberbatch-et, mint színészt, de mégsem rohantam el a moziba megnézni a Sötétségben:Star Trek című filmet csak azért, mert ő benne a főgonosz, mivel egyáltalán nem ismerem a Star Trek-univerzumot, így valószínű, nem sokat értettem volna a filmből. (Tegyük hozzá, hogy végül letöltöttem és megnéztem, és nem is volt olyan rossz. De ne kalandozzunk el az eredeti témától!) Szóval nyár elején még voltak félrenyúlásaim ilyen téren, de azt gondoltam, megtanultam a leckét, és legközelebb jobban odafigyelek. Erre szembe jött velem az RTL Klub képernyőjén a Tűzfal című film. Tíz percet láttam belőle, az alapján izgalmasnak tűnt, ráadásul a két főszereplőt Harrison Ford és Paul Bettany játszotta. "Tegyünk vele egy próbát!", gondoltam, majd felírtam a filmlistámra, szeptember elején letöltöttem, ma pedig megnéztem abban a hitben, hogy kiváló szórakozás lesz estére. Kiváló hajtépés lett belőle. De komolyan, az első tíz percben rájöttem, ez a film ROSSZ, így, csupa nagybetűvel.
Azért elmesélem röviden a sztorit: Jack Stanfield egy banki szerverekkel foglalkozó cég befolyásos embere. (Igen, a szerveres résznél kellett volna kapcsolnom, hogy ez nem nekem való.) Egyik nap, miközben épp egy megbeszélésen van, betörnek a házába, foglyul ejtik a családját, és arra kényszerítik, segítsen nagy mennyiségű pénzt észrevétlenül ellopni a banki szerverekről. Nem kell hozzá nagy ész, szerintem simán kitaláljátok, hogyan folytatódik, majd ér véget a film története.
Nem is tudom, hol kezdjem a zsörtölődést. Én voltam a barom, amiért (megint) beugrottam annak, hogy ha ilyen színészek vannak a filmben, csak nem lehet ratyi. Pedig az, de nagyon. Egész idő alatt a két színészt sajnáltam, amiért ehhez a filmhez kellett leszerződniük. De most őszintén: Harrison Ford Han Solo (jól mondom, ugye? Star Warsban nem vagyok otthon) és Indiana Jones együttvéve, erre beállít ezzel a sótlan, érdektelen, semmitmondó szereppel. És szegény Paul Bettany! Annyira tehetséges színész, mégis sorra borzasztó filmszerepeket képesek ráosztani. (csak egy-két példa: Az utazó, Tűzfal, Transzcendens) De legalább azt az utánozhatatlan brit akcentusát hallgathatja az ember másfél órán keresztül!!! Mondjuk ettől még a falat kapartam a film gyengesége miatt, de a jelenléte kompenzálta egy icipicit a filmmel kapcsolatos problémáimat. Mondtam én már valami értelmeset erről a filmről azon kívül, hogy erősen felejtős? Nem igazán, de sokat nem is tudok: a történések nem voltak túl életszerűek, csak jöttek egymás után a dolgok, nem is igazán értettem, hol és mit dolgozik Jack, a banki szerverbe való betörés okára sem kaptunk magyarázatot, s akkor még nem is beszéltem a rosszul megkoreografált harci jelenetekről, a drámai célzattal készült, de nem úgy sikerült beállításokról, valamint a szereplők iránti nézői tolerancia teljes hiányáról. Elrabolták, megverték Jack családját, állandóan ordítoztak velük, a kisfiúnak még szándékosan mogyorós csokit is adtak, hogy rohama legyen (allergiás volt a mogyoróra), de mindezek ellenére mégsem tudtam együttérezni a családdal.
Nem is húzom tovább a rétestésztát, kimondom kerek perec: vállalhatatlan, még egyszer nézősnek sem ajánlható film a Tűzfal. Kerüljétek el messze, ha esti kikapcsolódás gyanánt megnéznétek valami filmet, ne erre essen a választásotok! Ha Harrison Ford/Paul Bettany rajongók vagytok, keressétek elő a Star Wars-t, Az Indy-összest, a Lovagregényt, vagy A Da Vinci-kódot; higgyetek nekem, jobban jártok, ha hallgattok rám!

(Megjegyzés: Kedves Trónok harca-rajongók! Felhívom figyelmeteket, hogy a fentebb tárgyalt filmben szerepel mindenki Jaime Lannistere, Nikolaj Coster-Waldau. Ennek ellenére mégis azt javaslom, inkább nézzétek végig az összes Trónok harca-részt, amiben ő benne van, és hanyagoljátok ezt a filmet.)

Értékelés: 40% (de csak a színészek iránti tolerancia miatt)
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Paul Bettanyt és az elmaradhatatlan brit akcentust.
  - Janet kocsija nehezen indul. (Ez az egy darab vicces jelenet van az egész filmben.)


Tűzfal (Firewall)
színes, eredeti nyelvű, 104 perc
Rendező: Richard Loncraine
Szereplők: Harrison Ford, Paul Bettany, Virginia Madsen, Alan Arkin, Robert Patrick, Nikolaj Coster-Waldau, Robert Forster

Könyvkritika: Robert Galbraith - Kakukkszó

Egy rövid történettel kezdenék, mielőtt belemerülnénk a könyv mélyebb elemzésébe. Van egy remek kis könyves oldal, a moly.hu, aminek már másfél éve boldog felhasználója vagyok. Aki nem ismerné, annak röviden elmesélem, mire is jó ez az oldal: olvashatsz, értékelhetsz, adhatsz-vehetsz könyveket, részt vehetsz könyvekkel kapcsolatos kihívásokon (amiket, ha teljesítesz, kapsz érte szép, virtuális plecsnit) és még sok-sok csudajó dolgot lehet ezen a honlapon csinálni, melegen ajánlom azoknak, akik még nem ismerik, tegyenek vele egy próbát, nem bánják meg!
Szóval, van ez a moly.hu; itt ugyanúgy szerezhetsz ismerősöket, mint Facebook-on, Twitteren, egyéb közösségi oldalakon. Nekem (egyelőre) nincs sok ismerősöm, de akik vannak, őket legalább személyesen ismerem (jó, ez nem teljesen igaz, de most ebbe ne menjünk bele). Az ismerőseid olvasásait, értékeléseit, egyéb dolgait itt is úgy látod, mint Facebook-on a bejegyzésket. Így történt meg, hogy még májusban elolvastam egyik ismerősöm ezen az oldalon írt értékelését a ma tárgyalandó műről, s így jöttem rá, hogy a Robert Galbraith bizony írói álnév, és nem más rejtőzik mögötte, mint kedvenc írónőm, J.K. Rowling. Kicsit utánaolvastam a történetnek, és első ránézésre egy egyszerű kriminek tűnt, márpedig én nagyon szeretem a krimiket, s ezért úgy döntöttem, felkerül az "elolvasandó könyvek" listámra. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a fentebb megemlített ismerős kölcsönadta a saját könyvét, így nem kellett hónapokig várnom a könyvtári előjegyzésre.
Térjünk is rá a könyvre! A történet Angliában játszódik (hol máshol?), és a középpontban egy fiatal modell halála áll. Halálának körülményei nem tisztázottak, ezért bátyja felbéreli Cormoran Strike magánnyomozót, hogy derítse ki, mi történt valójában a fiatal nővel. Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy ez a sztori lesz végig a középpontban, s a végén egy meglepő csavarral rájövünk, ki a gyilkos. Nos, nem ez történt. A Kakukkszó ugyanis több, mint egy krimi. Nem tudnám pontosan körbehatárolni, hogy szerintem milyen műfajba tartozik, de a lényeg, hogy a nyomozáson kívül az egyes szereplőire és személyes történetükre is nagy hangsúlyt helyez. Itt van mindjárt Cormoran Strike, a háborús hős, féllábú, kissé mogorva detektív, aki nem mellesleg egy híres rockzenész törvényen kívüli fia. Az elején nehezen szokta meg, de a végére egészen megkedveltem a nyomozót, főleg a Robinnal való kapcsolata miatt is. Ha már Robin: a sztori elején ő a helyettes titkárnője Strike-nak, de olyannyira talpraesettnek, okosnak és találékonynak bizonyul, hogy Strike végül is felfogadja állandó munkaerőnek. Őt elég hamar megkedveltem, és valamiért mindig úgy képzeltem el magamban, hogy olyan, mint J.K. Rowling fiatalabb kiadásban. A nyomozás részleteibe és a gyilkos kilétébe nem akarok nagyon belemenni, olvassa el szépen mindenki a könyvet, hogy ezeket megtudhassa!
Két dologra térnék ki, amit én hibának éreztem ebben az egyébként felettébb izgalmas és szórakoztató könyvben: 1. Állandóan, mindig, mindent az interneten keresnek meg. Oké, rendben, a net világában élünk, de én azt gondoltam, egy magánnyomozó tud más eszközökkel is információt szerezni. (Mellesleg kiderül a könyvben, hogy tud, de akkor is túlzásnak gondolom ezt a rengeteg Wikipedia meg Google-keresést.) 2. Amikor lehull a lepel, és kiderül, ki az elkövető, hát akkor én... hogy is mondjam, csalódtam. Azt hittem, kicsit csavarosabb lesz. Nem azért hogy fényezzem magam, de valahol a könyv felénél már volt egy megérzésem, hogy talán ő lesz az. És örültem volna, ha tévedek, mert én azt szeretem a krimikben, hogy sose jövök rá semmire és az utolsó oldal elolvasása után még percekig bámulok magam elé, s közben arra gondolok, hogy hogyan nem jöttem rá a gyilkos kilétére.
Összegezzünk! Szórakoztató, humoros olvasmány, hozza a tőle elvárható szintet, de kriminek egy kicsit egyszerűre sikerült. Ettől függetlenül bátorítok mindenkit, hogy ha teheti, olvassa el, mert érdemes! (és ezáltal is kiderülhet számára - ha eddig még nem tudta volna - hogy J.K.Rowling nagyon tehetséges írónő, és ezzzel a könyvvel (plusz az Átmeneti üresedéssel) végképp bebizonyította, hogy tud ő remekműveket alkotni Harry Potter varázslatos történetének lezárulása után is.)

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Strike és Robin kapcsolata.
 - Strike néhol pofátlanul szellemes humorát.
 - Miért is Kakukkszó a cím.

(Megjegyzés: Amint látható, a könyveket más rendszer szerint értékelem, mint a filmeket. Ez azért van, mert molyon csillagozni lehet 1-től 5-ig, és a blogos könyvértékelésnél is jobban rááll erre az agyam. A filmek azért százalékosak, mert kedvenc filmes magazinom, a VOX mozimagazin is százalékban szokott értékelni, és a filmértékeléseimhez azt a rendszert vettem át. Igen, tudom, bonyolult ember vagyok.)

Filmkritika: A beavatott

Enyhe spoiler-veszély.

Honnan is kezdjem A beavatottal való kapcsolatom ecsetelését? Amikor először hallottam a filmről és a könyvről is, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, egyszerű Az éhezők viadala-klónnak gondoltam (sok más embertársammal egyetemben). A könyvet sem akartam mindenáron elolvasni, és bár a film felkerült a filmlistámra, nem siettem el megtekintését. Egy kedves barátnőm még márciusban látta a filmet, és nagyon tetszett neki, így hát gondoltam, alkalomadtán én is adok egy esélyt a filmnek. Végül ma késő délután fogtam a laptopom, a Danette-m és a Milka Choco Minis-t, elhelyezkedtem kollégiumi ágyamban, és elindítottam a videólejátszóban A beavatottat.
A történetről dióhéjban (bár kétlem, hogy van olyan, aki még nem hallott róla): Amerikát egy nagy háború sújtotta, amely rengeteg veszteséggel járt, de sikerült végül békét teremteni. A béke fennmaradásának érdekében a társadalmat frakciókra osztották, minden frakciónak megvan a maga feladata. Egy alkalmassági vizsga keretében dől el, hogy ki melyik frakció tagja lehet. Főhősnőnk, Beatrice az Önfeláldozók frakciójában él családjával, s élete akkor vesz fordulatot, amikor a vizsgáján kiderül, egyik csoportba sem illik, ugyanis Elfajzott. Végül a Bátrak frakciójában köt ki, azonban keményen meg kell dolgoznia azért, hogy ott is maradhasson. És ha ez nem lenne elég, a társadalom eddig szilárdnak tartott rendszere is széthullni látszik...
És most jöjjön a személyes vélemény: Az elején nem tetszett. Nagyon nem, főleg az zavart, hogy az alkalmassági vizsgát túlságosan elhamarkodták, nem is értettem meg teljesen. (Tudom, tudom, menjek és olvassam el a könyvet.) Aztán mikor Beatrice bekerült a Bátrakhoz, megismertük a frakció élőhelyét, szabályait, én is kezdtem egyre jobban belerázódni a történésekbe. A vége felé azonban kicsit olyan érzésem lett, hogy "nem sok ez egy kicsit?". Mármint annál a résznél, amikor a manipulált Bátrak elindultak Önfeláldozókat irtani, azt gondoltam, itt a vége, fuss el véle, majd a következő filmben megtudjuk, hogyan folytatódik a sztori. De a végefőcím nem jött, helyette volt verekedés, lövöldözés, zúzás mindenféle minőségben és mennyiségben, s azon tűnődtem, hogy a hátralévő három film miről fog szólni? És ezen töröm a fejem még most is; igaz, hogy a film függővéggel ért véget, de számomra hiányzott a valódi izgalom, a várakozás izgalma a film végénél (ugyanis nem érzem azt, hogy azonnal rohannék a moziba megnézni a következő részt). Ejtsünk még pár szót a karakterekről! Beatrice abszolút főhősnő, tetszett, ahogy folyamatosan változott, fejlődött (és Shailene Woodley játéka is remek volt). Ami a férfiszereplőket illeti (elvégre mégiscsak nő vagyok, és őket nézem elsősorban), tökéletesen értem, miért van mindenki elájulva Négyestől. Jelentem, én is elájultam. :) Mellette még Caleb volt szimpatikus (de most komolyan, nézzetek rá arra a gyerekre, és mondjátok azt, hogy nem néz ki jól). Akiket pedig nagyon utáltam, és megpofoztam volna, ha tudom, az Eric és Peter volt.
Összegezve gondolataimat, végül arra jutottam, nem volt rossz ötlet megnézni ezt a filmet így esti kikapcsolódásként, de ha már a poszt elején iderángattam Az éhezők viadalát, akkor hadd jegyezzem meg, hogy nekem jobban tetszett annak a filmnek az összeszedettsége, jobban elmagyarázta a dolgokat azoknak, akik nem olvasták a könyvet (igen, arra is úgy ültem be, hogy nem ismertem a nyomtatott változatot), és a disztópikus társadalomábrázolás is jobb volt. Azért nem kell rögtön megdobálni, A beavatottat sem tartom nézhetetlen filmnek, csupán rám nem volt akkorra hatással, mint Az éhezők viadala.

(Egy apró megjegyzés: A könyv fordítóját egyáltalán nem zavarta, hogy a Divergent egyáltalán nem azt jelenti, hogy "beavatott", hanem hogy "elfajzott"? A történet szempontjából egyáltalán nem mindegy, sőt szerintem eléggé zavaró.)

Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Tris félelempróbáit.
  - Négyes története.
  - Négyes tetoválásait. (Legyünk őszinték, aki nőből van, az ezt a jelenetet nem hagyhatja ki egy ilyen felsorolásból.)


A beavatott (Divergent)
színes, eredeti nyelvű, 139 perc
Rendező: Neil Burger
Szereplők: Shailene Woodley, Theo James, Ashley Judd, Ray Stevenson, Miles Teller, Ansel Elgort, Zoe Kravitz, Jai Courtney, Kate Winslet

Új sorozat: Red Band Society

Az őszről sokaknak a hideg, szeles, esős idő és az iskolakezdés jut eszébe. Nekem azonban pár éve azt jelenti, hogy indul a sorozatszezon, újra be lehet kapcsolódni kedvenc sorozataink történéseibe, vagy éppen keresni magunknak új kedvenceket, mivel ilyenkor rengeteg vadonatúj sorozat indul el. Mai témánk is egy ilyen sorozat, a Red Band Society. Még hónap elején akadtam rá a bemutatójára, és azonnal megfogott a története, már alig vártam, hogy elkezdhessem nézni. (Szeptember 17.-én volt az amerikai bemutató.)
A történetről röviden: Adott hat fiatal, akikben egy közös pont van: mindnyájan egy kórházban vannak, mivel különböző betegségekkel kezelik őket; van itt kómában lévő kisfiú, rákos spanyol fiú, aki a lábműtétjére készül, szívmegnagyobbodással küzdő pompomlány,evési zavaros, visszahúzódó leányzó és fél lábú, hosszú ideje kemoterápián lévő vezéregyéniség. Kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, de a pilot végére alakítanak egy "csapatot", amelynek a neve Red Band Society. (A nevük onnan jön, hogy összetartozásuk jeleként mindnyájan hordanak egy piros kórházi karszalagot.)
Szerény véleményem szerint nagyon jól összeválogatták a csapat egyes tagjait, mindenki remekel a szerepében, de személyes kedvencemmé Leo, Jordi és Emma vált. Úgy gondolom, van potenciál a történetben és a karakterekben, én legalábbis mindenképpen folytatom a sorozat nézését, és reménykedem, hogy ezt mások is megteszik, és nem kell attól félnem, hogy az évad végén esetleg kaszát kap a sorozat.
Igazából tudnám ajánlani mindenkinek, hogy tegyen vele egy próbát, a színészi játék, a mondanivaló mind tesznek róla, hogy az ember hamar szívébe zárja a "Piros Karszalag Társaságot".
(Ja, és Octavia Spencer is játszik benne!)

Filmkritika: Követés (vagy A csapda)

A ma tárgyalt filmet régóta szerettem volna megnézni, ugyanis kedvenc rendezőmnek, Christopher Nolannek ez az első filmje. A sztori egy Bill nevű férfiról szól, aki embereket követ és figyel meg, pusztán azért, hogy elüsse valamivel az időt. Egy alkalommal azonban az egyik általa követett férfi megszólítja, és onnantól fogva Bill élete fenekestül felfordul. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, legyen elég annyi, hogy csavaros az elbeszélésmód és jó a színészi játék. Igaz, maga a film korántsem hibátlan, a történet egyik-másik pontján könnyen ki lehet találni, mi lesz a következő jelenetben; ennek ellenére a film végét tátott szájjal ültem végig. Az is  látszik, hogy a rendező itt még csak kísérletezgetett, kereste a hangját, s így ez a film még csak "előkészület" volt olyan későbbi remekműveihez, mint a Memento, A tökéletes trükk vagy az Eredet.
Aki legalább annyira kedveli Nolan munkáit, mint én (vagyis nagyon-nagyon), annak tudom ajánlani, mert érdekes látni, honnan indult a mára már zsenivé kikiáltott rendező. Aki még csak most ismerkedik a rendező életművével, annak sem lesz rossz választás ez a film, egy délutáni kikapcsolódásnak remek mind a játékidő, mind a sztori szempontjából.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mikor kezdesz el rájönni, hogy ez nem olyan egyszerű sztori, mint amilyennek látszik.
  - Az egyik szereplő neve később felbukkan egy másik Christopher Nolan-filmben.
  - A film vége.


Követés/A csapda (Following)
fekete-fehér, eredeti nyelvű, 69 perc
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Jeremy Theobald, Alex Haw, Lucy Russell, John Nolan

Filmkritika: A galaxis őrzői

A poszt enyhén spoiler-tartalmú.

Hol is kezdjem?
Amikor kijött az első trailer ehhez a filmhez, még nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy ez is a Marvel studios berkein belül készül. Az előzetesben feltűnt egy géppuskát dédelgető mosómedve és egy fa. Mire a reakcióm: Tessék? Ez most komoly? Bosszúállók, X-Men és Pókember után mi ez a marhaság? Aztán megnéztem a trailert másodszor, harmadszor, és kezdtem rájönni, tévedtem első alkalommal. Ez a film abszolút működőképes, csak meg kell szoknom, hogy ez eltér egy kicsit a stúdió többi filmjétől. Szóval vártam az augusztus tizennegyedikei dátumot, elképzeltem, milyen lesz megint szélesvásznon filmet nézni, és vajon milyen trailereket láthatok majd a film előtt. Csakhogy jött a lakásfelújítás. Egy nappal a premier után megérkeztek "kis" házunkhoz a kőművesek, hogy új vakolattal csinosítsák ki otthonunkat. A munka sok zajjal, porral és kosszal járt, így mozi helyett maradt a takarítás. Végül augusztus harmincadikán beköltöztem a kollégiumba, hogy elkezdjem a negyedik egyetemi évemet, és akkor már tudtam, hétvégén bent maradok, s irány a mozi! Persze féltem, hogy mit csinálok, ha leveszik a műsorról még mielőtt meg tudnám nézni, de szerencsére még vetítették. Így ma felkerekedtem egy kedves szaktársammal, hogy megnézzük e csodálatos alkotást.
És a hosszú bevezető után térjünk is rá a filmre! A történet elején megismerjük a gyermek Peter Quillt, aki épp haldokló édesanyjától búcsúzik, majd kirohan a kórházból, mire felszippantja egy űrhajó. A rövid jelenet után 26 évet ugrunk az időben (és térben), s onnantól fogva a galaxisba kerül át a sztori. Petert fosztogatóként látjuk viszont, amint épp elemel egy gömböt, ami gyakorlatilag a film középpontja, mert e körül forog a cselekmény, ezt akarja mindenki megszerezni. Peter kalandjai során találkozik Gamorával, egy zöld bérgyilkos csajjal, Draxszal, aki családjáért akar bosszút állni, Mordállyal, a fent említett géppuskás mosómedvéve és Groottal, a fával. Rövid ellenségeskedés és széthúzás után csapattá kovácsolódnak, és galaxis őrzőiként szereznek maguknak hírnevet. A továbbiakban nem szeretnék részletes leírásba bocsátkozni, aki látta a filmet, úgyis érteni fogja, mikor mire gondolok, aki pedig nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát!
Ha három szóval kéne jellemeznem a filmet, akkor a 'vicces', 'látványos' és 'vagány' szavakat tudnám felsorolni. A poénok nem mindig verbálisak, sok szituációból adódó vicc van benne, de szerencsére nem válik túl bugyutává egy idő után. A látvány kidolgozottsága nem meglepő, lévén Marvel-filmről beszélünk, akár a galaxist, akár a szereplőket nézzük, remek munkát végeztek a készítők. (Olyannyira remek munkát, hogy az egyik főgonoszt, a Ronant alakító Lee Pace-t - aki Thranduil A hobbitban - nem lehet felismerni. De tényleg: még egy arcrándulása sincs, amiből megmondanád, hogy ő a tündekirály Peter Jackson fantasyjében.) A vagány jelző pedig nagyon sokszor beugrott a film nézése során, legfőképp a galaxis őrzőivel kapcsolatban. Mindegyik színészt dicséret illeti, remek munkát végeztek, még azok is, akik csak hangjukkal járultak hozzá egy-egy szereplő életrekeltéséhez.
Azonban korántse higgyétek azt, hogy hibátlan filmmel van dolgunk. Két dolog volt, ami nagyon szemet szúrt, és ezért nem voltam maradéktalanul elégedett a végeredménnyel. 1. Néha kicsit sok volt a szentimentalitás, főképp Drax történetszálában. Rendben, értem, hogy a családja elvesztése mélyen érintette, de az érzelmessége valahogy nem volt szinkronban a viselkedésével. De a többieknél is voltak részek, ahol azt éreztem, picit sok az érzelmi faktor. 2. A főgonoszok. Thanosszal semmi bajom, sőt, viszont Ronan és Nebula eléggé egysíkúak, és ebből kifolyólag rém idegesítőek voltak. Nebula az első megjelenésétől unszimpatikus és taszító volt, de nem a karakterábrázolás, hanem a színészi játék zavart. Ronan pedig nem volt igazi főgonosz számomra: nem éreztem a szavai és tettei súlyát, nem rezzentem össze, ha feltűnt, igazából semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem, márpedig nekem ezen jegyek alapján áll össze, milyen gonosszal is van dolgunk. Ronan esetében nem tudtam eldönteni.
Még egy rövid megjegyzés: a Gyűjtő és a Végtelen Kesztyű sztorija. Ezt vártam a legjobban, mivel ez kapcsolódik valamennyire a Bosszúállókhoz, és azt gondoltam, lesz valami apró utalás a Bosszúállók: Ultron kora című filmre. Hát, tévedtem. Remélem, azért még előkerülnek majd a Marvel univerzumban, mert mind a karakter, mind a kesztyű története sok izgalmat rejt magában.
Összegzés: Aki szereti a Marvel filmjeit, annak ez sem lesz csalódás, ahogy említettem, poén van benne bőven, és a cselekmény is viszonylag jól követhető és egységes. Bátran ajánlom megtekintésre!

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
    - A csapat négy tagja először találkozik egymással.
    - Szökés a börtönből.
    - Stan Lee elmaradhatatlan cameóját.
    - Mordály és Groot minden megmozdulását.
    - És természetesen az elmaradhatatlan stáblista utáni jelenetet.


A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy)
színes, magyarul beszélő film, 121 perc
Rendező: James Gunn
Szereplők: Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Vin Diesel, Bradley Cooper, John C. Reilly, Glenn Close, Benicio Del Toro

Trónok harca-póló és ami vele jár

Tegnap épp az egyetemen fogyasztottam ínycsiklandozó ebédemet szaktársaim társaságában, amikor feltűnt az ebédlőben egy sárga pólós fiatalember. Mivel nőből vagyok, hamar megállapítottam, hogy a kinézete sem rossz, de a pólója jobban lekötött, ugyanis egy szarvas volt rajta az "Ours is the Fury" és a "Baratheon" szavak mellett. Igen, aki tudja, mi is az a Trónok harca, az valószínűleg érti, miért voltam annyira elájulva attól a ruhadarabtól.
Ennek az ismeretlen fiúnak köszönhetően a "Milyen jó lenne, ha ezt kapnám ajándékba" listám újabb tétellel bővült, ugyanis mostantól sikítva ugranék azon ismerősöm nyakába, aki meglepne egy ilyen ajándékkal. Mondjuk, azt még nem döntöttem el, az én pólómon melyik ház címere és mottója díszelegne: a Stark és a Targaryen az a két ház, akiknek én "szurkolok". Az is lehet, ha nagyon nem bírok magammal, akkor majd én megajándékozom saját magam egy ilyen remekbe szabott pólóval :)

napi zene (és videó)

Még nyáron láttam a tv-ben a lenti klipből egy részletet. Zenei válogatás CD-t reklámoztak, de a videóhoz tartozó dal címét sajnos nem írták ki. A napokban újfent eszembe jutott a dolog, és hosszas keresgélés eredményeként végül megtaláltam, és végignéztem. A zene sem rossz, minél többet hallgatom, annál fülbemászóbb, de a videóklip egyszerűen tökéletes.