2016. március 19., szombat

Információmorzsák #7

Az előző bejegyzésemben pótoltam a legutóbbi mozizásom véleményezését, a mostani bejegyzés pedig a nemrégiben nyilvánosságra hozott trailerekről fog szólni, egész pontosan azokról, amik leginkább érdekelnek engem. Főleg saját gondolatokat fogalmazok meg a videókról, de azért felhívom majd pár érdekességre is a figyelmet. Vágjunk bele!

Az első trailer egy sorozathoz kötődik. A sorozatnézési szokásaimat tárgyaló tavalyi bejegyzésem óta nem igazán foglalkoztam ezzel a témával a blogon, aminek több oka is van. A legegyértelműbb ok az, hogy lusta vagyok :D Sorozatokról nem olyan egyszerű véleményt alkotni, hiszen előfordulhat, hogy egyik epizód tetszik, a másik meg nem, egyszer imádod a sorozatot, máskor meg legszívesebben fenékbe billentenéd a készítőit. Valamint a gondolataimat sem olyan egyszerű összefogó egésszé formálni, mint ahogyan a könyveknél vagy a filmeknél szoktam csinálni. Így jelen állás szerint a sorozatok továbbra is a háttérben maradnak, de ha valamelyik sorozatommal történik valami, arról biztosan fogok majd írni, legalább ezáltal is tudjátok követni, hogy milyen sorozatokat nézek (már ha persze érdekel valakit).
A hosszú bevezető után jöjjön a lényeg! Múlt héten kiadták az első olyan előzetest a Trónok harca legújabb, áprilisban kezdődő évadához, amiben végre tényleg láthatunk is valamit. Az eddigi teaserek a korábbi évadok képeiből és szövegeiből álltak össze, de ezúttal egy remek kis ízelítőt kapunk abból, hogy mi is vár ránk Westeroson. Személyes kedvencem a trailerből a vége, amikor Bran áll és az Éjkirállyal néz szembe. Ott konkrétan sikítottam, amikor először láttam.
Íme a videó:

A második videó az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmhez érkezett. A megjelenése előtti napon kiadtak egy sneak peeket, amiben bejelentették a másnapi dátumra a trailert. Onnantól fogva a megtekintéséig remegtem és izgultam, annyira kíváncsi voltam. Szerencsére nem okozott csalódást ez az előzetes sem. Továbbra is Steve és Bucky kapcsolata, valamint a Kapitány és Vasember közötti ellentét van kihangsúlyozva, és bár nem sokat árul el a film történetéből (Zémó báró például még mindig nem mutatkozott), a hangulatot megadja. A Párducot is többet láthattuk, de a kedvenc részem (és szerintem nem vagyok egyedül ezzel) a trailer vége volt, amikor beköszönt Pókember!!!!! Ja, és a Hangyás jelenet se volt semmi! Alig várom a májust, hogy végre láthassam a filmet!
Trailer:

Azonban nem csak a Kapitány kalandjai miatt várom a májust, hanem azért is, mert az X-Men mutánsai akkor fognak szembeszállni a legerősebb és legősibb mutánssal, Apokalipszissel. Ehhez a filmhez ezen a héten csütörtökön, számomra abszolút meglepetésként érkezett meg az újabb előzetes.
Láthatunk pár képkockát Apokalipszis születéséről, az újabb fiatal mutánsokról és arról is, ahogy felsorakoznak az X-Menek a Négy Lovassal szemben. Ettől a filmtől is azt várom, hogy eláll tőle a lélegzetem, s remélem, nem fog majd csalódást okozni. Kedvenc rész? Talán Quicksilver jelenetei, Apokalipszis mondatai és a videó elején a beszélgetés X professzor és Magneto között.
Itt az előzetes:

Mára ennyi fért az Információmorzsák rovatba. Ezzel be is hoztam a blogos lemaradásaimat, de egyelőre nem tudok semmi biztosat mondani azzal kapcsolatban, hogy mikor érkezik legközelebb bejegyzés. Filmes részről csak akkor írok, ha látok valami igazán jó filmet (moziba legkorábban áprilisban megyek), könyves részről pedig még nem találtam ki, mi lesz a következő olvasmányom. Természetesen ha bármi, a kedvenceimmel kapcsolatos érdekesség felkerül a netre, arról biztosan fogok majd írni, és attól sem kell tartani, hogy esetleg hónapokra eltűnnék, mindenféleképpen fogom hozni a kritikáimat továbbra is! :)

Filmkritika: A beavatott-sorozat: A hűséges

Kicsit késve írom meg ezt a bejegyzést, mivel már több, mint egy hete láttam a filmet, de a hosszú hétvége és az ihlet teljes hiánya miatt csak most dokumentálom a véleményemet.
A beavatott-sorozat harmadik részét nagy várakozások előzték meg részemről, mivel az előző film, A lázadó nagyon tetszett, és reméltem, hogy ezúttal legalább olyan jól fogok szórakozni, mint legutóbb. Sajnos a reményeim nem váltak valóra, sőt, elég vegyes érzelmekkel jöttem ki a moziból.
A történetről röviden: Az alapítók üzenetét követve Tris és Tobias úgy döntenek, átmennek a Chicagót körbeölelő falon, hogy megtalálják végre a válaszokat kérdéseikre. A falon túl megismerik Davidet és a Genetikai Jóléti Hivatalt, de hamarosan kiderül, hogy semmi és senki sem az, aminek eddig hitték...
Az előzetesekből már látszott, hogy alaposan belenyúltak a könyv cselekményébe, és megváltoztattak dolgokat. A korábbi bejegyzéseimben kitértem rá, hogy nem zavar, ha egy könyv filmre adaptálása során kisebb változtatások és kihagyások jönnek létre, épp ellenkezőleg, néha az újonnan kitalált ötletek is jól beleilleszkednek a sztoriba, és elnyerik a tetszésemet. A hűségesnél azonban elkövettek pár hibát az adaptálásnál. Az első hiba az volt, amikor elhatározták, két filmben mesélik el a sztorit. A könyv alapvetően sem egy vaskos példány, és a cselekmény sem olyan szövevényes, hogy ne lett volna elég egyetlen film a feldolgozásához. A második hiba az volt, hogy a most mozikba került film gyakorlatilag lefedte a könyv teljes történetét, így a nyomtatott verzióból nem maradt annyi alapanyag, ami elég lenne még egy egész estés filmhez. Adódik a kérdés: akkor mégis mi a búbánatról fog szólni a negyedik film??? Mert én annak nem látom sok értelmét, hogy írnak egy olyan forgatókönyvet, ami csak nyomokban tartalmaz cselekményt a könyvből; például hogy meghalnak  karakterek, akik a könyvben is, születnek olyan döntések, amik a könyvben is: ezeket a mostani részbe is beleépíthették volna. És akkor még a felét nem hallottátok a mondandómnak...
A film látványvilága annyira mű volt, hogy némely jelenetnél konkrétan attól féltem, hogy a vásznon lévő CGI-óceán egyszercsak lezúdul a nézőtérre, és elönt mindent. A Genetikai Jóléti Hivatal külsői, a kihalt föld, amin Trisék átkeltek, a Hivatal repülő járművei... mindegyikről csöpögött a számítógépes animáció. A sztori tele volt kérdőjelekkel, elsietett jelenetekkel és olyan változtatásokkal, amik szintén nem tettek jót a filmnek. Tris édesanyjának a naplója például hol volt? Az ő története és múltja elég fontos a könyvben, itt alaposan megnyirbálták és leegyszerűsítették. A Hivatal is más típusú munkát végzett, és mik voltak azok a nevek???? Providence, a Mezsgye, a Tanács... Értem én, hogy a fantasy-és a YA-történetekben szeretnek mindennek nevet adni, de ha a könyvben nem volt, ide minek kellett? Ennyiből állhatott volna abból is a sztori, hogy Tris és barátai elindulnak a Tizenkettedik Körzetből, hogy a Perzseltföldön átvágva eljussanak Idrisbe, ahol várja őket a jóságos Dumbledore, akiről kiderül, hogy igazából a gonosz Szauron... És az a szomorú, hogy ha jobban belegondolok, a fentebb leírt poénomra eléggé rájátszott a film, vagyis komolyan gondolt egy ilyen gyenge viccet. Jaj...
Mielőtt teljesen szétrugdalom a filmet, gyorsan rátérek a pozitív részeire, mert bármilyen meglepő, volt azért egy pár dolog, amit jól eltaláltak. Volt egy-két jól kivitelezett akciójelenet, a színészgárdára sem lehet panasz, és (vigyázat, fangirl-veszély!!!) Miles Teller ismét bebizonyította, milyen tehetséges színész. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy miatta nem írom le a sárga földig ezt a filmet. Az általa játszott karakter, Peter volt az egyetlen színfolt az egész sztoriban, mindig volt egy félmondata, vagy odavetett megjegyzése, ami feldobta egy kicsit a hangulatot (igaz, a vele kapcsolatos fordulatot eléggé feleslegesnek éreztem). Végig az volt az érzésem, hogy a jelenetei háromnegyedét improvizálta, egyszerűen lubickolt a szerepben. Mondhatjátok rám, hogy elfogult vagyok, de szerintem ha nem ő játszaná ezt a figurát, Peter feleennyire nem lenne érdekes.
Összességében tehát annyit mondhatok erről a filmről, hogy nagyot csalódtam benne, és szerintem nem sikerült túl jól. Az alkotók jobban tisztelhették volna az adaptálandó könyvet, a digitális részeken is dolgozhattak volna még, és adhattak volna több játékidőt Peternek (na jó, csak vicceltem :D). Ettől függetlenül elmegyek majd megnézni a következő részt is, de sajnos nem fűzök hozzá nagy reményeket, hogy jó vagy jobb lesz, mint a mostani. Bár ki tudja, vannak még csodák...


Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A drónokat. Izgalmas kis harci eszközök.
  - Az akciójeleneteket, különösen azokat, amikben Négyes is szerepel. Ez az ember tud valamit.
  - Minden egyes jelenetet, amiben Peter áll, néz, vigyorog, ül, zsebre rakja a kezét, beszél, beszól, fegyvert fog, káromkodik... szóval értitek :D


A beavatott-sorozat: A hűséges (The Divergent series: Allegiant)
színes, magyarul beszélő, 121 perc
Rendező: Robert Schwentke
Szereplők: Shailene Woodley, Theo James, Ansel Elgort, Miles Teller, Zoe Kravitz, Bill Skarsgard, Nadia Hilker, Naomi Watts, Octavia Spencer, Daniel Dae Kim, Maggie Q, Jeff Daniels

2016. március 2., szerda

Könyvkritika: Robert Galbraith - A selyemhernyó

Első márciusi bejegyzésem tárgyául egy komolyabb hangvételű, csavarokkal megtűzdelt regényt választottam, amely Robert Galbraith második könyve a Kakukkszó után. Ha valaki esetleg nem tudná, a Robert Galbraith álnév alatt nem más rejtőzik, mint a Harry Potter-sorozat méltán híres írónője, J. K. Rowling. Lássuk hát, miről is szól A selyemhernyó!
A történetről röviden: Cormoran Strike magánnyomozónak ezúttal egy eltűnési ügyben kell nyomoznia. Owen Quine író felesége ugyanis azzal a megbízatással keresi fel Strike-ot, hogy mielőbb találja meg eltűnt férjét. Az elsőre rutinnyomozásnak induló dolog azonban hamar komolyra fordul, amikor előkerül a férj holtteste - mégpedig brutális módon megcsonkítva. Nemsokára fény derül arra is, hogy Owen épp egy olyan könyvön dolgozott, amiben rengeteg emberről festett nem éppen pozitív képet, és ennek tükrében bizony jó sok gyanúsított lehet. Strike előtt nagy feladat áll: ki kell bogoznia az összekuszálódott szálakat, s mihamarabb rá kell jönnie, vajon ki állhat a kegyetlen gyilkosság mögött...
A könyv több cselekményszálon fut, a fő sztoriszál mellett betekintést kaphatunk Strike apróbb nyomozásaiba, valamint még többet megtudhatunk a magánnnyomozó magánéletéről, hallhatjuk a gondolatait. Mellette titkárnőjét, Robint is jobban megismerhetjük, az ő magánélete és gondolatvilága is nagy hangsúlyt kap. Az egyes szálak folyamatosan váltják egymást, megfelelő módon adagolva az infromációkat és a feszültséget. Nekem kicsit jobban is tetszett ez a könyv, mint az előző, mert csavarosabb volt, nehezebb volt kibogozni a szálakat, és egészen a leleplezésig fogalmam sem volt, ki lehet a gyilkos. Mesterien tudott összezavarni az író, állandóan újabb és újabb szereplőt gyanúsítottam meg a gyilkossággal, különböző teóriákat szövögettem, de a végére csúnyát buktam, mert minden elképzelésem hamisnak bizonyult. Én azonban pont ezt szeretem, ha nehezen lehet rájönni a megoldásra, szeretek megdöbbeni a fordulaton vagy a nem várt végkifejleten. A nyomozás izgalmas (és néhol gyomorforgató) részletei mellett számomra Cormoran és Robin kapcsolatának alakulása tetszett a leginkább, főleg az, ahogy lassan megváltozott (pozitív irányba) az egymáshoz való viszonyuk. A könyv egyik legötletesebb húzása pedig a címválasztás volt, ugyanis a selyemhernyó többféle értelmezésben is fontos szereplő a cselekmény során, és szerintem találó lett a cím.
Röviden összefoglalva a véleményemet, annyit tudok mondani, hogy ez a könyv jobban elnyerte a tetszésemet, mint anno a Kakukkszó. Fordulatosabb volt, nem lehetett olyan könnyen rájönni a gyilkos kilétére, a nyomozás közben gazdagodhattunk egy-két érdekes információval, és egy kicsit jobban megismerhettük Cormoran Strike-ot és belevaló titkárnőjét, Robint. Kíváncsian várom a következő részt!


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Cormoran és Robin viszonyának alakulását.
  - A könyvbéli könyv részleteit. Gusztustalan, de azért érdekes is kicsit.
  - A nagy leleplezést és a gyilkos kilétét.