Rövid hallgatás után ismét jelentkezem, sőt ha minden jól megy, a mai nap folyamán ezen kívül még egy bejegyzés fog felkerülni a blogra, ami egy filmmel lesz kapcsolatos. Egyelőre azonban maradjunk a bejegyzés eredeti témájánál, és lássuk, miről is szól a címben megemlített könyv!
A történetről röviden: Laurel nemrégiben veszítette el a nővérét, Mayt. Egyik angol óráján azt a feladatot kapja, hogy írjon levelet egy halottnak; a lány Kurt Cobaint választja, mivel ő volt May kedvenc énekese. Itt azonban nem áll meg, hanem további halott embereket választ, akiknek megírja leveleit, amikben mesél a nővéréhez fűződő kapcsolatáról, a nehezen feldolgozható gyászról, a sulis és magánéleti mindennapjairól, s szép lassan felszínre bukkan egy mélyen eltemetett titok...
Mostanában egyre több ifjúsági regényt olvasok, s szinte mindegyik elolvasása után arra a következtetésre jutok, hogy ha az adott könyv a kamaszkorom legnehezebb korszakaiban talált volna meg, akkor bizonyos problémáimmal jobban meg tudtam volna birkózni. Ez az állítás erre a könyvre illik rá leginkább, ugyanis sajnos velem is megtörtént az, ami Laurellel, vagyis hogy a kamaszkorom kellős közepén veszítettem el egy közeli hozzátartozómat, így pontosan tudtam és éreztem, hogy miken megy keresztül Laurel. Sőt, pár éve jöttem rá arra, hogy akkoriban nem is fogtam fel teljesen a veszteséget, amit elszenvedtem, és csak mostanában, a korai húszas éveimben kezdem érezni a hatását, hogy annak idején nem foglalkoztam komolyabban a gyász feldolgozásával, és nem igazán beszélgettem senkivel erről. Ha akkoriban ismertem volna ezt a könyvet (vagyis pontosabban találkoztam volna egy hasonlóval, mivel a Kedves halottak! akkor még nem jelent meg, és terápiás jelleggel én is elkezdtem volna leveleket írni, akkor talán egy idő után bennem is úgy felszabadultak volna az elfojtott fájdalmak, mint Laurelben, és a mostani életem egy kicsit jobb és vidámabb lenne.
Mielőtt túl személyes jellegűvé válna a bejegyzés, kanyarodjunk vissza a könyv történetéhez! A cselekmény főképp a kamaszlélek rejtelmeit boncolgatja, de emellett beszél a barátság, a család fontosságáról, a szeretetről, a gyászról, és arról, hogy bármilyen sötétnek látszik néha a világ, mindig vannak világos pontok, amikre érdemes odafigyelni, és soha nem szabad feladni. A szereplők egytől egyig szerethetőek és szimpatikusak, egyedül a szerelmi szál kezdete tűnt kicsit véletlenszerűnek, de a későbbiekben Laurel és Sky kapcsolata olyan őszinte, gyönyörű és szívmelengető mondatokkal van megírva, hogy még ezt az aprócska hibát is elnézem az írónőnek.
Összefoglalva a fentikeket, mindenféle szócséplés helyett csak annyit mondanék, hogy mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet, érdemes elolvasni, mert nagyon szép, megindító és akár meg is fogadható dolgokat tartalmaz.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Laurel és Sky közös jeleneit. Én is így akarok szerelmes lenni...
- A Heath Ledgernek írt levelet. Főleg a Jokerről szóló részt.
- Kiderül Laurel mélyen őrzött titka.
2016. április 27., szerda
2016. április 14., csütörtök
Információmorzsák #8
Érkezett pár új előzetes a napokban, amikről mindenképpen írnom kell pár sort. Igazából mindegyik valamilyen szinten meglepetés volt számomra, mert nem mostanában számítottam rájuk. De ahelyett, hogy panaszkodnék, inkább élvezem a kialakult szituációt és megmutatom nektek a trailereket, valamint szokás szerint röviden véleményezem őket. Vágjunk bele!
Elsőként a Legendás állatok és megfigyelésük előzetesről lesz szó. A trailer az idei MTV Movie Awardson debütált, amin alaposan meglepődtem, mivel én a hírekben csak arról értesültem, hogy egy exkluzív, sosem látott klipet fogunk kapni a filmből, ehhez képest jött ez a varázslatos videó. Az elejétől a végéig csak mosolyogtam és sikoltoztam, mert olyan szinten nosztalgikus hangulatot keltett bennem a trailer. A látvány gyönyörű, humornak sem leszünk híján (az utolsó jeleneten még mindig kuncogok), és szerintem a színészekkel sem lesz gond, sőt egyre inkább azt érzem, hogy egy remek gárdát hoztak össze a filmre: Eddie Redmayne-nél jobb színészt el sem tudnék képzelni Göthe Salmander szerepére, engem már az előzetesbeli viselkedésével megvett. A filmet idén novemberben láthatjuk a mozikban, pontos magyar dátumról még nem tudok.
Itt megtekinthető a trailer:
A második előzetes egy Marvel-filmhez kapcsolódik, mégpedig a Doctor Strange-hez. Egy korábbi Információmorzsák rovatban - a forgatás megkezdésének apropójából - már írtam röviden a filmről, de azért pár dolgot felelevenítek. A film Dr. Stephen Strange-ről, egy sikeres sebészről szól, akinek egy autóbaleset következtében megsérül a keze, és nem tud már műtéteket végezni. Nepálba utazik, hogy felkutassa az Ancient One-t, akinek segítségével az egyik legerősebb varázslóvá válik. Ez a stúdió első olyan filmje, amiben felbukkan a mágia, és már a trailerből is látszik, hogy Strange története nagyban eltér azoktól a filmektől, amiket megszoktunk a Marveltől (valószínűleg a trailer elején befeketedő logó is ezt szimbolizálja). Nekem tetszik ez a koncepció (és persze az sem hátrány, hogy az egyik kedvenc színészem, Benedict Cumberbatch játssza a főszerepet), és reménykedem benne, hogy nem kell csalódnom. Ez a film is novemberben érkezik a mozikba, magyar dátum még itt sincs.
(egy apró megjegyzés: a korábbi Strange-bejegyzésben Baron Mordót jelöltem meg főgonosznak, mivel azt olvastam mindenhol; a jelenlegi hírek (és az előzetes) alapján azonban úgy néz ki, Mordo szövetségese lesz Strange-nek, és a Mads Mikkelsen által játszott fura alak (igen, ő az, aki csinálja azokat a körző mozdulatokat) próbálja megkeseríteni a főhős életét).
Előzetes:
A harmadik előzetes nem ilyen friss és ropogós, mint a fenti kettő, de muszáj megemlítenem. Hogy miért? Mert egy megszállott fangirl vagyok, azért :D
A War Dogs című filmre valószínűleg egyáltalán nem figyeltem volna fel, ha nem a legeslegkedvencebb színészem szerepelne benne. Aki nem tudná (mert még nem olvasta el elég bejegyzésemet), Miles Tellerről beszélek, akinek a munkásságát kicsivel több, mint egy éve árgus szemekkel követem, ezt az alkotást is csak ebből kifolyólag ismerem. Alapvetően nem nagyon vagyok oda a vígjátékokért, hébe-hóba megnézek egyet-kettőt, de inkább más típusú filmek kötnek le. Első nézésre ettől a trailertől se vágtam hanyatt magam, de látom benne a potenciált (nem, nem csak őmiatta :D), szóval adok neki egy esélyt. A történetről annyit tudok, hogy megtörtént események ihlették, és két fiatal vállalkozóról szól, akik szerződést kötöttek az USA kormányával, hogy a katonáikat ellátják fegyverekkel. Azonban ahogy ilyenkor az lenni szokott, semmi sem alakul úgy, ahogy kéne...
Az amerikai premier augusztusban lesz, magyar bemutatóról még nincs hír, de őszintén remélem, hogy ha másért nem, de a vígjáték volta és Jonah Hill ismerős arca miatt valamelyik magyar forgalmazó fantáziát lát a filmben, és műsorra tűzi valamikor. Ha igen, én szélsebességgel rohanok a moziba jegyet váltani rá :)
Itt megtekinthető a trailer:
Mára ennyi fért kicsi rovatomba. A legközelebbi bejegyzésemben egy könyvről lesz szó, aminek a hétvége folyamán állok majd neki, ezen kívül a jövő hét vége felé végre-valahára egy filmes kritika is érkezik, mivel akkor megyek moziba. Addig is olvasgassatok, böngészgessetek kicsiny blogomon, és ha bármi észrevételetek, javaslatotok, ötletetek van, vagy csak szimplán ti is reagálnátok az általam bemutatott videókra, ne fogjátok vissza magatokat, és írjatok! :)
Elsőként a Legendás állatok és megfigyelésük előzetesről lesz szó. A trailer az idei MTV Movie Awardson debütált, amin alaposan meglepődtem, mivel én a hírekben csak arról értesültem, hogy egy exkluzív, sosem látott klipet fogunk kapni a filmből, ehhez képest jött ez a varázslatos videó. Az elejétől a végéig csak mosolyogtam és sikoltoztam, mert olyan szinten nosztalgikus hangulatot keltett bennem a trailer. A látvány gyönyörű, humornak sem leszünk híján (az utolsó jeleneten még mindig kuncogok), és szerintem a színészekkel sem lesz gond, sőt egyre inkább azt érzem, hogy egy remek gárdát hoztak össze a filmre: Eddie Redmayne-nél jobb színészt el sem tudnék képzelni Göthe Salmander szerepére, engem már az előzetesbeli viselkedésével megvett. A filmet idén novemberben láthatjuk a mozikban, pontos magyar dátumról még nem tudok.
Itt megtekinthető a trailer:
A második előzetes egy Marvel-filmhez kapcsolódik, mégpedig a Doctor Strange-hez. Egy korábbi Információmorzsák rovatban - a forgatás megkezdésének apropójából - már írtam röviden a filmről, de azért pár dolgot felelevenítek. A film Dr. Stephen Strange-ről, egy sikeres sebészről szól, akinek egy autóbaleset következtében megsérül a keze, és nem tud már műtéteket végezni. Nepálba utazik, hogy felkutassa az Ancient One-t, akinek segítségével az egyik legerősebb varázslóvá válik. Ez a stúdió első olyan filmje, amiben felbukkan a mágia, és már a trailerből is látszik, hogy Strange története nagyban eltér azoktól a filmektől, amiket megszoktunk a Marveltől (valószínűleg a trailer elején befeketedő logó is ezt szimbolizálja). Nekem tetszik ez a koncepció (és persze az sem hátrány, hogy az egyik kedvenc színészem, Benedict Cumberbatch játssza a főszerepet), és reménykedem benne, hogy nem kell csalódnom. Ez a film is novemberben érkezik a mozikba, magyar dátum még itt sincs.
(egy apró megjegyzés: a korábbi Strange-bejegyzésben Baron Mordót jelöltem meg főgonosznak, mivel azt olvastam mindenhol; a jelenlegi hírek (és az előzetes) alapján azonban úgy néz ki, Mordo szövetségese lesz Strange-nek, és a Mads Mikkelsen által játszott fura alak (igen, ő az, aki csinálja azokat a körző mozdulatokat) próbálja megkeseríteni a főhős életét).
Előzetes:
A harmadik előzetes nem ilyen friss és ropogós, mint a fenti kettő, de muszáj megemlítenem. Hogy miért? Mert egy megszállott fangirl vagyok, azért :D
A War Dogs című filmre valószínűleg egyáltalán nem figyeltem volna fel, ha nem a legeslegkedvencebb színészem szerepelne benne. Aki nem tudná (mert még nem olvasta el elég bejegyzésemet), Miles Tellerről beszélek, akinek a munkásságát kicsivel több, mint egy éve árgus szemekkel követem, ezt az alkotást is csak ebből kifolyólag ismerem. Alapvetően nem nagyon vagyok oda a vígjátékokért, hébe-hóba megnézek egyet-kettőt, de inkább más típusú filmek kötnek le. Első nézésre ettől a trailertől se vágtam hanyatt magam, de látom benne a potenciált (nem, nem csak őmiatta :D), szóval adok neki egy esélyt. A történetről annyit tudok, hogy megtörtént események ihlették, és két fiatal vállalkozóról szól, akik szerződést kötöttek az USA kormányával, hogy a katonáikat ellátják fegyverekkel. Azonban ahogy ilyenkor az lenni szokott, semmi sem alakul úgy, ahogy kéne...
Az amerikai premier augusztusban lesz, magyar bemutatóról még nincs hír, de őszintén remélem, hogy ha másért nem, de a vígjáték volta és Jonah Hill ismerős arca miatt valamelyik magyar forgalmazó fantáziát lát a filmben, és műsorra tűzi valamikor. Ha igen, én szélsebességgel rohanok a moziba jegyet váltani rá :)
Itt megtekinthető a trailer:
Mára ennyi fért kicsi rovatomba. A legközelebbi bejegyzésemben egy könyvről lesz szó, aminek a hétvége folyamán állok majd neki, ezen kívül a jövő hét vége felé végre-valahára egy filmes kritika is érkezik, mivel akkor megyek moziba. Addig is olvasgassatok, böngészgessetek kicsiny blogomon, és ha bármi észrevételetek, javaslatotok, ötletetek van, vagy csak szimplán ti is reagálnátok az általam bemutatott videókra, ne fogjátok vissza magatokat, és írjatok! :)
2016. április 10., vasárnap
Könyvkritika: Nyina Lugovszkaja - Élni akarok
Megtörve a nagyjából három hete tartó csendet a blog körül, végre újabb bejegyzéssel érkezem. A ma tárgyalt könyvet még 2014 októberében egy könyvcsere keretein belül szereztem meg (erről az eseményről a tavaly nyári Gina French-könyvről szóló bejegyzésben találtok pár információt), de egészen eddig csak üldögélt a polcon, arra várva, hogy levegyem onnan, és elolvassam. Erre a húsvéti szünetben került sor, most pedig érkezik a friss és ropogós kritika róla.
A történetről röviden: A könyv tulajdonképpen egy napló, amiben Nyina Lugovszkaja, egy tizenéves szovjet kamaszlány a mindennapjairól, az országában történő eseményekről, gondolatairól, érzéseiről számol be. A bejegyzések 1932 és 1937 között keletkeztek, '37-ben ugyanis Nyinát, a nővéreit és az édesanyját letartóztatták és munkatáborba szállították, ahonnan csak évekkel később szabadultak.
Anno a könyvcserén azért figyeltem fel erre a könyvre, mert egy fiatal lány naplója, ami a háborús időkben íródott, és én egyből arra következtettem, hogy lesz legalább annyira jó és fog annyira tetszeni, mint Anne Frank naplója, ami ugyebár hasonló kiindulópontokkal rendelkezik, csak a végkifejlete más. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Már az elején rájöttem, hogy engem ez a könyv nem igazán köt le, de ennek ellenére számos remek pillanata van. Nyina nemhiába készült írónőnek (végül festő és díszlettervező lett belőle), ugyanis remekül ír. A kamaszlányokhoz hasonlóan ő is állandóan kritizálja magát, szerelem és elfogadás után áhítozik, és mindenről markáns véleményt fogalmaz meg. Habár a könyv hátulján lévő szöveg azt sugallja, hogy a szovjet történelmi események is markánsan megjelennek a naplóban, valójában inkább Nyina gondolatai és érzelmei vannak a középpontban, ezek kapnak nagyobb hangsúlyt, és ezek a legerősebb részei az egész könyvnek. Nyina küzdelme, hogy jobban megismerje önmagát, hogy elfogadtassa magát a környezetével, nagyon ismerősnek hatottak számomra, és számos olyan érzéséről írt hosszasan, amik bennem is felmerültek kamaszkoromban, sőt mostanában is egyre gyakrabban előkerülnek, pedig már nem vagyok tizenéves. Egy idő után azonban pont ez lett a napló egyik legnagyobb negatívuma is, mivel ahogy peregtek a lapok, úgy vált egyre jobban idegesítővé Nyina állandó pesszimista hozzáállása, és az, hogy ha meg is látta a dolgok jó oldalát, azt valahogy sosem tudta elhinni, hogy ezek a jó dolgok igenis akár vele is megeshetnek.
A könyv elolvasását csak azoknak tudom ajánlani, akik komolyabban érdeklődnek a naplóirodalom iránt, mert egyébiránt - a pár szépen megfogalmazott gondolaton kívül - egy kissé fárasztó és helyenként unalmas olvasmánnyal állunk szemben.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Nyina gondolatait a szerelemről, és leírásait a fiúkról, akik éppen tetszenek neki.
- A könyv eleji bevezetőt a történelmi tényekről és Nyina életéről.
A történetről röviden: A könyv tulajdonképpen egy napló, amiben Nyina Lugovszkaja, egy tizenéves szovjet kamaszlány a mindennapjairól, az országában történő eseményekről, gondolatairól, érzéseiről számol be. A bejegyzések 1932 és 1937 között keletkeztek, '37-ben ugyanis Nyinát, a nővéreit és az édesanyját letartóztatták és munkatáborba szállították, ahonnan csak évekkel később szabadultak.
Anno a könyvcserén azért figyeltem fel erre a könyvre, mert egy fiatal lány naplója, ami a háborús időkben íródott, és én egyből arra következtettem, hogy lesz legalább annyira jó és fog annyira tetszeni, mint Anne Frank naplója, ami ugyebár hasonló kiindulópontokkal rendelkezik, csak a végkifejlete más. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Már az elején rájöttem, hogy engem ez a könyv nem igazán köt le, de ennek ellenére számos remek pillanata van. Nyina nemhiába készült írónőnek (végül festő és díszlettervező lett belőle), ugyanis remekül ír. A kamaszlányokhoz hasonlóan ő is állandóan kritizálja magát, szerelem és elfogadás után áhítozik, és mindenről markáns véleményt fogalmaz meg. Habár a könyv hátulján lévő szöveg azt sugallja, hogy a szovjet történelmi események is markánsan megjelennek a naplóban, valójában inkább Nyina gondolatai és érzelmei vannak a középpontban, ezek kapnak nagyobb hangsúlyt, és ezek a legerősebb részei az egész könyvnek. Nyina küzdelme, hogy jobban megismerje önmagát, hogy elfogadtassa magát a környezetével, nagyon ismerősnek hatottak számomra, és számos olyan érzéséről írt hosszasan, amik bennem is felmerültek kamaszkoromban, sőt mostanában is egyre gyakrabban előkerülnek, pedig már nem vagyok tizenéves. Egy idő után azonban pont ez lett a napló egyik legnagyobb negatívuma is, mivel ahogy peregtek a lapok, úgy vált egyre jobban idegesítővé Nyina állandó pesszimista hozzáállása, és az, hogy ha meg is látta a dolgok jó oldalát, azt valahogy sosem tudta elhinni, hogy ezek a jó dolgok igenis akár vele is megeshetnek.
A könyv elolvasását csak azoknak tudom ajánlani, akik komolyabban érdeklődnek a naplóirodalom iránt, mert egyébiránt - a pár szépen megfogalmazott gondolaton kívül - egy kissé fárasztó és helyenként unalmas olvasmánnyal állunk szemben.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Nyina gondolatait a szerelemről, és leírásait a fiúkról, akik éppen tetszenek neki.
- A könyv eleji bevezetőt a történelmi tényekről és Nyina életéről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)