Könyvkritika: Kylie Scott - Lead - Szóló

Júniusban és júliusban már írtam a Stage Dive-sorozat első két részéről, most a harmadik könyvről lesz szó.
A történetről röviden: Lena személyi asszisztensként dolgozik a Stage Dive énekese, Jimmy Ferris mellett. Jimmy nemrég még függő volt, és a lány elsődleges feladata, hogy vigyázzon arra, a férfi nehogy visszaessen. Kapcsolatuk nem felhőtlen, de lassan komoly vonzódás alakul ki közöttük. A kérdés már csak az, hogy ez a vonzalom átmeneti vagy hosszabb távra szól?...
A korábbi kötetekről írt bejegyzéseimben már zsörtölődtem épp eleget azon, hogy helyenként csapnivaló a történetvezetés, a karakterek papírból hajtogatott figuráknál is élettelenebbek, s az egész nyakon van öntve egy rakás szexjelenettel. Ez a rész sem más, mint a többiek, de mégis történt benne egy változás, ami kifejezetten jót tett neki: a két főszereplője jobban van megírva, mint az eddig megismertek. Persze így sem tökéletesek, rengeteg hiba van velük így is, de legalább nem irritálóak vagy épp teljesen érdektelenek (a könyv bizonyos részeiben). Lena kommentárjai és belső gondolatai néha egészen viccesek, életszerűek, nagy meglepetésemre párszor hangosan felröhögtem egyik-másik dumáján. Jimmy pedig az első bandatag, akinek a problémái, gondjai valódi súlyt kaptak: a függéssel való küzdése, múltjának kísértetei összetett szereplővé avatták. Az előző két könyvben leírtak alapján nem gondoltam volna, de Jimmy messze a legérdekesebb figura az egész Stage Dive-ban (bocsi, dobos Mal, de a rólad szóló rész katasztrofálisan rossz volt). Ezt leszámítva ugyanazon klisék mentén bontakozott ki a két fiatal kapcsolata, amiket már olvashattunk az eddigi részekben. Jöttek a kötelező jelleggel előírt szexjelenetek, a nagy drámázások, hogy aztán tíz oldallal a befejezés előtt egy rettentően erőltetett fordulattal minden jóra forduljon. Ja, és zene megint alig volt, ennyiből egy palacsintasütő vállalkozás főnökeiről is szólhatnának a könyvek… A múltkori kiakadás helyett most csak egy fáradt legyintésre futotta tőlem, kész, bele kell törődnöm, hogy ez a sorozat ezt a szintet tudja, és még ezt sem túl meggyőzően. Számomra az egyik legjobb pozitívum Mal volt, aki megint ontotta magából a poénos beszólásokat, és egy kicsit fel is húztam magam, hogy ha mellékszereplőként remekül működik, akkor főszereplőként miért volt borzasztóan rossz és unalmas.
Értesüléseim szerint egy kötettel még bővülni fog a sorozat, azt is elolvasom majd, igaz, nagy csodára nem számítok tőle. Ajánlani maximum csak azoknak tudom, akik érdeklődnek az ilyen típusú történetek iránt, akik hozzám hasonlóan kissé színvonalasabb cselekményre vágynak, azok inkább keressenek más olvasnivalót.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Lena egy-két csípős megjegyzését.
  - Mal beszólásait.
  - A ritka alkalmakat, amikor Jimmy beszél az érzéseiről vagy a múltjáról.