A történetről röviden: Az írót egy antológiakötet
szerkesztésére kérték fel, és ez a munka arra sarkallta, hogy visszatérjen a
novella műfajához, melyet karrierje kezdetén oly sokszor használt. Van itt
elbeszélés a túlvilágról, előre megálmodott történésekről, vérszomjas
macskáról, egy fickóról, akinek kényszeressége egy réten felfedezett furcsa
kőkör miatt kezdődött, vagy éppen a tőzsdespekulánsról, aki egy mobilvécében
ragadva átértékeli az életét…
Stephen Kingnek több novelláskötete is van, s különösebb
okot nem tudok megnevezni, miért pont ezt választottam, csak az volt biztos,
hogy rövid és borzongatós sztorikat szeretnék olvasni. Ettől függetlenül
először kicsit furcsa érzés volt, mert megszoktam, hogy a regényeiben,
kisregényeiben hosszan, részletekbe menően, komótosan haladva meséli el a
cselekményt, s tartottam tőle, hogy a rövidebb terjedelemtől kevésbé lesz
érdekes a tartalom. Szerencsére nem így lett, bár voltak novellák, amik az
információhiány miatt nem tetszettek annyira, ugyanakkor akadtak olyanok,
amelyeknél azt éreztem, hogy (némelyik regényéhez hasonlóan) kissé túlhúzta a
feszültséget, amivel pont hogy kiölte az izgalmat a sztoriból. Ettől
függetlenül mindegyikről elmondható, hogy jelen volt benne az író utánozhatatlan
stílusa, melynek segítségével a rendkívül ötletes kiindulópontokat félelmetes
atmoszférával és sokszínű háttér-információkkal vegyítette. A kötet tizenhárom
elbeszélést tartalmaz, ezekről nem szeretnék külön-külön beszélni, inkább
összefoglalóan próbálom elmondani róluk a véleményemet. A könyv egy Bevezetővel
indult, amiben King elmesélte, hogyan is született meg az ötlet erről a
könyvről, s ezzel rögtön megalapozta az olvasáshoz szükséges hangulatot,
ugyanis már itt jó pár háttér-információval ellátott minket… ezúttal a saját
életéről. Én két csoportra osztottam a novellákat: voltak a természetfeletti
elemekkel operálók és voltak a hétköznapiak, bár a baljós, borzongató légkör
mindegyiket áthatotta. Habár hozzám a természetfelettiről szóló történetek
állnak közelebb, az író fantasztikus stílusának hála, a hétköznapi történetek
némelyike is megfogott. Igaz, hogy egyáltalán nem volt kellemes élmény olvasni
őket abból a szempontból, hogy alapvető emberi félelmekre és olyan helyzetekre
épültek, amik akár velünk is megtörténhetnek, s véleményem szerint ilyesmivel
könnyebb megijeszteni az embereket, mint mondjuk azzal, hogy van egy
hihetetlenül gonosz, bosszúálló macska, aki a pokolból jött. Én legalábbis a
közeljövőben biztos, hogy nem fogok mobilvécé közelébe menni, az tuti (mondjuk,
amennyire emlékszem, eddig még egyáltalán nem használtam ilyen alkalmatosságot,
de a lényeg, hogy a Szorult helyzetben
című novellának köszönhetően ezután sem fogok). A természetfelettit tartalmazó
novelláinak alaptörténetei szinte kivétel nélkül tetszettek, nagyon érdekes
felvetései voltak a túlvilágról, a halál utáni létezésről, a gyásszal való
együttélésről, a csodák mibenlétéről, és a gonosz számtalan arcáról. A kötet
végére pedig King mellékelt egy Napnyugtajegyzetek elnevezésű részt, amivel egy
kis betekintést kínált abba, milyen esemény ihlette az egyes elbeszéléseket,
vagy épp milyen gondolatot, mondanivalót szeretett volna közvetíteni velük.
Nekem kifejezetten tetszett ez a rész, illetve a Bevezető is, mert amellett,
hogy megtudtam egy-két dolgot az író életéről, jobban megismerhettem a
munkamódszerét és azt, hogy hogyan, honnan inspirálódik az írás megkezdése
előtt.
Ami a karaktereket illeti, teljes mértékben lenyűgözött,
hogy mindegyik történet szereplői kidolgozott, húsvér emberek voltak,
köszönhetően a külső leírások mellett a személyiségüket tökéletesen bemutató apró
részleteknek, legyenek azok múltbeli emlékek, jelenkori helyzetükről való
gondolatok, vagy épp más embertársaikkal való kapcsolataik, róluk
megfogalmazott gondolataik. King regényeiben a remekül megteremtett hangulaton
és helyszíneken túlmenően a karakterrajzokat szoktam imádni, ugyanis annyi
mindent oszt meg szereplőiről, hogy egy idő után azt érzed, személyesen ismered
ezeket az embereket. Igaz, hogy néha fárasztó tud lenni, ha egyszerre mond el
sok mindent róluk, és vannak felesleges dolgok, amik sem a történet, sem a
figura jobb megértését nem szolgálják, ettől függetlenül én mindig szívesen
olvasom ezeket. Az is tetszett, hogy az egyes elbeszélések főbb szereplői
különféle neműek és korúak voltak, így nem csupán középkorú, irodalommal
foglalkozó férfiakról olvashattunk, hanem tinédzserlányról, hatvanas
háziasszonyról, fiatal házaspárról. Számomra mégis egy tipikus King-karaktert,
az írót szerepeltető novella, a Kényszerpihenő
volt különösen érdekes, melyben az író és alteregója közti kötelék került a
középpontba. Az írói lét, a regényírással és a hírnévvel járó küzdelmek
visszatérő motívum King pályáján, nekem eddig két ilyen, nagyon jó regényéhez
volt szerencsém (A ragyogás, Tortúra), s ugyan itt nem maga az írás
aktusa, inkább az alteregóhoz kötődő gondolatok játszottak fontos szerepet, ettől
függetlenül ez a történet egy újabb ékes példája volt King íráshoz való
viszonyulásának.
Rövid történetekről lévén szó, a róluk írt bejegyzés is
rövidebb lett a megszokottnál. Nem szerettem volna elemezgetni, pláne hosszan
belemenni az egyes történetekbe, kockáztatva ezzel a spoilert, de remélem, e
kevesebb leütéssel és konkrétummal megtűzdelt vélemény is elég arra, hogy
felkeltse a figyelmet. Délutánokra, estékre tökéletes kikapcsolódás egy-két
novella elolvasása, melyek garantálják a borzongató szórakoztatást.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (itt most azokat a novellákat sorolom fel, amik a legjobban tetszettek):
- Állomás; Harvey álma; Kényszerpihenő; A szobakerékpár; Amiket hátrahagytak; N.; Néma; Szorult helyzetben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése