2015. július 29., szerda

Filmkritika: A Hangya

Hosszú idő elteltével végre megint egy filmről számolhatok be nektek, szombaton ugyanis volt szerencsém megtekinteni A Hangya című filmet, ami a Marvel Cinematic Universe-ben a hármas fázis nyitófilmje lett. A következőkben spoilerek előfordulhatnak!
Scott Lang, egy piti betörő nemrégiben szabadult a börtönből, s próbál visszailleszkedni a társadalomba, és jobb emberré válni, hogy minél többet láthassa a kislányát, Cassie-t. Próbálkozásai rendre kudarcba fulladnak, ezért összeáll három másik betörővel, hogy nagy zsákmányhoz jussanak. Így ismerkedik meg Scott Dr. Hank Pymmel, az egykori tudóssal és katonával, aki fiatalkorában kikísérletezett egy szérumot, aminek a segítségével képes volt apróvá zsugorodni. Most azonban egykori mentoráltja, Darren Cross azon dolgozik, hogy újraalkossa Pym szérumát, és ebből meggazdagodhasson, amit a tudós, lánya majd idővel Scott közreműködésével megpróbál megakadályozni. Scott egyszerű betörőből pedig hamarosan szuperhőssé avanzsálódik, ő lesz ugyanis az új Hangya…
Kissé kacifántosan foglaltam össze a film lényegét, de azért remélem, kihámozható belőle a lényeg. De őszintén szólva, ennél a filmnél nem is a történet a leglényegesebb elem, hanem inkább a humor és az akció. Nagyjából percenként záporoznak a nézőkre a vizuális és verbális viccek, s mindegyik remekül van elhelyezve a film cselekményében (a Titanicos poén az egyik kedvencem). Akció alatt pedig nemcsak az egyes összecsapásokat értem, hanem például a film egyik központi elemét, nevezetesen azt, amikor Scott összezsugorodik a Hangya-öltözetben, s egy teljesen új világ tárul fel előttünk, hiszen azt a világot látjuk nagynak, ami egyébként kicsi.
Ha a film hibáiról kéne beszélnem, akkor elsősorban a karakterépítést említeném meg. Voltak a film körül botrányok, rendezőt cseréltek, újraírták a forgatókönyv nagy részét, s véleményem szerint ezek miatt lett néhol klisés a sztori is, de még inkább a karakterek. Darren Cross bántóan egysíkú főgonosz volt, amihez még az is hozzátett, hogy a figurát játszó Corey Stoll egy arckifejezéssel játszotta végig az egész filmet. Hope, Pym lánya egy fokkal jobb volt ugyan, de ő is le volt egyszerűsítve; nagyon zavart, ahogy egyik pillanatban még egyáltalán nem kedvelte Scottot, majd hirtelen elkezdte dicsérgetni. Egyszerűen túl gyors volt az átmenet. De akkor említsük már meg a pozitív példákat is! Michael Douglas remek választás volt Dr. Pym szerepére, nagyon jól hozta a szerepét, amiben ügyesen elegyítette a lányáért aggódó apát, az idős mentort, és a találmánya épségéért harcoló tudóst. És ki kell emelni a szereplőgárdából azt a színészt, aki nélkül A Hangya valószínűleg nem lett volna ennyire jó film: a címszereplőt játszó Paul Ruddot. Ő eddig főképp vígjátéki szerepekben volt látható, s ettől most sem tért el nagyon, de a játéka mégis adott egy pluszt a karakteréhez. Bátran merem kijelenteni: ő maga a Hangya.
Foglaljuk hát össze: A Hangya egy szórakoztató film, remek kikapcsolódás, nem csak Marvel-rajongóknak, azonban a Marvel-filmek közé is tökéletesen illeszkedik, nem lóg ki közülük. Az elején kissé nehezen indul, de aztán rendesen belecsap a lecsóba, és a végére egy jó kis filmélmény kerekedik ki belőle. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki a nagy nyári melegben (vagy hidegben, időjárástól függ) mozizásra adja a fejét, de nem tudja, mit válasszon. Ha rám hallgat, akkor A Hangyát választja; garantálom, hogy nem fog csalódni!


Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Luis magyarázkodásait, hogy honnan szerzi az információit.
  - Akármelyik jelenet, amiben Scott összezsugorodik a Hangya-öltözetben.
  - Egy meglepetésvendég a Bosszúállók.filmekből.
  - Stan Lee cameóját.
  - A két stáblista utáni jelenetet. Különös tekintettel a másodikra.


A Hangya (Ant-Man)
színes, feliratos, 117 perc
Rendező: Peyton Reed
Szereplők: Paul Rudd, Michael Douglas, Evangeline Lilly, Corey Stoll, Michael Pena, Bobby Cannavale, Judy Greer

Nincsenek megjegyzések: