Nem
jelentkeztem már egy ideje, aminek csupán annyi a magyarázata, hogy mostanában
nem sokat olvastam (filmet pláne nem néztem), mert a ma sorra kerülő alkotás
lefoglalta minden olvasói energiámat. Gondolom, sokaknak ismerős lehet a Trónok harca, hiszen 2011 óta már
nemcsak könyvváltozatban létezik, hanem az HBO egy felettébb sikeres sorozatot
is készített belőle (amit én is nézek, ahogy erről írtam is a sorozatokról
szóló bejegyzésben). A továbbiakban tehát az első könyv rövid tartalmi
összefoglalója és véleményezése következik. A biztonság kedvéért felhívom a
figyelmet a spoilerveszélyre, de szerintem a főbb fordulatokba már úgyis
mindenki beleszaladt akarva-akaratlanul az internet zegzugos labirintusaiban.
A történet
Westeroson játszódik, ahol valaha a Targaryen-ház uralkodott sárkányaival
egyetemben, azonban uralmukat megdöntötte Robert Baratheon és tizenöt éve már ő
az uralkodó a Hét Királyságban. Amikor a Király Segítője hirtelen elhalálozik,
Robert régi barátját, az Északról származó büszke férfit, Eddard Starkot kéri
fel a posztra. Nagyjából ezt lehet megnevezni a kiindulópontnak, s innentől
bonyolódnak a cselekményszálak, ám ezek kibogozását már rábízom az olvasókra,
többet nem árulok el :)
Ami a
leginkább tetszett a könyvben, az a több szemszögű elbeszélésmódja volt. Minden
egyes fejezetet ugyanis más szereplő nézőpontjából láthatunk, egész pontosan
nyolc főbb karakteren keresztül láthatjuk a történéseket, s ezáltal könnyebben
bejárhatjuk a Hét Királyság főbb helyszíneit. Meg kell említeni a remekül
kidolgozott figurákat is: nincsenek csak jó és csak rossz szereplők,
mindenkiben van mindenből egy kicsi. Személyes kedvenceim Daenerys és Tyrion (egyébként
a sorozatban is ők a nagy kedvencek), előbbiben nagyon szeretem az akaraterejét,
a bátorságát, és azt, ahogy a könyv során szépen lassan kibontakozik az erős
személyisége. Tyrionban a humora mellett az éleslátása tetszik, és az, ahogyan
hozzááll a dolgokhoz: pontosan tudja, hogy törpe emberként mennyire lenézik őt,
és ebből próbál erőt meríteni. A történetvezetésről is elmondható, hogy az író
tűpontosan, részletről részletre bontja ki, és apró érdekességekkel dúsítja
fel, hogy ne váljon egysíkúvá, vagy túl szárazzá. És nekem ez lett a könyv
egyik gyengepontja. Annyi érdekesség, annyi történés, a rengeteg család, ház, a
köztük lévő viszonyok: néha már azt sem tudtam, hol áll a fejem. Általában véve
gyors olvasónak tartom magam, de itt négy-öt fejezet elolvasása után már zúgott
a fejem a rám zúduló információáradattól. Igaz, hogy ezek a kiegészítések is
fontos részét képezik a sztorinak, a családok közti viszonyok sem
elhanyagolható tényezők, de számomra akkor is sok volt.
Mindent
összevetve az kell mondanom, nem volt rossz ez a kirándulás, amit Westeros
világába tettem, de az én befogadóképességemet kissé meghaladják ezek a
könyvek, így nem tervezem továbbolvasni őket, a tv-sorozatnak azonban továbbra
is maradok nagy rajongója és hűséges nézője. A könyvről még annyit, hogy akit
érdekel egy Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájához hasonlóan regényes, érdekes és
alaposan megrajzolt világ, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a Trónok harcát.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az összes Daenerysről szóló fejezetet.
- Tyrion utánozhatatlan humorát.
- A könyv végén található függeléket a fontosabb uralkodói házakról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése