Véget ért a nyár, elkezdődött az ősz, de az olvasási (és filmnézési) kedvem természetesen nem csappant. Ma egy olyan könyvről készül értékelés, amit még tavaly nyáron ajánlott figyelmembe egy egykori gimnáziumi osztálytársam. Spoilerveszély a továbbiakban!
John Cleaver 15 éves, szociopata srác, akinek legkedvesebb időtöltése a hullák bebalzsamozása, tanulmányozása, illetve a híres-hírhedt sorozatgyilkosokról való állandó olvasás. Előbbi hobbiját annak "köszönheti", hogy az édesanyja egy temetkezési válllalatot üzemeltet, így John már gyermekkora óta él ebben a környezetben. Főhősünk lakhelye, az álmos kisváros, Clayton egyszeriben borzalmas halálesetekkel szembesül, Johnban pedig felébred a kíváncsiság és elkezd nyomozni a titokzatos sorozatgyilkos után...
A történet egyes szám első személyben, John elbeszélésében íródott, valamint a könyv borítója is olyan dizájnt kapott, mintha a fiú egyik jegyzetfüzetét lapozgatnánk, amiben a legmélyebb titkait tárja fel előttünk. Ezzel együtt jár az is, hogy John lelkivilágába, gondolatmenetébe is nagyobb betekintést kapunk. De beszéljünk egy kicsit magáról a cselekményről! Amikor megtörténik az első gyilkosság, és megérkezik a hullaházba a holttest, John máris arra a következtetésre jut, hogy Claytonban egy sorozatgyilkos garázdálkodik, és a további gyilkosságok arra késztetik, hogy elkezdjen nyomozni a tettes után. Gondos munkáját siker koronázza, s onnantól már csak az a kérdés, hogyan sikerül elkapni a sorozatgyilkost és ezáltal megmenteni Clayton polgárait.
Nem nagyon voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, de pár oldal elolvasása után rájöttem, hogy az én ízlésemnek túl sok ez a történet. A hullák bebalzsamozásának részletes leírásai elrettentőek voltak, Johnt egyáltalán nem tudtam megkedvelni, és a sztori fordulatán is csak nevettem egyet kínomban. Egy démon, komolyan? Egy viszonylag realistának ábrázolt műbe miért kellett természetfeletti szálat keverni?
Azért volt egy-két dolog, ami miatt nem volt teljes időpocsékolás az olvasás: a híres sorozatgyilkosok megemlítésével elérte az író, hogy kíváncsi legyek, és utánuk nézzek, Johnt is sikerült úgy-ahogy megkedvelnem a könyv végére, viszont nagyon sajnáltam dr. Neblint, talán ő volt az egyetlen karakter, akivel tudtam szimpatizálni egy kicsit.
Összefoglalva tehát, csak annyit tudok mondani, hogy részemről jó nagy melléfogás volt ez a könyvválasztás, máskor körültekintőbben fogok utánanézni az ismerőseim által ajánlott köteteknek :) Ha valaki kedveli a hasonló témájú, sorozatgyilkosos-nyomozós történeteket, és gyomra is van hozzájuk, annak tudom ajánlani, a hozzám hasonlók viszont inkább kerüljék el ezt a művet, és keressenek valami könnyedebb témájú olvasmányt!
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A híres sorozatgyilkosok említéseit.
- A fejtegetéseket John nevéről.
- A borítót. Nagyon ötletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése