Első márciusi bejegyzésem tárgyául egy komolyabb hangvételű, csavarokkal megtűzdelt regényt választottam, amely Robert Galbraith második könyve a Kakukkszó után. Ha valaki esetleg nem tudná, a Robert Galbraith álnév alatt nem más rejtőzik, mint a Harry Potter-sorozat méltán híres írónője, J. K. Rowling. Lássuk hát, miről is szól A selyemhernyó!
A történetről röviden: Cormoran Strike magánnyomozónak ezúttal egy eltűnési ügyben kell nyomoznia. Owen Quine író felesége ugyanis azzal a megbízatással keresi fel Strike-ot, hogy mielőbb találja meg eltűnt férjét. Az elsőre rutinnyomozásnak induló dolog azonban hamar komolyra fordul, amikor előkerül a férj holtteste - mégpedig brutális módon megcsonkítva. Nemsokára fény derül arra is, hogy Owen épp egy olyan könyvön dolgozott, amiben rengeteg emberről festett nem éppen pozitív képet, és ennek tükrében bizony jó sok gyanúsított lehet. Strike előtt nagy feladat áll: ki kell bogoznia az összekuszálódott szálakat, s mihamarabb rá kell jönnie, vajon ki állhat a kegyetlen gyilkosság mögött...
A könyv több cselekményszálon fut, a fő sztoriszál mellett betekintést kaphatunk Strike apróbb nyomozásaiba, valamint még többet megtudhatunk a magánnnyomozó magánéletéről, hallhatjuk a gondolatait. Mellette titkárnőjét, Robint is jobban megismerhetjük, az ő magánélete és gondolatvilága is nagy hangsúlyt kap. Az egyes szálak folyamatosan váltják egymást, megfelelő módon adagolva az infromációkat és a feszültséget. Nekem kicsit jobban is tetszett ez a könyv, mint az előző, mert csavarosabb volt, nehezebb volt kibogozni a szálakat, és egészen a leleplezésig fogalmam sem volt, ki lehet a gyilkos. Mesterien tudott összezavarni az író, állandóan újabb és újabb szereplőt gyanúsítottam meg a gyilkossággal, különböző teóriákat szövögettem, de a végére csúnyát buktam, mert minden elképzelésem hamisnak bizonyult. Én azonban pont ezt szeretem, ha nehezen lehet rájönni a megoldásra, szeretek megdöbbeni a fordulaton vagy a nem várt végkifejleten. A nyomozás izgalmas (és néhol gyomorforgató) részletei mellett számomra Cormoran és Robin kapcsolatának alakulása tetszett a leginkább, főleg az, ahogy lassan megváltozott (pozitív irányba) az egymáshoz való viszonyuk. A könyv egyik legötletesebb húzása pedig a címválasztás volt, ugyanis a selyemhernyó többféle értelmezésben is fontos szereplő a cselekmény során, és szerintem találó lett a cím.
Röviden összefoglalva a véleményemet, annyit tudok mondani, hogy ez a könyv jobban elnyerte a tetszésemet, mint anno a Kakukkszó. Fordulatosabb volt, nem lehetett olyan könnyen rájönni a gyilkos kilétére, a nyomozás közben gazdagodhattunk egy-két érdekes információval, és egy kicsit jobban megismerhettük Cormoran Strike-ot és belevaló titkárnőjét, Robint. Kíváncsian várom a következő részt!
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Cormoran és Robin viszonyának alakulását.
- A könyvbéli könyv részleteit. Gusztustalan, de azért érdekes is kicsit.
- A nagy leleplezést és a gyilkos kilétét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése