Rövid hallgatás után ismét jelentkezem, sőt ha minden jól megy, a mai nap folyamán ezen kívül még egy bejegyzés fog felkerülni a blogra, ami egy filmmel lesz kapcsolatos. Egyelőre azonban maradjunk a bejegyzés eredeti témájánál, és lássuk, miről is szól a címben megemlített könyv!
A történetről röviden: Laurel nemrégiben veszítette el a nővérét, Mayt. Egyik angol óráján azt a feladatot kapja, hogy írjon levelet egy halottnak; a lány Kurt Cobaint választja, mivel ő volt May kedvenc énekese. Itt azonban nem áll meg, hanem további halott embereket választ, akiknek megírja leveleit, amikben mesél a nővéréhez fűződő kapcsolatáról, a nehezen feldolgozható gyászról, a sulis és magánéleti mindennapjairól, s szép lassan felszínre bukkan egy mélyen eltemetett titok...
Mostanában egyre több ifjúsági regényt olvasok, s szinte mindegyik elolvasása után arra a következtetésre jutok, hogy ha az adott könyv a kamaszkorom legnehezebb korszakaiban talált volna meg, akkor bizonyos problémáimmal jobban meg tudtam volna birkózni. Ez az állítás erre a könyvre illik rá leginkább, ugyanis sajnos velem is megtörtént az, ami Laurellel, vagyis hogy a kamaszkorom kellős közepén veszítettem el egy közeli hozzátartozómat, így pontosan tudtam és éreztem, hogy miken megy keresztül Laurel. Sőt, pár éve jöttem rá arra, hogy akkoriban nem is fogtam fel teljesen a veszteséget, amit elszenvedtem, és csak mostanában, a korai húszas éveimben kezdem érezni a hatását, hogy annak idején nem foglalkoztam komolyabban a gyász feldolgozásával, és nem igazán beszélgettem senkivel erről. Ha akkoriban ismertem volna ezt a könyvet (vagyis pontosabban találkoztam volna egy hasonlóval, mivel a Kedves halottak! akkor még nem jelent meg, és terápiás jelleggel én is elkezdtem volna leveleket írni, akkor talán egy idő után bennem is úgy felszabadultak volna az elfojtott fájdalmak, mint Laurelben, és a mostani életem egy kicsit jobb és vidámabb lenne.
Mielőtt túl személyes jellegűvé válna a bejegyzés, kanyarodjunk vissza a könyv történetéhez! A cselekmény főképp a kamaszlélek rejtelmeit boncolgatja, de emellett beszél a barátság, a család fontosságáról, a szeretetről, a gyászról, és arról, hogy bármilyen sötétnek látszik néha a világ, mindig vannak világos pontok, amikre érdemes odafigyelni, és soha nem szabad feladni. A szereplők egytől egyig szerethetőek és szimpatikusak, egyedül a szerelmi szál kezdete tűnt kicsit véletlenszerűnek, de a későbbiekben Laurel és Sky kapcsolata olyan őszinte, gyönyörű és szívmelengető mondatokkal van megírva, hogy még ezt az aprócska hibát is elnézem az írónőnek.
Összefoglalva a fentikeket, mindenféle szócséplés helyett csak annyit mondanék, hogy mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet, érdemes elolvasni, mert nagyon szép, megindító és akár meg is fogadható dolgokat tartalmaz.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Laurel és Sky közös jeleneit. Én is így akarok szerelmes lenni...
- A Heath Ledgernek írt levelet. Főleg a Jokerről szóló részt.
- Kiderül Laurel mélyen őrzött titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése