Megtörve a nagyjából három hete tartó csendet a blog körül, végre újabb bejegyzéssel érkezem. A ma tárgyalt könyvet még 2014 októberében egy könyvcsere keretein belül szereztem meg (erről az eseményről a tavaly nyári Gina French-könyvről szóló bejegyzésben találtok pár információt), de egészen eddig csak üldögélt a polcon, arra várva, hogy levegyem onnan, és elolvassam. Erre a húsvéti szünetben került sor, most pedig érkezik a friss és ropogós kritika róla.
A történetről röviden: A könyv tulajdonképpen egy napló, amiben Nyina Lugovszkaja, egy tizenéves szovjet kamaszlány a mindennapjairól, az országában történő eseményekről, gondolatairól, érzéseiről számol be. A bejegyzések 1932 és 1937 között keletkeztek, '37-ben ugyanis Nyinát, a nővéreit és az édesanyját letartóztatták és munkatáborba szállították, ahonnan csak évekkel később szabadultak.
Anno a könyvcserén azért figyeltem fel erre a könyvre, mert egy fiatal lány naplója, ami a háborús időkben íródott, és én egyből arra következtettem, hogy lesz legalább annyira jó és fog annyira tetszeni, mint Anne Frank naplója, ami ugyebár hasonló kiindulópontokkal rendelkezik, csak a végkifejlete más. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Már az elején rájöttem, hogy engem ez a könyv nem igazán köt le, de ennek ellenére számos remek pillanata van. Nyina nemhiába készült írónőnek (végül festő és díszlettervező lett belőle), ugyanis remekül ír. A kamaszlányokhoz hasonlóan ő is állandóan kritizálja magát, szerelem és elfogadás után áhítozik, és mindenről markáns véleményt fogalmaz meg. Habár a könyv hátulján lévő szöveg azt sugallja, hogy a szovjet történelmi események is markánsan megjelennek a naplóban, valójában inkább Nyina gondolatai és érzelmei vannak a középpontban, ezek kapnak nagyobb hangsúlyt, és ezek a legerősebb részei az egész könyvnek. Nyina küzdelme, hogy jobban megismerje önmagát, hogy elfogadtassa magát a környezetével, nagyon ismerősnek hatottak számomra, és számos olyan érzéséről írt hosszasan, amik bennem is felmerültek kamaszkoromban, sőt mostanában is egyre gyakrabban előkerülnek, pedig már nem vagyok tizenéves. Egy idő után azonban pont ez lett a napló egyik legnagyobb negatívuma is, mivel ahogy peregtek a lapok, úgy vált egyre jobban idegesítővé Nyina állandó pesszimista hozzáállása, és az, hogy ha meg is látta a dolgok jó oldalát, azt valahogy sosem tudta elhinni, hogy ezek a jó dolgok igenis akár vele is megeshetnek.
A könyv elolvasását csak azoknak tudom ajánlani, akik komolyabban érdeklődnek a naplóirodalom iránt, mert egyébiránt - a pár szépen megfogalmazott gondolaton kívül - egy kissé fárasztó és helyenként unalmas olvasmánnyal állunk szemben.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Nyina gondolatait a szerelemről, és leírásait a fiúkról, akik éppen tetszenek neki.
- A könyv eleji bevezetőt a történelmi tényekről és Nyina életéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése