2018. március 13., kedd

Könyvkritika: Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai

Ismételten egy olyan könyv kerül terítékre, amelyet gimnáziumban már volt alkalmam elolvasni. Ha esetleg arra gondoltok, hogy lusta vagyok új kötetek felfedezésére, s ezért nyúlok inkább vissza ismerősökhöz, akkor tévedtek. Rengeteg olyan könyvet szeretnék idén megismerni, és veletek is megismertetni, amiknek csupán a fülborítón lévő összefoglalójával találkoztam eddig. Valamint nem célom az összes, gimis éveim során elolvasott könyvet újra kézbe venni, főleg mert nem is emlékszem mindegyikre, igyekszem a jelenlegi érdeklődésem alapján válogatni közülük.
A történetről röviden: Csijo az 1920-as évek Japánjában, egy kis halászfaluban él a családjával. Kilenc éves, amikor a nővérével együtt Kiotóba viszik, és eladják, hogy gésát neveljenek belőle. A kislány mindennapjainak végigkövetésével bepillantást nyerhetünk a gésalét minden kellemes és kellemetlen részébe, amelynek során Csijónak – immár Szajuriként – egyetlen célja van: megtalálni az igaz szerelmet egy évekkel ezelőtt megismert férfi oldalán…
Egyik gimnáziumi osztály- és szobatársamnál láttam meg ezt a könyvet, s idővel kölcsönkértem tőle. Magából a történetből nem sok minden maradt meg, úgyhogy ebből a szempontból újdonság volt számomra az olvasás. A cselekményben központi szerepet kapott gésákról nem tudtam sokat, ezért minden egyes apróság lekötötte a figyelmemet, holott nem volt fenékig tejfel Csijo élete a gésaságra való felkészülés ideje alatt. Az elsajátítandó dolgok között rengeteg érdekesség rejtőzött, úgymint a teaszertartás, a táncok, az öltözködés, ugyanakkor voltak olyan információk, főképp a férfiakkal kapcsolatos viszonyrendszerükben, amik eléggé megleptek és talán el is borzasztottak kissé, ez valószínűleg az eltérő kulturális háttérnek tudható be, nekem európaiként furcsán hatottak az elmeséltek. Szajuri leírásai bővelkedtek a gyönyörű hasonlatokban, bár sokszor pont emiatt nem tudtam rendesen koncentrálni a mondandójára, illetve előfordult, hogy belekezdett egy történet elmesélésébe, s abba keverte bele egyéb emlékeit más eseményekről. Egyrészről tetszett ez a részletgazdagság, másrészről viszont alaposan belegabalyodtam miattuk a sztoriba, s el is fáradtam, mire kibogoztam az egyes szálakat. A gésák életére kihatott a történelem alakulása, ami hangsúlyosan meg is jelent az elbeszéltekben, de Szajuri elsősorban saját sorsát, gondolatait, kétségeit osztotta meg az olvasókkal. Kislány korában sok megaláztatás érte, főleg a rettentően ellenszenves Hatszumomo részéről, ennek ellenére képes volt felülkerekedni a szenvedéseken, de később, fiatal gésaként a második világháború okozta veszteségek sem tudták megtörni. Sokszínű főszereplőként tudnám őt jellemezni, habár számos döntését nem értettem, vagy nem értettem egyet vele, a fentebb szóba hozott mesélési stílusát sem volt könnyű követnem. Az életében felbukkanó embereket kivétel nélkül színes és részletes bemutatások által ismerhettük meg, néhányan azonban kiemelkedő figyelmet kaptak: ilyen volt Nobu, Mameha, Úritök, Hatszumomo és természetesen az elnök, akik fontos szerepet játszottak Szajuri életének és jellemének változásában. Őszinte leszek a történet befejezését illetően: szép volt, nálam viszont kicsit átcsúszott a giccs kategóriába, ráadásul hirtelen jött a fordulat, majd pedig a lezárás.
Összességében nézve nem bántam meg az újraolvasást, érdekes volt belekóstolni a gésák ismeretlen és talán misztikusnak ható világába, bár engem személy szerint nem ragadott teljesen magával. A nálam nyitottabbaknak, vagy a téma iránt érdeklődőknek azonban egyértelműen ajánlott az elolvasása.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mi mindent kell megtanulnia egy gésajelöltnek.
  - A történet során felbukkanó kimonókat.

Nincsenek megjegyzések: