A második
filmes kritikát egy olyan filmről fogom írni, aminek még tavaly láttam meg az
első teaserét, és abban a pillanatban beleszerettem. Egyszerű mesefilmről van
szó, amiben egy kislány kalandokba keveredik egy óriással: nem hangzik túl
meggyőzőnek, de én az ilyen alkotások iránt is érdeklődöm. Májusban mérgelődtem
egy sort, amikor kiderült, hogy a film magyar bemutatója augusztus 25.-én lesz,
holott Amerikában már július 1.-jén bemutatják. Nem örültem neki, hogy ennyit
kell várnom, de nem tehettem mást, türelmesen vártam. Végül most kedden
sikerült sort kerítenem a mozizásra (múlt hétvégén ugyanis a Haverok fegyverbennel voltam
elfoglalva), most pedig az is megtudhatjátok, mit gondolok a filmről!
A
történetről röviden: A tízéves Sophie árvaházban él, esténként alvás helyett
állandóan a szobákat járja, és olvas. Egyik este így látja meg a titokzatos
óriást, aki magával viszi Óriásországba, hogy a kislány ne fecseghessen róla.
Sophie eleinte haza akar menni, de aztán összebarátkozik elrablójával, és hamarosan
kitalál egy tervet, hogy hogyan győzhetik le a HABÓ-t zaklató gonosz óriásokat…
Beszéljünk
először a film erősségeiről! A látványvilága gyönyörű lett, én csak a számat
tátottam a csodálkozástól. Az óriások figurái, Óriásország minden apró részlete
szépen kidolgozott és részletes volt, különösen tetszett, ahogy az óriások
közti méretbeli különbségeket ábrázolták. HABÓ karaktere is nagyon élethűre
sikerült, Mark Rylance alakítása szinte átütött az animáción. Annak is nagyon
örültem, hogy nem estek túlzásba az animációt illetően, tudták, hol a határ, és
ennek köszönhetően nem vált túl giccsessé az egész film. De ne feledkezzünk meg
a valós szereplők közül a Sophie-t játszó Ruby Barnhillről! Egyszerre volt
cuki, okos és hihetetlenül cserfes. A történettel kapcsolatban viszont nem
voltam ennyire elégedett. Tisztában vagyok vele, hogy egy mesében nem kell
feltétlenül minden egyes jelenetben a racionalitást keresni, de itt párszor
azért vakartam a fejemet értetlenségemben. A film második felében, amikor
Sophie kitalált egy tervet a gonosz óriások ellen, számomra ott megtört a
varázs, és onnantól már nem tudtam annyira szeretni a filmet, mint előtte, sőt
a befejezéssel sem voltam megelégedve.
A vegyes
érzéseim ellenére mégis azt mondom, hogy alapvetően egy szerethető filmről
beszélhetünk. Egyértelműen a látványvilága a legnagyobb erőssége (de ez egy
Spielberg-film esetében nem nagy meglepetés), de vannak benne nagyon vicces
jelenetek is, és a két főszereplő is könnyen megkedvelhető. Egyszer mindenképp
érdemes megnézni, mert két órára garantáltan magával ragad, és azt kívánod, bár
te is csatlakozhatnál HABÓ-hoz, hogy egész nap álmokat gyűjtsetek.
Értékelés: 70%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Hogyan bújik el HABÓ a londoni éjszakában.
- A Ropi-Pukos poént.
- Az álomkészítést. Az egyik legszebb jelenet.
A barátságos óriás (The BFG)
színes, magyarul beszélő, 117 perc
Rendező: Steven Spielberg
Szereplők: Mark Rylance, Ruby Barnhill, Rebecca Hall, Rafe Spall
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése