2016. szeptember 1., csütörtök

Filmkritika: Haverok fegyverben

Egy ideje nem jelentkeztem, de most pótolom a lemaradást, sőt egyszerre több bejegyzéssel is megörvendeztetem olvasóimat. Elsőként egy filmes kritika érkezik, ami már nagyon hiányzott, mivel május óta, amikor ugye az X-Men: Apokalipszist tekintettem meg, nem voltam moziban. Ahogy annak a bejegyzésnek a végén is megemlítettem, ez a nyár nem sok olyan filmet hozott, ami engem érdekelt volna, csak most, augusztusban érkezett két olyan mozgókép is, amit vártam. Az első filmre elsősorban azért voltam kíváncsi, mert a kedvenc színészem játszott benne, plusz az előzetese alapján egy jó kis vígjátéknak nézett ki. Vágjunk is bele!
A történetről röviden: Két egykori iskolatárs, David Packouz és Efraim Diveroli a könnyű pénzszerzés érdekében fegyverkereskedéssel kezdenek el foglalkozni, méghozzá az amerikai hadseregnek szállítanak. A szekér lassan, de biztosan beindul, ám amikor egy nagyobb volumenű megrendelést kell teljesíteniük, akkor jönnek csak a komplikációk…
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, a főszereplők valóban létező személyek, akik a 2000-es évek második felében fegyverkereskedéssel kerestek egy rakás pénzt, de aztán végül csúnyán belebuktak. A film elején kicsit elbizonytalanodtam, mert alig volt egy-két értékelhető poén, leginkább csak azon lehetett nevetni, hogy a szereplők káromkodtak, sőt néha azt éreztem, inkább egy drámára ültem be, mivel a háború visszásságairól is bőven esett szó. Aztán jött a bagdadi meló, ami végre meghozta magával a vicceket is. Azonban ez a kettős érzés végig megmaradt: nem tudtam eldönteni, hogy a rendező komolyabb vagy könnyedebb hangvételt szeretett volna megpendíteni, mert ha a kettőnek a keverése volt a célja, nos, az nem sikerült túl jól. Ennek ellenére abszolút élvezhető volt a film, de ez leginkább a két főszereplőnek köszönhető. Működött köztük a kémia, és ennek eredményeképpen születtek kifejezetten jó jelenetek (mint például a fentebb említett bagdadi rész). Ugyanakkor számomra mindketten eltértek attól, amit eddig megszoktam tőlük: Miles Teller most először volt a komolyabb, józanabbul gondolkodó fél, nem pedig az állandóan bulizó partiállat vagy a komolytalan, felnőni képtelen fiatal srác, Jonah Hillnek pedig jól állt ugyan ez az unszimpatikus szerep, de szerintem tudta volna ő ezt sokkal viccesebben is. A történetre nem térnék ki különösebben, semmi olyan különleges nem volt a történetvezetésben, amit érdemes lenne megemlíteni. Nem olvastam utána, hogy pontosan mi történt a két fiatallal a lebukásuk után, úgyhogy nem tudom, ebben is követte-e a valóságot a sztori vagy sem, de ha esetleg a rendező megváltoztatta kicsit a valóságot, az nem befolyásolta túlságosan a filmet.
És akkor most jöjjön egy kis fangirlködés, szóval az, aki nem kíváncsi a nyávogásomra vagy esetleg nem kedveli Miles Tellert, az ugorjon egy bekezdést! Ugyanakkor arra is felhívom a figyelmet, hogy a karakterével kapcsolatban spoilerezek egy kicsit; nem nagy dolog, de emlékeim szerint a trailerekben nem utalnak rá, és hátha valaki szeretne meglepődni rajta a moziban (ahogy én is meglepődtem, olyannyira, hogy majdnem leestem a székről). Szóval innentől SPOILER!!! Hát annyi történt, hogy a filmben Miles Teller apuka lett! Én meg azt se tudtam, hogyan fogjam vissza magam, és ne álljak neki hangosan nyüszíteni, amikor az egyik jelenetben felvette a kiságyból a babát… aztán a következő jelenetben, miközben a laptopon keresgélte a legújabb fegyverszerződéseket, egyik kezével a kurzort irányítva, a másikkal pedig a babát fogta oda a vállához… Atyaúristen, miután kijöttem a moziból, onnantól lefekvésig nem is voltam magamnál, folyamatosan ez a jelenet lebegett a szemem előtt. Nem hiába igaz a mondás, hogy a jó pasik akkor néznek ki a legjobban, ha kisbaba van a karjukban :) Készülőben van még pár filmje, és reménykedem benne, hogy legalább egyben hasonló szituációba kerül majd, mert én szeretném még őt látni nagyon sok ilyen jelenetben!!! Meg persze ha a való életben is megtörténne vele ez az örömteli esemény, azt se bánnám, sőt ha alkalomadtán fotók is készülnének, azoktól valószínűleg egy évig visítoznék.
SPOILER (ÉS NYÁVOGÁS) VÉGE. Összefoglalva tehát a filmmel kapcsolatos gondolataimat, azt tudom mondani, hogy nem lett nagy csalódás, mivel alapvetően vicces volt, és végig le tudta kötni a figyelmemet. Egyedül tényleg csak a hangvételek keverése nem tetszett, meg szerintem elbírt volna több poént is a cselekmény, de ezektől függetlenül egy meleg nyári délutánon egy hűvös moziteremben ülve nekem pont megfelelt.


Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A bagdadi kalandot. A film egyik legjobb része.
  - Jonah Hill nevetését.
  - Las Vegasban a rendező a Másnaposok vonatkozó jelenetét - kicsit másképp.


Haverok fegyverben (War Dogs)
Színes, magyarul beszélő, 114 perc
Rendező: Todd Phillips
Szereplők: Miles Teller, Jonah Hill, Ana de Armas, Bradley Cooper

Nincsenek megjegyzések: