A tegnapi filmes bejegyzés után most érkezzen egy könyves kritika. A ma sorra kerülő könyvnek létezik egy filmváltozata is, amit még áprilisban láttam, de mivel nem moziban, ezért itt külön nem írtam róla, de a snitt.hu oldalon elolvashatjátok az értékelésemet róla. Röviden összefoglalva annyit tudok mondani, hogy nagyon tetszett, sírva nevettem rajta, rengeteg jó poén, vicces pillanat és ötletes filmes utalás volt benne, és a mozgóképes verzió is nagy szerepet játszott abban, hogy úgy döntöttem, alkalomadtán a nyomtatott verziót is elolvasom majd. Térjünk is rá a könyvre!
A történetről röviden: Greg Gaines végzős középiskolás, aki nem igazán kedveli a sulit. Egyetlen barátja van, Earl, akivel néha kultikus filmeket forgatnak újra - természetesen amatőr keretek között. Egy nap Greget arra kéri az édesanyja, hogy élessze fel barátságát Rachellel, akivel egykor együtt jártak zsidó suliba, és akiről nemrégiben derült ki, hogy leukémiás. A történet során Greg bevezet minket a mindennapjaiba, mesél a Rachellel eltöltött napokról, az Earllel közösen készített, szerinte borzasztó filmjeikről, s közben a cselekmény lassan robog a címben előre elspoilerezett végkifejlet felé...
Az elején nagyon hamar bevonzott magával Greg egyedi narrációja. Tetszett, hogy állandóan reflektált önmagára, mint a könyv írójára, hogy folyamatosan kritizálta a leírtakat és sosem volt elégedett a már elkészült fejezetekkel. Néhol forgatókönyvszerűen jelentek meg a dialógusok, ez is jó ötlet volt, feldobta a szöveg kinézetét. A filmek iránti elkötelezett rajongása miatt is a szívembe zártam, illetve azért is, mert annyira negatívan nyilatkozott mindig önmagáról, holott csupa érdekes dolgot csinált és mindig poénkodott (oké, lehet, hogy némelyik vicc kissé gyenge vagy fura volt, de én általában nevettem rajtuk). Állandó alkotótársában, Earlben a lazaságát, a világhoz való hozzáállását és a kajákhoz fűződő viszonyát bírtam, Rachelben pedig az tetszett, hogy mennyire természetesen reagált Greg furcsa megszólalásaira, és hogy mennyire rajongott a fiúk filmjeiért. Egyedül annak nem örültem vele kapcsolatban, hogy a könyv vége felé eléggé megváltozott a hangulata - én szerettem volna, ha nem adja fel ilyen könnyen. A többi karakter számomra nem volt olyan hangsúlyos, a filmben inkább meg lehetett őket jegyezni, de szerintem ez nem is baj, hiszen maga a sztori igazából hármójuk kapcsolatáról szólt.
Az ilyen típusú történetekben a sztori mellett mindig az érdekel a leginkább, hogy az egyes főhősök hogyan látják magukat, a környezetüket és hogyan próbálnak átlendülni kamaszkori nehézségeiken. Greg elég egyedien közelítette meg ezt a problémát, ennek ellenére tanultam azért tőle egy-két fontos dolgot, főleg azt, hogy a barátság néha észrevétlenül férkőzik be az ember életébe, és olyan hatással lesz rá, amilyenre korábban nem is gondolt volna.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Greg poénjait; gondolok itt a párnákkal való viszonyára, a jegesmedvékre és a fúróra.
- A kultikus filmek újraforgatott verzióit (a filmváltozatnak egyébként ezek a legjobb részei).
- Earl kommentárjai a kajákról, amiket megkóstol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése