A mai
alkalommal egy olyan könyvről fogok bejegyzést írni, amit gimnáziumban olvastam
először, és nagy hatással volt rám. Az elmúlt hetekben, hónapokban jutott
eszembe, hogy valamikor jó lenne újra elolvasni.
A
történetről röviden: Guy Montag tűzőrként dolgozik, mindennapos feladatai közé
tartozik a könyvégetés. Jól megszokott napjaiba egy fiatal lány, Clarissa hoz
változást, mert olyan furcsa dolgokról beszél neki, mint a harmat a füvön vagy
az eső íze. A lány hamarosan eltűnik, Guy azonban egyre többet töpreng, s olyan
döntéseket hoz, amelyek alapban változtatják meg az életét…
Amikor
először találkoztam a történettel, a könyvégetés döbbentett meg leginkább, mert
borzasztó volt arról olvasni, hogy ezrével, tízezrével pusztítják el őket (a
könyv címe egyébként arra a hőmérsékletre utal, amelyen a könyvpapír tüzet fog).
Ha belegondoltam abba, milyen lenne végignéznem, ahogy a magánkönyvtáram
imádott kötetei a lángok martalékává válnak, végigfutott rajtam valami leírhatatlan
félelem és szomorúság. A mostani újraolvasás alkalmával azonban arra is
figyeltem, hogy az író által felvázolt jövőkép bizonyos részei megvalósulni
látszanak a jelenben. Ami itt futurisztikusnak ható masinéria, az manapság
hétköznapi használati tárgy. A tömegkultúra szintén változott, s bizony a mai
kor emberét jobban leköti az őt körülvevő rengeteg audiovizuális kütyü, mint a
nyomtatott újságok vagy könyvek, ami engem, könyvszerető embert nagyon
elkeserít. Ezek mellett vannak olyan rémisztő jóslatok és megfigyelések a
cselekményben, amikkel kapcsolatban csak reménykedhetünk, hogy nem fognak
valóra válni. Maga a sztori elég tömör volt, s ugyan az érthetőségébe,
követhetőségébe nem lehet belekötni, néhol örültem volna részleteknek akár a
politikai hatalmat, akár a társadalmi berendezkedést illetően. Montag nem volt
túl karakteres főszereplő, csak sodródott az árral, a nagy változása kissé
elhamarkodottnak tűnt (igaz, kaptunk utalásokat arra vonatkozóan, hogy már
korábban is elgondolkodott tettei, munkája helyességén). A felesége nagyon
idegesítő és felháborítóan viselkedő szereplő volt, Fabernek és a könyv végén
megismert professzoroknak viszont voltak érdekes aspektusaik. A harmadik rész
végén zajló beszélgetések felemelőek voltak, szép lezárást adtak a történetnek.
Az általam
elolvasott kötetben helyet kapott még két novella és egy rövid beszélgetés az
íróval. Az első novella egy trükkmester és egy producer viszonyáról szólt, s
érdekes csattanóval zárult, a második egy túlsúlyos és a férje által teletetovált
asszonyt mutatott be nekünk, amely elbeszélést viszont nem értettem teljesen.
Az íróval készített interjúból pedig megtudhattuk, mit gondol önmagáról,
munkásságáról.
Összefoglalva
a leírtakat, azt tudom mondani, hogy a Fahrenheit
451 egy rövid, de hipnotikus erejű írás, amely helyenként filozofikussá
válik, s hiába jelent meg már több mint hatvan éve, olyan megállapításokat
tartalmaz, amik az évek elteltével sem vesztettek erejükből.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Clarissa monológjait.
- A felsorolt könyveket, verseket, írókat, filozófusokat, tudósokat.
- Montag és az öregemberek beszélgetéseit, terveit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése