Első benyomások Az útvesztő című könyvről

Megpróbáltam visszafogni magam, és legalább egy nap szünetet tartani a blogolásban, de nem megy :) Ma ugyanis nekiálltam (végre) Az útvesztőnek, és már el is olvastam belőle több mint 100 oldalt, pedig pdf-formátumban van meg, amit szerény személyemnek nem könnyű olvasni meg lapozgatni.
Nem akarok sok mindent elmondani most, mert akkor mi maradna az értékelésre, de eddig nagyon-nagyon jó könyvnek tartom! Minden fejezetet olyan függővéggel zár le, hogy legszívesebben itt ülnék hajnalig és még tovább, csak hogy tudjam, mi minden történik ezzel a csapat fiúval ott a titokzatos Tisztáson. De holnap sajnos suliba kell mennem, meg egyéb dolgokat elintéznem, így hamarosan le kell feküdnöm aludni, hogy kipihent legyek.
De előtte azért egy-két kedvencet már most megemlítenék: a leírások a Tisztásról, az ott lévő épületekről remekül vannak megírva, szinte látom őket magam előtt. Vannak elképesztően rémisztő jelenetek (a Siratók felettébb gusztustalanok), de vannak vicces részek is, amiken hangosan nevettem. Kedvenc karakterek (eddig, hátha lesz még több): Chuck és Newt. Utóbbi haláli laza arc, imádom, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a filmváltozatban őt egy olyan színész játssza, akibe szerelmes vagyok már egy ideje, most nyáron pedig - hála a Trónok harcának - újra beleszerettem. Ha nem tudnám, hogy ő lesz a filmben Newt, vagy ha nem ő játszaná, akkor is kedvelném a karaktert, mert szimpatikusnak tűnik, de közel sem padlóznék le tőle, mint így. Most próbáljatok kicsit belehelyezkedni az én szemszögembe, és képzeljétek el, hogy úgy olvastok, hogy valahányszor feltűnik Newt, én a színészt látom magam előtt. És ezek után képzeljétek el, mit érzek, amikor ilyen mondatokat olvasok tőle (mármint a karaktertől, nem a színésztől): (Thomas): Miért keltettél fel? (Newt): Miért, nem szeretsz az én hangomra ébredni?
És most képzeljétek el kedvenc blogírótokat (értsd: engem), amint azon fantáziál, hogy a Newtot játszó színész mondja neki a fenti mondatot egy szép, őszi reggelen, miközben egymás mellett ébredeznek egy pihepuha ágyban... (Ó, jaj, most kaptatok belőle egy kis ízelítőt, hogy milyen mocskos is tud lenni a fantáziám. Na sebaj, remélem, azért még továbbra is rendszeres olvasóim maradtok!) De nehogy azt higgyétek, hogy csak ezért kedvelem Newtot, ahogy fentebb írom, ha kiveszem az egyenletből a színészt, a szereplő akkor is szimpatikus és jól megírt marad számomra.
A többit majd részletesen az értékelésemben! Addig is legyetek jók, és fogadjátok meg az alábbi jótanácsot. :)