#eztcsakúgymertkiakasztottagotham

Felhívom minden kedves és mélyen tisztelt olvasó figyelmét, hogy a következő bejegyzést erős érzelmi állapotban írtam, így lehetnek részek, amik némelyekben visszatetszést kelthetnek, sőt biztos lesznek olyanok is, akik hülyének néznek, amiért így gondolkodom. Azért remélem, néhányan talán egyetértenek velem, s megértik, miért reagáltam úgy, ahogy. Egyszóval mindenki csak és kizárólag saját felelősségére kezdjen neki a továbbolvasásnak (plusz ne felejtse el azt az apró tényt sem, hogy spoileres beszámoló következik).
Még a tavasz folyamán felkerült a blogra két részletben azoknak a sorozatoknak a listája, amiket néztem/nézek. Az első részben tértem ki a Gotham című sorozatra, meséltem róla röviden, és beszámoltam azon döntésemről, hogy az első évad véget értével abbahagyom a sorozat nézését, mert nem tetszik az a vonal, amerre halad. Ezután pedig záporoztak rám az információk, miszerint Jerome (az első évad legeslegjobb szereplője) a második évadban visszatér, ráadásul nagyobb szerepben. Plusz az évadpromót is megkukkantottam, és abban teljesen lenyűgözött az a pár képkocka, amin őt mutatták, illetve azt, ahogy elszabadítja az őrületet Gothamben. Így "nem hivatalosan" úgy határoztam, belenézek a második évad első részébe, aztán majd onnan meglátom, mennyiben javul a színvonal, és kezd el tetszeni a dolog. Az évadnyitó el is kapott rendesen, de azért nem adtam könnyen magam, és a második résznél már visszatértek azok az érzések, amik anno az első évadnál is előjöttek, vagyis amik azt sugallták, ne pazaroljam az időm erre a sorozatra. De Jerome karaktere, valamint az őt játszó Cameron Monaghan színészi játéka még marasztaltak, így érkeztem el a harmadik részhez. Ami nagyon-nagyon felhúzott, de legalább arra jó volt, hogy végleg megszakítsak minden kapcsolatot Gotham City polgáraival. Az epizód (Jerome szempontból) jól indult, az apjával közös jelenete elég intenzívre sikeredett, a jótékonysági esten való bűvészkedése pedig abszolút illett a karakterhez több okból is - egyrészt a szereplő cirkuszi múltja, másrészt a bűvészkedésben rejlő játékosság miatt, amit simán el lehet ferdíteni és rossz célra használni. Aztán megérkezett Theo Galavan, a milliárdos férfi, aki ugyebár kiszabadított jó pár őrült embert, köztük Jerome-ot is az Arkham Asylumból, és egy szimpla mozdulattal leszúrta a fiút, ezzel bebiztosítva magát, hogy Gotham polgárai hősnek higgyék. Így múlt el a félig-meddig Joker-szálnak nevezett szál dicsősége. Hát, kösz ezt a nagy semmit. És akkor most következzen a kiakadás!
Kedves showrunner(ek)! Van egy remekül kidolgozott gonosz karaktered, aki abszolút ellopja a show-t mindenki elől az egész sorozatban, a képregényes háttérnek vagy akár az írók fantáziájának hála, még bőven van lehetőséged bővíteni a szereplő sztoriját, és erre te alattomos módon hátba szúrod őt azzal, hogy összesen négy résznyi szereplés után egyszerűen kidobod a kukába, de azért elhúzod a mézes madzagot a nézők előtt azzal a jelenettel, amikor folyamatosan mutogatsz betegesen nevető embereket, és azt hiszed, hogy én majd ezt elfogadom, és türelemmel várom, hogy egyszercsak majd érkezik egy új valaki, aki a jövőbeli Joker lehet. Nos, tévedsz, engem ezzel nem tudsz megvenni. Engem (talán, esetleg, netalántán) megvehettél volna Cameron Monaghan színészi kvalitásaival, de nem, te helyette megpróbáltad rámtukmálni ezt a "Jerome öröksége fennmarad" marhaságot, és kiírtad az egyetlen igazán jó szereplőt a sorozatból! Tudom, hogy nem ezen fog múlni a nézettség vagy az, hogy lesz-e harmadik évad vagy sem, de ettől függetlenül leírom: ennek a húzásnak hála, én is kihúzom a követendő sorozataim listájáról (immár másodszorra) a Gothamet, és ha a jövőben bárki érdeklődik nálam, hogy ajánlanám-e neki ezt a sorozatot, habozás nélkül fogom rávágni a NEMET!!!!!!!!! Sőt, elindítok egy láncot (ami nem fog sokáig tartani, mert úgyse olvassa senki ezt a blogot, de mindegy), hogy azok, akik egyetértenek a fenti állításaimmal, szintén álljanak fel, s ebben a pillanatban, most a második évad elején suhintsák meg a képzeletbeli kerti szerszámukat, és kaszálják el a sorozatot!
Mindentől függetlenül kellemes emlékekkkel fogok visszaemlékezni arra a négy (igen, jól olvastad, ez a karakter ÖSSZESEN csak ennyi részben volt benne) epizódra, amely adott is valami újat az eddig már megismert Joker-interpretációkhoz, valamint megismertetett egy kitűnő, fiatal színésszel, akit remélem a jövőben is megtalálnak az ehhez hasonló érdekes és összetett karakterek. A Gotham showrunnerjei pedig ezért a felháborító húzásukért meg menjenek és zárják be magukat jó mélyre az Arkham Asylumba, majd pedig szálljanak magukba és gondolkodjanak el rajta, mekkora hibát követtek el, amikor begépelték a forgatókönyvbe a "Theo Galavan hirtelen felpattan a színpadról, felkap egy ott heverő kést, és nyakon szúrja Jerome-ot" mondatot.

Hú, máris kicsit jobban érzem magam, hogy dühös billentyűzetcsapkodások közepette kiírtam magamból az idegbajt. Köszi blog, hogy vagy nekem és bármi bajomat megoszthatom veled :) <3