Ritkán szoktam önszántamból klasszikus olvasmányt venni a kezembe, általában csak akkor olvasok ilyeneket, ha az aktuális tananyagom megköveteli tőlem. Ezúttal azonban egy tv-sorozat győzött meg arról, hogy tegyek egy próbát a Frankenstein című híres könyvvel. Nos, lássuk, mire mentem vele!
A történet nagyrészben már ismert, de azért röviden vázolnám: Victor Frankenstein, a fiatal, nagy terveket szövögető tudós elhatározza, hogy kitágítja a tudomány határait, és megpróbál életet lehelni a már halott testbe. Terve sikerül, ám első alkalommal annyira megrémül teremtményétől, hogy elrohan mellőle. Victor régi életébe menekül vissza, igyekszik elfelejteni a borzalmas tettet, amit véghez vitt, csakhogy teremtménye egy nap visszatér hozzá, s nyomorult magányát feloldandó, azt kéri Frankensteintől, teremtsen neki egy párt. A fiatalember megtagadja a kérést, és ezzel szörnyű események sorát indítja el...
Az elbeszélés módja nagyon érdekesen épül fel: először Robert Walton leveleit olvashatjuk, aki Margaret nevű húgával osztja meg a sarkkörön szerzett hajózási élményeit. Egyik nap a hajó legénysége egy meglehetősen beteges kinézetű idegent vesz fel a fedélzetre (aki nem más, mint Victor Frankenstein), s innetől Robert a leveleiben dokumentálja a Victor által elmesélt történetet. Abból kiindulva, hogy Mary Shelley-t a romantikusokhoz sorolhatjuk, egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen formában íródott a mű, arra a korra jellemző volt ez a műfaj. És ezzel nagyjából el is mondtam az egyetlen érdekességet a műről. Jöjjenek most a negatívumok. Meglátszik a történeten, hogy nem mai darab, sok időhúzás, elhallgatás van benne, illetve tele van természeti leírásokkal, a lelki folyamatok boncolgatásával, ami mind-mind a romantikus háttérre utal. Klasszikus ide vagy oda, én bizony ezen hibák miatt nem tudtam maradéktalanul élvezni a cselekményt, pedig egyébként az alapkoncepciójával semmi bajom nincsen. Csakhogy az idő elteltével sok minden változik, így ami a 19. században még rémisztő és izgalmas volt, az mára kicsit ódivatúvá vált. A mondanivaló természetesen ma is érvényes, a kirekesztettség, a magány ábrázolása valóban nagyon erősen jelen van a műben, viszont a körítést a mai kor embere kicsit nehezen tudja befogadni.
Összefoglalva gondolataimat, annyit mondhatok, hogy nem bántam meg, amiért belefogtam ebbe a könyvbe, mert voltak benne részek, amik lekötöttek, a mondanivaló is tetszett és szerintem a lezárása abszolút méltó az egész történethez (plusz elmondhatom magamról, hogy elolvastam egy újabb klasszikust), de ezen kívül sajnos nem sok mindent nyújtott nekem a Frankenstein.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiekt érdemes figyelni:
- A teremtmény első találkozását Frankensteinnel, amelynek során beszámol eddigi tapasztalatairól.
- Frankenstein és a teremtmény könyvvégi sorsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése