Könyvkritika: Veronica Roth - A beavatott

Mostani bejegyzésemben egy már régóta várt könyvről írom meg a véleményemet. A belőle készült filmadaptációt még ősszel láttam és bár nem igazán nyerte el a tetszésemet, arra szerencsére jó volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a könyv iránt. A filmről írt kritikában ugyanis hangsúlyoztam párszor, hogy ha ismertem volna a nyomtatott verziót még a film megtekintése előtt, akkor talán jobban értettem volna bizonyos dolgokat. Így utólag pedig abszolút igazat kell adnom magamnak, ugyanis a könyv elolvasása rávilágított néhány fontos dologra, ami a filmben nem volt egyértelmű vagy rendesen kidolgozott.
Lássuk hát, miről is szól A beavatott című könyv! (ezzel a magyar címmel továbbra sem vagyok kibékülve) A cselekmény a disztópikus Chicagóban játszódik, ahol az emberek csoportokra osztott társadalomban élnek. Mindegyik csoport egy fő emberi tulajdonságra épül, azt tartja a legfontosabbnak és annak segítségével próbálja biztosítani a békét; ezek lennének a Bátrak, az Őszinték, a Műveltek, az Önfeláldozók és a Barátságosak. Minden évben a tizenhatodik életévüket betöltő fiatalok egy alkalmassági vizsgán esnek át, ami kimutatja, melyik csoport tulajdonsága van meg bennük a leginkább, majd a választási ceremónia során kiválaszthatják, melyik csoportba szeretnének tartozni. Főhősnőnk, Beatrice az Önfeláldozók közé született, de nem érzi magát oda tartozónak. Alkalmassági vizsgáján azonban furcsa dologra derül fény: a lány képességei alapján több csoportba is besorolható lenne, vagyis Elfajzott (csak mondom, ez a könyv eredeti címe... jó, tudom, furán nézett volna ki a könyvesbolt kirakatában egy olyan könyv, aminek az a címe, hogy Az elfajzott, de akkor is... tuti ki lehetett volna találni valami arany középutat; na mindegy, térjünk vissza a történetmesélésre). Miután vizsgáztatója a lelkére köti, hogy ezt az információt ne mondja el senkinek, a lány a ceremónián úgy dönt, a Bátrak közé áll, vagyis csoportváltó lesz. Ahhoz, hogy igazi Bátorrá válhasson, három szakaszos próbán kell részt vennie más csoportváltók társaságában, ahol barátokat és jó pár ellenséget is szerez magának, sőt még a szerelem is rátalál. Eközben a Műveltek lejáratókampányt indítanak a politikai vezetők, az Önfeláldozók ellen, és Beatrice-ra - azaz már Trisre - vár a feladat, hogy megakadályozza a társadalom totális pusztulását...
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Nem tudom, hogy azért-e mert régen olvastam már ehhez hasonló disztópikus művet, vagy csak egyszerűen azért, mert ennyire jól van megírva, de már az elején, az alkalmassági vizsgánál magába szippantott a történet. Az alapsztori, a disztópikus hangulat, a csoportokra bontott társadalom ötlete izgalmasan és érdekesen van ábrázolva, és remélem, hogy a továbbiakban még megtudunk majd további információkat a rendszer kialakulásáról, magukról az egyes csoportokról, stb. Az E/1. személyű elbeszélésmóddal sem voltak különösebb problémáim, épp ellenkezőleg, örültem neki, mert ezáltal közelebbről is megismerhettem a főszereplő Tris belső gondolat- és érzelemvilágát, s hamar rájöttem, hogy ő tényleg egy erős, határozott lány, aki nem alél el rögtön az első szembejövő jó pasi láttán és nem is hisztizik állandóan, hanem próbálja a legjobbat kihozni magából, igaz, ugyanakkor az is látható rajta, hogy nem egy szuperember, neki is lehetnek hibái és rossz döntései. Ha már megemlítettem a jó pasit, akkor térjünk is ki a szerelmi szálra! Egyrészt nem volt szerelmi háromszög, ami mondjuk nekem nem is hiányzott, másrészről pedig HITELES volt!!!! Köszönöm ezt neked, Veronica Roth! Nem az történt, hogy Tris meglátta Négyest és két nap elteltével úgy beleesett, mint vak egér a gémeskútba (béna hasonlat, tudom, de nem jutott most más eszembe), hanem szépen, lassan, néha kisebb-nagyobb konfliktusok mellett alakult ki közöttük a vonzalom, majd a szerelem. Mellettük még sikerült jó pár kedvencet összeszednem magamnak, ami nem volt nehéz, mert mindegyik karakter jól kitalált, érdekesen és életszerűen megírt volt, még a negatív figurák is, de róluk kicsit később. Szóval a két főszereplőn kívül még Christinát és Willt szerettem meg, főleg a velős hozzászólásaik és Trishez való kapcsolatuk miatt, illetve Uriaht a lazasága miatt (nem hiába született Bátornak), valamint Tris szüleit, de elsősorban inkább az anyukáját kedveltem még meg. A róla megtudott információk alaposan megleptek, és kíváncsian várom, hogy a sorozat további részeiben még mik derülnek majd ki róla. És persze nagyon sajnáltam, ami történt vele. És akkor most jöjjenek a negatív szereplők, mert belőlük sincs hiány A beavatottban! Ott van egyrészt Jeanine, aki fenyegető árnyként öleli körül a könyv történetét, s amikor színre lép, se lesz sokkal barátságosabb (igaz nem is abba a csoportba tartozik, hahaha), Marcus és Eric se lesznek a szívem csücskei, de nálam Peter viszi a prímet. Hogy miért? Nos, mert egy pszichopata állat. Folyamatosan piszkálja szegény Trist, mindig ő akar lenni a legjobb és ha valaki az útjában áll, arra könyörtelenül sújt le (hát amit Edwarddal művelt... ott konkrétan lesokkolódtam) Nem azt mondom, hogy egy Hannibal Lecter vagy egy Norman Bates veszett el benne, de azért nem árt vele vigyázni. Már a második könyvből készült filmet is láttam, ahol meglepő változások történtek vele kapcsolatban, ha ez a könyvben is így lesz, akkor annak nagyon fogok örülni, mert érdekes lesz végigkövetni, ahogy a teljesen unszimpatikus státuszból lassan átvánszorog a "még-mindig-nem-vagy-túl-pozitív-karakter-de-azért-van-egy-pár-jó-beszólásod-és-ezért-bírlak" kategóriába. (funfact: Petert a filmváltozatokban a jelenlegi kedvenc színészem játssza, úgyhogy már csak emiatt is örülnék, ha a karakter elkanyarodna a pozitívabb irányba, ahogy A lázadó filmváltozatában - legnagyobb örömömre - ezt egy picit már meg is tette)
Összefoglalva hosszas fejtegetésemet, csak annyit tudok mondani, hogy igazán üdítő kikapcsolódás volt olvasni ezt a könyvet. Jól kidolgozott szereplők, jó alaptörténet, ügyesen adagolt romantika és akció - számomra ezt nyújtotta A beavatott. Melegen ajánlom mindenkinek, én magam pedig kíváncsian várom a folytatást!

Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az alkalmassági vizsgát és a félelemszimulációkat.
  - Tris és Négyes kapcsolatának alakulását.
  - Peter megnyilvánulásait és cselekedeit. Mondom én, hogy pszichopata. Na jó, de minimum kegyetlen...

Könyvkritika: Lois Lowry - Hírvivő

Ma tárgyalt könyvünk egy sorozat harmadik része, az első kettőt az ősz és tél folyamán már olvastam, a róluk szóló kritikáimat megtalálhatjátok itt és itt. Meg kell mondjam, nagyon jó érzés volt megint Lois Lowry-könyvet a kezembe venni, mert ugyan egyszerű történetekről ír, de néha jól esik ilyeneket olvasni a sok akciódús, posztapokaliptikus, vámpíros és a kötelező olvasmányok után :)
A történetről: Az előző könyvből megismert Matty a Hírvivőben főszereplővé lép elő. Hat éve már, hogy elhagyta egykori lakóhelyét, és a Látó néven ismert vak férfi társaságában megérkezett Faluba, ahol jelenleg is él. A fiú sokat változott nemcsak idősebb, de ugyanakkor okosabb és érettebb is lett, emellett ő az egyetlen személy, aki sértetlenül tud átkelni a Falut a világtól elválasztó Erdőn. Egy nap azonban Falu lakói meghoznak egy döntést, melynek értelmében lezárják a településre vezető utakat és nem segítenek több rászorulón, ahogy tették eddig. Látó arra kéri Mattyt, még a lezárás előtt menjen el, keresse meg és vigye el Faluba a férfi lányát, Kirát (aki az előző kötet főszereplője volt).
Röviden ennyiben leírható a cselekmény, de ahogy már a korábbi könyvek kapcsán is megjegyeztem, ezekben a művekben nem feltétlenül az akciódús történetvezetés, hanem a mondanivaló, illetve a kidolgozott karakterek fontosak és miattuk válik olvasmányossá a könyv. Térjünk is át a karakterekre! A két már említett szereplőn kívül van még másik kettő, akik az előző könyvekből lehetnek ismerősek: Falu Vezetőjéről például kiderül, hogy egy piros szánkón érkezett meg Faluba pár évvel ezelőtt... (nem lövöm le konkrétan a poént, de ha elolvassátok a könyveket, érteni fogjátok)
Tehát végre bekövetkezett az, amire már vártam, vagyis hogy mikor fognak összekapcsolódni az egyes kötetek egymással. Hosszabb karakterelemzésekbe nem szeretnék belemenni, nekem személy szerint Matty karakterfejlődése tetszett a legjobban, szép ívet írt le, ahogy a vadóc kisfiúból értelmes, kedves, segítőkész fiatal fiú lett, aki éppen az első szerelmet és a kamaszkor első változásait éli át a történetben. Kira is sokat változott a Valahol, messzében megismert fiatal, elesettnek tűnő lányból egy magabiztos, határozott fiatal nő lett.
Egyetlen bajom volt a könyvvel: a vége. (SPOILER!) Értem én, hogy a cselekmény szempontjából, vagyis Falu megmentése érdekében Mattynek fel kellett áldoznia magát, de úgy gondolom, így a pozitív mondanivalójából veszített a sztori, elvégre végig azt láthattuk, hogy a fiú mennyire eleven, élettel teli és mennyi terve van a jövőre nézve és főleg ezért volt számomra tragikus az, ami történt vele. (SPOILER VÉGE!)
Összefoglalva gondolataimat, nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet, szerethetőek voltak a karakterek, szépek voltak a leírások és ismét volt mondanivalója a történetnek. A vége miatt nem vagyok teljesen elégedett, de ennek ellenére eddig ez a kedvenc részem a sorozatból. Még egy kötet van hátra, A fiú és azzal le is zárul a sorozat; kíváncsi vagyok, hogy az ottani történések mennyiben lesznek majd összekapcsolhatóak az eddigiekkel.

Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A történet folyamán feltűnő különleges képességeket.
 - Matty és Jean közös jeleneteit.
 - Matty és Kira útját Erdőn keresztül.