Könyvkritika: Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Mai bejegyzésem tárgyául egy olyan könyvet választottam, amelyről még tavaly, a filmváltozata kapcsán hallottam először, és rögtön megtetszett a története. A filmváltozatot még nem láttam, majd az olvasás után tervezem megtekinteni, de most egyelőre maradjunk a nyomtatott verziónál.
A történetről röviden: Louisa Clark egy kisvárosban éldegél lármás családjával, elégedett a munkájával, elégedett az életével. Mikor elveszíti az állását, egy mozgássérült férfi, Will Traynor mellett vállal gondozói feladatokat. Will két éve, a balesete óta él kerekesszékben, s nem kedveli különösebben az új életmódját. Amikor ez a két, teljesen különböző ember először találkozik, még nem is sejtik, hogy mennyi változást fognak elérni egymás életében…
Az első olvasási napon olyannyira belevesztem az olvasásba, hogy totálisan elfeledkeztem a külvilágról, és ledöbbentem, amikor megláttam, hogy elszaladt az idő, amíg én Louisa és Will történetével ismerkedtem. Louisát pillanatokon belül megkedveltem, a cserfességével, a kedvességével és a fura öltözködési stílusával együtt. Will kapcsán leginkább a gondolatai, az érvei és a döntései hatottak rám, és a könyv végi döntését illetően is neki adtam igazat, bár Louisa oldalával ugyanúgy együtt tudtam érezni. Kettejük dialógusai, egymáshoz való közeledései fantasztikus dinamikát adtak a könyvnek, sokat nevettem vagy épp sírtam a párbeszédeik olvasásakor. A többi szereplő közül Nathan és Treena lettek a kedvenceim, de volt egyvalaki, aki rettentően idegesített: Patrick. Már az első megjelenésénél és a Louisával való beszédekor éreztem, hogy ez a srác nem való se Louisa mellé, se alapvetően ebbe az egész történetbe. Látszott rajtuk, hogy szerelem már rég nincs köztük, csak megszokásból vannak együtt. Emellett voltak olyan dolgai, amik miatt egyre jobban utáltam és már alig vártam, hogy kikerüljön a képből. A történetvezetésben nagyon tetszett az ötlet, hogy Lou szemszöge mellett rövid időre más narrátorok is becsatlakoztak a cselekmények elmesélésébe. A másik, ami nagyon tetszett, az volt, hogy rengeteg mindent megtudhattunk a kvadriplégiás betegekről, meg úgy általában betekintést nyerhettünk abba, hogy ők hogyan élnek, gondolkodnak. A könyv végi levél felidézett bennem egy kedves emléket egy hasonlóan jól megírt könyvről (mielőtt harcias találgatásokba kezdenétek, elárulom, hogy a Csillagainkban a hibáról van szó), és a történet vége felé jó párszor bepárásodott a szemüvegem olvasás közben.
Egy rendhagyó szerelmi történet ez a könyv, de mellette még sok minden másról is szól: az elfogadásról, a küzdésről, az emberek közötti kapcsolatokról, a döntésekről, az álmokról és arról, hogy csak és kizárólag mi vagyunk a formálói a saját sorsunknak. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert csodás élményben lesz része!


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Louisa és Will dialógusait.
  - A piros ruha és a poszméhcsíkos harisnya jelentőségét.
  - Will vallomását a mauritiusi tengerparton.
  - Will levelét.

Könyvkritika: Ingmar Bergman - Laterna magica

Ha még emlékeztek, tavaly nyáron az elolvasott könyvek többsége a magánkönyvtáramból került ki, ugyanis úgy döntöttem, itt az ideje, hogy néhány kötetet újraolvassak. Igaz, hogy most még csak tavasz van, de arra gondoltam, folytatom ezt a hagyományt, és így esett a választásom Ingmar Bergman svéd filmrendező önéletrajzára.
A történetről röviden: A kötet a rendező visszaemlékezéseit tartalmazza, bemutatja a gyermekkorát, a szülői hátterét, a neveltetését, rengeteget mesél színházi- és filmrendezői munkásságáról, s tekintélyes oldalt szentel magánéletének és nőügyeinek.
Mielőtt véleményezném a könyvet, hadd osszam meg veletek, hogy milyen módon került hozzám. A gimnázium ideje alatt kollégiumban laktam, és az épületben helyet kapott egy könyvtár is. Könymoly lévén, hamar felfedeztem magamnak ezt a kincsesbányát, és a könyvtáros nénivel is jó kapcsolatot alakítottam ki, amely kapcsolatnak számtalan kedves beszélgetést, bölcs tanácsot és természetesen jó pár könyvet köszönhetek. Anna néni ugyanis szeretett könyveket ajándékozni, akár a saját magánykönyvtárából, akár a könyvesboltból. Jómagam két könyvet is kaptam tőle, ami egykor az övé volt, és ezek egyike volt Bergman önéletrajza. Akkoriban kezdődött el a filmes érdeklődésem, és ennek apropójából adta nekem a könyvet. Amikor először elolvastam, nem sokat értettem belőle, sőt őszintén szólva eléggé unatkoztam olvasás közben. Most, jó pár filmtörténeti kurzussal és három Bergman-filmmel a hátam mögött úgy gondoltam, megpróbálkozom egy újraolvasással, hátha ezúttal másként tekintek a könyvre. Hát, tévedtem. A mostani olvasás alkalmával is sokszor azon kaptam magam, hogy elkalandozik a figyelmem, az elején a történetmesélés időbeli ugrásai is rettentően zavartak, és nehezítették a haladásomat. Ráadásul egyáltalán nem tudtam együtt érezni a rendezővel, pedig sok lelki és testi bajáról írt részletesen, de számomra mégis inkább egy arrogáns nőfalónak tűnt, aki már gyerekként is meglehetősen furcsa dolgokon gondolkozott. A nőügyeinek taglalásakor fogyott el végképp a türelmem, nagyon felhúztam magam azon, ahogy egyik nőtől rohant a másikhoz, közben számtalan gyermeket nemzett, akikkel foglalkozni alig foglalkozott. Sőt, a fiatalkorából előkerültek olyan zavarba ejtő történetek, amiket olvasva csak furcsa pislogásra és hitetlenkedésre futotta tőlem. A filmkészítést, a színházi rendezéseket taglaló írásai tetszettek a legjobban, mert azokból egyértelműen kiderült, hogy ez az ember imádta mindkettőt, és a bukások, negatív kritikák sem tudták teljesen letörni, és képes volt újabb és újabb forgatókönyvekkel, ötletekkel, rendezésekkel előállni. Emellett érdekes volt megtudni, hogy kik vagy milyen történések ihlették bizonyos filmjeinek szereplőit vagy egyes jeleneteit.
Aki kedveli Bergman filmjeit, vagy legalábbis jobban érdeklődik irántuk, mint én, annak biztosan többet ad, ha elolvassa ezt az önéletrajzot. Számomra azonban a második olvasás után is elsősorban egy kedves ajándék és egyben emlék lesz, és csak másodsorban jutnak eszembe a könyv azon részei, amik a filmek iránti szeretetről és tiszteletről szólnak, hiszen én leginkább azokkal tudok azonosulni.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mi indította Bergmant arra, hogy filmrendező legyen.
  - Az apró részletek, kulisszatitkok a filmjeiről.
  - Találkozásai külföldi filmcsillagokkal és gondolatai róluk.