Könyvkritika: Kylie Scott - Lick - Taktus

Ezúttal egy várólistás könyvemet fogom bemutatni, amit egy molyos kihívás miatt olvastam el. Vártam már, hogy sorra kerüljön, mert a mostanában olvasottak után megjött a kedvem ahhoz, hogy egy kicsit romantikus, kicsit erotikus típusú olvasmányba kezdjek bele. Lássuk, végül megkaptam-e azt, amire vágytam! (hahaha :D)
A történetről röviden: Evelyn Thomas a huszonegyedik születésnapját Las Vegasban ünnepli meg. Másnap egy hotel fürdőszobájában arra ébred, hogy nem emlékszik semmire az előző éjszakából, az ujján viszont egy gyönyörű jegygyűrű csillog. Hamarosan kiderül, hogy nem akárkihez, hanem a híres Stage Dive zenekar gitárosához, David Ferrishez ment feleségül. Hogy fog kikecmeregni ebből a kalamajkából? Ahogy telik az idő, és a lány jobban megismeri újdonsült férjét, nem is olyan biztos, hogy szeretne kikerülni ebből a kalamajkából…
Alig olvastam el belőle pár fejezetet, amikor megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy ez megint egy újabb könyv, ami az erotikus jeleneteivel akar eladni nekem egy faék egyszerűségű sztorit, és semmi érdekes vagy rendkívüli vagy újszerű nincs benne. Aztán megérkezett a vicceivel és csipkelődéseivel Mal, és én már előre imádkoztam, hogy ő legyen a banda dobosa, hogy legalább egy jó dolog legyen ebben a katyvaszban. És lőn: Mal tényleg dobos, és a könyv elolvasása után is ő maradt a kedvenc szereplőm, sőt a soron következő kötet róla szól, úgyhogy nem is kérdés, hogy hamarosan azt is elolvasom majd. Mal megérkezésével mintha a történet is kicsit szárnyra kapott volna, bár sok minden azután sem történt, de Evelyn és David összeismerkedése, egymásra hangolódása hozott némi színt az elbeszélésbe. Amilyen nehezen indult, olyan könnyen csapott át érzéki szerelembe kapcsolatuk, és jött néhány szerelmi jelenet, amikbe alaposan belepirultam. Nem tartom magam különösebben prűd embernek, és azt se mondanám, hogy túlságosan zavartak volna a leírások, csak furcsa volt, hogy egyik pillanatról a másikra ennyi mindent megengedtek maguknak szexualitás terén, holott még alig ismerték a másikat. Utána persze jött a kötelező jellegű fordulat és annak nyomán a csúnya összeveszés, és itt már tudtam, hogy az a pillanatnyi fellángolás, amit megéreztem a kötet irányába, az el is veszett és maradt a fejcsóválás. Illetve az álmos pislogás és a folyamatos ásítozás, ugyanis az utolsó hatvan oldal tömény unalom, egysíkúság és egy helyben toporgás volt. Haragszom rád, nem haragszom rád, bízok benned, nem bízok benned, aztán hipp-hopp, megint az ágyban találtuk drága szerelmespárunkat, lenyomtak pár újabb kötelező erotikus kört, aztán már vége is lett a cselekménynek. Amikor a bejegyzés elején azt mondtam, hogy vágytam egy romantikus-erotikus kombóval ellátott könyvre, akkor azért nem egészen erre gondoltam. Két együttlét között igazán történhetett volna valami normális, hétköznapi dolog, például lehetett volna több szó a koncertekről, a dalokról, a random közös zenélésekről, mert nekem ez a rész nagyon hiányzott. Meg tegyük hozzá, hogy azok az együttlétek is néha elég fura körülmények között jöttek létre, és nem is voltak mindig helyénvalóak (de lehet, hogy mégiscsak prűd vagyok, és az az énem mondatja ezt velem). A karaktereket illetően Malről már írtam fentebb, negatív példának pedig ott van David. Nagyon zavaró volt, hogy elvileg ő a főszereplő, és legalább annyira meg kéne őrülnöm érte, mint amennyire Evelyn, ehhez képest sokszor csak bosszankodtam miatta. Türelmetlen, birtokló, hirtelen haragú embernek tűnt a cselekmény nagy részében, s ezen még a kedvesebb és érzelmesebb jelenetei sem segítettek.
Nagy szerencséje a könyvnek, hogy olvastam már ennél sokkal borzasztóbb és rosszabbul megírt erotikus könyvnek álcázott rémséget. Itt legalább volt némi próbálkozás, a történetnek voltak jobb részei, Mal remek figura, remélem, a saját könyvében sem kell csalódnom benne, és a két főszereplő szerelmes évődései között is találni aranyosat, édeset vagy éppen érzékit. Egyszeri olvasásnak belefért, de legalább annyit nevettem és mosolyogtam rajta, mint amennyit bosszankodtam. Melegen ajánlom a folytatásoknak, hogy ennél legalább egy fokkal jobbak legyenek.


Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mal megszólalásait.
  - A kiskiflizős jelenetet.
  - Evelyn és David csipkelődéseit.

Könyvkritika: Alice Sebold - Komfortos mennyország

A mai alkalommal megint egy saját könyv újraolvasásáról számolok be nektek. Manapság egyre ritkábban csinálok olyat, hogy csupán a fülszöveg alapján megvásároljak magamnak egy könyvet. Ezt a kötetet még évekkel ezelőtt pont így vettem meg, és egy csodálatos élményt kaptam tőle, amit most jó volt újra feleleveníteni.
A történetről röviden: Susie Salmon tizennégy éves fiatal lány, tele álmokkal, vágyakkal, ambíciókkal, amikor is egyik nap, az iskolából hazafelé tartó útján meggyilkolják. Susie a mennyországba kerül, ahonnan figyelemmel kíséri a Földön történő eseményeket: családtagjai, ismerősei miként próbálják meg feldolgozni elvesztését…
Anno pont a nem mindennapisága fogott meg: egy meggyilkolt lány elbeszélésén keresztül bontakoznak ki előttünk a különböző történetszálak, és ezúttal is azonnal a hatása alá kerültem. Szomorú, de egyben felemelő és csodálatos érzés volt olvasni, ahogy Susie hol a családjával közös múltját idézi fel, hol gyilkosa múltjáról vagy épp jövőjéről mesél, illetve időn és téren átlépve családtagjainak életéről, döntéseiről, érzelmeiről is beszámol nekünk. Néha nehezen tudtam követni ezeket az ide-oda ugrálásokat, de sokszínűvé és érdekessé tették a cselekményt. A mennyországának leírásai lenyűgözőek és részletesek voltak, bár néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy hiába minden szép és jó, Susie nem éppen kellemes körülmények következményeként került oda. Alapvetően imádtam a könyvben, hogy olyan képzettársításokat, érzelmi leírásokat tartalmazott, hogy sokszor megálltam és elgyönyörködtem egy-egy mondatszerkezeten. A szereplők közül Lynn nagyit és Lindsey-t hamar a szívembe zártam, utóbbiban különösen tetszett a bátorsága és a Samuelhez fűződő kapcsolata. Ruth titokzatos, már-már természetfeletti kisugárzása is megfogott, egyedül Abigaillel, Susie édesanyjával nem voltam teljesen kibékülve, bár most jobban megértettem a döntése mögött rejlő érzelmeket, mint régebbi olvasásaimkor. Lévén Susie volt a mindentudó narrátor, aki végigvezetett minket a Salmon család és a közelebbi ismerősök történetén, az ő szemével láttunk, az ő érzelmeit, emlékeit olvashattuk, ezért nem volt nehéz őt is megkedvelni.
Szívet melengető, gyönyörű, sokrétű leírásokkal és karakteres szereplőkkel megtűzdelt rendkívüli történet, ami nehéz témája ellenére is életigenlést sugall magából, és általa az olvasó fogékonyabbá válhat a csodák és a nem hétköznapi dolgok észrevételére és könnyebb elfogadására.


Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Lindsey és Samuel kapcsolatának alakulását.
  - Susie mennyországának leírásait.
  - Susie és Ray nem mindennapi találkozását a lány halála után.
  - A jégcsap motívumot.

Könyvkritika: Bokor Pál - A siker neve - Oscar

Nem meglepő módon, ismételten a magánkönyvtáramból választottam olvasmányt. Mind tudjátok, nagy filmrajongó vagyok, ráadásul jó pár filmes kurzus van a hátam mögött, úgyhogy ezúttal egy filmes témájú könyvet fogok nektek bemutatni. A kötet története annyi, hogy amikor elkezdődött a filmek iránti érdeklődésem, akkor születésnap alkalmából ajándékozott meg ezzel a könyvvel a korábbi bejegyzésekben már emlegetett könyvtáros, Anna néni. Sokáig az egyik kedvencemként tartottam számon, ezen azonban változtatott kissé a mostani újraolvasás.
A történetről röviden: A kötet az Oscar-díj első nyolcvan évét hivatott összefoglalni (2007-es kiadású, az azt követő évben volt a nyolcvanadik gála). A megalapításáról, az első díjazottakról, a szavazás menetéről, az évtizedek alatt megtörtént meglepetés nyertesekről és vesztesekről mind szól egy-egy fejezetet, de képes melléklet, nyolcvan év fontosabb Oscar-díjainak időrendbe szedett listája és az idegen nyelvű film Oscarjára való nevezés szabályai is megtalálhatóak a kiadványban…
Az első fejezetekkel még semmi problémám nem volt, érdekes, érthető és olvasmányos módon mutatta be, miként született meg az a díj, ami mára talán a legfontosabb filmes díjjá nőtte ki magát. A közepétől kezdve viszont kezdtem úgy érezni magam, mint aki egy hosszú, évszámokkal, filmcímekkel, színész- és rendezőnevekkel telezsúfolt könyvet olvas, de különösebb érdemi információk nélkül. Néha már-már a bulvár szintjén voltak az egyes anekdoták, ami kisebb adagban szórakoztató ugyan, de nekem egy idő után inkább unalmassá vált. A magyarok Oscar-díjhoz való viszonyát tárgyaló fejezet is kissé felszínesnek tűnt, azonban üdítő érzés volt azzal a tudattal olvasni, hogy mostanra nagyot fordult a világ a magyar filmmel, hála a Saul fia és a Mindenki sikerének (és persze reméljük, hogy ez a sorozat folytatódni fog). A leírásban megemlített Oscar-díjlista, a képek és a nevezési szabályok jó ötletek voltak, mindenképpen színesebbé tették a könyvet.
A téma iránt érdeklődőket nem fogom eltiltani attól, hogy elolvassák, de nem árt hozzá némi előzetes tudás, meg egy jó erős kapacitású agy, ami képes feldolgozni a rengeteg filmcímet és filmes szakember nevet, amik szóba kerülnek az egyes fejezetekben.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A díj kialakulásának történetét, a nevéhez fűződő anekdotát.
  - A felsorolt filmeket, rendezőket, színészeket. Vajon hányat ismersz közülük?
  - A fentebb már említett díjlistát és képes mellékletet.