Filmkritika: A hobbit - Az öt sereg csatája

Peter Jackson neve egybeforrt Tolkien Gyűrűk Ura-trilógiájával, ezért mikor kiderült, hogy az író egyik másik művét, A hobbitot is ő rendezi meg, számítani lehetett rá, hogy a színvonal hasonlóan jó lesz. Bár voltak kételkedők (magam is közéjük tartoztam), akik úgy gondolták, egy 200 oldalas gyerekmesét három filmre bontva elmesélni nem éppen a legjobb ötlet. Aztán kijött az első, majd a második film is, és a kételkedők megnyugodhattak, Peter Jackson okosan nyúlt az alapanyaghoz, és szépen illesztette be a történetet a már ismert középföldei történetmesélésbe. És idén megérkezett a harmadik, egyben befejező rész.
A történetről röviden: Thorin és csapata elérték a Hegyet, kiűzték onnan a sárkányt, Thorint azonban megszédíti a sok arany és úgy határoz, ő és törpjei fognak uralkodni ismét Ereborban. Közben a sárkány a közeli Tóváros ellen indul, mert úgy hiszi, ők szabadították rá a törpcsapatot. Ha ez nem lenne elég, a tündekirály is a Hegy ellen vonul, hogy drágaköveket követeljen vissza a törpöktől, az orkseregek pedig a Sötét Úr parancsára indulnak elpusztítani a törpöket. Bármennyire is kuszának tűnik a leírásom, a filmben tényleg így van, hogy mindenféle népek seregestül felvonulnak a Hegyhez, hogy rövidesen kezdetét vehesse a csata. És ez az a hiba, amiért nem vagyok teljesen megelégedve a filmmel. Benne van a címében, hogy csatázni fog itt mindenki mindenkivel, de akkor is úgy éreztem, néha már kicsit sok volt. Arról nem is beszélve, hogy jó pár csatajelenet annyira ki lett tartva, hogy a valóságban ilyen biztos nem fordulhat elő. Értem én, hogy ezt a sztorit egy meseként kéne nézni, de attól még nem tudom elhinni, hogy Thorin és Azog között valóban addig kellett tartania a harcnak, ameddig tartott; és ez csak egy példa a sok közül. De nem szeretnék túl mélyen belemenni ebbe, mert alapvetően nem tudok semmi más hibát felhozni a film kárára. A látvány jó, a történetmesélés is (kifejezetten tetszettek azok a részek, amik a Gyűrűk Urához szolgáltak átkötésként), a karakterek életszerűek, és ebben nagy szerepe van az őket megszemélyesítő színészeknek is (Ian McKellen örökre Gandalf marad minden GyU-rajongónak, Martin Freeman is remekel Bilbóként, és még kiemelném Luke Evanst, mint Bardot), a sárkány pedig bár rövid ideig szerepel, az idő alatt abszolút ellopja a show-t.
Bár ahogy látható, nem vagyok teljesen elégedett a filmmel, azért hiányozni fog A hobbit és a vele járó kötelező december közepi mozizás. :)Tolkien-rajongóknak kötelező a film megtekintése, akik pedig csak egy jó kikapcsolódásra vágynak, nos, úgy hiszem, nekik is tetszeni fog a film.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A sárkányt.
 - Alfrid szerencsétlenkedéseit.
 - A csatajeleneteket.


A hobbit - Az öt sereg csatája (The Hobbit - The Battle of the Five Armies)
színes, eredeti nyelvű, 144 perc
Rendező: Peter Jackson
Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Luke Evans, Lee Pace, Orlando Bloom, Evangeline Lilly, Cate Blanchett, Hugo Weaving, Christopher Lee, Benedict Cumberbatch

Golden Globe-jelölések 2015

Ma délután (magyar idő szerint fél három körül) kihirdették a 72. Golden Globe jelöltjeit mind a filmes, mind a televíziós szekcióban. A kritikák és az előzetes jóslások alapján egyáltalán nem okoztak meglepetést az egyes jelölések (legalábbis számomra), és van jó pár színész/dal/televíziós sorozat, akiért/amiért izgulhatok majd :) A főbb kategóriáknál a Legjobb férfi főszereplőnek jelölték Benedict Cumberbatchet a Kódjátszmabeli szerepéért. A filmre nagyon kíváncsi vagyok, de Magyarországon sajnos csak jövő év februárjában mutatják be. A Legjobb betétdal kategóriában jelölték Lorde: Yellow Flicker Beat című dalát, amiről Az éhezők viadalával kapcsolatban már írtam. Televíziós sorozatoknál a Legjobb drámai sorozatoknál a Trónok harcának, Legjobb női főszereplő minisorozatban kategóriában Jessica Lange-nek (American Horror Story), Legjobb férfi főszereplő kategóriában pedig újfent Benedict Cumberbatchnek (Sherlock) drukkolok! :)
A díjakat 2015. január 11.-én adják át, a műsor házigazdái a jól megszokott páros, Tina Fey és Amy Poehler lesznek.
A jelöltek részletes listáját megtaláljátok az alábbi linken:
http://www.imdb.com/awards-central/golden-globes/?ref_=hm_ac_ggn_hd

Könyvkritika: Lois Lowry - Valahol, messze

A könyv a molyos adatbázis alapján Az emlékek őre-tetralógia második kötete. Ez alapján arra gondolna az ember, hogy a könyv egyenesen folytatja onnan, ahol az előző kötetben abbahagyta. Lois Lowry sorozata azonban - meglátásom szerint - nem hagyományos értelemben vett sorozat, mivel nem Jonas és a kisbaba, Gabriel történetét meséli tovább, hanem bevezet minket egy másik utópisztikus világba, ahol megismerjük új főszereplőnket, Kirát. Bár nehéz hozzászokni ehhez a  stratégiához, azt kell mondjam, nem tartom rossz ötletnek ezt a fajta megvalósítást. Úgy gondolom, ezeket a könyveket inkább a mondanivaló, nem pedig a már jól ismert szereplők fogják össze egy sorozattá.
Kira egy olyan világban él, ahol nehéz boldogulni, ha van valami testi problémád. A lány ezt első kézből tapasztalja meg, ugyanis megcsavarodott lábbal született, és ezért csak sántítva tud közlekedni. Anyja halála után közössége ki akarja lökni magából, de az Őrzők Tanácsa megvédi és felkarolja a lányt, mivel Kirának különleges tehetsége van a hímzéshez. Fontos feladatot adnak neki, s mialatt a lány munkáját végzi, rájön, talán mégsem minden olyan a világban, mint amilyennek látszik...
Ahogy már említettem, az elején fura volt, hogy semmi kapcsolódás nincs Az emlékek őréhez, hanem elkezdődik egy teljesen más történet. Azonban ahogy haladt előre a történet, jobban megismertük Kirát, a világának fontos jellemzőit, úgy egyre jobban tetszett a történet. (Igaz, azt be kell valljam, amikor kiderült, hogy Kira különleges képessége az, hogy jól tud hímezni, akkor csalódott voltam kissé, de valószínűleg csak azért, mert hozzászoktam a fantasy könyvekben, hogy a "különleges képesség" alatt általában nagyobb dolgokat - gondolatolvasás, teleportálás, stb. - értenek.) Bár itt sem volt túlságosan akciódús a cselekmény, ennek ellenére olvasmányos és élvezhető volt, főleg onnantól, hogy Kira elkezdte megtanulni, hogy melyik növényből milyen szín állítható elő. Matt, a lány jóbarátja volt az egyik kedvenc karakterem a könyv során, szinte láttam magam előtt a csintalan, de csupaszív kisfiút. Nem szeretnék túl sokat elmondani a sztoriból, de volt egy pont, ahol fény derült egy-két nem egészen tiszta dologra, és akkor jöttem rá, hogy több van a történetben, mint elsőre hinnénk: itt derül ki, hogy nem minden olyan szép, mint amilyennek hisszük.
Mivel a könyv nem túl hosszú, viszonylag könnyen követhető és olvasható, nem is szeretném szaporítani a szót, csak annyit tudok mondani most is, mint az előző könyvnél: egyszerű történet fontos mondanivalóval tálalva; szerintem érdemes időt szánni rá, elolvasni, majd egy kicsit elgondolkozni rajta.

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Matt minden megszólalását.
 - Kira a színekről tanul.
 - A kék szín egyediségét.
 - A könyv végén felbukkanó vak ember történetét.

napi zenék

Ahogy előző bejegyzésemben olvashattátok, szombaton elmentem moziba megnézni Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1.rész című filmet. Említést tettem arról, hogy van a filmben egy dal, amit Katniss énekel. Nos, kb. szombat este óta az a dal jár az eszemben a film főcímdalával, a Yellow Flicker Beattel együtt, és most veletek is megosztom, hogy aki még nem ismeri, hallgassa meg, aki pedig már ismeri, az dúdolja együtt velem egész nap! :)

The Hanging Tree:

Lorde - Yellow Flicker Beat:

Filmkritika: Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész

Ma voltam moziban megnézni ezt a filmet, de kellett egy kis idő. hogy elgondolkozzak rajta, ezért kerül ilyen későn (hajnali fél három van) bejegyzésre a beszámolóm.
A film a méltán sikeres regénytrilógia, Az éhezők viadala harmadik, egyben utolsó részét dolgozza fel, a hollywoodi trendnek megfelelően két részben; az elsőt most, a másodikat egy év múlva tekinthetjük meg a mozikban. Gondolom mindenki hallotta már a könyvek történetét, de a rend kedvéért írok pár sort arról, miről szól a film: Katniss Everdeen immár hivatalosan is a lázadás arca lett, és a Tizenharmadik körzet vezetőinek segítségével körzetről körzetre terjeszti, hogy nincs más megoldás az elnyomás megszüntetésére, mint összefogni, és fellázadni a Kapitólium ellen. Hát nagyjából ennyi a történet, és most nem túlzok, tényleg nem lehet nagyon több vagy jobb mondatokkal kifejezni, miről is szól ez a film. Az jól látszik rajta, hogy mindent csak előkészít a második filmre, és ugyan történnek dolgok már most is, érezhető, hogy az igazán nagy durranás csak ezután következik. Ebből persze senki ne arra következtessen, hogy a film rossz lehet. Nem, egyáltalán nem, sőt! A  rengeteg akciójelenet, a folyamatos feszültség, a karakterek személyes történetei mind-mind remekül kidolgozottak voltak, és pár alkalomtól eltekintve - amikor számomra kicsit leült a sztori - a székembe szögezve ültem végig a filmet. Szeretnék kitérni egy kicsit a színészekre, mivel úgy érzem, a film nagy része miattuk lett jó: Jennifer Lawrence az első képkockán meggyőzött, mint a gyötrődő, fájdalmakkal és rossz emlékekkel viaskodó Katniss, Philip Seymour Hoffman minden egyes jelenetét elszomorodva figyeltem, Julianne Moore remekelt, mint Alma Coin, Sam Claflin gyönyörűen mutatta be Finnick karakterében bekövetkező radikális változásokat és még folytathatnám a sort Woody Harrelsonnal (Haymitch), Elizabeth Banksszel (Effie), Josh Hutchersonnal (Peeta) és Natalie Dormerrel (Cressida). (apró megjegyzés: a könyvekben Finnick a kedvenc karakterem, így ne csodálkozzatok azon, hogy ha a "Jelenetek, amiket érdemes figyelni" rovatba jó pár vele kapcsolatos rész belekerül) Ahogy már korábban írtam, a sztoriról nem tudok sokat elmondani azon kívül, hogy jól látszik, minden arra van kihegyezve, hogy a következő felvonásban harc harc hátán fog érkezni.
A véleményezés végére csak annyit tennék hozzá a már elhangzottakhoz, hogy ha egy kicsit is (vagy nagyon, mert rajongó vagy) érdekel a cselekmény, akkor mindenképp menjetek és nézzétek meg a filmet, és moziban tegyétek, mert a hangeffekteknek és a látványnak hála, úgy fogod érezni magad, mintha te is ott lennél a különböző helyszíneken a szereplőkkel együtt.

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Katniss Snow elnökhöz intézett monológját. ("A tűz fellobbant! És ha mi elégünk, maguk is velünk pusztulnak!")
 - Finnick elmeséli titkát, miközben a lázadók a Bajnokokat próbálják kiszabadítani. (és ezen kívül az összes létező jelenet, amiben Finnick benne van)
 - Katniss dalát.
 - Peeta személyiségváltozását.


Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész (The Hunger Games: Mockingjay - Part 1)
színes, eredeti nyelvű, 123 perc
Rendező: Francis Lawrence
Szereplők: Jennifer Lawrence. Josh Hutcherson, Liam Hemsworth, Philip Seymour Hoffman, Julianne Moore, Woody Harrelson, Elizabeth Banks, Sam Claflin, Natalie Dormer, Donald Sutherland

Könyvkritika: Stephen King - A remény rabjai

Nyáron még csak eljátszottam a gondolattal, hogy nekem valamikor lesz blogom, úgyhogy arról nem tudhattok, hogy a nyaram Stephen King-könyvek között telt (jó, olvastam mást is, de tőle rekordmennyiségű, 5 db könyvet sikerült elolvasnom). Valószínűleg emiatt is történhetett meg az, hogy A tűzgyújtó után úgy döntöttem, kell egy kis szünet, mert nem szeretném a saját mohóságom miatt megutálni egy író életművét. Így hát szeptembertől más típusú könyvekkel foglalkoztam, néhányról itt a blogban is olvashattok, ha kíváncsiak vagytok a többire, moly.hu-n LooneyLuna23 néven megtaláltok, illetve akár levél, e-mail, komment formájában is kérdezhettek az élményekről, ha kíváncsiak vagytok. :)
A héten azonban visszatértem Mr. Kinghez, és ezúttal egy nem-horror történetet választottam tőle, A remény rabjait. Mind kiderült, ez csupán egy novella, ami három másik társaságában található meg A remény rabjai című kötetben. A többi novella története is érdekesnek tűnik, de most csak ezt az egyet olvastam el.
A helyszín egy börtön, név szerint Shawshank, ami Amerika egyik legkeményebb állami börtöne. Itt ismerkedünk meg narrátorunkkal, Reddel, aki egyrészt betekintést ad nekünk a börtön mindennapjaiba, másrészt pedig elmeséli nekünk Andy Dufresne történetét. Kettejük barátsága lassan bontakozik ki, de az egész történet legerősebb részévé válik pillanatok alatt. Már molyon is problémában voltam, hogy mit írjak az értékelésembe, mivel nem tudom rendesen megfogalmazni azokat az érzéseket, amiket a novella váltott ki belőlem. Jó volt olvasni, voltak jelenetek, amiktől elszorult a torkom, és bár meglehetősen férfias témáról van szó, ennek ellenére nekem nagyon tetszett.
Tudom ajánlani mindenkinek, akár ismered King korábbi munkáit, akár nem, ez a novella sok dologgal kapcsolatban fog elgondolkoztatni: barátság, szabadságvágy, újrakezdés és ami a legfontosabb (nem hiába szerepel ez a szó a címben is): remény.

Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Andy történetét arról, mit tenne, ha kiszabadulna.
 - Andy poszterei és ami mögöttük van.
 - A novella végét.

Könyvkritika: John Green - Csillagainkban a hiba

Nyáron hallottam a könyv filmváltozatáról, utánaolvastam, és rövid gondolkodás után úgy döntöttem, amint lehet, elolvasom a könyvet (a film csak utána jöhet). A mai nap folyamán fejeztem be az olvasást, úgyhogy lássuk, mit gondolok a könyvről! Nyomokban spoilert tartalmazhat.
A történet röviden: Hazel tizenhét éves, utolsó stádiumban lévő rákos beteg. Egy kísérleti gyógyszer összezsugorítja ugyan a tumorát, de az orvosok így sem túl bizakodóak a lány jövőjét illetően. Hazel egy támaszcsoportban ismerkedik meg Augustussal, aki szintén rákos, de már gyógyulófélben van. Kettejük szerelméről szól ez a könyv.
Sokat törtem a fejem, hogy mit, hogyan, mennyit írjak, mert az a helyzet állt elő, hogy egyszerűen nem tudom rendesen szavakba önteni az érzéseket, gondolatokat, amiket a mű kiváltott belőlem. Végül csak összeszedtem a fontos dolgokat, és azokat most megpróbálom szépen leírni. A két főszereplőt nagyon szerettem, sőt tiszteltem: az, hogy tinédzserként egy halálos kórral kell küzdened, s valamilyen szinten bele kell törődnöd abba, hogy az időd véges, már önmagában borzasztó, de hőseink mégis megpróbálják vidámsággal, humorral megtölteni a saját és körülöttük lévők életét. Főleg Gus az abszolút optimizmus példaképe, minden megszólalásától nevetnem kellett. Sokféle szerelemről olvastam már, de ahogy Hazel és Gus szerelme kialakult, azt is nagyon imádtam, órákig tudnám idézni a párbeszédeiket, amikben elmondják, mennyit jelent számukra a másik. Hogy őszinte legyek, én végig azt hittem, Hazel halálával fog véget érni a regény, és nagyon meglepődtem (és elszomorodtam), mikor kiderült, hogy Gus visszaesett. Bár ez a könyv pont a benne megjelenő tragédiától lesz igazán szép és értékes alkotás, azért szurkoltam, hátha több idő jut nekik, hogy együtt lehessenek. A kettejük párbeszédeiben megjelenő filmes, könyves, verses utalásokat is nagyon szerettem, és a Mennyei megbántás kapcsán az volt az érzésem, hogy a Csillagainkban a hiba is hasonlóképpen fog végződni; tévedtem, de ez legyen a legkisebb gond. :) Ami a karaktereket illeti, a két főhős mellett Isaac lett a nagy kedvencem, és Peter Van Houtent utáltam a leginkább, még azután is, hogy kiderült, miért is viselkedik ilyen furán.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy érdemes jobban megismerkedni ezzel a könyvvel, mert nagyon szép dolgokat és igazságokat fogalmaz meg. Tavaly ilyenkor olvastam az Egy különc srác feljegyzései című könyvet, és úgy érzem, néhány tekintetben a két könyv hasonlít egymásra, de legfőképpen abban, hogy nagyon igaz dolgokat mond el a tinédzserkor, a szerelem, a szeretet kérdéseiről. Azt a könyvet is jó szívvel ajánlom, de azért a Csillagainkban a hibát se hagyjátok ki!

Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Gus minden megszólalását.
  - Az Amszterdamban töltött napok leírásait.
  - A könyv végét.

Filmkritika: Csillagok között

Christopher Nolan filmjeivel pár éve ismerkedtem meg közelebbről, és elég hamar ő lett a kedvenc rendezőm. Jelen tárgyalt filmünk az ő legújabb munkája, amelyre szerény személyem több, mint két éve (amióta hivatalosan bejelentették) várt.
A történetről röviden: A Föld élelmiszertartalékai a kiürülés határán vannak, állandó porviharok rombolják bolygónk életterét. Cooper mérnökember, valamint egykori pilóta de gazdálkodóként tevékenykedik. Lányával egy titokzatos kódra bukkannak, ami a NASA egyik titkos bázisához vezeti őket. Itt Cooper szembesül a ténnyel, hogy az emberiségnek új otthont kell keresnie, mert a Föld már nem tudja rendesen betölteni ezt a "tisztséget". Cooper néhány NASA-tudós társaságában nekivág hát az űrnek, hogy megkeressék a Föld utódját... A történet ennél persze sokkal összetettebb, de nem szeretnék jobban belemenni, nehogy elspoilerezzek valamit, amit nem kéne.
Nagyon tartottam ettől a filmtől több okból is: 1. Az űrben játszódó sci-finek írták le, és ez az általam legkevésbé kedvelt műfaj akár filmben, akár könyvben. 2. Nolan filmjeiben eddig mindig volt valami nagy csavar, ami miatt igazán kedveltem a munkásságát, és az előzetesek alapján ez a film nem tűnt ilyennek. Végül szerencsére kiderült, kár volt a félelem. A Csillagok között nagyon jó film: hosszú, néhol kicsit lassú és esetenként erősen egyensúlyozik a giccshatár mentén, de mivel egy olyan remek ember ül a rendezői székben, mint Christopher Nolan, a film nem csúszott el a rossz irányba. Van mondanivalója, nem is akármilyen, a színészgárda jól lett kiválogatva, van benne csavar, és a vizualitása lenyűgöző. Még van pár hónap az Oscar-jelölések kihirdetéséig, de én már most megelőlegezném a díjat a film vizuális részlegének, kitűnő munkát végeztek, szó szerint tátva maradt a szám egy-egy űrbéli jelenet láttán. Miközben ültem a moziban, nem értettem meg teljesen a történetet (őszintén szólva, az űrutazással kapcsolatos kifejezéseknek a felét nem értettem, de azért a film megpróbálta úgy-ahogy leegyszerűsíteni, elmagyarázni a dolgokat), de mikor kijöttem a teremből, és elkezdtem gondolkodni, lassan összeállt minden. Ezt is nagyon szeretem a rendező filmjeiben, hogy nem adja meg rögtön mindenre a választ, nem rág mindent a néző szájába, hanem hagyja, hogy mi jöjjünk rá, mi rakjuk össze a kirakóst.
Egyszóval mindenkinek tudom ajánlani, hogy nézze meg ezt a filmet, és lehetőleg moziban, mert a film vizualitása a szélesvásznon teljesedik ki igazán.

Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Az utazást a féreglyukon keresztül.
 - Fény derül a "kísértet" kilétére.
 - A két robotot.
 - Cooper meghallgatja gyermekei üzeneteit.


Csillagok között (Interstellar)
színes, magyarul beszélő, 169 perc
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine, Wes Bentley, Matt Damon, Casey Affleck, Mackenzie Foy, Ellen Burstyn

Információmorzsák #2

Elnézést kérek azon olvasóimtól, akik epekedve várták, hogy mikor jelentkezem már új bejegyzéssel, de az őszi szünet során otthon voltam, ahol csak mobilnet áll a rendelkezésemre, aminek különös ismertetőjegye, hogy nem érdemes sokáig internetezni vele, mert egy idő után minden oldal, amit megnyitsz, vagy akadozva nyílik meg, vagy meg sem nyílik. Na de sebaj, tegnap óta ismét a kollégiumban vagyok, ahol is keblemre öleltem nagy barátomat, a szélessávú internetet, ma pedig szállítok nektek információkat innen-onnan. Némelyikről már biztos hallottatok, ha mégsem, örülök, hogy enyém a megtiszteltetés, hogy elmondhatom nektek.

- A legfontosabb hír a Bosszúállók-rajongóknak szól: megérkezett az első előzetes a Bosszúállók: Ultron kora című filmhez. Voltam olyan szerencsés, hogy pont a névnapomon sikerült belefutnom a videóba, ami külön öröm volt számomra :) Ami a trailert illeti, először tátott szájjal ültem végig, másodszorra tátott szájjal ültem végig, harmadszorra pedig sikítva követeltem, hogy legyen 2015 májusa abban a pillanatban. Ultron hanghordozása lenyűgözött, olvastam már róla, hogy Joss Whedon direkt James Spadert akarta erre a szerepre, pont a hipnotikus hangja miatt. Ijesztő volt látni, hogy kedvenc Bosszúállóink nincsenek a helyzet magaslatán, felbukkant egy máshonnan ismerős arc, kíváncsi vagyok, ő ki lesz a filmben. (Andy Serkisre célzok) Ó, és el ne felejtsem megemlíteni a trailer aláfestő zenéjét! Brilliáns! Alig várom már a bemutatót!

 (azért figyelitek, 54 millió megtekintő másfél hét alatt :D)

- Egy személyes infó rólam: névnapom alkalmából apukám megajándékozott Az útvesztő című könyvvel. (ha nem tudnátok miről van szó, itt a blogomban írtam kritikát mind a könyvről, mind a belőle készült filmből) Napokig forgattam, szagolgattam (olyan finom "új könyv"-illata van), és tervben volt, hogy elolvasom (megint) a szünetben, de végül másik könyv mellett döntöttem, ami utólag belátom, nagy hiba volt. Az elolvasott könyv az Éjsötét vágyak címet viseli, és lehet, hogy megpróbálok összedobni róla valami kritikaféleséget, de nem ígérek semmit, mert röviden is ki tudom fejteni róla a véleményem: Rossz, borzasztó, fájdalom olvasni. Magamban elneveztem A szürke ötven árnyalata softpornó-verziójának. (pedig azt nem is olvastam, csak hallottam, hogy miről szól)

- A szünetben eljutottam az American Horror Story 3. évadának közepéig. Eddig nem tetszik annyira, mint az előző évadok, de azért nem olyan rossz. A második évad az abszolút kedvenc.

- Bár még messze van az évad vége, jelenleg úgy néz ki, hogy az első évad végével abba fogom hagyni a Gothamet. Nem tetszik, lehet, hogy kicsit nagyobb képregényes háttértudás kéne hozzá, akkor talán jobban érteném, de a szereplők sem szimpatikusak és a történet menete sem érdekel igazán.

- Jelenleg nézett sorozataim közül a The Originals a kedvencem. Nagyon izgalmas dolgok történnek, régi szereplők is visszatérnek igaz, csak visszatekintésekben, de akkor is, öröm őket újra látni. Ja, és Klaus 4ever!!! :)

- Csütörtökön a magyar mozikba érkezik Christopher Nolan új filmje, a Csillagok között. Ma délután folyamán sikeresen foglaltam jegyet magamnak, és szombaton már száguldok is a moziba :) (mentem volna én már csütörtökön is, de jobban szeretek hétvégén mozizni)

- A következő infó elsősorban azoknak lesz érdekes, akik ismerik Az útvesztő történetét. Személyes kedvencem benne Newt, és kb. két hete találtam az alábbi videót az őt játszó színészről, és azóta, ha egy kis felüdülésre vágyom, csak rákattintok erre a videóra, és már boldog ember vagyok :D
 https://www.youtube.com/watch?v=UYUCdK9L79o
És egy másik link a filmhez kapcsolódó zenéről, ami szintén nagy kedvencem lett:

Ennyi lenne a mai infómorzsa-adag, csipegessetek, szemezgessetek belőle, és ha bármelyikhez kapcsolódóan lenne valamilyen véleményetek, kíváncsian várom, hogy megosszátok velem :)

Könyvkritika: Lois Lowry - Az emlékek őre

Lois Lowry munkássága nem teljesen ismeretlen előttem, mivel korábban már két könyvét is olvastam, sőt az egyik meg is van otthon. :) Az emlékek őréről sokat olvastam anno a Harry Potter-köteteimben lévő könyjelzőkön, amin különböző könyveket ajánlottak. Aztán eltelt egy kis idő, és most, amikor kiderült, hogy film készül belőle, úgy döntöttem, nekivágok és elolvasom.
A történet főszereplője egy tizenkét éves kisfiú, Jonas, aki egy látszólag tökéletes világban éli az életét. Ebben a világban minden tizenkét éves gyerek további sorsát egy ceremónia keretén belül dönti el a Döntéshozók Bizottsága. (apró megjegyzés: ez a beosztósdi kezd már klisés lenni) Jonas nagy feladatot kap: őrzőnek választják ki, s hamarosan meg is kezdődik a kiképzése. Ennek során a fiú felismeri, világa mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik...
Molyon sem tudtam rendesen megfogalmazni az értékelésemet, itt is számítsatok rá, hogy nem fogom tudni pontosan kifejezni, mit is akarok mondani tulajdonképp. A könyv elején kicsit megijedtem, mert nem volt cselekménydús az első negyven oldal, és a társadalom, a főhős mindennapjainak bemutatásán kívül nem történt semmi. Ez a komótosság a későbbiekben is megmaradt, ami nem volt baj, csupán hozzá kellett szoknom. A Ceremónia, aminek keretében Jonas megtudta, hogy őrző lesz, nagyon érdekes és szép volt, és a fiú kiképzése is nagyon tetszett. Félelmetes és megdöbbentő volt olvasni, ahogy megismerte a színeket, az érzelmeket (jókat és rosszat egyaránt), s rájött világának hibáira. Ezek a jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással, illetve azok, amelyekben kiderült, hogy Jonas világában nem ismernek el olyan alapvető dolgokat, mint a család, a szeretet, vagy a természetes testi vágy. A felsoroltak miatt mondom azt, hogy bár nem erre számítottam, amikor belekezdtem a könyvbe, mégsem vagyok csalódott, mert a mondanivaló, az üzenet, amit közvetíteni szeretne az írónő, az igenis fontos és érdemes figyelmet szentelni rá.
Aki egy kis elgondolkodásra vágyik, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet, viszont ha már láttátok a filmet/az előzetesét, készüljetek fel, hogy egyáltalán nem olyan pörgős a történet, mint ahogy azt mutatják. Ettől függetlenül jó könyv, csak ez esetben nem a szereplők, a történések, hanem a mondanivalója miatt használhatjuk rá a fent említett jelzőt.

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Jonas és az őrző találkozásait.
 - Az őrző kedvenc emlékét.
 - A szánkó motívum fontosságát.

Új kedvenc sorozat a láthatáron!

Van már jó pár sorozat, amit követek, és nyáron meg is fogadtam magamnak, hogy nem is kezdek bele újabba egy ideig, mert mindig attól tartok, hogy egyszer olyan sok sorozatot fogok követni, hogy össze fogok keveredni a történetekben :) Az AHS-t nemrégiben kezdtem el kerülgetni, lévén félős típus vagyok, horrorfilmeket is elvétve nézek, de valamilyen magmagyarázhatatlan oknál fogva a sorozat nem hagyott nyugodni, folyamatosan próbált magához vonzani.. Így pénteken fogtam a laptopot, lekapcsoltam a lámpát, besötétítettem, hogy meglegyen a hangulat, és meglestem a pilotot. És függő lettem!!! Nagyon félelmetes és fura volt, de pont ezért tetszett, plusz a cselekmény előrehaladtával egyre érdekesebb és megdöbbentőbb dolgok derültek ki. Annyit elmesélek, hogy ennek a sorozatnak az a sajátossága, hogy minden évad más tematikára épül, a közös pont természetesen a tiszta horror.
Az első évad a horror műfaj egyik nagy kedvencét, a kísértetház témakört választotta. Adott egy család, új házba költöznek, ahol hamarosan elszabadul a pokol... ismeritek az alapsztorit. Többet nem is mondok, nézzétek bele inkább, izgalmasabb, mintha én most itt nekiállnék fecsegni róla. Ma délutánra végeztem is az első évaddal, és úgy terveztem, akkor írok róla egy véleményt, aztán majd a jövő héten folytatom a második évaddal, mert nem akarom, hogy egybefolyjanak az egyes évad cselekményei. Aztán persze hogy nem bírtam magammal, és megnéztem a második évad első részét. Ó, egek, mennyire jó volt! Ezúttal egy elmegyógyintézet a helyszín, és már most rámhozták a frászt, mi lesz még később?
Mielőtt azt hinnétek, ennyi volt a bejegyzés, és a színészekre, esetleges kedvencekre már ki sem térek, megnyugtatlak titeket, van még mondanivalóm! Hah, de azt mind legépelni... Holnap nem fogok tudni jegyzetelni a suliban. A sorozatnak van még egy sajátossága a témakör váltogatása mellett: vannak színészek, akiket átvisz egyik évadból a másikba, de persze más karaktert játszanak. Így történhet meg az, hogy ha megszeretsz egy színészt, és az általa játszott szereplő meghal, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem kell lemondanod arról, hogy a karaktert játszó színészt ne lásd viszont a következő évadban! (miért nincs ilyen opció a Trónok harcában? Jó, tudom, azért mert az más felépítésű sorozat. /ImissJojen/) És akkor most dobpergést kérek, ugyanis örömmel jelentem be a "Színészpasik, akiket imádok" csapatom legújabb tagját, Evan Peterst!!! Játszott már filmekben is, egyet-kettőt láttam is, és általában mindig ő volt a csóró, szerencsétlen srác, akinek nem jutott semmi a jóból. (akkor is mindig kedveltem, mert én alapból kedvelem, ha egy fiú nem tökéletes, hanem néhanapján kicsit setesuta) Az első évadban egy problémás fiút alakít, és valami iszonyatosan jól! Egy pszichopata, akinek érző lelke van. Félsz tőle, de meg is hatódsz rajta, és már az első megjelenésekor tudod, hogy ő lesz a kedvenced. A második évadban egy radikálisan eltérő szerepet kapott, mégis a színészi játéka ugyanolyan jó maradt. Mellette még Jessica Lange a másik kedvenc, viszont ő hasonló szerepben van a másodikban is, mint az elsőben: az idegesítő, öreg nőszemély, akinek kitekernéd a nyakát. A játéka elsőrangú.
Kicsit összeszedetlenre sikerült a beszámolóm (már megint), de remélem, a lényeg kihámozható belőle azoknak is, akik már ismerik a sorozatot, és azoknak is, akik még nem. Utóbbi csoportnak tanácsolnám, kezdjék el minél hamarabb, nem baj, ha tartasz tőle a horror-elemek miatt, attól csak még izgalmasabb lesz az egész!
Ráhangolódásképp belinkelem az első két évad főcímét:
https://www.youtube.com/watch?v=2c3VVJb562Y
https://www.youtube.com/watch?v=E00BPNKubKs

Filmkritika: Éhség

Ezen a hétvégén úgy terveztem, film- és sorozatmaratont tartok, ezért jelentkezem a mai nap már másodszor. A most szóba kerülő film legalább olyan jelentős alkotás, mint a Mielőtt meghaltam, akár párhuzamot is vonhatunk köztük, hiszen bizonyos szempontból mindkettőnek a középpontjába a test áll, valamint az egyén tragédiája.
Az Éhség 1981-ben játszódik, amikor is bebörtönzött ír terroristák egy csoportja úgy dönt, éhségsztrájkkal tiltakozik azon brit törvény ellen, hogy terroristaként nem kaphatnak politikai státuszt, s így más bánásmódban részesülnének. A film nagy része minimalistán, hosszú beállításokban, teljes valójában mutatja be mindazt a fizikai szenvedést, amin ezek az emberek keresztülmentek annak érdekében, hogy előbb vagy utóbb, de megkapják azt a bizonyos státuszt.
Leszögezem már most, nagyon kemény filmről van szó. A kamera nem szégyellősködik, nem fordul el egy-egy durvább jelenet során, hanem hagyja, hogy a néző végignézze és ezáltal a szereplőkkel együtt szenvedjen. Másfél órás a játékidő, de sokkal többnek éreztem, mert minden egyes jelenetnek súlya volt, ami rendesen megülte az idegeimet és a gyomromat is. Színészek tekintetében Michael Fassbender a terroristacsoport vezető alakjaként kiváló alakítást nyújt, de a többi szereplőre sem lehet panasz, a rendező mindenkiből a maximumot hozta ki. (és nem mellesleg ekkor kezdődött meg a közös munka közte és Fassbender között, akivel azóta még két közös filmet készítettek)
Ez a film nem az a típus, amiről oldalakat lehetne írni, nem sok történés van benne, inkább karakter-és dialógusközpontú az egész. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg, de javaslom, előtte tréningeljétek kicsit az idegrendszereteket és a gyomrotokat, mert nem egy tündérmesét fogtok látni, ha elindítjátok a filmet.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A vágás nélküli beszélgetést Bobby és a pap között.
 - Bobby éhségsztrájkját.


Éhség (Hunger)
színes, eredeti nyelvű, 96 perc
Rendező: Steve McQueen
Szereplők: Michael Fassbender, Liam Cunningham, Stuart Graham, Liam McMahon, Brian Milligan

Filmkritika: Mielőtt meghaltam

Sokak számára biztos ismerős a ma tárgyalt film, hiszen az idei Oscar-bácsi nagyon szerette ezt a filmet. Leginkább a sok pozitív kritika, az Oscar-hype és a színészek miatt vágtam bele a megtekintésébe.
A történetről röviden: Ron Woodroof egy igazi texasi: állandóan cowboykalapban jár, rodeókon vesz részt, ahol fogadásokat is bonyolít, de emellett nem veti meg a nők társaságát sem. Egy munkahelyi baleset folytán kórházba kerül, ahol kiderül, előrehaladott AIDS-beteg, az orvosok mindössze 30 napot jósolnak neki. Ron nem hajlandó ebbe belenyugodni, és megoldások után kezd el kutatni, hogy életét minél inkább meghosszabbítsa.
Abszolút értem már, miért magasztalta mindenki az egekig a filmet: mert tényleg jó. A személyes dráma mellett azt is bemutatja, hogy a '80-as években mennyire más volt a felfogás a HIV-vírusról, hogy a népesség nagy része szerint csakis homoszexuálisok terjeszthették és kaphatták el, s ebből kifolyólag a melegek iránti diszkrimináció is súlyosabb volt, mint napjainkban. Ron is ehhez a felfogáshoz tartja magát, de aztán megismerkedik Rayonnal, egy transzneművel, és ő lesz az, aki ráébreszti a főszereplőt, hogy az előítéletek sosem jók. Ők ketten indítják el a "Dallas Buyers Club"-ot, ahol is olyan gyógyszereket árulnak AIDS-betegeknek, amiknek bizonyítottan jó hatásuk van, de Amerikában nincsenek engedélyezve. Ahogy látható, a film sokféle problémát vet fel, és próbál boncolgatni, és ezeknek köszönhetően nem csupán egy ember tragédiáját nézhetjük, hanem szembesülhetünk a gyógyszercégek pénzéhségével, a diszkriminációval és azzal, ki hogyan birkózik meg a betegséggel.
Szinte minden bejegyzésemben szóba kerül a színészi játék, de ha egyszer ennek köszönhető az, hogy a film remek, akkor bizony minden egyes alkalommal ki kell térnünk rá. Mind Matthew McConaughey, mind Jared Leto nagyszerű munkát végeztek a karaktereikkel, nem csodálom, hogy Oscar lett a vége. :) Előbbi kisujjból hozza a nagyképű texasi embert, akinek élete egyik napról a másikra drasztikus módon változik meg, utóbbi pedig olyan érzékenységgel játszik el férfiként egy női szerepet, hogy egész végig, amíg a színen van, nem tudod levenni róla a szemed. (nem a látvány, hanem a játék miatt) A mellékszereplők is tisztességes munkát végeznek, bár a doktornő figuráját kicsit súlytalannak éreztem.
Nem tudnám rendesen mondatba foglalni, miért ajánlom megtekintésre a filmet, de szerintem akár a színészek, akár a történet miatt döntesz úgy, hogy leülsz megnézni, azt garantálom, hogy nem fogsz csalódni!

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A két főszereplő játékát, különösen a közös jelenetekben.
 - Milyen ajándékkal állít be Ron a randijára.


Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
színes, eredeti nyelvű, 116 perc
Rendező: Jean-Marc Vallée
Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner, Denis O'Hare, Steve Zahn, Michael O'Neill

Filmkritika: Az útvesztő

Kedves Mindenki, aki valaha elolvassa ezt a bejegyzést! Ne várjatok egybefüggő, értelmes beszámolót, mert kb. két órája jöttem ki a moziból, de még mindig olyan, mintha ott ülnék és nézném ezt a remek filmet, ezért kissé szaggatott lesz a mondanivaló. Elsősorban azoknak ajánlom a bejegyzés elolvasását, akik már látták a filmet, mert előfordulhatnak spoileres részek.
Az útvesztővel való történetem a nyáron kezdődött. Ekkor kezdtem el érdeklődni a könyv iránt és természetesen a filmváltozatra is nagyon kíváncsi voltam (ebbe belejátszottak azon körülmények, hogy az egyik színész egy ideje már nagy kedvencem). Úgy volt, hogy a szeptemberi premierig elolvasom a könyvet, s aztán jöhet a film. Közben azonban egyik kedves barátnőmmel való beszélgetés során kiderült, ő is szeretné megnézni a filmváltozatot (ő is egy színész miatt, de erről majd később). Nem akarom részletezni, de jelenleg úgy állnak a dolgaink, hogy kb. 250 km-re vagyunk egymástól, így nem volt egyszerű megszervezni és kivitelezni a közös mozizást, de végülis sikerült. :) És utólag meg kell mondjam, nélküle nem is lett volna érdemes elmenni, mert ez a közös élmény volt az igazi!
Beszélgessünk kicsit a filmről! A történet ismert, akinek mégsem, az lapozzon lejjebb a könyvről szóló bejegyzésemhez, és olvassa el. Nem szeretnék összehasonlítgatásokba bocsátkozni, legyen elég annyi, belenyúltak a nyomtatott verzió történéseibe, de szerencsére nem olyan módon, hogy ezzel elvették volna a könyv szellemiségét, izgalmát, sőt magam is meglepődtem, hogy nem zavart annyira a dolog, mint egyébként. (Aki nem ismerne, annak röviden: ha valaki, akkor ÉN aztán nagyon tudok harapni és fújni egy olyan filmváltozatra, ami belenyúl a könyv cselekményébe, átír, kihagy fontos részleteket) Tegyük hozzá rögtön, azért tett érte a rendező, hogy ne zavarjanak a változtatások! Egyrészről a film főbb szerepeire olyan színészeket gyűjtött össze, akik egytől egyig megállták a helyüket a kamera előtt, másrészről a változtatások voltak annyira izgalmasak, mint az eredeti sztori részletei, harmadrészről pedig épp annyiszor mutatta Newtot, amennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne tudjak rá igazán haragudni, amiért átírta itt-ott a könyvet. Ha már szóba hoztam Newtot, akkor néhány szó a színészekről: aki eddig nem esett volna le, természetesen Thomas Brodie-Sangsterre céloztam, mint kedvenc színészem, és amire számítottam tőle, azt maximálisan hozta. Brit akcentus, olyan nézések, amitől ott helyben, a moziszékben majdnem elájultam, és persze remek színészi játék. Csillagos ötös! Mellette még Thomast, Minhót, Chuckot és Teresát emelném ki, ők a könyvben is kedvenceim voltak, és ezen a film sem változtatott. (a kíváncsiskodóknak: barátnőmnek Dylan O'Brien (Thomas) volt a kedvence. Nézi a Teen Wolfot, és ott is ő a kedvenc szereplője.) Hogy ne csak a színészekről szóljon a dolog, áttérnék egy kicsit a történetre, illetve annak feldolgozására. Az elején, mikor meghallottam a lift nyikorgását, abban a pillanatban úgy éreztem, igen, én is ott vagyok a Tisztáson, és a csapattal élem át az izgalmakat. A rendező nem fukarkodott az ijesztő vagy izgalmas jelenetekkel, mind a Siratók feltűnései, mind az Útvesztőbeli rohanások remekül voltak megkoreografálva. Nem tudom, ki tervezte meg a Siratókat, de jár neki a piros pont, mert szerintem abszolút jól sikerült a dízájnjuk. Azért egy fél mondatban kitérnék arra,hogy mik zavartak: az Útvesztő könyvbeli megfejtése nekem jobban tetszett, és az Ellenszeres kavarás sem kellett volna szerintem. De tényleg csak ennyi negatívumot tudok mondani! :) A film végén pedig ugyanaz az érzésem támadt, mint a könyvnél: a második részt akarom. MOST!!! :)
Összefoglalva egy jól eltalált filmváltozattal van dolgunk, nagyon féltem tőle, hogy nem fognak tetszeni a változtatások, de szerencsére minden jól sült el, és egy kiváló filmélmény lett belőle! Aki még nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát, aki pedig már látta, nézze meg mégegyszer! (én is komolyan elgondolkodtam, hogy hétvégén beülök rá megint :D)

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Newt minden egyes megszólalását. <3
 - A Siratókat.
 - Az Útvesztőbeli futásokat.
 - A film végét.


Az útvesztő (The Maze Runner)
színes, eredeti nyelvű, 113 perc
Rendező: Wes Ball
Szereplők: Dylan O'Brien, Thomas Brodie-Sangster, Kaya Scodelario, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen

Rövid vélemény a The Originals nemrég indult második évadának eddig látott epizódjairól

Az alábbiak nagy mennyiségű spoilert tartalmaznak, szóval aki még nem látta az évadnyitót, az ennek tudatában olvasson tovább!
Csapongó leszek, mert hirtelen rengeteg gondolatom támadt a rész megnézése közben/után. Először is, azt meg kell hagyni, a varázsából egyáltalán nem vesztett a sorozat, a helyszínek, a párbeszédek és a történések mind-mind vannak olyan jók, mint az első évadban. Igaz, utóbbiakkal kapcsolatban akadt némi problémám: elég fura, hogy már az első részben elintézték az ÖSSZES gonosz vérfarkast, és mostanra nem maradt más tennivalójuk, mint elpusztítani a tini boszit, aki igazából kedves édesanyjuk. Ha visszemlékezem az első évadra, ott állandóan volt valami a levegőben, soha nem lehettél biztos, hogy a szereplők megérik-e a másnapot, a második évad pedig kapásból azzal indul, hogy a főgonoszt már el is pusztították. Őszintén remélem, hogy ez egyedi alkalom volt, és legközelebb már ugyanolyan izgalmas és sokrétű lesz a cselekmény, mint eddig.
Ezen kívül más hibát nem találtam, sőt, a karakterek közti viszonyok változását meg a fordulópontokat kifejezetten imádtam! Klaus pedig nem hazudtolja meg önmagát, és továbbra is elkápráztat minket a monológjaival, a mosolyaival és a nézéseivel! Hjaj, miért is nem születtem Angliában? Milyen aranyéletem lenne; egész nap hallgatnám a brit akcentus megannyi árnyalatát! :)
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről, főként az újakról. Calebtől már elsőre hanyatt vágtam magam, hát még amikor kiderült, ki ő valójában (ettől függetlenül az igazi Kolt, mármint Nathaniel Buzolicot is mutogathatnák egyszer-kétszer és lehetőleg élve, nem pedig egy koporsóban fekve), viszont az anyuci-boszit alakító nő nagyon irritál, az igazi Esther soha nem viselkedett volna így. Meg azok a nagy nézései. Elmehetne epizódszereplőnek a Gothambe, ott szeretik ezt a nagyfokú, "kemény vagyok"-nézést. Ami a régi szereplőket illeti, Davina is egy kicsit túl keményre vette a figurát, Cami és Marcel szakítását nem értem, igazán összeillenek, és valami Hayleyvel sem az igazi.
Mivel ez csak egy epizód volt, és még lesz kb. 20, ezért nem szabad ez alapján rossz következtetéseket levonni, de őszintén remélem, nem fognak beigazolódni az irányú félelmeim, hogy a sorozat színvonala lezuhan a legmélyebb mélységekig. (mondjuk, amíg Klaus meg Elijah a maihoz hasonló monológokat/dialógokat prezentálnak, addig úgy gondolom, nem lesznek nagy problémák :D)

Könyvkritika: Tim Burton - Rímbörtön

Mivel a könyv is elég rövid, ezért a róla szóló véleményemet is rövidre fogom. Gondolom, senkinek nem kell bemutatnom Tim Burtont, a zseniális rendezőt, aki olyan filmekkel ajándékozott meg minket, mint az Ollókezű Edward, az Ed Wood, a Charlie és a csokigyár, vagy az Alice Csodaországban. Még évekkel ezelőtt olvastam egy Budapestre tartó vonatúton egy újságot, abban esett szó erről a kötetről, egyébként nem valószínű, hogy valaha is megtudtam volna, hogy Burton versírással is foglalkozik.
Ami a könyvet illeti: rövid versekből és a hozzájuk tartozó illusztrációkból álló gyűjtemény; a történetek főszereplői általában kisfiúk és kislányok, akikben van valami furcsa, abszurd, szürreális, nevezzétek, ahogy szeretnétek. Némelyik verstől elszomorodtam, némelyiken viszont jót nevettem, mert egytől egyig abszurd szituációk tömkelegét tartalmazzák. Aki egy kicsit is szereti Tim Burtont, az abszurditást, vagy csak szeretne elrugaszkodni egy időre a valóságtól, annak jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis olvasmányt.

Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni (rendhagyó módon, mivel verseskönyvről beszélünk, a kedvenc versrészleteimet osztanám meg veletek):

- "Az orvos így felelt:
  - Hát eljött az igazság napja.
 E fura szerzetnek nem maga az apja.
  Sok még a kérdés,
de hogy nem magára üt ő,
az amiatt van, hogy az apa
egy mikrohullámú sütő." /Robotgépgyerek/

- "Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
  hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő." /Pálcikasrác és az ünnepek/

- "A nevem Jani,
 de a barátaim csak úgy hívnak:
 "a rusnya Pingvinsrác"." /Jani, a rusnya Pingvinsrác/
(elgondolkodtam, hogy ezt a verset nem-e Pingvin karaktere ihlette a Batmanből; elvégre Burton (is)csinált filmet a denevéremberről... :D)

Filmkritika: Philomena - Határtalan szeretet

Általában mindig azzal szoktam nyitni a bejegyzéseimet, hogy mikor, hogyan kerültem kapcsolatba az éppen tárgyalt filmmel/sorozattal/könyvvel. Nos, a Philomena esetében hanyagolom ezt a részt, ugyanis annyi történt, hogy egyszerűen megtetszett a története. Philomena egy idős ír hölgy, aki ötven éven keresztül rejtegeti titkát, miszerint van egy fia, akit még tinédzserként szült, de az apácák, akiknél nevelkedett, elvették tőle. A nő egy újságíró segítségével próbálja meg felkutatni fiát, de a keresés mellett sok más dologról is szól ez a film. Például arról, hogy mennyiban cselekedtek helyesen az apácák, amikor elszakították fiatal lányoktól a gyermekeiket, és azzal magyarázták tettüket, hogy a lányoknak bűnhődniük kell, amiért engedtek a bujaság csábításának. De szóba kerül a politika, a melegek iránti tolerancia, szóval egy másfél órás filmhez képest jó pár gondolatmenetet megpendít.
Nem szeretnék hosszan fecsegni, hiszen a lényeg röviden is leírható: nagyon jó kis filmről van szó, amit mindenképpen érdemes megnézni. A történet is, a szereplők is egyszerűek, de a fentebb említett kérdéskörök azért komolyabbá és fajsúlyosabbá teszik a sztorit. A két főszereplőt játszó színész remek munkát végez, az érzelmi bevonódás garantált, és kapunk néhány gyönyörű beállítást az angliai tájról. (Ez utóbbi lényegtelen a cselekmény szempontjából, de nekem, mint Anglia-rajongónak, igenis fontos.) Jómagam is esti kikapcsolódásként néztem meg, és akit egy kicsit is kíváncsivá tett a leírásom a filmről, annak bátran tudom javasolni, hogy nézze meg, nem fogja megbánni!

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Judi Dench és Steve Coogan színészi játékát. Lenyűgöző.
  - Philomena fiának történetét.
  - Melyik Trónok harca-karaktert ismered fel a film egyik mellékszereplőjében. (tudom, túl sok Trónok harca-utalgatás...)


Philomena - Határtalan szeretet (Philomena)
színes, eredeti nyelvű, 97 perc
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Judi Dench, Steve Coogan, Sophie Kennedy Clark, Barbara Jefford, Peter Hermann, Sean Mahon, Michelle Fairley

Könyvkritika: James Dashner - Az útvesztő

A következőkben egy meglehetősen összeszedetlen és csapongó, sőt esetenként spoileres beszámoló következik, mindenki ezek tekintetében olvasson tovább! :)
Azt hiszem találtam magamnak egy új kedvencet. Remek volt ez a könyv, már most az elején kijelentem, hogy mindenkinek el kéne olvasnia, mert kihagyhatlan!
A történetről röviden: Főhősünk, Thomas egy sötét liftben tér magához, és a saját nevén kívül nem emlékszik semmire. Nemsokára megérkezik a Tisztásra, ahol ötven-hatvan tizenéves fiú él, s legfőbb feladatuk, hogy megfejtsék a Tisztást körbevevő Útvesztőt. Thomas is folyamatosan beletanul az itteni létformába, de egy újabb ember érkezése felkavarja a Tisztást; megérkezik Teresa, aki egy vészjósló üzenetet hoz magával: Minden meg fog változni...
Annyira szeretnék szép, rendszerezett értékelést írni, de egyszerűen nem megy, annyi minden kavarog a fejemben a könyv kapcsán. Az elején el kellett telnie kis időnek, mire belerázódtam a sztoriba, a szlengszavak, a Tisztás szabályai elsőre nekem is olyan idegenek voltak, mint Thomasnak. Aztán szép lassan rájöttem, milyen összetett, izgalmas, feszültséggel teli cselekménnyel állok szemben. Minden fejezet végén sikítottam az idegességtől, olvastam tovább, amíg tudtam, de mindig le kellett szabályoznom magam, hogy ne maradjak fent sokáig, mert suliba kell menni, szobatársat nem illik zavarni, stb. Amikor elértem az utolsó száz oldalt, teljesen kész voltam már, főleg miután Thomast megszúrta egy Sirató, a fiú elkezdett emlékezni, és csomó minden dolog kiderült róla meg az Útvesztőről. Nem győztem hitetlenkedni. A könyv végén a fertőzött emberek látványa, a nő meséje a napkitörésről... csak kapkodtam a fejem, és amikor elértem ahhoz a mondathoz, hogy: "Vége az első könyvnek", hát szerintem nem kell részleteznem, mit éreztem. Alig várom már, hogy olvashassam majd a második részt.
Térjünk át a szereplőkre! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy Thomas szemén keresztül, de E/3. személyben íródott a regény. Így mi is csak annyit tudtunk, amennyit a fiú, s sokkal izgalmasabb volt találgatni, mi lehet az Útvesztő megfejtése, miért kerültek ők a Tisztásra, stb. Ebből kifolyólag Thomas is az egyik kedvenc szereplőm lett, mellette még Newt, Chuck, Minho és Teresa voltak azok, akiket hamar megszerettem. Teresában különösen bírtam, hogy milyen vagány, laza csaj, és simán képes helytállni egy szem lányként ötven-hatvan fiú között. Chucknak a poénos oldalát szerettem, és nagyon elszomorodtam, mikor meghalt a könyv végén. Minhónak a lazasága tetszett nagyon, Newtba viszont valósággal belezúgtam. Írtam korábban már egy bejegyzést a könyvről, ott olvashatjátok, hogy a színész, aki játszani fogja a filmben, egyik nagy kedvencem, és hogy ez is az oka annak, hogy a karaktert is bírom, de ettől függetlenül is nagyon nagy kedvenc lett, mert rengeteget viccelődik, és mindegyik poénja célba talál, emellett azonban felelősségteljes is, s mindig megfontoltan gondolkodik és cselekszik.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy mindenkinek tudom ajánlani, olvassátok el ezt a könyvet, és ha lehet, tegyétek meg még a film megtekintése előtt, ugyanis azt olvastam, elég sok változtatást eszközöltek a könyvváltozathoz képest. Még jómagam sem láttam a filmes verziót, de úgy gondolom, jobb ha az írott változatot ismeritek meg előbb, mert általános tény, hogy a filmadaptációk összesűrítik a könyv részletesen leírt, de filmen nem annyira izgalmasnak tűnő részeit. Ha jól át akarjátok látni az Útvesztő világát, akkor javaslom, kezdjétek a könyvvel!

Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Thomas szép lassan beletanul a Tisztás mindennapjaiba.
  - Newt minden egyes megszólalását. (Az egyik kedvencemet feltüntettem a korábbi "útvesztős" bejegyzésben.)
  - Meddig bírod idegekkel a fejezetek függővégeit.
  - Az epilógust.

Elindult a Once Upon a Time negyedik évada

Idén januárban lettem nagy rajongója a sorozatnak, hála egy kedves barátnőmnek, aki állandóan azzal nyaggatott, nézzem ezt a sorozatot, mert nagyon jó, és most már én is azt tudom javasolni azoknak, akik még nem tudják, mi fán terem a OUAT-élmény, hogy kezdjétek el nézni, megéri!
A negyedik évad vette kezdetét vasárnap, és mára jutottam el odáig, hogy sikerüljön megnéznem az első epizódot. Mivel négy évad alatt sok minden történt, nem is mennék bele a történet ecsetelésébe, mert nincs sok értelme, viszont akik nem ismerik a sorozatot, vagy a jövőben szeretnék elkezdeni, azoknak azt tanácsolom, ne olvassanak tovább, mert erősen spoileres beszámoló következik!!!
A harmadik évad azzal ért véget, hogy a Jégvarázs című meséből ismerős Elsa megérkezett Storybrooke-ba. Az évadnyitó epizód is főleg az ő történetével foglalkozott, de más cselekményszálakat is elindított, és atyaég, milyen cselekményszálakat! A sorozat középpontját alkotó mesekönyvnek van egy írója?? Én eddig mindig azt képzeltem, az átok létrejöttével íródott meg magától. És vajon hol lehet Anna, mit csinált vele Rumpelstiltskin? Csupa-csupa kérdés, semmi válasz, hogy még jobban tudj izgulni a szereplőkért. Imádom ezt a sorozatot!!!
És most térjünk át arra, milyen felemelő érzés volt újra látni kedvenc karakteremet, Hookot! Jaj, kapitány, úgy hiányzott már az a gyönyörű brit akcentusa! :) És akkor ne is beszéljünk olyan meglepetésekről, mint például Sidney, a Tükör felbukkanása. Hát én teljesen kész voltam, igaz, először azt hittem, mikor megláttam a gumiszobát, hogy talán az Őrült Kalapossal fogunk újra összefutni, de azért a Tükör újbóli megjelenésének is nagyon örültem.
Meglehetősen összevissza beszámolót írtam, de sebaj, aki nézi a sorozatot, úgyis érteni fogja, mikre gondolok. Remélem, hogy ez az évad is tartogat annyi meglepetést, mint a harmadik (ami az egyik legjobb évad volt), és nem kell színvonaleséstől tartanom. És már tűkön ülök, hogy láthassam a második részt!
#OnceIsFrozen

Információmorzsák

- Megnéztem a Gotham második részét, és meglepően jobb volt, mint az első. Ha tartják ezt a szintet, a végén még megkedvelem ezt a sorozatot.

- Van új trailer az Interstellar című filmhez (nem részletezem, nézzetek utána). Itt a link:
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1586278169

- Nem olvastam egy betűt sem Az útvesztőből, és ezért nagyon mérges vagyok, mert rettentően kíváncsi vagyok már, hogy mi fog történni.

- Voltam ma a Színház téren könyveladás ürügyén, és épp valami rendezvényhez készülődtek, színpadot állítottak, stb. Volt a színpadrendezők között egy magas, szőke, szemüveges srác, akiről le se tudtam venni a szemem, míg a vevőmre vártam. Azt hiszem, szerelmes lettem (már megint). :)

Röviden ennyit, majd holnap jelentkezem, ha lesz valami megosztanivalóm veletek. Jó éjt!

Filmkritika: Holt költők társasága

Elöljáróban annyit, hogy mai filmünk nem volt teljesen ismeretlen előttem, ugyanis gimnáziumban, egy irodalomóra keretében láttam először, és meg kell mondjam, már akkor is hatással volt rám. Nyáron, mikor meghallottam a szomorú hírt Robin Williamsről, ez a film is felkerült a listámra, de elsősorban az iránta való tiszteletem jeleként szerettem volna újranézni. Ma meg is tettem.
A Welton akadémia szigorú rendszer szerint élő bentlakásos iskola. Elkezdődik az új tanév, melynek során új tanár érkezik Mr. Keating személyében, aki angol irodalmat oktat hallgatóságának. A tanár óráin azonban az iskola növendékei nem verselemzéssel múlatják az időt, hanem valami többet kapnak tanáruktól: leckét arról, hogy miért érdemes élni, és kihasználni, megragadni a lehetőségeinket. A fiúk egy csoportja pedig alakít egy titkos társaságot, a film is erről kapta a címét. Sok mindent nem szeretnék elmesélni hőseink kalandjairól, aki kíváncsi, lesse meg a filmet!
Bizony, ezt a filmet abszolút tudom ajánlani mindenkinek: ha szereted az irodalmat, ha nem, ebben a filmben olyan bölcsességek hangzanak el, amiket mindenkinek érdemes lenne megfogadni, és ezek szerint élni, tervezni az életét. A színészi játék remek, Robin Williams mellett a növendékeket játszó fiatal színészek is kitesznek magukért, némelyiküket ma már híres színészként is ismerhetjük. (A főszereplő Neilt alakító Robert Sean Leonard például sokaknak ismerős lehet, mint mogorva House dokink egyetlen barátja.) Van a történetben humor, romantika és dráma, de minden megfelelően adagolva. Nem szaporítom a szót, elmondom röviden: nagyon értékes filmmel van dolgunk, amit hiba lenne kihagyni, és nem megnézni. Ha másért nem, nézzétek meg azért, hogy láthassátok, mekkora színészóriást vesztett el Hollywood Robin Williams elhunytával.
(Ja, és könyvből készült, azt is érdemes elolvasni.)

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Keating óráit.
  - Neil játékát Puckként.
  - A fiúk búcsúzását Keatingtől.


Holt költők társasága (Dead Poets Society)
színes, eredeti nyelvű, 128 perc
Rendező: Peter Weir
Szereplők: Robin Williams, Robert Sean Leonard, Ethan Hawke, Josh Charles, Gale Hansen, Dylan Kussman, Allelon Ruggiero, James Waterston

Első benyomások Az útvesztő című könyvről

Megpróbáltam visszafogni magam, és legalább egy nap szünetet tartani a blogolásban, de nem megy :) Ma ugyanis nekiálltam (végre) Az útvesztőnek, és már el is olvastam belőle több mint 100 oldalt, pedig pdf-formátumban van meg, amit szerény személyemnek nem könnyű olvasni meg lapozgatni.
Nem akarok sok mindent elmondani most, mert akkor mi maradna az értékelésre, de eddig nagyon-nagyon jó könyvnek tartom! Minden fejezetet olyan függővéggel zár le, hogy legszívesebben itt ülnék hajnalig és még tovább, csak hogy tudjam, mi minden történik ezzel a csapat fiúval ott a titokzatos Tisztáson. De holnap sajnos suliba kell mennem, meg egyéb dolgokat elintéznem, így hamarosan le kell feküdnöm aludni, hogy kipihent legyek.
De előtte azért egy-két kedvencet már most megemlítenék: a leírások a Tisztásról, az ott lévő épületekről remekül vannak megírva, szinte látom őket magam előtt. Vannak elképesztően rémisztő jelenetek (a Siratók felettébb gusztustalanok), de vannak vicces részek is, amiken hangosan nevettem. Kedvenc karakterek (eddig, hátha lesz még több): Chuck és Newt. Utóbbi haláli laza arc, imádom, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a filmváltozatban őt egy olyan színész játssza, akibe szerelmes vagyok már egy ideje, most nyáron pedig - hála a Trónok harcának - újra beleszerettem. Ha nem tudnám, hogy ő lesz a filmben Newt, vagy ha nem ő játszaná, akkor is kedvelném a karaktert, mert szimpatikusnak tűnik, de közel sem padlóznék le tőle, mint így. Most próbáljatok kicsit belehelyezkedni az én szemszögembe, és képzeljétek el, hogy úgy olvastok, hogy valahányszor feltűnik Newt, én a színészt látom magam előtt. És ezek után képzeljétek el, mit érzek, amikor ilyen mondatokat olvasok tőle (mármint a karaktertől, nem a színésztől): (Thomas): Miért keltettél fel? (Newt): Miért, nem szeretsz az én hangomra ébredni?
És most képzeljétek el kedvenc blogírótokat (értsd: engem), amint azon fantáziál, hogy a Newtot játszó színész mondja neki a fenti mondatot egy szép, őszi reggelen, miközben egymás mellett ébredeznek egy pihepuha ágyban... (Ó, jaj, most kaptatok belőle egy kis ízelítőt, hogy milyen mocskos is tud lenni a fantáziám. Na sebaj, remélem, azért még továbbra is rendszeres olvasóim maradtok!) De nehogy azt higgyétek, hogy csak ezért kedvelem Newtot, ahogy fentebb írom, ha kiveszem az egyenletből a színészt, a szereplő akkor is szimpatikus és jól megírt marad számomra.
A többit majd részletesen az értékelésemben! Addig is legyetek jók, és fogadjátok meg az alábbi jótanácsot. :)

Filmkritika: Hatodik érzék

(Egy kicsit már vissza kéne vennem. Szeptember 6. és 21. között egy posztot sem írtam, most meg jövök minden nap közölni veletek a híreket.)
Egy picike spoiler-veszély előfordulhat.

Vannak filmek, amiket mindenki látott. Vannak filmek, amik hamar kultuszfilmek lettek, a tartalmuk, a beszólások, a filmvégi csavar, vagy mindegyik miatt. És ezek azok a filmek, amiket én rendszerint nem láttam, és most huszonéves fejjel próbálom bepótolni a lemaradást. Ilyen a mai film is. Gondolom senkinek nem kell részletesen ecsetelnem, miről szól a történet. Na jó, azért írok pár mondatot, hátha vannak olyanok, mint amilyen én voltam egy órával ezelőttig (értsd: nem látta a filmet) Adott egy gyermekpszichiáter és egy adott egy problémákkal küzdő kisfiú. A kisfiú terápiára jár a pszichiáterhez, s mellette különös dolgokat tapasztal maga körül. A terápia során azonban sok minden kiderül nemcsak a páciensről, hanem az orvosról is... *büszkén, hogy érti a saját poénját, összedörzsöli a kezét, és huncutul mosolyog*
Egyetlen apró gond volt ezzel a filmmel: hogy tudtam, mi lesz a vége. (igen, ez a hátránya annak, ha sokáig nem nézel meg egy kultfilmet, de mégis mindenhol belefutsz) Először talán az 50 első randi című filmben hallottam, hogy mi a Hatodik érzék legnagyobb csattanója. Később YouTube-os videókban hozták elő állandóan, ennek ellenére mégis azt mondtam, kíváncsi vagyok a filmre így is. És bár sokat elvett az élvezeti értékből a nem szándékosan szerzett tudásom, azért nem volt olyan rossz ez a film. Voltak meglehetősen félelmetes pillanatai, voltak könnyfakasztó részei, és volt az az egy rész, amit nem értettem. Vincent Gray. Emlékeztek? A pasi a pisztollyal, aki utána 10 évesként szerepelt a feljegyzésekben, miközben a felirat azt írja: "A következő ősszel." Ez milyen időugrás volt? Vagy valami elkerülte a figyelmem, ami ezt megmagyarázza? Ha valaki tud rendes magyarázattal szolgálni, nagyon szépen kérem, küldjön nekem egy levelet egy éppen szabadnapos hollóval (háh, Trónok harca-utalás!!!!), és abban a levélben írja le, mi a helyes megoldás! Köszönöm!
Visszatérve a filmre, tényleg csak azt tudom mondani, rendesen összerakott történet volt, a rémisztő részek valóban rémisztőre sikeredtek, és a színészi játék is tetszett. Kár, hogy szegény Haley Joel Osmentnek nem sikerült úgy a pályája, ahogy kellett volna. Azt, hogy néha átlátszó volt, hogy a kisfiún kívül nem nagyon beszél senki Malcolmmal, azért nem róvom fel hibának, mert tudtam az igazat a férfiról, így könnyű volt ilyennek látni a jeleneteket.
Ha van még olyan ember, aki nem látta ezt a filmet, annak három dolgot javaslok: 1. E film megnézése előtt nehogy megnézze az 50 első randit! 2. Ne kérdezze meg az ismerőseit erről a filmről, mert tuti lelövik a poént! 3. Fogja a laptopját, töltse le a filmet, és nézze meg!

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - A sok-sok szellemet és a velük járó ijesztgetős részeket.
  - Cole és édesanyja beszélgetését a kocsiban.
  - A film csavarját.


Hatodik érzék (The Sixth Sense)
színes, eredeti nyelvű, 107 perc
Rendező: M. Night Shyamalan (aki a 2000-es években csak rossz filmeket készített)
Szereplők: Bruce Willis, Haley Joel Osment, Toni Collette, Olivia Williams, Donnie Wahlberg, Mischa Barton

Filmkritika: Tortúra

Sokat törtem a fejem, hogy megírjam-e ma ezt a bejegyzést, vagy várjak vele holnapig, mivel itthon nem az igazi internet-elérés (hétköznaponként egy kollégium lakója vagyok, de ezt talán már írtam valamelyik korábbi bejegyzésben), de végül a mai írás mellett döntöttem.
Mai filmünk egy könyvadaptáció, a nagysikerű regényíró, Stephen King azonos című könyvéből készült. A könyvváltozat nyáron került a kezembe, és imádtam minden egyes sorát! Aki esetleg ismerős a moly.hu-n, ott megtalálja a műről írt értékelésemet. Röviden azért vázolom a sztorit: Paul Sheldon sikeres író, épp elkészül legújabb könyvével, majd autóba pattan. Azonban a csúszós úton balesetet szenved, és a roncsból egyik legnagyobb rajongója húzza ki. Hazaviszi magához, ápolja, és egy új regényt akar íratni Paullal. Nem is mondok többet, már tudjátok, mit szoktam ilyenkor mondani: "Menjetek és olvassátok el a könyvet!" De tényleg, nekem elnyerte a tetszésem, és bátran javaslom, tegyetek vele ti is egy próbát, mert imádni fogjátok! (és ne tévesszen meg a fenti leírás, több van ebben a sztoriban, mint gondolnád; abszolút méltó Stephen King nevéhez)
Térjünk át a filmre. Minden egyes könyvadaptációnál szóba kerül, hogy mennyiben maradt hű a film a könyvhöz, mit hagytak ki, mit raktak hozzá, és ez mennyiben befolyásolta a történetet. Nos, a Tortúra kapcsán én azt tudom mondani, a könyv sokkal jobban tud hatni, mint a film. Ebben is vannak ugyan feszültséggel teli jelenetek, de nekem inkább az írott verziótól borsózott a hátam, sőt ott még az is megtörtént, hogy majdnem abbahagytam az olvasást, mert annyira eldurvultak a dolgok. A filmnél nem éreztem ezt, sőt még az olyan apróbb változtatások is zavartak, amiket egyébként elviseltem volna. Az, hogy behozták az író menedzserét, illetve a kisvárosi seriffet a történetbe, alaposan átértelmezte a nyomtatott verziót, amiben sokáig senkinek nem hiányzik Paul, s jó idő eltelik, mire egyáltalán keresni kezdik. Így nem volt az igazi, mert tudtad, hogy előbb vagy utóbb rá fognak találni a férfira, csak az volt a kérdés, mikor. A könyvben nem lehettél benne biztos, hogy van rá bármilyen esély, hogy a főhős kiszabaduljon ápolója (és fogvatartója) karmaiból.
Ha választanom kéne, akkor a könyvverzióra szavaznék, mert bár a film sem volt rossz egyszeri alkalomra, a könyv magasan a film felett áll. Ahogy már mondtam, menjetek és olvassátok! A filmet is megnézhetitek, de szigorúan csak a könyv elolvasása után!

Értékelés: 65%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Kathy Bates játékát.
  - A seriff és felesége vicces viszonyát.
  - A baltás jelenetet.


Tortúra (Misery)
színes, eredeti nyelvű, 103 perc
Rendező: Rob Reiner
Szereplők: James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth, Frances Sternhagen, Lauren Bacall

Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D s02e01

A sorozat még tavaly szeptemberben indult, és mivel a Marvel univerzum egyik fő igazságszolgáltatási egységéről szólt, tettem vele egy próbát. Az elején nem volt az igazi, sokszor olyan volt, mintha nem akarna mást, mint a Bosszúállók című film által kipattant hype-ot meglovagolni, de eredeti ötletek nélkül. (Csak hogy érthetőbb legyen: Bosszúállókra való utalásokat pufogtattak, ami egy ideig tényleg vicces volt, de aztán kezdett unalmas lenni) Szerencsére a téli szünetet követően izgalmasabb és érdekesebb lett a cselekmény, a karaktereket is jobban a szívembe zártam, és fékevesztett sebességgel rohantunk az agyeldobós évadzáróig. Bár voltak olyan pillanatai az évadzárónak, amik kicsit kiakasztottak, összességében volt annyira érdekes, hogy úgy döntöttem, szeptembertől folytatom a második évaddal.
Szeptember 23.-án volt az amerikai premier, és mára készült el a magyar felirat, így a reggeli mellé fogyasztottam egy kis S.H.I.E.L.D-et is. Nem szeretnék belemenni a történetbe, mivel nem akarom elspoilerezni a sorozatot azoknak, akik esetleg még nem tartanak ott, ahol én. Így csak nagy általánosságban azt tudom elmondani, hogy már az első rész felettébb izgalmas, vagány és humoros volt, látszik, hogy a sorozat készítői belejöttek a dologba, és biztosabb kézzel irányítják a sztori folyását. Vannak új szereplők, akik közül már van is egy kedvencem, Lance Hunter. Szemtelenül jól néz ki, ezt leszögezem az elején, de amellett van valami titokzatos is a karakterben. Ó, és el ne felejtsem megemlíteni, hogy brit! Mondtam már, hogy a britek milyen gyönyörűen beszélnek? Egész nap el tudnám hallgatni őket! Visszatérve a sorozatra: érdemes belekezdeni, nem nagy a lemaradás, hamar be lehet hozni, viszont olyanoknak ajánlott elsősorban, akik ismerősek valamennyire a Marvel univerzumban, mert anélkül bizony nem sokat lehet érteni belőle.
(Jómagam sem ismerem a képregényeket, s ezért az első évadban is volt pár dolog, aminek utána kellett olvasnom, igaz, ezek a dolgok nem elsősorban a fő cselekményszálra vonatkoztak.)

Új sorozat: Gotham

Általában május környékén szokták az egyes külföldi tv-csatornák hivatalossá tenni, milyen új sorozatokat indítanak az őszi szezonban. Így bukkantam rá a Gotham trailerére is. A képregényeket nem olvastam, és a számtalan Batman-film közül csak Christopher Nolan trilógiáját ismerem (és szeretem). Mégis volt valami izgalmas és ígéretes az előzetesben, ami miatt úgy döntöttem, elkezdem nézni a sorozatot. Szeptember 22-én volt az amerikai bemutató, de mára már elkészült a magyar felirat, neki is ültem hát a régóta várt epizódnak.
A történetről annyit, hogy jóval a Batman előtti időkből, egész pontosan Bruce Wayne szüleinek gyilkosságától indul. A koncepció (gondolom) az, hogy milyenek voltak, honnan indultak a mára már jól ismert gothami rosszfiúk (és lányok), illetve milyen volt Gotham, amikor megérkezett oda James Gordon nyomozó. Az ötlet remek, a megvalósítás annyira nem. A legnagyobb problémát számomra a színészek jelentették: többségük vagy nagyon kemény, vagy nagyon menő akar lenni, vagy a kettőt egyszerre; ha ez rendezői utasítás volt, akkor én a producerek helyében lecserélném a rendezőt, mert ez a fajta színészi játék sokat levon a cselekmény hitelességéből. Gordon nyomozó például szimpatikusnak tűnt, egészen addig, amíg el nem kezdett "én-vagyok-a-kemény-csávó" típusú arcokat vágni. Fish Mooney baromi jó gonosz - lenne, ha kicsit visszavenne a játékából Jada Pinkett Smith. Nem kezdem el sorolni, kinek mit kéne változtatni a játékán, lévén nem én vagyok a rendező, csak csendben megjegyzem ha ez így folytatódik tovább, akkor lehet bármilyen jó a továbbiakban a cselekményvezetés, rövid időn belül hanyagolni fogom a sorozat további nézését.
Nem szeretnék senkit lebeszélni arról, hogy nekiálljon követni a sorozatot, de őszintén ajánlani se nagyon tudom, mivel nem érzem azt, hogy teljes mértékben megérdemelné. Csak reménykedem benne, hogy hamarosan változni fog a színvonal - pozitív irányba.
(Tavaly a Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D is nehezen indult az elején, ott is csalódtam, aztán a közepétől kezdett igazán felpörögni. Remélem, itt is ez várható.)

Film: Tűzfal

Pedig nyáron már kezdtem büszke lenni magamra, mert úgy láttam, filmes ízlésem egyre jobban javul, és sokkal kritikusabban állok hozzá az egyes filmek megtekintéséhez. Egy példával élve: imádom Benedict Cumberbatch-et, mint színészt, de mégsem rohantam el a moziba megnézni a Sötétségben:Star Trek című filmet csak azért, mert ő benne a főgonosz, mivel egyáltalán nem ismerem a Star Trek-univerzumot, így valószínű, nem sokat értettem volna a filmből. (Tegyük hozzá, hogy végül letöltöttem és megnéztem, és nem is volt olyan rossz. De ne kalandozzunk el az eredeti témától!) Szóval nyár elején még voltak félrenyúlásaim ilyen téren, de azt gondoltam, megtanultam a leckét, és legközelebb jobban odafigyelek. Erre szembe jött velem az RTL Klub képernyőjén a Tűzfal című film. Tíz percet láttam belőle, az alapján izgalmasnak tűnt, ráadásul a két főszereplőt Harrison Ford és Paul Bettany játszotta. "Tegyünk vele egy próbát!", gondoltam, majd felírtam a filmlistámra, szeptember elején letöltöttem, ma pedig megnéztem abban a hitben, hogy kiváló szórakozás lesz estére. Kiváló hajtépés lett belőle. De komolyan, az első tíz percben rájöttem, ez a film ROSSZ, így, csupa nagybetűvel.
Azért elmesélem röviden a sztorit: Jack Stanfield egy banki szerverekkel foglalkozó cég befolyásos embere. (Igen, a szerveres résznél kellett volna kapcsolnom, hogy ez nem nekem való.) Egyik nap, miközben épp egy megbeszélésen van, betörnek a házába, foglyul ejtik a családját, és arra kényszerítik, segítsen nagy mennyiségű pénzt észrevétlenül ellopni a banki szerverekről. Nem kell hozzá nagy ész, szerintem simán kitaláljátok, hogyan folytatódik, majd ér véget a film története.
Nem is tudom, hol kezdjem a zsörtölődést. Én voltam a barom, amiért (megint) beugrottam annak, hogy ha ilyen színészek vannak a filmben, csak nem lehet ratyi. Pedig az, de nagyon. Egész idő alatt a két színészt sajnáltam, amiért ehhez a filmhez kellett leszerződniük. De most őszintén: Harrison Ford Han Solo (jól mondom, ugye? Star Warsban nem vagyok otthon) és Indiana Jones együttvéve, erre beállít ezzel a sótlan, érdektelen, semmitmondó szereppel. És szegény Paul Bettany! Annyira tehetséges színész, mégis sorra borzasztó filmszerepeket képesek ráosztani. (csak egy-két példa: Az utazó, Tűzfal, Transzcendens) De legalább azt az utánozhatatlan brit akcentusát hallgathatja az ember másfél órán keresztül!!! Mondjuk ettől még a falat kapartam a film gyengesége miatt, de a jelenléte kompenzálta egy icipicit a filmmel kapcsolatos problémáimat. Mondtam én már valami értelmeset erről a filmről azon kívül, hogy erősen felejtős? Nem igazán, de sokat nem is tudok: a történések nem voltak túl életszerűek, csak jöttek egymás után a dolgok, nem is igazán értettem, hol és mit dolgozik Jack, a banki szerverbe való betörés okára sem kaptunk magyarázatot, s akkor még nem is beszéltem a rosszul megkoreografált harci jelenetekről, a drámai célzattal készült, de nem úgy sikerült beállításokról, valamint a szereplők iránti nézői tolerancia teljes hiányáról. Elrabolták, megverték Jack családját, állandóan ordítoztak velük, a kisfiúnak még szándékosan mogyorós csokit is adtak, hogy rohama legyen (allergiás volt a mogyoróra), de mindezek ellenére mégsem tudtam együttérezni a családdal.
Nem is húzom tovább a rétestésztát, kimondom kerek perec: vállalhatatlan, még egyszer nézősnek sem ajánlható film a Tűzfal. Kerüljétek el messze, ha esti kikapcsolódás gyanánt megnéznétek valami filmet, ne erre essen a választásotok! Ha Harrison Ford/Paul Bettany rajongók vagytok, keressétek elő a Star Wars-t, Az Indy-összest, a Lovagregényt, vagy A Da Vinci-kódot; higgyetek nekem, jobban jártok, ha hallgattok rám!

(Megjegyzés: Kedves Trónok harca-rajongók! Felhívom figyelmeteket, hogy a fentebb tárgyalt filmben szerepel mindenki Jaime Lannistere, Nikolaj Coster-Waldau. Ennek ellenére mégis azt javaslom, inkább nézzétek végig az összes Trónok harca-részt, amiben ő benne van, és hanyagoljátok ezt a filmet.)

Értékelés: 40% (de csak a színészek iránti tolerancia miatt)
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Paul Bettanyt és az elmaradhatatlan brit akcentust.
  - Janet kocsija nehezen indul. (Ez az egy darab vicces jelenet van az egész filmben.)


Tűzfal (Firewall)
színes, eredeti nyelvű, 104 perc
Rendező: Richard Loncraine
Szereplők: Harrison Ford, Paul Bettany, Virginia Madsen, Alan Arkin, Robert Patrick, Nikolaj Coster-Waldau, Robert Forster

Könyvkritika: Robert Galbraith - Kakukkszó

Egy rövid történettel kezdenék, mielőtt belemerülnénk a könyv mélyebb elemzésébe. Van egy remek kis könyves oldal, a moly.hu, aminek már másfél éve boldog felhasználója vagyok. Aki nem ismerné, annak röviden elmesélem, mire is jó ez az oldal: olvashatsz, értékelhetsz, adhatsz-vehetsz könyveket, részt vehetsz könyvekkel kapcsolatos kihívásokon (amiket, ha teljesítesz, kapsz érte szép, virtuális plecsnit) és még sok-sok csudajó dolgot lehet ezen a honlapon csinálni, melegen ajánlom azoknak, akik még nem ismerik, tegyenek vele egy próbát, nem bánják meg!
Szóval, van ez a moly.hu; itt ugyanúgy szerezhetsz ismerősöket, mint Facebook-on, Twitteren, egyéb közösségi oldalakon. Nekem (egyelőre) nincs sok ismerősöm, de akik vannak, őket legalább személyesen ismerem (jó, ez nem teljesen igaz, de most ebbe ne menjünk bele). Az ismerőseid olvasásait, értékeléseit, egyéb dolgait itt is úgy látod, mint Facebook-on a bejegyzésket. Így történt meg, hogy még májusban elolvastam egyik ismerősöm ezen az oldalon írt értékelését a ma tárgyalandó műről, s így jöttem rá, hogy a Robert Galbraith bizony írói álnév, és nem más rejtőzik mögötte, mint kedvenc írónőm, J.K. Rowling. Kicsit utánaolvastam a történetnek, és első ránézésre egy egyszerű kriminek tűnt, márpedig én nagyon szeretem a krimiket, s ezért úgy döntöttem, felkerül az "elolvasandó könyvek" listámra. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a fentebb megemlített ismerős kölcsönadta a saját könyvét, így nem kellett hónapokig várnom a könyvtári előjegyzésre.
Térjünk is rá a könyvre! A történet Angliában játszódik (hol máshol?), és a középpontban egy fiatal modell halála áll. Halálának körülményei nem tisztázottak, ezért bátyja felbéreli Cormoran Strike magánnyomozót, hogy derítse ki, mi történt valójában a fiatal nővel. Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy ez a sztori lesz végig a középpontban, s a végén egy meglepő csavarral rájövünk, ki a gyilkos. Nos, nem ez történt. A Kakukkszó ugyanis több, mint egy krimi. Nem tudnám pontosan körbehatárolni, hogy szerintem milyen műfajba tartozik, de a lényeg, hogy a nyomozáson kívül az egyes szereplőire és személyes történetükre is nagy hangsúlyt helyez. Itt van mindjárt Cormoran Strike, a háborús hős, féllábú, kissé mogorva detektív, aki nem mellesleg egy híres rockzenész törvényen kívüli fia. Az elején nehezen szokta meg, de a végére egészen megkedveltem a nyomozót, főleg a Robinnal való kapcsolata miatt is. Ha már Robin: a sztori elején ő a helyettes titkárnője Strike-nak, de olyannyira talpraesettnek, okosnak és találékonynak bizonyul, hogy Strike végül is felfogadja állandó munkaerőnek. Őt elég hamar megkedveltem, és valamiért mindig úgy képzeltem el magamban, hogy olyan, mint J.K. Rowling fiatalabb kiadásban. A nyomozás részleteibe és a gyilkos kilétébe nem akarok nagyon belemenni, olvassa el szépen mindenki a könyvet, hogy ezeket megtudhassa!
Két dologra térnék ki, amit én hibának éreztem ebben az egyébként felettébb izgalmas és szórakoztató könyvben: 1. Állandóan, mindig, mindent az interneten keresnek meg. Oké, rendben, a net világában élünk, de én azt gondoltam, egy magánnyomozó tud más eszközökkel is információt szerezni. (Mellesleg kiderül a könyvben, hogy tud, de akkor is túlzásnak gondolom ezt a rengeteg Wikipedia meg Google-keresést.) 2. Amikor lehull a lepel, és kiderül, ki az elkövető, hát akkor én... hogy is mondjam, csalódtam. Azt hittem, kicsit csavarosabb lesz. Nem azért hogy fényezzem magam, de valahol a könyv felénél már volt egy megérzésem, hogy talán ő lesz az. És örültem volna, ha tévedek, mert én azt szeretem a krimikben, hogy sose jövök rá semmire és az utolsó oldal elolvasása után még percekig bámulok magam elé, s közben arra gondolok, hogy hogyan nem jöttem rá a gyilkos kilétére.
Összegezzünk! Szórakoztató, humoros olvasmány, hozza a tőle elvárható szintet, de kriminek egy kicsit egyszerűre sikerült. Ettől függetlenül bátorítok mindenkit, hogy ha teheti, olvassa el, mert érdemes! (és ezáltal is kiderülhet számára - ha eddig még nem tudta volna - hogy J.K.Rowling nagyon tehetséges írónő, és ezzzel a könyvvel (plusz az Átmeneti üresedéssel) végképp bebizonyította, hogy tud ő remekműveket alkotni Harry Potter varázslatos történetének lezárulása után is.)

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Strike és Robin kapcsolata.
 - Strike néhol pofátlanul szellemes humorát.
 - Miért is Kakukkszó a cím.

(Megjegyzés: Amint látható, a könyveket más rendszer szerint értékelem, mint a filmeket. Ez azért van, mert molyon csillagozni lehet 1-től 5-ig, és a blogos könyvértékelésnél is jobban rááll erre az agyam. A filmek azért százalékosak, mert kedvenc filmes magazinom, a VOX mozimagazin is százalékban szokott értékelni, és a filmértékeléseimhez azt a rendszert vettem át. Igen, tudom, bonyolult ember vagyok.)

Filmkritika: A beavatott

Enyhe spoiler-veszély.

Honnan is kezdjem A beavatottal való kapcsolatom ecsetelését? Amikor először hallottam a filmről és a könyvről is, nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, egyszerű Az éhezők viadala-klónnak gondoltam (sok más embertársammal egyetemben). A könyvet sem akartam mindenáron elolvasni, és bár a film felkerült a filmlistámra, nem siettem el megtekintését. Egy kedves barátnőm még márciusban látta a filmet, és nagyon tetszett neki, így hát gondoltam, alkalomadtán én is adok egy esélyt a filmnek. Végül ma késő délután fogtam a laptopom, a Danette-m és a Milka Choco Minis-t, elhelyezkedtem kollégiumi ágyamban, és elindítottam a videólejátszóban A beavatottat.
A történetről dióhéjban (bár kétlem, hogy van olyan, aki még nem hallott róla): Amerikát egy nagy háború sújtotta, amely rengeteg veszteséggel járt, de sikerült végül békét teremteni. A béke fennmaradásának érdekében a társadalmat frakciókra osztották, minden frakciónak megvan a maga feladata. Egy alkalmassági vizsga keretében dől el, hogy ki melyik frakció tagja lehet. Főhősnőnk, Beatrice az Önfeláldozók frakciójában él családjával, s élete akkor vesz fordulatot, amikor a vizsgáján kiderül, egyik csoportba sem illik, ugyanis Elfajzott. Végül a Bátrak frakciójában köt ki, azonban keményen meg kell dolgoznia azért, hogy ott is maradhasson. És ha ez nem lenne elég, a társadalom eddig szilárdnak tartott rendszere is széthullni látszik...
És most jöjjön a személyes vélemény: Az elején nem tetszett. Nagyon nem, főleg az zavart, hogy az alkalmassági vizsgát túlságosan elhamarkodták, nem is értettem meg teljesen. (Tudom, tudom, menjek és olvassam el a könyvet.) Aztán mikor Beatrice bekerült a Bátrakhoz, megismertük a frakció élőhelyét, szabályait, én is kezdtem egyre jobban belerázódni a történésekbe. A vége felé azonban kicsit olyan érzésem lett, hogy "nem sok ez egy kicsit?". Mármint annál a résznél, amikor a manipulált Bátrak elindultak Önfeláldozókat irtani, azt gondoltam, itt a vége, fuss el véle, majd a következő filmben megtudjuk, hogyan folytatódik a sztori. De a végefőcím nem jött, helyette volt verekedés, lövöldözés, zúzás mindenféle minőségben és mennyiségben, s azon tűnődtem, hogy a hátralévő három film miről fog szólni? És ezen töröm a fejem még most is; igaz, hogy a film függővéggel ért véget, de számomra hiányzott a valódi izgalom, a várakozás izgalma a film végénél (ugyanis nem érzem azt, hogy azonnal rohannék a moziba megnézni a következő részt). Ejtsünk még pár szót a karakterekről! Beatrice abszolút főhősnő, tetszett, ahogy folyamatosan változott, fejlődött (és Shailene Woodley játéka is remek volt). Ami a férfiszereplőket illeti (elvégre mégiscsak nő vagyok, és őket nézem elsősorban), tökéletesen értem, miért van mindenki elájulva Négyestől. Jelentem, én is elájultam. :) Mellette még Caleb volt szimpatikus (de most komolyan, nézzetek rá arra a gyerekre, és mondjátok azt, hogy nem néz ki jól). Akiket pedig nagyon utáltam, és megpofoztam volna, ha tudom, az Eric és Peter volt.
Összegezve gondolataimat, végül arra jutottam, nem volt rossz ötlet megnézni ezt a filmet így esti kikapcsolódásként, de ha már a poszt elején iderángattam Az éhezők viadalát, akkor hadd jegyezzem meg, hogy nekem jobban tetszett annak a filmnek az összeszedettsége, jobban elmagyarázta a dolgokat azoknak, akik nem olvasták a könyvet (igen, arra is úgy ültem be, hogy nem ismertem a nyomtatott változatot), és a disztópikus társadalomábrázolás is jobb volt. Azért nem kell rögtön megdobálni, A beavatottat sem tartom nézhetetlen filmnek, csupán rám nem volt akkorra hatással, mint Az éhezők viadala.

(Egy apró megjegyzés: A könyv fordítóját egyáltalán nem zavarta, hogy a Divergent egyáltalán nem azt jelenti, hogy "beavatott", hanem hogy "elfajzott"? A történet szempontjából egyáltalán nem mindegy, sőt szerintem eléggé zavaró.)

Értékelés: 75%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Tris félelempróbáit.
  - Négyes története.
  - Négyes tetoválásait. (Legyünk őszinték, aki nőből van, az ezt a jelenetet nem hagyhatja ki egy ilyen felsorolásból.)


A beavatott (Divergent)
színes, eredeti nyelvű, 139 perc
Rendező: Neil Burger
Szereplők: Shailene Woodley, Theo James, Ashley Judd, Ray Stevenson, Miles Teller, Ansel Elgort, Zoe Kravitz, Jai Courtney, Kate Winslet

Új sorozat: Red Band Society

Az őszről sokaknak a hideg, szeles, esős idő és az iskolakezdés jut eszébe. Nekem azonban pár éve azt jelenti, hogy indul a sorozatszezon, újra be lehet kapcsolódni kedvenc sorozataink történéseibe, vagy éppen keresni magunknak új kedvenceket, mivel ilyenkor rengeteg vadonatúj sorozat indul el. Mai témánk is egy ilyen sorozat, a Red Band Society. Még hónap elején akadtam rá a bemutatójára, és azonnal megfogott a története, már alig vártam, hogy elkezdhessem nézni. (Szeptember 17.-én volt az amerikai bemutató.)
A történetről röviden: Adott hat fiatal, akikben egy közös pont van: mindnyájan egy kórházban vannak, mivel különböző betegségekkel kezelik őket; van itt kómában lévő kisfiú, rákos spanyol fiú, aki a lábműtétjére készül, szívmegnagyobbodással küzdő pompomlány,evési zavaros, visszahúzódó leányzó és fél lábú, hosszú ideje kemoterápián lévő vezéregyéniség. Kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, de a pilot végére alakítanak egy "csapatot", amelynek a neve Red Band Society. (A nevük onnan jön, hogy összetartozásuk jeleként mindnyájan hordanak egy piros kórházi karszalagot.)
Szerény véleményem szerint nagyon jól összeválogatták a csapat egyes tagjait, mindenki remekel a szerepében, de személyes kedvencemmé Leo, Jordi és Emma vált. Úgy gondolom, van potenciál a történetben és a karakterekben, én legalábbis mindenképpen folytatom a sorozat nézését, és reménykedem, hogy ezt mások is megteszik, és nem kell attól félnem, hogy az évad végén esetleg kaszát kap a sorozat.
Igazából tudnám ajánlani mindenkinek, hogy tegyen vele egy próbát, a színészi játék, a mondanivaló mind tesznek róla, hogy az ember hamar szívébe zárja a "Piros Karszalag Társaságot".
(Ja, és Octavia Spencer is játszik benne!)

Filmkritika: Követés (vagy A csapda)

A ma tárgyalt filmet régóta szerettem volna megnézni, ugyanis kedvenc rendezőmnek, Christopher Nolannek ez az első filmje. A sztori egy Bill nevű férfiról szól, aki embereket követ és figyel meg, pusztán azért, hogy elüsse valamivel az időt. Egy alkalommal azonban az egyik általa követett férfi megszólítja, és onnantól fogva Bill élete fenekestül felfordul. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, legyen elég annyi, hogy csavaros az elbeszélésmód és jó a színészi játék. Igaz, maga a film korántsem hibátlan, a történet egyik-másik pontján könnyen ki lehet találni, mi lesz a következő jelenetben; ennek ellenére a film végét tátott szájjal ültem végig. Az is  látszik, hogy a rendező itt még csak kísérletezgetett, kereste a hangját, s így ez a film még csak "előkészület" volt olyan későbbi remekműveihez, mint a Memento, A tökéletes trükk vagy az Eredet.
Aki legalább annyira kedveli Nolan munkáit, mint én (vagyis nagyon-nagyon), annak tudom ajánlani, mert érdekes látni, honnan indult a mára már zsenivé kikiáltott rendező. Aki még csak most ismerkedik a rendező életművével, annak sem lesz rossz választás ez a film, egy délutáni kikapcsolódásnak remek mind a játékidő, mind a sztori szempontjából.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mikor kezdesz el rájönni, hogy ez nem olyan egyszerű sztori, mint amilyennek látszik.
  - Az egyik szereplő neve később felbukkan egy másik Christopher Nolan-filmben.
  - A film vége.


Követés/A csapda (Following)
fekete-fehér, eredeti nyelvű, 69 perc
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Jeremy Theobald, Alex Haw, Lucy Russell, John Nolan

Filmkritika: A galaxis őrzői

A poszt enyhén spoiler-tartalmú.

Hol is kezdjem?
Amikor kijött az első trailer ehhez a filmhez, még nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy ez is a Marvel studios berkein belül készül. Az előzetesben feltűnt egy géppuskát dédelgető mosómedve és egy fa. Mire a reakcióm: Tessék? Ez most komoly? Bosszúállók, X-Men és Pókember után mi ez a marhaság? Aztán megnéztem a trailert másodszor, harmadszor, és kezdtem rájönni, tévedtem első alkalommal. Ez a film abszolút működőképes, csak meg kell szoknom, hogy ez eltér egy kicsit a stúdió többi filmjétől. Szóval vártam az augusztus tizennegyedikei dátumot, elképzeltem, milyen lesz megint szélesvásznon filmet nézni, és vajon milyen trailereket láthatok majd a film előtt. Csakhogy jött a lakásfelújítás. Egy nappal a premier után megérkeztek "kis" házunkhoz a kőművesek, hogy új vakolattal csinosítsák ki otthonunkat. A munka sok zajjal, porral és kosszal járt, így mozi helyett maradt a takarítás. Végül augusztus harmincadikán beköltöztem a kollégiumba, hogy elkezdjem a negyedik egyetemi évemet, és akkor már tudtam, hétvégén bent maradok, s irány a mozi! Persze féltem, hogy mit csinálok, ha leveszik a műsorról még mielőtt meg tudnám nézni, de szerencsére még vetítették. Így ma felkerekedtem egy kedves szaktársammal, hogy megnézzük e csodálatos alkotást.
És a hosszú bevezető után térjünk is rá a filmre! A történet elején megismerjük a gyermek Peter Quillt, aki épp haldokló édesanyjától búcsúzik, majd kirohan a kórházból, mire felszippantja egy űrhajó. A rövid jelenet után 26 évet ugrunk az időben (és térben), s onnantól fogva a galaxisba kerül át a sztori. Petert fosztogatóként látjuk viszont, amint épp elemel egy gömböt, ami gyakorlatilag a film középpontja, mert e körül forog a cselekmény, ezt akarja mindenki megszerezni. Peter kalandjai során találkozik Gamorával, egy zöld bérgyilkos csajjal, Draxszal, aki családjáért akar bosszút állni, Mordállyal, a fent említett géppuskás mosómedvéve és Groottal, a fával. Rövid ellenségeskedés és széthúzás után csapattá kovácsolódnak, és galaxis őrzőiként szereznek maguknak hírnevet. A továbbiakban nem szeretnék részletes leírásba bocsátkozni, aki látta a filmet, úgyis érteni fogja, mikor mire gondolok, aki pedig nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát!
Ha három szóval kéne jellemeznem a filmet, akkor a 'vicces', 'látványos' és 'vagány' szavakat tudnám felsorolni. A poénok nem mindig verbálisak, sok szituációból adódó vicc van benne, de szerencsére nem válik túl bugyutává egy idő után. A látvány kidolgozottsága nem meglepő, lévén Marvel-filmről beszélünk, akár a galaxist, akár a szereplőket nézzük, remek munkát végeztek a készítők. (Olyannyira remek munkát, hogy az egyik főgonoszt, a Ronant alakító Lee Pace-t - aki Thranduil A hobbitban - nem lehet felismerni. De tényleg: még egy arcrándulása sincs, amiből megmondanád, hogy ő a tündekirály Peter Jackson fantasyjében.) A vagány jelző pedig nagyon sokszor beugrott a film nézése során, legfőképp a galaxis őrzőivel kapcsolatban. Mindegyik színészt dicséret illeti, remek munkát végeztek, még azok is, akik csak hangjukkal járultak hozzá egy-egy szereplő életrekeltéséhez.
Azonban korántse higgyétek azt, hogy hibátlan filmmel van dolgunk. Két dolog volt, ami nagyon szemet szúrt, és ezért nem voltam maradéktalanul elégedett a végeredménnyel. 1. Néha kicsit sok volt a szentimentalitás, főképp Drax történetszálában. Rendben, értem, hogy a családja elvesztése mélyen érintette, de az érzelmessége valahogy nem volt szinkronban a viselkedésével. De a többieknél is voltak részek, ahol azt éreztem, picit sok az érzelmi faktor. 2. A főgonoszok. Thanosszal semmi bajom, sőt, viszont Ronan és Nebula eléggé egysíkúak, és ebből kifolyólag rém idegesítőek voltak. Nebula az első megjelenésétől unszimpatikus és taszító volt, de nem a karakterábrázolás, hanem a színészi játék zavart. Ronan pedig nem volt igazi főgonosz számomra: nem éreztem a szavai és tettei súlyát, nem rezzentem össze, ha feltűnt, igazából semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem, márpedig nekem ezen jegyek alapján áll össze, milyen gonosszal is van dolgunk. Ronan esetében nem tudtam eldönteni.
Még egy rövid megjegyzés: a Gyűjtő és a Végtelen Kesztyű sztorija. Ezt vártam a legjobban, mivel ez kapcsolódik valamennyire a Bosszúállókhoz, és azt gondoltam, lesz valami apró utalás a Bosszúállók: Ultron kora című filmre. Hát, tévedtem. Remélem, azért még előkerülnek majd a Marvel univerzumban, mert mind a karakter, mind a kesztyű története sok izgalmat rejt magában.
Összegzés: Aki szereti a Marvel filmjeit, annak ez sem lesz csalódás, ahogy említettem, poén van benne bőven, és a cselekmény is viszonylag jól követhető és egységes. Bátran ajánlom megtekintésre!

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
    - A csapat négy tagja először találkozik egymással.
    - Szökés a börtönből.
    - Stan Lee elmaradhatatlan cameóját.
    - Mordály és Groot minden megmozdulását.
    - És természetesen az elmaradhatatlan stáblista utáni jelenetet.


A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy)
színes, magyarul beszélő film, 121 perc
Rendező: James Gunn
Szereplők: Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Vin Diesel, Bradley Cooper, John C. Reilly, Glenn Close, Benicio Del Toro

Trónok harca-póló és ami vele jár

Tegnap épp az egyetemen fogyasztottam ínycsiklandozó ebédemet szaktársaim társaságában, amikor feltűnt az ebédlőben egy sárga pólós fiatalember. Mivel nőből vagyok, hamar megállapítottam, hogy a kinézete sem rossz, de a pólója jobban lekötött, ugyanis egy szarvas volt rajta az "Ours is the Fury" és a "Baratheon" szavak mellett. Igen, aki tudja, mi is az a Trónok harca, az valószínűleg érti, miért voltam annyira elájulva attól a ruhadarabtól.
Ennek az ismeretlen fiúnak köszönhetően a "Milyen jó lenne, ha ezt kapnám ajándékba" listám újabb tétellel bővült, ugyanis mostantól sikítva ugranék azon ismerősöm nyakába, aki meglepne egy ilyen ajándékkal. Mondjuk, azt még nem döntöttem el, az én pólómon melyik ház címere és mottója díszelegne: a Stark és a Targaryen az a két ház, akiknek én "szurkolok". Az is lehet, ha nagyon nem bírok magammal, akkor majd én megajándékozom saját magam egy ilyen remekbe szabott pólóval :)

napi zene (és videó)

Még nyáron láttam a tv-ben a lenti klipből egy részletet. Zenei válogatás CD-t reklámoztak, de a videóhoz tartozó dal címét sajnos nem írták ki. A napokban újfent eszembe jutott a dolog, és hosszas keresgélés eredményeként végül megtaláltam, és végignéztem. A zene sem rossz, minél többet hallgatom, annál fülbemászóbb, de a videóklip egyszerűen tökéletes.

Első blogbejegyzésem :)

Régóta kacérkodom már a blogolással, de csak mostanra szedtem össze annyi bátorságot, hogy végre belevágjak. A kezdő lökést az adta, hogy a nyár (és az ősz, valamint a tél) folyamán egy kedves barátnőmmel csak interneten keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, és mindig zavart, hogy Facebook-on sosem tudom rendesen elmesélni neki a könyv-, film-, és sorozatélményeimet, mivel annyi a mondanivaló, hogy valamit akaratlanul is kihagyok. Így jött az ötlet, hogy Word-dokumentumokban számolok be neki az olvasott/megnézett dolgokról, és így részletesebben kifejthetem a véleményemet. Eleinte furcsa volt, de aztán olyannyira belejöttem, hogy úgy döntöttem, a továbbiakban blog formájában is folytatom ezt a tevékenységemet.
Terveim szerint könyvekről, filmekről és sorrozatokról fog szólni ez a blog, de az is előfordulhat, hogy csak egy képet vagy zenét osztok meg, ami esetlegesen tükrözi az épp aktuális hangulatomat. A blogszerkesztést még tanulgatom, így egyelőre nagyon kezdetleges a design, de idővel majd ez is alakul.
Ha bárki valaha betéved erre a blogra, szívesen veszem, ha hagy maga után bármiféle bejegyzést, igaz, elsősorban az építő jellegű kritikák segítenének, a vállalhatatlan megjegyzésektől szeretném megkímélni magam!