És már itt is vagyok, hogy folytassam az általam nézett sorozatokról való elmélkedéseket. Ha nem olvastad volna az első részt, akkor azt itt megtalálhatod.
Ezúttal azokról a sorozatokról lesz szó, amelyek bizonyos időközönként, vagy évente, az ún. mid-season időszakban kerülnek adásba a külföldi adókon, és ahogy az első részben is kihangsúlyoztam, nem elsősorban bemutatom az egyes sorozatokat, hanem inkább összefoglalom a velük, illetve az aktuális évadukkal kapcsolatos érzelmeimet, gondolataimat. Vigyázat, a továbbiakban esetleges spoilerek előfordulhatnak!
1. American Horror Story (2011- )
Ez a sorozat viszonylag új szerelem nekem, hiszen 2014 októberében kezdtem el nézni (itt írtam is róla röviden). A nevéhez hűen rengeteg félelmetes jelenet van benne, és sok utalást találhatunk benne akár valós megtörtént eseményekre, akár híres, kultikussá vált horrorfilmekre (nekem is főleg ezért tetszik a sorozat). A harmadik évadnál kissé elbizonytalanodtam, mivel az nem sikerült túl jól, de a jelenlegi, 4. évad annál inkább. Ezúttal egy vándorló szörnycirkusz mindennapjaiba kaphattunk betekintést, ahol is az igazgatónő, Elsa Mars színésznői álmokat dédelget, s szeretné hátrahagyni kedvenc szörnyeit. Közben újak is csatlakoznak a bandához, s feltűnik egy hollywoodi producer, Richard Spencer, akiről később kiderül, hogy nem az, akinek látszik... Élethű színészi alakítások, remek történetszálak, pár zenei részlet, egy ijesztő bohóc és persze Edward Mordrake (a vele kapcsolatos két epizód volt a kedvencem)... nekem ezt nyújtotta a Freak Show. Már hivatalos, hogy lesz ötödik évad, ami Hotel címen fog futni, s Lady GaGa lesz az egyik főszereplő a jól megszokott szereplőgárda mellett. Nem kérdés, hogy én továbbra is követni fogom a sorozatot, mert a borzongás még sosem esett ilyen jól, mint az American Horror Story esetében.
2. Bates Motel (2013- )
Erre a sorozatra abban az évben bukkantam rá, amikor elindult, de nem akkor néztem, amikor ténylegesen adták, hanem nyáron pótoltam be. A híres rendező, Alfred Hitchcock kultikus filmje, a Psycho előzménytörténeteként harangozták be a sorozatot, s mivel láttam és szeretem is azt a filmet, gondoltam, belevágok a sorozatba is. Az egész onnan indul, hogy Norman apja meghal, s ezután anyjával együtt egy új városba, White Pine Bay-be költöznek, ahol a nő megvásárol egy motelt. A beilleszkedésük mellett a város életébe is bepillantást nyerhetünk: drogbizniszek, lányokat elrabló és megerőszakoló rendőr, egy titokzatos figura a motel környékén és már kész is egy remek évad. A történet erőssége mellett a színészek viszik el a hátukon a show-t: Vera Farmiga és Freddie Highmore tökéletes választás Norma és Norman Bates szerepére. Norman ekkor persze még tinédzser, de az évadok során egyre jobban kezd a Psychóban megismert Normanra hasonlítani, és most, a harmadik évadban érte el a tetőfokot ebből a szempontból. Ennek ellenére maga az évad nem volt az igazi, néhány történetszálat vagy túl lassan építettek fel, s végül nem vitték el semerre, vagy csak egyszerűen nem foglalkoztak vele túl sokat, és nem írtak hozzá új, érdekesebb cselekményfolytatásokat. Hivatalos infó még nincs a folytatásról, bár korábban olvastam egy interjút az alkotókkal, amiben azt nyilatkozták, nagyjából 5 évadosra tervezik a sorozatot, így remélem, hogy Norman és kedves édesanyja "kalandjai" folytatódnak majd jövő márciusban.
3. Game of Thrones (2011- )
Itt is egy újonccal van dolgunk. Nyáron vágtam bele a sorozatba egy barátnőm ajánlására (komolyan, ha nem ismerném őt, egy csomó jó sorozatot soha nem kezdtem volna el nézni), és nem kellett sok, hogy teljesen magába szippantson Westeros fantasztikus világa. Itt játszódik ugyanis a történet, aminek nagyon rövid összefoglalója talán az lehetne, hogy vagyonos és erős nemesi családok harcolnak a Vastrónért és ezzel együtt az egész királyság irányításáért. Az évadok során egyre több családdal ismerkedhetünk meg, a trónért folyó küzdelem természetesen egy percre sem csitul, szövetségek köttetnek és bomlanak fel, barátságok születnek, emberek halnak meg százával (igen, a sorozat egyik jellegzetessége, hogy nagyon sok ember hal meg benne, sokszor a főbb karakterek közül is jópáran, így nagyon körültekintően kell kedvencet választanod, mert előfordulhat, hogy pár évad után meghal), és még sorolhatnám. Mára már popkulturális jelenséggé nőtte ki magát a Trónok harca, a világon sok millió ember nézi és szereti, s örülök, hogy most már én is ebbe a klubba tartozom. Jelenleg még tart az ötödik évad, de már csak három rész van az évadzáróig, s már most is sok minden történt, de nekem személyes kedvencem volt a legutóbbi részben a két nagy kedvenc, Tyrion Lannister és Daenerys Targaryen találkozása volt; már el is kezdődött a spekulálás, hogy mi lesz ebből, lévén előbbi egy nemesi család nem annyira kedvelt tagja, utóbbi pedig annak a családja az egyetlen élő tagja, akik valaha magukénak tudhatták a Vastrónt. Ja, és Daenerysnek sárkányai is vannak... csak mondom. Bár még nincs vége a jelenlegi évadnak sem, tudható, hogy lesz következő évad, és én valószínűleg továbbra is a sorozattal tartok majd.
4. Marvel's Agent Carter (2015- )
Az első részben már szóba került egy Marveles sorozat, az Agents of S.H.I.E.L.D, az Agent Carter hasonló nyomon halad, kis különbségekkel: 1. ez mindössze egy nyolc részes minisorozatnak készült, s az idő alatt vetítették, amíg a S.H.I.E.L.D téli szüneten volt 2. az 1950-es években játszódik, és a S.H.I.E.L.D "előszervezetéről", az SSR-ról, valamint Peggy Carter ügynökről szól, aki Amerika Kapitány szerelme volt. Az ügynöknőtől Howard Stark kér segítséget, amikor is ellopják felbecsülhetetlen értékű találmányait, s amikor azok problémát okoznak, Starkot gyanúsítják, holott persze nem ő, hanem mint később kiderül, a Leviatán nevű orosz szervezet áll az egész mögött. Peggynek a történet során nem csak a gonosz ellenséggel kell megküzdenie, hanem a munkahelyén uralkodó hátrányos megkülönböztetéssel is. Az SSR főnöke és munkatársai ugyanis nem látnak szívesen körükben egy nőt (ez persze változik valamennyit az évad végére). Legfőképpen a női emancipációs szál tetszett a sorozatban, de a nyomozás, a már ismert cselekményszálakra való utalások és a színészi játék is nagyon izgalmassá tették a sorozatot, személyes kedvencem Jarvis volt, akiről megtudhattuk, hogy mielőtt számítógépes programmá vált, Howard Stark nagyrabecsült inasa volt (s az alapján, amit olvastam, az inas tiszteletére nevezte el Howard később a programot Jarvisnak). Bár Jarvis képzett katona volt egykoron, s az ott szerzett tapasztalata jól jön Peggyvel közös nyomozásuk során, a karakter számtalan alkalommal csetlik-botlik a színen, s a legtöbb humort az ő jeleneteiből kaphatjuk meg.
Eredetileg úgy volt, hogy mindössze egy évados, nyolc részből álló minisorozat lesz az Agent Carter, de nemrégiben bejelentették, lesz második évad. Jippí, már alig várom!
5. Penny Dreadful (2014- )
Egy újabb sorozat, ami pár hónapja került a látókörömbe (kapaszkodjatok meg!), barátnőm ajánlására. A sorozat tavaly indult, nyolc részes minisorozatként, de nagyon izgalmas volt az első évad. A viktoriánus Londonban játszódik, ahol egy felfedező, egy titokzatos nő, egy ismerős nevű orvos és egy amerikai mesterlövész egy csapatként próbálják felvenni a harcot a természetfeletti erők ellen, és egyben megmenteni a felfedező lányát ezektől a lényektől. A "természetfeletti erők" kifejezés főleg vámpírokat takar és most, a második évadban a boszorkányok is előkerülnek. Ez szintén egy olyan sorozat, ami a misztikusságával, a jól ismert szépirodalmi utalásokkal és a jól kiválasztott színészeknek hála, hamar utat talált a szívemhez. Nem bírom ki, lelövök pár poént: az "ismerős nevű doktor" Victor Frankenstein, a titokzatos nő egyik udvarlója nem más, mint Dorian Gray, a felfedező lányát pedig Mina Murraynek hívják (Bram Stoker: Drakula).
A második évad május elején kezdődött el, s máris sok érdekes dolgot tudhattunk meg Vanessa múltjáról, Ethan eltitkolt énjéről, a boszorkányokról és a Verbis Diablóról, az Ördög Beszédéről. Itt is még további izgalmak várhatók, s bár még messze az évad vége, s még kérdéses a folytatás, én örülnék neki, ha a sorozat készítői hosszú távra terveznének.
6. Red Band Society (2014-2015)
Ezt a sorozatot ősszel kezdtem el nézni, írtam is róla pár sort anno. Nem volt rossz, volt benne dráma, volt benne humor, viszonylag szerethetőek voltak a karakterei, de nem győzött meg igazán, így úgy döntöttem, az évad végéig maradok, de azután abbahagyom. Végül a sorozat készítői megoldották a problémámat, ugyanis 13 rész után elkaszálták a sorozatot, de adtak neki egy rendes lezárást, hogy kereknek tűnjön az évad. Volt pár mellékszereplő, akik rontották az élményt, a cselekmények néha nagyon giccses fordulatokat vettek, de alapvetően nem volt rossz sorozat. Ha valaki kikapcsolódásképp tervezi, hogy megnézi, nem fogom lebeszélni róla, mert a hibái ellenére is van valami báj a sztoriban és a szereplőiben, egyszeri nézésre kiváló ez a 13 rész.
7.Sherlock (2010- )
Erről a sorozatról tudható, hogy előre nem látható időközönként jelentkezik mindig új évaddal, legutóbb 2014 januárjában adták le a harmadik évadot, a negyedik forgatását 2016-ban tervezik, de idén karácsonykor kedveskednek a rajongóknak egy karácsonyi különkiadás epizóddal.
Két éve, a köztévén futottam bele először a Sherlockba és pár rész után teljesen beleszerettem. A sorozat Sir Arthur Conan Doyle jól ismert novelláit ülteti át mai közegbe és mindegyiken csavar is valamennyit, tehát nem feltétlenül úgy oldódik meg egy bűnügy, ahogy az azonos című novella leírja. Ennek ellenére a sorozat veszettül szórakoztató, Sherlock fejtegetései, a világhoz való viszonya, Watsonnal kialakuló kapcsolata (nem, nem kérek a homoszexuális utalgatásokból :D) mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez legyen minden idők egyik legjobb brit sorozata. Benedict Cumberbatch a sorozat óta jelentős filmszerepekben is megmutatta, milyen jó színész; mára már nekem is az egyik kedvenc színészem, Martin Freeman pedig méltó társa Watsonként (Johnlock shippers, stop it already!!!). Nem lehet tudni, mennyi évadot terveznek a készítők, de remélem, minél többet, mert én minél tovább szeretném élvezni ezt a remek sorozatot!
És itt véget is ér a sorozatokról szóló listám. Ősztől tervben van két újonnan induló sorozat, a Scream Queens (előzetes itt) és az American Crime Story, s remélem, azokkal jobban fogok járni, mint tavaly őszi választásaimmal, amikből egyet én hagytam abba, egyet pedig a készítői fejeztek be. Ahogy az előző bejegyzésemnél, itt is remélem, hogy kedvetek leltétek az olvasásában, s tettem esetleg egy-két megjegyzést, megfigyelést, ami bírt némi értelemmel :) Ha minden jól megy, hamarosan ismét egy könyvkritikával jelentkezem, addig is várom szeretettel a megjegyzéseket, észrevételeket ezzel a bejegyzéssel, vagy akár másikkkal, sőt akár a bloggal kapcsolatban is (kulturált kereteken belül!)!
2015. május 31., vasárnap
2015. május 29., péntek
Sorozatok, amiket nézek - 1. rész
Már egy ideje érlelődött bennem ez a bejegyzés, hiszen szándékaim szerint a könyvek és a filmek mellett a sorozatok is helyet kapnak a blogomon, de ha átfutom a korábbi bejegyzéseimet, csak pár sorozatról írtam eddig. Ezt pótolnám most be, ráadásul rögtön két bejegyzésben is, mivel 13 db sorozatról lesz szó, amit egyetlen bejegyzésbe kár lenne belesűríteni. A jelenlegi első részben azokról lesz szó, amik ősztől tavaszig tartanak, általában egy hosszabb téli szünettel megspékelve, és általában 22-24 részesek (némelyikről írtam rövidebben korábban, de azok általában egy epizód utáni reakciók voltak; azok is megtalálhatóak a blogon, ha valakit érdekel). Már az elején szeretném kiemelni, hogy nem elsősorban a sorozatok bemutatása a célom, hanem inkább az aktuális évaddal kapcsolatos érzelmeimet, gondolataimat fogom leírni, így aki a lentebb felsorolásra kerülő sorozatokat nem nézi, de majd szeretné elkezdeni valamikor, vagy nézi, de nem épp az aktuális évadnál, az ne olvasson tovább, mert spoilerekkel telezsúfolt beszámolók következnek!
1. Gotham (2014- )
Ahogy az évszámból is látszik, ez a sorozat újoncként indult el ősszel. A pilot után írtam róla röviden, és abban azt olvashatjátok, hogy nem győzött meg túlságosan, de azért folytattam. Minden epizódban történt valami rejtélyes gyilkosság vagy eltűnés, amit a rendőrség megpróbált kivizsgálni és megoldani, az élen Gordon nyomozóval, s a nyomozások során mindig találkozhattunk egy-két karakterrel, akik később majd Batman fő ellenségeivé válnak. Emellett Gordon magánéletét és a rendőrséggel való kapcsolatát is nyomon követhettük, a másik fő szálon pedig a fiatal Bruce Wayne próbálta kinyomozni, kinek állhatott szándékában megölni a szüleit, illetve a két rivális maffia is folyamatos harcban áll egymással. A Batman-történettel nem foglalkoztam korábban, csupán Christopher Nolan trilógiáját ismertem, meg persze egy néhány ismertebb gonoszt, és valószínűleg ez lehetett a fő probléma, hogy miért nem kedveltem meg a sorozatot. Végig úgy éreztem, Gordon és Fish Mooney meglehetősen túljátsszák a szerepüket, az egy epizód-egy új gonosz koncepció is zavart, inkább mutattak volna be kevesebb főgonoszt, több háttértörténettel (lsd. Ogre az évad utolsó négy-öt epizódjában). A kedvenc epizódom a 17. rész volt, amelyben Jerome-mal ismerkedtünk meg, akiről nem mondták ki egyértelműen, hogy ő lesz a Joker, de voltak jelek (vörös haj, félelmet keltő vigyor és nevetés), és ezt bántam a legjobban, hogy nem vitték tovább az ő történetét sem.
Így az évadzáró megtekintése után úgy döntöttem, nem folytatom tovább a sorozat nézését annak ellenére sem, hogy elég nagy cliffhangert tettek az epizód végére és a hírek szerint a második évad a Jokerre fog koncentrálni. Egyszerűen nem érdekel annyira a karakterek jövőbeni sorsa, hogy úgy érzem, időpocsékolás lenne, ha csak a Joker-sztori miatt maradnék.
2. Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D (2013- )
A Bosszúállók-kritikám óta szerintem nem nehéz kitalálni, hogy anno miért vágtam bele ebbe a sorozatba. Az alapsztori az volt, hogy jobban megismerhetjük a S.H.I.E.L.D működését és ráadásul kiderült, hogy Phil Coulson él és virul. Az első évad főleg a saját kis csapata összeverbulásáról, illetve Coulson "feltámasztásának" valódi hátteréről szólt. Nehezen indult, de a téli szünet után nagyon jó lett az első évad, megszerettem a szereplőket, valamint a történet is elég érdekesnek ígérkezett, így folytattam a második évaddal. És itt sem kellett csalódnom. Onnan indult, hogy a S.H.I.E.L.D ugyebár összeomlott az első évadban (valamint az Amerika Kapitány: A tél katonájában), Coulson lett az igazgató, és nekiállt újjáépíteni a romokból ezt a fontos kormányzati szervet. Így jöttek új szereplők is, újabb történetszálakkal. Bár sok helyen olvastam, hogy sokaknak nem tetszik ez a földönkívülis vonal, ami bejött a cselekménybe az Orákulummal meg Coulson furcsa írásával, én kifejezetten élveztem. A téli szünet után pedig újfent belecsaptak a lecsóba az Embertelenek és az "igazi S.H.I.E.L.D" sztorikkal, bár utóbbi nekem kicsit gyengére sikerült. Volt egy epizód, ami egyenesen összekapcsolódott a Bosszúállók: Ultron kora nyitójelenetével, ez a rész volt a kedvencem, a dupla évadzáró pedig felettébb izgalmas és ütős lett. Már hivatalos, hogy lesz 3. évad és nem kérdés, én biztosan nézni fogom.
3. Once Upon a Time (2011- )
Ez az első a mai listán, amit nem magamtól, hanem egy barátnőm ajánlására kezdtem el nézni 2014 januárjában. Még abban az évben utolértem a sorozatot, és nagy favorittá vált. Az alapkiindulópont ugye az volt, hogy a Gonosz Királynő átkot bocsátott a mesebirodalomra, és így minden mesehős átkerült a mi világunkba, egy Storybrooke nevezetű helyre, ahol átlagos emberként élik az életüket, mert nem emlékeznek arra, kik is ők valójában. De aztán megérkezik a városba Emma Swan, és az első évad végére az átok megsemmisül, átadva a helyét sok más izgalmas kalandnak. A nemrég véget ért negyedik évad a Frozen című mese főbb szereplőit és helyszíneit vette kölcsön és illesztette bele tökéletesen a saját világába. Engem meglepetésként ért, hogy Elsa nem lett gonosz, csak kétségbeesetten kereste a húgát, Annát. Jött egy új főgonosz a Hókirálynő személyében, valamint Emma varázsereje egyre inkább kibontakozott. A téli szünetig megoldódtak a problémák, és a márciusi folytatáskor megérkeztek a Sötétség Királynői: Ursula (A kis hableány), Demóna (Csipkerózsika) és Szörnyella De Frász (101 kiskutya), mellettük még az első évadban nagy szerepet játszó mesekönyv lett újra fontos, mert kiderült, valahol létezik az Író, aki megírta a meséket, és a gonoszok úgy gondolták, eljött az idő, hogy az Író nekik, ne pedig a hősöknek adja meg a boldog befejezést.
Amit nagyon szeretek ebben a sorozatban az a mód, ahogy feldolgozza és újra elmeséli a jól ismert meséket, mindegyik figurának egy kissé kicsavart történetet adva. A Királynőkkel is ez történt: Ursuláról kiderült, hogy valaha gyönyörű hangja volt, amíg át nem verték, azért lett gonosz; Demóna elvesztette a gyermekét; Szörnyellát pedig a szerelmi bánat változtatta sötétté. Az évadzáró láttán pedig leesett az állam: Emma Swan, a Megmentő, Hófehérke és a herceg gyermeke, az igaz szerelem szülötte gonosz lett!!!!! Kíváncsian várom, mit fognak ebből kihozni, az ötödik évadot ugyanis hivatalosan bejelentették és buta lennék, ha nem folytatnám a sorozatot.
4. The Big Bang Theory (2007- )
Erről fogok a legkevesebbet írni. A sorozat onnan indult, hogy két fizikus, kissé "nerd" fiú szomszédságába beköltözött egy szabadelvű, színésznői álmokat dédelgető lány. A sorozat folyamán megismerkedtünk a fiúk baráti körével, a lány maga is egyre jobban beilleszkedett közéjük, sőt már jegyben jár az egyik fiúval, s persze más lányok is csatlakoztak a csipet-csapathoz. Maga a sorozat nem árul zsákbamacskát, legfőbb célja az intelligens módon való szórakoztatás, de alkalomadtán popkulturális utalásokat és érdekes történelmi, fizikai, kémiai, biológiai, stb. tényekről, kutatásokról is hallhatunk. Május elején a 8. évad ért véget, és már hivatalos, lesz 9. évad. Ezt a sorozatot se a kezdetektől, csupán másfél éve nézem, de nagy rajongója vagyok, mert a sok misztikus-mesés-vámpíros-szuperhősös történet mellé kell egy, ami kellemes kikapcsolódást és önfeledt szórakozást nyújt mindössze húsz percben. Kedvenc karakterem Sheldon, aki sokat fejlődött az évek alatt, jelenleg épp hosszú párkapcsolatban él egy lánnyal, Amyvel, s a 8. évad egy szívszorító jelenettel zárult: Amy egy veszekedést követően azt mondta, gondolkodnia kell, szeretne-e továbbra is ebben a kapcsolatban maradni, majd ezután (Skype-on történt a beszélgetés) Sheldon tanácstalanul elővett egy jegygyűrűt az asztalfiókból, és azon tűnődött, mi legyen ezután. Izgatottan várom, hogy fog kezdődni a következő évad, és természetesen folytatom a sorozatot.
5. The Originals (2013- )
Ez a sorozat a lentebb sorra kerülő The Vampire Diaries spin-offja, ami azt jelenti, hogy több, a TVD-ben feltűnt karaktert áthoztak ebbe a sorozatba és itt fejtik ki a sztorijuk további menetét. A sorozat címe is ezekre a karakterekre utal, ők ugyanis az "Original family", a Mikaelsonok, akik már ezer éve élnek a földön, ők az első vámpírok és minden további vámpír tőlük származik. A sorozat elsősorban három, még életben lévő testvér Klaus, Elijah és Rebekah sorsát mutatja be; az első évadban Klaus testvéreivel együtt visszatér szülővárosukba, New Orleansba, ugyanis ott Marcel, Klaus egykori tanítványa vette át a hatalmat. Klaus azonban úgy dönt, itt az ideje, hogy visszavegye magához imádott városa irányítását, de emellett szembesülnie kell a ténnyel, hogy egy vérfarkas lány, akivel egyéjszakás kalandba keveredtek, gyermeket vár tőle (ja igen, ezt elfelejtettem: Klaus hibrid, félig vérfarkas, félig vámpír, az anyja ugyanis egy vérfarkassal csalta meg az apjukat). Az első évad végére Marcel és Klaus békét kötnek, Klaus kislánya megszületik, de újabb fenyegetés van úton: a Mikaelsonok rettegett anyja, Esther visszatért a túlvilágról, hogy elpusztítsa gyermekeit. A második évad innen indul, s hamar kiderül, az anyának más céljai vannak: a vámpírléttől akarja megszabadítani gyermekeit, valamint arról is tudomást szerzünk, hogy Esther valahava alkut kötött nővérével, Dahliával, s az alku részeként a nő mindig eljön az aktuális Mikaelson-elsőszülöttért, aki ez esetben nem más, mint Klaus újszülött lánya, Hope. Klaus persze mindent megtesz azért, hogy lányát biztonságban tudja, s az évad során rengeteg izgalmas, megdöbbentő és néha szomorú dolog történik, amikben most nem mennék bele, különben sose végzek ezzel a poszttal :) Az évadzáró itt is remekül sikerült, viszont meglepően lekerekített lett, s ha nem lenne már bejelentve, hogy lesz harmadik évad, egy kissé félnék attól, hogy nem lesz folytatása ennek a nagyon jó sorozatnak, ami két évad alatt bőven túlnőtt anyasorozatán, a TVD-n. Én természetesen maradok a The Originals és Klaus Mikaelson mellett.
6. The Vampire Diaries (2009- )
Akárcsak a Once Upon a Time-ot, ezt is barátnőm ajánlására kezdtem el nézni még 2013-ban. Szeretem a vámpíros-misztikus sorozatokat, ráadásul akkoriban még nagyban ment a True Blood című sorozat is, aminek szintén nagy rajongója voltam, így nem volt kérdés, ez a sorozat is tetszeni fog. Így is lett. Az alapsztori az volt, hogy adott egy kisváros, Mystic Falls, ahol éldegél egy gimnazista lány, Elena, akinek az életében semmi különös nem történik. Aztán nemsokára megismerkedik egy titokzatos fiúval, Stefannel, majd annak bátyjával, Damonnel is, s temérdek természetfeletti kaland közepette kettejük között sodródik, a harmadik évadban ő maga is vámpírrá válik, s végül Damon mellett köt ki. Az előző, ötödik évad azzal ért véget, hogy Damon meghalt, és egyben el is tűnt, mivel a túlvilág megszűnt létezni. Elena a hatodik évad kezdetén szerelmét gyászolja, s megpróbál továbblépni. Közben persze kiderül, Damon nem halott, hanem egy börtönvilágban rekedt Elena legjobb barátnője, Bonnie társaságában. Miközben onnan keresnek kiutat, rájönnek, hogy ezt a börtönvilágot nem nekik, hanem egy Kai nevű pszichopata boszorkánynak tervezték, aki természetesen mindenáron ki akar jutni arról a helyről.
Ez az a sorozat, amivel nem tudok mit kezdeni, a hatodik évad ugyanis nagyon vegyes érzéseket hagyott bennem. Kai történetszála kifejezetten jó volt, örültem, hogy Klaus után végre megint van egy igazi főgonosz a sorozatban, erre mit csinálnak vele? Lefejezik az évad végén! Kösssz.... A másik problémám a szerelmi szálak kuszasága és nyálassága volt. Elena gyászolja Damont, majd inkább úgy dönt, kitörölteti az emlékeit a fiúról, mert akkor nem fog fájni a hiánya, a fiú persze pont addigra tér vissza, de sebaj, a szerelem mindent legyőz, emlékek nélkül is megint egymásba szeretnek, aztán Elena emberré válik (nem megyek bele), Damon eldönti, hogy ő is ember lesz, mert így együtt élhetik le az életüket, de ekkor hopp! Elenát baleset éri, aminek következtében kómába esik, amiből csak akkor ébredhet fel, ha Bonnie meghal, a gonosz Kai ugyanis összekötötte kettejük életét. Elena így koporsóba kerül, és megy Damonék családi kriptájába egészen addig, amíg Bonnie meg nem hal. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez kicsit sok volt egyszerre, és nem is győzött meg igazán. Az évadzáró vége is semmilyen lett, nem lehet következtetni arra, mi jöhet ezután. Lesz hetedik évad, de erősen el kell gondolkodnom, hogy én azt szeretném-e majd nézni.
Hát, ennyi lenne "röviden". Bár nem mentem bele részletesen az egyes történésekbe, ettől függetlenül úgy gondolom, talán rávilágítottam egy-két fontos dologra, és esetleg tettem pár jó megfigyelést. Akik szintén nézik a fenti sorozatokat, és lenne véleményük, akár az enyémmel megegyező, akár attól eltérő, szívesen várom őket (kulturált kereteken belül!) A következő részt a hétvége folyamán tervezem elkészíteni.
1. Gotham (2014- )
Ahogy az évszámból is látszik, ez a sorozat újoncként indult el ősszel. A pilot után írtam róla röviden, és abban azt olvashatjátok, hogy nem győzött meg túlságosan, de azért folytattam. Minden epizódban történt valami rejtélyes gyilkosság vagy eltűnés, amit a rendőrség megpróbált kivizsgálni és megoldani, az élen Gordon nyomozóval, s a nyomozások során mindig találkozhattunk egy-két karakterrel, akik később majd Batman fő ellenségeivé válnak. Emellett Gordon magánéletét és a rendőrséggel való kapcsolatát is nyomon követhettük, a másik fő szálon pedig a fiatal Bruce Wayne próbálta kinyomozni, kinek állhatott szándékában megölni a szüleit, illetve a két rivális maffia is folyamatos harcban áll egymással. A Batman-történettel nem foglalkoztam korábban, csupán Christopher Nolan trilógiáját ismertem, meg persze egy néhány ismertebb gonoszt, és valószínűleg ez lehetett a fő probléma, hogy miért nem kedveltem meg a sorozatot. Végig úgy éreztem, Gordon és Fish Mooney meglehetősen túljátsszák a szerepüket, az egy epizód-egy új gonosz koncepció is zavart, inkább mutattak volna be kevesebb főgonoszt, több háttértörténettel (lsd. Ogre az évad utolsó négy-öt epizódjában). A kedvenc epizódom a 17. rész volt, amelyben Jerome-mal ismerkedtünk meg, akiről nem mondták ki egyértelműen, hogy ő lesz a Joker, de voltak jelek (vörös haj, félelmet keltő vigyor és nevetés), és ezt bántam a legjobban, hogy nem vitték tovább az ő történetét sem.
Így az évadzáró megtekintése után úgy döntöttem, nem folytatom tovább a sorozat nézését annak ellenére sem, hogy elég nagy cliffhangert tettek az epizód végére és a hírek szerint a második évad a Jokerre fog koncentrálni. Egyszerűen nem érdekel annyira a karakterek jövőbeni sorsa, hogy úgy érzem, időpocsékolás lenne, ha csak a Joker-sztori miatt maradnék.
2. Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D (2013- )
A Bosszúállók-kritikám óta szerintem nem nehéz kitalálni, hogy anno miért vágtam bele ebbe a sorozatba. Az alapsztori az volt, hogy jobban megismerhetjük a S.H.I.E.L.D működését és ráadásul kiderült, hogy Phil Coulson él és virul. Az első évad főleg a saját kis csapata összeverbulásáról, illetve Coulson "feltámasztásának" valódi hátteréről szólt. Nehezen indult, de a téli szünet után nagyon jó lett az első évad, megszerettem a szereplőket, valamint a történet is elég érdekesnek ígérkezett, így folytattam a második évaddal. És itt sem kellett csalódnom. Onnan indult, hogy a S.H.I.E.L.D ugyebár összeomlott az első évadban (valamint az Amerika Kapitány: A tél katonájában), Coulson lett az igazgató, és nekiállt újjáépíteni a romokból ezt a fontos kormányzati szervet. Így jöttek új szereplők is, újabb történetszálakkal. Bár sok helyen olvastam, hogy sokaknak nem tetszik ez a földönkívülis vonal, ami bejött a cselekménybe az Orákulummal meg Coulson furcsa írásával, én kifejezetten élveztem. A téli szünet után pedig újfent belecsaptak a lecsóba az Embertelenek és az "igazi S.H.I.E.L.D" sztorikkal, bár utóbbi nekem kicsit gyengére sikerült. Volt egy epizód, ami egyenesen összekapcsolódott a Bosszúállók: Ultron kora nyitójelenetével, ez a rész volt a kedvencem, a dupla évadzáró pedig felettébb izgalmas és ütős lett. Már hivatalos, hogy lesz 3. évad és nem kérdés, én biztosan nézni fogom.
3. Once Upon a Time (2011- )
Ez az első a mai listán, amit nem magamtól, hanem egy barátnőm ajánlására kezdtem el nézni 2014 januárjában. Még abban az évben utolértem a sorozatot, és nagy favorittá vált. Az alapkiindulópont ugye az volt, hogy a Gonosz Királynő átkot bocsátott a mesebirodalomra, és így minden mesehős átkerült a mi világunkba, egy Storybrooke nevezetű helyre, ahol átlagos emberként élik az életüket, mert nem emlékeznek arra, kik is ők valójában. De aztán megérkezik a városba Emma Swan, és az első évad végére az átok megsemmisül, átadva a helyét sok más izgalmas kalandnak. A nemrég véget ért negyedik évad a Frozen című mese főbb szereplőit és helyszíneit vette kölcsön és illesztette bele tökéletesen a saját világába. Engem meglepetésként ért, hogy Elsa nem lett gonosz, csak kétségbeesetten kereste a húgát, Annát. Jött egy új főgonosz a Hókirálynő személyében, valamint Emma varázsereje egyre inkább kibontakozott. A téli szünetig megoldódtak a problémák, és a márciusi folytatáskor megérkeztek a Sötétség Királynői: Ursula (A kis hableány), Demóna (Csipkerózsika) és Szörnyella De Frász (101 kiskutya), mellettük még az első évadban nagy szerepet játszó mesekönyv lett újra fontos, mert kiderült, valahol létezik az Író, aki megírta a meséket, és a gonoszok úgy gondolták, eljött az idő, hogy az Író nekik, ne pedig a hősöknek adja meg a boldog befejezést.
Amit nagyon szeretek ebben a sorozatban az a mód, ahogy feldolgozza és újra elmeséli a jól ismert meséket, mindegyik figurának egy kissé kicsavart történetet adva. A Királynőkkel is ez történt: Ursuláról kiderült, hogy valaha gyönyörű hangja volt, amíg át nem verték, azért lett gonosz; Demóna elvesztette a gyermekét; Szörnyellát pedig a szerelmi bánat változtatta sötétté. Az évadzáró láttán pedig leesett az állam: Emma Swan, a Megmentő, Hófehérke és a herceg gyermeke, az igaz szerelem szülötte gonosz lett!!!!! Kíváncsian várom, mit fognak ebből kihozni, az ötödik évadot ugyanis hivatalosan bejelentették és buta lennék, ha nem folytatnám a sorozatot.
4. The Big Bang Theory (2007- )
Erről fogok a legkevesebbet írni. A sorozat onnan indult, hogy két fizikus, kissé "nerd" fiú szomszédságába beköltözött egy szabadelvű, színésznői álmokat dédelgető lány. A sorozat folyamán megismerkedtünk a fiúk baráti körével, a lány maga is egyre jobban beilleszkedett közéjük, sőt már jegyben jár az egyik fiúval, s persze más lányok is csatlakoztak a csipet-csapathoz. Maga a sorozat nem árul zsákbamacskát, legfőbb célja az intelligens módon való szórakoztatás, de alkalomadtán popkulturális utalásokat és érdekes történelmi, fizikai, kémiai, biológiai, stb. tényekről, kutatásokról is hallhatunk. Május elején a 8. évad ért véget, és már hivatalos, lesz 9. évad. Ezt a sorozatot se a kezdetektől, csupán másfél éve nézem, de nagy rajongója vagyok, mert a sok misztikus-mesés-vámpíros-szuperhősös történet mellé kell egy, ami kellemes kikapcsolódást és önfeledt szórakozást nyújt mindössze húsz percben. Kedvenc karakterem Sheldon, aki sokat fejlődött az évek alatt, jelenleg épp hosszú párkapcsolatban él egy lánnyal, Amyvel, s a 8. évad egy szívszorító jelenettel zárult: Amy egy veszekedést követően azt mondta, gondolkodnia kell, szeretne-e továbbra is ebben a kapcsolatban maradni, majd ezután (Skype-on történt a beszélgetés) Sheldon tanácstalanul elővett egy jegygyűrűt az asztalfiókból, és azon tűnődött, mi legyen ezután. Izgatottan várom, hogy fog kezdődni a következő évad, és természetesen folytatom a sorozatot.
5. The Originals (2013- )
Ez a sorozat a lentebb sorra kerülő The Vampire Diaries spin-offja, ami azt jelenti, hogy több, a TVD-ben feltűnt karaktert áthoztak ebbe a sorozatba és itt fejtik ki a sztorijuk további menetét. A sorozat címe is ezekre a karakterekre utal, ők ugyanis az "Original family", a Mikaelsonok, akik már ezer éve élnek a földön, ők az első vámpírok és minden további vámpír tőlük származik. A sorozat elsősorban három, még életben lévő testvér Klaus, Elijah és Rebekah sorsát mutatja be; az első évadban Klaus testvéreivel együtt visszatér szülővárosukba, New Orleansba, ugyanis ott Marcel, Klaus egykori tanítványa vette át a hatalmat. Klaus azonban úgy dönt, itt az ideje, hogy visszavegye magához imádott városa irányítását, de emellett szembesülnie kell a ténnyel, hogy egy vérfarkas lány, akivel egyéjszakás kalandba keveredtek, gyermeket vár tőle (ja igen, ezt elfelejtettem: Klaus hibrid, félig vérfarkas, félig vámpír, az anyja ugyanis egy vérfarkassal csalta meg az apjukat). Az első évad végére Marcel és Klaus békét kötnek, Klaus kislánya megszületik, de újabb fenyegetés van úton: a Mikaelsonok rettegett anyja, Esther visszatért a túlvilágról, hogy elpusztítsa gyermekeit. A második évad innen indul, s hamar kiderül, az anyának más céljai vannak: a vámpírléttől akarja megszabadítani gyermekeit, valamint arról is tudomást szerzünk, hogy Esther valahava alkut kötött nővérével, Dahliával, s az alku részeként a nő mindig eljön az aktuális Mikaelson-elsőszülöttért, aki ez esetben nem más, mint Klaus újszülött lánya, Hope. Klaus persze mindent megtesz azért, hogy lányát biztonságban tudja, s az évad során rengeteg izgalmas, megdöbbentő és néha szomorú dolog történik, amikben most nem mennék bele, különben sose végzek ezzel a poszttal :) Az évadzáró itt is remekül sikerült, viszont meglepően lekerekített lett, s ha nem lenne már bejelentve, hogy lesz harmadik évad, egy kissé félnék attól, hogy nem lesz folytatása ennek a nagyon jó sorozatnak, ami két évad alatt bőven túlnőtt anyasorozatán, a TVD-n. Én természetesen maradok a The Originals és Klaus Mikaelson mellett.
6. The Vampire Diaries (2009- )
Akárcsak a Once Upon a Time-ot, ezt is barátnőm ajánlására kezdtem el nézni még 2013-ban. Szeretem a vámpíros-misztikus sorozatokat, ráadásul akkoriban még nagyban ment a True Blood című sorozat is, aminek szintén nagy rajongója voltam, így nem volt kérdés, ez a sorozat is tetszeni fog. Így is lett. Az alapsztori az volt, hogy adott egy kisváros, Mystic Falls, ahol éldegél egy gimnazista lány, Elena, akinek az életében semmi különös nem történik. Aztán nemsokára megismerkedik egy titokzatos fiúval, Stefannel, majd annak bátyjával, Damonnel is, s temérdek természetfeletti kaland közepette kettejük között sodródik, a harmadik évadban ő maga is vámpírrá válik, s végül Damon mellett köt ki. Az előző, ötödik évad azzal ért véget, hogy Damon meghalt, és egyben el is tűnt, mivel a túlvilág megszűnt létezni. Elena a hatodik évad kezdetén szerelmét gyászolja, s megpróbál továbblépni. Közben persze kiderül, Damon nem halott, hanem egy börtönvilágban rekedt Elena legjobb barátnője, Bonnie társaságában. Miközben onnan keresnek kiutat, rájönnek, hogy ezt a börtönvilágot nem nekik, hanem egy Kai nevű pszichopata boszorkánynak tervezték, aki természetesen mindenáron ki akar jutni arról a helyről.
Ez az a sorozat, amivel nem tudok mit kezdeni, a hatodik évad ugyanis nagyon vegyes érzéseket hagyott bennem. Kai történetszála kifejezetten jó volt, örültem, hogy Klaus után végre megint van egy igazi főgonosz a sorozatban, erre mit csinálnak vele? Lefejezik az évad végén! Kösssz.... A másik problémám a szerelmi szálak kuszasága és nyálassága volt. Elena gyászolja Damont, majd inkább úgy dönt, kitörölteti az emlékeit a fiúról, mert akkor nem fog fájni a hiánya, a fiú persze pont addigra tér vissza, de sebaj, a szerelem mindent legyőz, emlékek nélkül is megint egymásba szeretnek, aztán Elena emberré válik (nem megyek bele), Damon eldönti, hogy ő is ember lesz, mert így együtt élhetik le az életüket, de ekkor hopp! Elenát baleset éri, aminek következtében kómába esik, amiből csak akkor ébredhet fel, ha Bonnie meghal, a gonosz Kai ugyanis összekötötte kettejük életét. Elena így koporsóba kerül, és megy Damonék családi kriptájába egészen addig, amíg Bonnie meg nem hal. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez kicsit sok volt egyszerre, és nem is győzött meg igazán. Az évadzáró vége is semmilyen lett, nem lehet következtetni arra, mi jöhet ezután. Lesz hetedik évad, de erősen el kell gondolkodnom, hogy én azt szeretném-e majd nézni.
Hát, ennyi lenne "röviden". Bár nem mentem bele részletesen az egyes történésekbe, ettől függetlenül úgy gondolom, talán rávilágítottam egy-két fontos dologra, és esetleg tettem pár jó megfigyelést. Akik szintén nézik a fenti sorozatokat, és lenne véleményük, akár az enyémmel megegyező, akár attól eltérő, szívesen várom őket (kulturált kereteken belül!) A következő részt a hétvége folyamán tervezem elkészíteni.
2015. május 27., szerda
Könyvkritika: James Dashner - Halálkúra
Ahogy legutóbb utaltam rá, elérkezett az idő, hogy kifejtsem véleményemet Az útvesztő-sorozat harmadik, egyben befejező kötetéről, a Halálkúráról (korábbi kritikáim Az útvesztőről és a Tűzpróbáról). De előtte még hadd említsem meg, hogy ez lesz a blogomon az ötvenedik bejegyzés, aminek nagyon örülök, mert amikor tavaly augusztusban elkezdtem ezt az egészet, még egyáltalán nem sejtettem, hogy leszek ennyire kitartó és nem hagyom abba a blogolást pár bejegyzés után, hanem szorgalmasan folytatom tovább. Mit is kívánhatnék magamnak e kerek szám kapcsán? Még további sok bejegyzést, több rendszeres olvasót és sok filmet, könyvet, sorozatot és egyéb érdekességeket, amikről továbbra is blogolhatok majd! A továbbiakban spoileres beszámoló következik, mindenki ennek tudatában olvasson tovább!
Akkor vágjunk is bele! A Halálkúra onnan indít, ahol a Tűzpróba abbamaradt: Thomas és társai kijutottak Perzseltföldről, vagyis teljesítettek egy újabb Próbát. A VESZETT ezek után megígéri nekik, hogy több megpróbáltatáson nem kell túlesniük, végre visszakaphatják az emlékeiket, s elkezdhetnek dolgozni az emberiség szempontjából legfontosabb dolgon, a Kitörés elleni gyógymód kifejlesztésén. Thomas és néhány tisztársa azonban nem bízik már a rendszerben, és szökést tervelnek ki, amelynek során végre kijutnak a való világba, ahol a vírus nagy pusztításokat végzett. Miközben Thomas azon fáradozik, hogy megdöntse a VESZETT-et, olyan kalandokba bonyolódik és olyan információk birtokába jut, amik miatt talán mégiscsak felül kell bírálnia korábbi elhatározásait...
Nagyon vártam ezt a befejező részt, mert az első két könyvben sok rejtély és kérdés halmozódott fel, s azt reméltem, itt mindenre választ kaphatok, illetve maga a sorozat is egy remek befejezéssel zárul. Nos, csak félig jöttek be a számításaim. Tetszett ugyan a könyv, de jó pár dolog idegesített. Kezdjük ott, hogy nagyjából a könyv közepéig úgy tűnt, Thomas és a többiek azt sem tudják, mit akarnak csinálni, mi lesz a következő lépésük, csak mentek egyik helyről a másikra. A Patkányemberen sem tudtam kiigazodni: először azt mondja nekik, választhatnak, hogy kérik-e vissza az emlékeiket, vagy sem, azután mégis mindenkiből ki akarják szedni a Memóriatolvaj-kártyát, a személy akaratától függetlenül; amikor Thomasék elszöknek a főhadiszállásról, nem rohannak utánuk alakulatokkal, viszont amikor veszélyben forog az élete, hipp-hopp, megjelennek, lelövik a fejvadászt, s szépen megkérik a fiút, menjen már vissza a VESZETT-hez, de persze nem kényszerítik semmivel. Ha már itt tartunk, sokszor Thomas gondolatmenetét sem tudtam követni: egyszer utálja a VESZETT-et, le akarja rombolni, máskor meg vonakodva ugyan, de visszamegy hozzájuk. Igen, tudom, csak a Jobb Kar akcióját elősegítendő tér vissza a rettegett kormányzati szervezethez, de akkor is fura volt a hozzáállása. Körülbelül onnan kezdett el igazán beindulni a történet, hogy megjelent Gally. Én amennyire utáltam őt Az útvesztőben, most legalább annyira szimpatizáltam vele, látszott, hogy megváltozott, és szerencsére a jó irányba (igaz, amikor az utolsó pillanatban Thomas mellé állt, az is kicsit elhamarkodott volt nekem). Ami még jó volt, azok Thomas további emlékfoszlányainak megjelenései, a rögtönzött kis csapat (Thomas, Minho, Brenda, Jorge és Newt egy darabig), illetve a sok új információ, amit megtudtunk a Kitörésről, arról, hogy hogyan terjedt el, stb. (Mondjuk, amit az Epilógusban írt róla Ava Paige, azt még nem tudtam teljesen megemészteni) A végéhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy egy idő után szerintem túl lett húzva a sok akció, és bár nekem tetszett a lezárás, azért még szerintem kellett volna pár információ arról, hogy mi is történt ezután. Emlékszem, meg is néztem párszor, hogy tényleg nincs-e tovább, és csak az epilógus van, mert én még vártam volna valami pluszt a könyv végén. Az Epilógus pedig az eddigi kötetekhez hasonlóan ütős volt, azt is végig kellett olvasnom néhányszor, mire felfogtam, és az utolsó három szó a sorozathoz tökéletesen passzoló, kicsit talán fricskaként is értelmezhető befejezés volt.
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről! Ebben a könyvben valahogy mindenki olyan súlytalan és egyszerű volt. Voltak poénok, de elenyészően, pedig én pont azt szerettem a korábbi részekben is, hogy bármennyire is kilátástalan és borzasztó körülmények között vannak a karakterek, valakinek mindig van valami jó beszólása, a Halálkúrából ez viszont hiányzott. Brenda továbbra se lett a szívem csücske, végig azt gondoltam, hogy biztos át fogja vágni valamivel Thomast; Teresa amilyen laza csaj volt az első részben, itt annyira semmilyen lett, állandóan csak Thomas bocsánatkérése után áhítozott, mást nem nagyon csinált; és akkor még ott van Newt. Drága, egyetlen Newt. Sajnos a kíváncsiságom miatt sikerült belefutnom egy vele kapcsolatos spoilerbe még ősszel, így tudtam, mi fog vele történni, de akkor is szívszaggató volt végignézni, ahogy felemészti a vírus. Volt pár közös jelenete Thomasszal, amiknek olvasásakor úgy éreztem, James Dashner alaposan beletaposott a lelkembe. A halála pillanata (az a bizonyos 299. oldal) pedig a szomorúsága ellenére az egyik kedvenc jelenetem lett.
Szóval egy újabb trilógia ért véget. Bár az aktuális kötet nem lett a kedvencem, az egész sorozat azonban igen. Jó volt az alapötlet, remekül megírt karakterekkel és jól adagolt humorral dolgozott, és bár voltak hibái, azért izgalom- és feszültségkeltésben nem volt hiány. Magam is meglepődtem, hogy pont egy főleg fiú szereplőket felvonultató, fura, gusztustalan lényekkel, posztapokaliptikus, biológiai vírus ellen küzdős könyvsorozat vált a kedvencemmé, de hát sosem tudhatod, mit tartogat a holnap, ugyebár :) (és különben is, A beavatott-sorozatot még csak most kezdem el felfedezni, szóval ki tudja, lehet, hogy egy női főszereplős disztópia is a kedvencem lesz majd) És ne feledkezzünk meg a tényről, hogy ennek a sorozatnak még van egy előzmény- és egy kiegészítő kötete, szóval még nem kell teljes mértékben búcsút mondanom kedvenc tisztársaimnak, az előzménykötet, a Halálparancs megjelenése idén szeptemberben várható. Addig is, én mindenkinek bátran tudom ajánlani, hogy vágjon bele Az útvesztő-sorozatba, ne riassza el az a pár negatívum, amit felsoroltam, mert alapjában véve, egy jól összerakott cselekményről beszélhetünk e könyvek kapcsán.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas álom-emlékeit.
- A Kitörésről megtudott új információkat.
- Newt halálát. Annyira szívszorító, de megható is egyben.
- Az Epilógust. Már megint. :)
Akkor vágjunk is bele! A Halálkúra onnan indít, ahol a Tűzpróba abbamaradt: Thomas és társai kijutottak Perzseltföldről, vagyis teljesítettek egy újabb Próbát. A VESZETT ezek után megígéri nekik, hogy több megpróbáltatáson nem kell túlesniük, végre visszakaphatják az emlékeiket, s elkezdhetnek dolgozni az emberiség szempontjából legfontosabb dolgon, a Kitörés elleni gyógymód kifejlesztésén. Thomas és néhány tisztársa azonban nem bízik már a rendszerben, és szökést tervelnek ki, amelynek során végre kijutnak a való világba, ahol a vírus nagy pusztításokat végzett. Miközben Thomas azon fáradozik, hogy megdöntse a VESZETT-et, olyan kalandokba bonyolódik és olyan információk birtokába jut, amik miatt talán mégiscsak felül kell bírálnia korábbi elhatározásait...
Nagyon vártam ezt a befejező részt, mert az első két könyvben sok rejtély és kérdés halmozódott fel, s azt reméltem, itt mindenre választ kaphatok, illetve maga a sorozat is egy remek befejezéssel zárul. Nos, csak félig jöttek be a számításaim. Tetszett ugyan a könyv, de jó pár dolog idegesített. Kezdjük ott, hogy nagyjából a könyv közepéig úgy tűnt, Thomas és a többiek azt sem tudják, mit akarnak csinálni, mi lesz a következő lépésük, csak mentek egyik helyről a másikra. A Patkányemberen sem tudtam kiigazodni: először azt mondja nekik, választhatnak, hogy kérik-e vissza az emlékeiket, vagy sem, azután mégis mindenkiből ki akarják szedni a Memóriatolvaj-kártyát, a személy akaratától függetlenül; amikor Thomasék elszöknek a főhadiszállásról, nem rohannak utánuk alakulatokkal, viszont amikor veszélyben forog az élete, hipp-hopp, megjelennek, lelövik a fejvadászt, s szépen megkérik a fiút, menjen már vissza a VESZETT-hez, de persze nem kényszerítik semmivel. Ha már itt tartunk, sokszor Thomas gondolatmenetét sem tudtam követni: egyszer utálja a VESZETT-et, le akarja rombolni, máskor meg vonakodva ugyan, de visszamegy hozzájuk. Igen, tudom, csak a Jobb Kar akcióját elősegítendő tér vissza a rettegett kormányzati szervezethez, de akkor is fura volt a hozzáállása. Körülbelül onnan kezdett el igazán beindulni a történet, hogy megjelent Gally. Én amennyire utáltam őt Az útvesztőben, most legalább annyira szimpatizáltam vele, látszott, hogy megváltozott, és szerencsére a jó irányba (igaz, amikor az utolsó pillanatban Thomas mellé állt, az is kicsit elhamarkodott volt nekem). Ami még jó volt, azok Thomas további emlékfoszlányainak megjelenései, a rögtönzött kis csapat (Thomas, Minho, Brenda, Jorge és Newt egy darabig), illetve a sok új információ, amit megtudtunk a Kitörésről, arról, hogy hogyan terjedt el, stb. (Mondjuk, amit az Epilógusban írt róla Ava Paige, azt még nem tudtam teljesen megemészteni) A végéhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy egy idő után szerintem túl lett húzva a sok akció, és bár nekem tetszett a lezárás, azért még szerintem kellett volna pár információ arról, hogy mi is történt ezután. Emlékszem, meg is néztem párszor, hogy tényleg nincs-e tovább, és csak az epilógus van, mert én még vártam volna valami pluszt a könyv végén. Az Epilógus pedig az eddigi kötetekhez hasonlóan ütős volt, azt is végig kellett olvasnom néhányszor, mire felfogtam, és az utolsó három szó a sorozathoz tökéletesen passzoló, kicsit talán fricskaként is értelmezhető befejezés volt.
Beszéljünk egy kicsit a szereplőkről! Ebben a könyvben valahogy mindenki olyan súlytalan és egyszerű volt. Voltak poénok, de elenyészően, pedig én pont azt szerettem a korábbi részekben is, hogy bármennyire is kilátástalan és borzasztó körülmények között vannak a karakterek, valakinek mindig van valami jó beszólása, a Halálkúrából ez viszont hiányzott. Brenda továbbra se lett a szívem csücske, végig azt gondoltam, hogy biztos át fogja vágni valamivel Thomast; Teresa amilyen laza csaj volt az első részben, itt annyira semmilyen lett, állandóan csak Thomas bocsánatkérése után áhítozott, mást nem nagyon csinált; és akkor még ott van Newt. Drága, egyetlen Newt. Sajnos a kíváncsiságom miatt sikerült belefutnom egy vele kapcsolatos spoilerbe még ősszel, így tudtam, mi fog vele történni, de akkor is szívszaggató volt végignézni, ahogy felemészti a vírus. Volt pár közös jelenete Thomasszal, amiknek olvasásakor úgy éreztem, James Dashner alaposan beletaposott a lelkembe. A halála pillanata (az a bizonyos 299. oldal) pedig a szomorúsága ellenére az egyik kedvenc jelenetem lett.
Szóval egy újabb trilógia ért véget. Bár az aktuális kötet nem lett a kedvencem, az egész sorozat azonban igen. Jó volt az alapötlet, remekül megírt karakterekkel és jól adagolt humorral dolgozott, és bár voltak hibái, azért izgalom- és feszültségkeltésben nem volt hiány. Magam is meglepődtem, hogy pont egy főleg fiú szereplőket felvonultató, fura, gusztustalan lényekkel, posztapokaliptikus, biológiai vírus ellen küzdős könyvsorozat vált a kedvencemmé, de hát sosem tudhatod, mit tartogat a holnap, ugyebár :) (és különben is, A beavatott-sorozatot még csak most kezdem el felfedezni, szóval ki tudja, lehet, hogy egy női főszereplős disztópia is a kedvencem lesz majd) És ne feledkezzünk meg a tényről, hogy ennek a sorozatnak még van egy előzmény- és egy kiegészítő kötete, szóval még nem kell teljes mértékben búcsút mondanom kedvenc tisztársaimnak, az előzménykötet, a Halálparancs megjelenése idén szeptemberben várható. Addig is, én mindenkinek bátran tudom ajánlani, hogy vágjon bele Az útvesztő-sorozatba, ne riassza el az a pár negatívum, amit felsoroltam, mert alapjában véve, egy jól összerakott cselekményről beszélhetünk e könyvek kapcsán.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Thomas álom-emlékeit.
- A Kitörésről megtudott új információkat.
- Newt halálát. Annyira szívszorító, de megható is egyben.
- Az Epilógust. Már megint. :)
2015. május 25., hétfő
Információmorzsák #3
Jó régen nem jelentkezett ez a "rovatom", de itt az idő, hogy újra életet leheljünk belé!
A múlt héten (hosszú várakozás után) végre megérkezett Az útvesztő-sorozat második részéből készülő filmváltozat első előzetese. Lévén első videó, sok minden lényegi információt nem oszt meg velünk, viszont jó sokáig láthatjuk benne a Patkányembert, azaz Janson igazgatóhelyettest, akit Aidan Gillen, a Trónok harcából ismerős Kisujj alakít és amit eddig láttam belőle a trailerből, úgy sejtem, remekül fogta meg a karaktert. Jó pár dolog azonban megzavart: vannak olyan jelenetek az előzetesben, amik egyáltalán nem rémlettek a könyvből, s kis kutakodás (illetve az azóta elkezdett olvasás) után arra jutottam, a rendező úgy döntött, kicsit összemossa a Tűzpróba és a Halálkúra történéseit. Hogy ez mennyire fog jól mutatni a szélesvásznon, mennyire nyeri el a rajongók tetszését és mennyire nyúl bele a könyv cselekményébe, azt majd meglátjuk, de én személy szerint kicsit tartok ettől a koncepciótól.
Múlt héten még egy számomra fontos előzetes került ki a netre, igaz ez a sorozat-, és nem a filmvilághoz köthető. Szeptemberben indul egy új sorozat a FOX-on, Ryan Murphy produceri felügyelete alatt (aki eddig olyan sorozatoknál bábáskodott, mint a Glee vagy az American Horror Story), amely a Scream Queens címet viseli. Az előzetes infók alapján egy lányiskolában fog játszódni, ahol egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. A szereplőgárda illusztris, a sztori is jónak tűnik, úgyhogy én biztosan a sorozat nézői között leszek ősszel.
Május 13. és 24.-e között került megrendezésre a 68. Cannes-i Filmfesztivál. Nem foglalkoztam vele részletesen, mert nem szoktam annyira követni a programját (talán majd egyszer, ha híres újságíró leszek és élőben tudósíthatok onnan :D ), de úgy gondolom, mindenképpen meg kell említenem, főleg a tegnapi események tükrében, az egyetlen magyar indulót, Nemes Jeles László filmjét, a Saul fiát. A film egy zsidó férfiról szól, aki az auschwitzi táborban, a Sonderkommando tagjaként azzal foglalkozik, hogy holttesteket éget el. Egy halott kisfiúban a saját fiát véli felismerni, s úgy dönt, megpróbál rendes temetést biztosítani neki a borzalmas körülmények között. Engem személy szerint elég régóta érdekel a holokauszt témája, ezért mindenképpen meg fogom nézni a filmet, de jó érzéssel tölt el, hogy egy nívós díjat bezsebelő filmre ülhetek majd be. A Saul fia ugyanis tegnap megkapta a Cannes-i zsűritől a fesztivál nagydíját, ami az Arany Pálma után a második legrangosabb kitüntetés, illetve emellett a nemzetközi kritikusok díját és egy hangmérnöki díjat is begyűjtött. Innen is gratulálok az egész film stábjának, kívánok nekik további sok sikert, és nagyon remélem, hogy a jövő évi Oscar Legjobb idegennyelvű film-kategóriájában Magyarország ezt a filmet fogja indítani.
Rövid ízelítő a filmből:
És így a bejegyzés végére még annyit, hogy a soron következő kritikám James Dashner: Halálkúra című könyvéről fog érkezni, amit pár napja kezdtem olvasni. Eddig vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de további részleteket az elkészült könyvkritikában olvashattok!
Nos, ezek lennének a mostani információmorzsáim. Kicsit furcsán válogattam össze őket, az igaz, de remélem, mindenki megtalálja a kedvére való információkat. Ahogy fentebb ígértem, hamarosan újra jelentkezem! :)
A múlt héten (hosszú várakozás után) végre megérkezett Az útvesztő-sorozat második részéből készülő filmváltozat első előzetese. Lévén első videó, sok minden lényegi információt nem oszt meg velünk, viszont jó sokáig láthatjuk benne a Patkányembert, azaz Janson igazgatóhelyettest, akit Aidan Gillen, a Trónok harcából ismerős Kisujj alakít és amit eddig láttam belőle a trailerből, úgy sejtem, remekül fogta meg a karaktert. Jó pár dolog azonban megzavart: vannak olyan jelenetek az előzetesben, amik egyáltalán nem rémlettek a könyvből, s kis kutakodás (illetve az azóta elkezdett olvasás) után arra jutottam, a rendező úgy döntött, kicsit összemossa a Tűzpróba és a Halálkúra történéseit. Hogy ez mennyire fog jól mutatni a szélesvásznon, mennyire nyeri el a rajongók tetszését és mennyire nyúl bele a könyv cselekményébe, azt majd meglátjuk, de én személy szerint kicsit tartok ettől a koncepciótól.
Múlt héten még egy számomra fontos előzetes került ki a netre, igaz ez a sorozat-, és nem a filmvilághoz köthető. Szeptemberben indul egy új sorozat a FOX-on, Ryan Murphy produceri felügyelete alatt (aki eddig olyan sorozatoknál bábáskodott, mint a Glee vagy az American Horror Story), amely a Scream Queens címet viseli. Az előzetes infók alapján egy lányiskolában fog játszódni, ahol egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. A szereplőgárda illusztris, a sztori is jónak tűnik, úgyhogy én biztosan a sorozat nézői között leszek ősszel.
Május 13. és 24.-e között került megrendezésre a 68. Cannes-i Filmfesztivál. Nem foglalkoztam vele részletesen, mert nem szoktam annyira követni a programját (talán majd egyszer, ha híres újságíró leszek és élőben tudósíthatok onnan :D ), de úgy gondolom, mindenképpen meg kell említenem, főleg a tegnapi események tükrében, az egyetlen magyar indulót, Nemes Jeles László filmjét, a Saul fiát. A film egy zsidó férfiról szól, aki az auschwitzi táborban, a Sonderkommando tagjaként azzal foglalkozik, hogy holttesteket éget el. Egy halott kisfiúban a saját fiát véli felismerni, s úgy dönt, megpróbál rendes temetést biztosítani neki a borzalmas körülmények között. Engem személy szerint elég régóta érdekel a holokauszt témája, ezért mindenképpen meg fogom nézni a filmet, de jó érzéssel tölt el, hogy egy nívós díjat bezsebelő filmre ülhetek majd be. A Saul fia ugyanis tegnap megkapta a Cannes-i zsűritől a fesztivál nagydíját, ami az Arany Pálma után a második legrangosabb kitüntetés, illetve emellett a nemzetközi kritikusok díját és egy hangmérnöki díjat is begyűjtött. Innen is gratulálok az egész film stábjának, kívánok nekik további sok sikert, és nagyon remélem, hogy a jövő évi Oscar Legjobb idegennyelvű film-kategóriájában Magyarország ezt a filmet fogja indítani.
Rövid ízelítő a filmből:
És így a bejegyzés végére még annyit, hogy a soron következő kritikám James Dashner: Halálkúra című könyvéről fog érkezni, amit pár napja kezdtem olvasni. Eddig vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de további részleteket az elkészült könyvkritikában olvashattok!
Nos, ezek lennének a mostani információmorzsáim. Kicsit furcsán válogattam össze őket, az igaz, de remélem, mindenki megtalálja a kedvére való információkat. Ahogy fentebb ígértem, hamarosan újra jelentkezem! :)
2015. május 11., hétfő
Filmkritika: Bosszúállók - Ultron kora
És most következzen a bejegyzés, aminek megírására már nagyon régóta készülök: szombaton volt szerencsém megtekinteni a Bosszúállók legújabb zúzását. Aznap nem is tudtam egyetlen értelmes mondatot megfogalmazni és begépelni, de úgy érzem, mostanra már leülepedett annyira a dolog, hogy egy viszonylag jól sikerült kritikát fogok kiadni a kezem közül. Vágjunk bele! Spoilerek előfordulhatnak.
A Bosszúállók legutóbbi kalandja óta sok minden történt, némelyikük külön, társai nélkül vagy csak egy-két társával az oldalán már megküzdött egy pár rosszfiúval, ezúttal azonban megint akkora veszély fenyegeti a világot, hogy a szuperhősöknek ismét össze kell fogniuk és megmenteniük az emberiséget. A film már rögtön az elején egy remekül megkomponált akciójelenettel indul, melynek során a csapat visszaszerzi Loki ellopott jogarát a titokzatos és felettébb veszélyes Strucker bárótól. Tony Stark a jogar alapos megvizsgálása után arra a következtetésre jut, hogy a tárgyban lévő földönkívüli energia a segítségére lehetne abban, hogy végre valóra válthassa álmát, és létrehozzon egy, az egész világot felügyelő béke-programot, aminek kódneve Ultron. A kísérlet sikerrel jár, viszont porszem kerül a gépezetbe, Ultron öntudatra ébred, s célul tűzi ki maga elé a Bosszúállók elpusztítását és az emberiség teljes átformálását. A feladat tehát adott: felülemelkedni a csapaton belül uralkodó feszültségen, és együttes erővel legyőzni Ultront, vagyis megmenteni a világot, elvégre ezért vannak a hősök...
Ahogy mindig, most is az első mondat, ami megfogalmazódik bennem az a "Hol is kezdjem?". Talán először a történet megvalósítására, a cselekményvezetésre térnék rá. Az alapsztori jó, sőt akár a mai, egyre jobban elgépiesedő világunk társadalomkritikájaként is értelmezhető. Ultron remek főgonosz, minden egyes jeleneténél feszülten ültem a székemben és attól rettegtem, hogy milyen drasztikus lesz a következő lépése. Egyetlen bajom volt vele: a motivációja, hogy miért csinálja ezt az egészet. Számomra ugyanis nem mondta ki egyértelműen, hogy mi is az ő baja, vagy hogy a birtokába jutott információk szerint miért hiszi azt, hogy a Bosszúállók eddig csak szenvedést okoztak a Föld lakóinak, nem pedig békét hoztak, ahogy ígérték. Azt sem értettem teljesen, hogy hogyan lépett kapcsolatba az ikrekkel, illetve az ikrek is szerintem túl hamar álltak az ő oldalára mindenféle különösebb háttérinfó nélkül. Tudom, erre lehetne azt mondani, hogy a családjuk elvesztése miatti gyász mindent felül írt bennük, és ezért döntöttek így, de ez nekem akkor sem eléggé kidolgozott. Egyébként az egész filmre rá tudnám vonatkoztatni ezt a fejtegetést, mert sokszor éreztem azt, hogy az egyes akciójelenetek fontosabbak voltak, mint maga a film cselekménye. Természetesen azok a jelenetek is kellettek a filmbe, de én a történet apróbb részleteire is kíváncsi lettem volna. Mielőtt még teljesen leírnám a filmet és az sülne ki az egészből, hogy csalódott vagyok, rögtön leszögezem: a Bosszúállók - Ultron kora nem rossz film. Vannak hibái, egy-két helyen elveszti az irányítást, de amúgy rettentően szórakoztató. Jól megfér benne egymás mellett dráma és humor, van egy okosan megírt, de nem túlpörgetett szerelmi szála, kicsit jobban megismerjük régi hőseinket, de az újakról is megtudunk pár dolgot, és akciójelenetek nem voltak még ilyen jók, mint ebben a filmben. Számolatlanul tudnám felsorolni őket, de inkább majd kiemelem a kedvenceimet a fontosabb jeleneteknél. Még egy dolog, aztán át is térek a szereplőkre. A Marvel már évek óta jól felépített struktúra alapján készíti a Bosszúállókhoz kapcsolódó filmjeit, három-négy évre előre megtervezik, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a szuperhősök kalandjai, illetve igyekeznek néhány új, a képregényekben jól ismert hőst is bemutatni. Ezzel együtt jár az, hogy az egyes filmek között vannak átmenetek, apró utalások, amik csak később lesznek majd fontosak. Ezeket az utalásokat eddig mindegyik filmben nagyon okosan helyezték el, s ez most sincs másképp. Nem szeretnék részletesen kitérni rájuk, csak felvillantom őket: vannak jelenetek, amik a következő Amerika Kapitányra, illetve egy új szuperhős, a Fekete Párduc megjelenésére hívják fel a figyelmet, de már a csapat soron következő filmjére, az Avengers: Infinity Warra is előre utalnak a készítők. Kislányos rajongással és egyben a beavatottak huncut félmosolyával figyeltem ezeket a részleteket.
Jöjjenek a szereplők, akikből bizony nagyon sokan képviseltetik magukat a filmben. Az "eredeti" Bosszúállók (tehát: Vasember, Amerika Kapitány, Thor, Hulk, Fekete Özvegy, Sólyomszem) mellett feltűnnek az újoncok is (Higanyszál, Skarlát Boszorkány, Vízió), sőt még befigyel pár egyéb fontosabb karakter (Sólyom, Rhodey, Selvig professzor, Hill ügynök, Nick Fury illetve egy flashback erejéig Carter ügynök) és magam is meglepődtem, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Mindenki kapott elég időt a vásznon, mindenkinek volt legalább egy jól eltalált egysorosa vagy poénja, és mindenféle probléma nélkül beleilleszkedtek a sztoriba. Ha ki kéne emelnem kedvenceket, ők a következők lennének: Vasember, mert ő Vasember (komolyan, szerintem Robert Downey Jr. a kisujjából rázta ki az összes mondatát és jelenetét); Amerika Kapitány, mert ő minden helyzetben képes igazságos és jól megfontolt döntéseket hozni és mert szeretem Vasemberrel vívott szócsatáit; Thor, mert az ő látomása fontos a jelenlegi és a következő film szempontjából is; Hulk és Fekete Özvegy a szerelmi szál és a mindkettejükben meglévő félelmek miatt; Skarlát Boszorkány, mert én is ilyen menő képességeket szeretnék magamnak és mert nagyon tetszik a figura összetettsége; Vízió, mert olyan titokzatos (azért remélem, idővel kicsit jobban megnyílik majd); Nick Fury, mert menő, és kész. Illetve ide sorolnám Ultront is, mert ő jelenleg az egyik kedvenc főgonoszom a Marvel univerzumban Loki mellett (és mi lesz, ha felbukkan Thanos, háháhá).
Nagyjából ezeket tudnám tehát elmondani a legújabb Bosszúállók-filmről. Abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt kifejezetten élveztem, a hibái ellenére is ügyesen megkomponált filmről beszélhetünk, ami nem csupán az akcióra épít, hanem azért próbál történetet is elmesélni. Jó a humora, jók a karakterei, egyszóval megvan benne minden, amiért egy remek délutáni/esti mozis kikapcsolódásnak bátran ajánlanám. A jelenlegi információk szerint a következő film két részben érkezik a mozikba, 2018-ban és 2019-ben, de addig is még jó pár önálló filmmel jelentkeznek kedvenc szuperhőseink. Én továbbra is maradok a Marvel oldalán, a Bosszúállók mellett készülő egyéb szuperhősös filmjeikkel is igyekszem közelebbről megismerkedni (lsd. X-Men, Fantasztikus Négyes - ó, te jó ég, legyen már augusztus!) (funfact: akkor lesz új, rebootolt Fantasztikus Négyes-film, amiben többek között Miles Teller is szerepel; ha esetleg nem tudnátok, hogy ez miért olyan nagy dolog számomra, akkor olvassatok utána A beavatott sorozat - A lázadó, illetve a Whiplash kritikáimban). Egyszóval, ha még nem láttad az új Bosszúállók-filmet, akkor sürgősen pótold a lemaradást, ha pedig már láttad, menj el és nézd meg mégegyszer!
Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A film eleji rajtaütést Strucker rejtekhelyén.
- Vasember és Amerika Kapitány civódásait (khm...Captain America: Civil War...khm).
- Stan Lee elmaradhatatlan cameóját.
- Az utalást a Fekete Párduc-filmre (és Andy Serkist, csak úgy).
- Hulk és a Hulkbuster összecsapását Johannesburg utcáin.
- Vízió megszületik.
- A látomásokat/álmokat, amiket Skarlát Boszorkány idéz elő szuperhőseinkben.
- Egy drámai haláleset. Nem lövöm le a poént, de azt meg kell mondjam, tényleg nagyon megható az a rész.
- A kihagyhatatlan stáblista utáni jelenetet, amiből ezúttal csak egy van (khm... Avengers: Infinity War...khm)
- Ultront, mert nélküle ez a film nem lenne az, ami. Innen is köszönöm az élményt, James Spader.
Bosszúállók - Ultron kora (Avengers: Age of Ultron)
színes, eredeti nyelvű, 141 perc
Rendező: Joss Whedon
Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Scarlet Johansson, Jeremy Renner, Paul Bettany, James Spader, Elizabeth Olsen, Aaron Taylor-Johnson, Cobie Smulders, Samuel L. Jackson, Don Cheadle, Anthony Mackie, Hayley Atwell
A Bosszúállók legutóbbi kalandja óta sok minden történt, némelyikük külön, társai nélkül vagy csak egy-két társával az oldalán már megküzdött egy pár rosszfiúval, ezúttal azonban megint akkora veszély fenyegeti a világot, hogy a szuperhősöknek ismét össze kell fogniuk és megmenteniük az emberiséget. A film már rögtön az elején egy remekül megkomponált akciójelenettel indul, melynek során a csapat visszaszerzi Loki ellopott jogarát a titokzatos és felettébb veszélyes Strucker bárótól. Tony Stark a jogar alapos megvizsgálása után arra a következtetésre jut, hogy a tárgyban lévő földönkívüli energia a segítségére lehetne abban, hogy végre valóra válthassa álmát, és létrehozzon egy, az egész világot felügyelő béke-programot, aminek kódneve Ultron. A kísérlet sikerrel jár, viszont porszem kerül a gépezetbe, Ultron öntudatra ébred, s célul tűzi ki maga elé a Bosszúállók elpusztítását és az emberiség teljes átformálását. A feladat tehát adott: felülemelkedni a csapaton belül uralkodó feszültségen, és együttes erővel legyőzni Ultront, vagyis megmenteni a világot, elvégre ezért vannak a hősök...
Ahogy mindig, most is az első mondat, ami megfogalmazódik bennem az a "Hol is kezdjem?". Talán először a történet megvalósítására, a cselekményvezetésre térnék rá. Az alapsztori jó, sőt akár a mai, egyre jobban elgépiesedő világunk társadalomkritikájaként is értelmezhető. Ultron remek főgonosz, minden egyes jeleneténél feszülten ültem a székemben és attól rettegtem, hogy milyen drasztikus lesz a következő lépése. Egyetlen bajom volt vele: a motivációja, hogy miért csinálja ezt az egészet. Számomra ugyanis nem mondta ki egyértelműen, hogy mi is az ő baja, vagy hogy a birtokába jutott információk szerint miért hiszi azt, hogy a Bosszúállók eddig csak szenvedést okoztak a Föld lakóinak, nem pedig békét hoztak, ahogy ígérték. Azt sem értettem teljesen, hogy hogyan lépett kapcsolatba az ikrekkel, illetve az ikrek is szerintem túl hamar álltak az ő oldalára mindenféle különösebb háttérinfó nélkül. Tudom, erre lehetne azt mondani, hogy a családjuk elvesztése miatti gyász mindent felül írt bennük, és ezért döntöttek így, de ez nekem akkor sem eléggé kidolgozott. Egyébként az egész filmre rá tudnám vonatkoztatni ezt a fejtegetést, mert sokszor éreztem azt, hogy az egyes akciójelenetek fontosabbak voltak, mint maga a film cselekménye. Természetesen azok a jelenetek is kellettek a filmbe, de én a történet apróbb részleteire is kíváncsi lettem volna. Mielőtt még teljesen leírnám a filmet és az sülne ki az egészből, hogy csalódott vagyok, rögtön leszögezem: a Bosszúállók - Ultron kora nem rossz film. Vannak hibái, egy-két helyen elveszti az irányítást, de amúgy rettentően szórakoztató. Jól megfér benne egymás mellett dráma és humor, van egy okosan megírt, de nem túlpörgetett szerelmi szála, kicsit jobban megismerjük régi hőseinket, de az újakról is megtudunk pár dolgot, és akciójelenetek nem voltak még ilyen jók, mint ebben a filmben. Számolatlanul tudnám felsorolni őket, de inkább majd kiemelem a kedvenceimet a fontosabb jeleneteknél. Még egy dolog, aztán át is térek a szereplőkre. A Marvel már évek óta jól felépített struktúra alapján készíti a Bosszúállókhoz kapcsolódó filmjeit, három-négy évre előre megtervezik, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a szuperhősök kalandjai, illetve igyekeznek néhány új, a képregényekben jól ismert hőst is bemutatni. Ezzel együtt jár az, hogy az egyes filmek között vannak átmenetek, apró utalások, amik csak később lesznek majd fontosak. Ezeket az utalásokat eddig mindegyik filmben nagyon okosan helyezték el, s ez most sincs másképp. Nem szeretnék részletesen kitérni rájuk, csak felvillantom őket: vannak jelenetek, amik a következő Amerika Kapitányra, illetve egy új szuperhős, a Fekete Párduc megjelenésére hívják fel a figyelmet, de már a csapat soron következő filmjére, az Avengers: Infinity Warra is előre utalnak a készítők. Kislányos rajongással és egyben a beavatottak huncut félmosolyával figyeltem ezeket a részleteket.
Jöjjenek a szereplők, akikből bizony nagyon sokan képviseltetik magukat a filmben. Az "eredeti" Bosszúállók (tehát: Vasember, Amerika Kapitány, Thor, Hulk, Fekete Özvegy, Sólyomszem) mellett feltűnnek az újoncok is (Higanyszál, Skarlát Boszorkány, Vízió), sőt még befigyel pár egyéb fontosabb karakter (Sólyom, Rhodey, Selvig professzor, Hill ügynök, Nick Fury illetve egy flashback erejéig Carter ügynök) és magam is meglepődtem, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Mindenki kapott elég időt a vásznon, mindenkinek volt legalább egy jól eltalált egysorosa vagy poénja, és mindenféle probléma nélkül beleilleszkedtek a sztoriba. Ha ki kéne emelnem kedvenceket, ők a következők lennének: Vasember, mert ő Vasember (komolyan, szerintem Robert Downey Jr. a kisujjából rázta ki az összes mondatát és jelenetét); Amerika Kapitány, mert ő minden helyzetben képes igazságos és jól megfontolt döntéseket hozni és mert szeretem Vasemberrel vívott szócsatáit; Thor, mert az ő látomása fontos a jelenlegi és a következő film szempontjából is; Hulk és Fekete Özvegy a szerelmi szál és a mindkettejükben meglévő félelmek miatt; Skarlát Boszorkány, mert én is ilyen menő képességeket szeretnék magamnak és mert nagyon tetszik a figura összetettsége; Vízió, mert olyan titokzatos (azért remélem, idővel kicsit jobban megnyílik majd); Nick Fury, mert menő, és kész. Illetve ide sorolnám Ultront is, mert ő jelenleg az egyik kedvenc főgonoszom a Marvel univerzumban Loki mellett (és mi lesz, ha felbukkan Thanos, háháhá).
Nagyjából ezeket tudnám tehát elmondani a legújabb Bosszúállók-filmről. Abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt kifejezetten élveztem, a hibái ellenére is ügyesen megkomponált filmről beszélhetünk, ami nem csupán az akcióra épít, hanem azért próbál történetet is elmesélni. Jó a humora, jók a karakterei, egyszóval megvan benne minden, amiért egy remek délutáni/esti mozis kikapcsolódásnak bátran ajánlanám. A jelenlegi információk szerint a következő film két részben érkezik a mozikba, 2018-ban és 2019-ben, de addig is még jó pár önálló filmmel jelentkeznek kedvenc szuperhőseink. Én továbbra is maradok a Marvel oldalán, a Bosszúállók mellett készülő egyéb szuperhősös filmjeikkel is igyekszem közelebbről megismerkedni (lsd. X-Men, Fantasztikus Négyes - ó, te jó ég, legyen már augusztus!) (funfact: akkor lesz új, rebootolt Fantasztikus Négyes-film, amiben többek között Miles Teller is szerepel; ha esetleg nem tudnátok, hogy ez miért olyan nagy dolog számomra, akkor olvassatok utána A beavatott sorozat - A lázadó, illetve a Whiplash kritikáimban). Egyszóval, ha még nem láttad az új Bosszúállók-filmet, akkor sürgősen pótold a lemaradást, ha pedig már láttad, menj el és nézd meg mégegyszer!
Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A film eleji rajtaütést Strucker rejtekhelyén.
- Vasember és Amerika Kapitány civódásait (khm...Captain America: Civil War...khm).
- Stan Lee elmaradhatatlan cameóját.
- Az utalást a Fekete Párduc-filmre (és Andy Serkist, csak úgy).
- Hulk és a Hulkbuster összecsapását Johannesburg utcáin.
- Vízió megszületik.
- A látomásokat/álmokat, amiket Skarlát Boszorkány idéz elő szuperhőseinkben.
- Egy drámai haláleset. Nem lövöm le a poént, de azt meg kell mondjam, tényleg nagyon megható az a rész.
- A kihagyhatatlan stáblista utáni jelenetet, amiből ezúttal csak egy van (khm... Avengers: Infinity War...khm)
- Ultront, mert nélküle ez a film nem lenne az, ami. Innen is köszönöm az élményt, James Spader.
Bosszúállók - Ultron kora (Avengers: Age of Ultron)
színes, eredeti nyelvű, 141 perc
Rendező: Joss Whedon
Szereplők: Robert Downey Jr., Chris Evans, Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Scarlet Johansson, Jeremy Renner, Paul Bettany, James Spader, Elizabeth Olsen, Aaron Taylor-Johnson, Cobie Smulders, Samuel L. Jackson, Don Cheadle, Anthony Mackie, Hayley Atwell
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)