Mai bejegyzésemben egy, a magyar irodalomban
fontos műnek számító könyvről fogok véleményt írni. Márai Sándor nevével
gimnázium első éveiben találkoztam először, amikor is megismertem tőle a Mennyből az angyal
című verset, ami azóta is a kedvenc versem. Ezután a kollégiumi könyvtáros néni
ajánlására fordultam az író prózai művei felé. A gyertyák csonkig
égnek meghatározó mű lett számomra, ugyanis az első olvasása alkalmával
különös párhuzamot fedeztem fel a könyvbeli szereplők és a saját életem között,
és ekkor döbbentem rá, hogy az, amit én addig mély barátságnak hittem, a másik
fél számára csak egy kedves, udvarias, de nem túlságosan őszinte ismeretségi
viszony volt. Természetesen az én esetemben nem történt megcsalás, fegyvert sem
fogtunk egymásra, de minél többet olvastam Henrik Konrádhoz fűződő
kapcsolatáról és arról, hogy barátja valahol mélyen mindig is gyűlölte őt a
kettejük közti társadalmi különbségek miatt, annál inkább éreztem, hogy az én
(állítólagos) barátságomban is ehhez hasonló lehet a probléma. A barátság azóta
megszakadt, a könyv azonban év végi jutalomkönyvként polcom állandó lakója
lett, s az idei nyárra kitűzött „Olvassuk újra a saját könyveinket!” akciómon
belül most került sorra. Lássuk hát, miről is szól a könyv!
A történetről röviden: Henrik negyvenegy év
után újra találkozik egykori barátjával, Konráddal, s végigbeszélgetnek egy
egész éjjelt, mely során megismerjük egykori közös múltjukat, amelyben titkok,
árulások és ki nem mondott kérdések kerülnek felszínre…
A történet szép lassan építkezett, az elején
a feszültség fokozatos növekedése már-már egy krimi cselekményvezetéséhez
hasonlított. Bár a történet egyetlen helyszínen játszódik, s gyakorlatilag egy
nagy monológ, mégsem lehet azt mondani rá, hogy unalmas. Igaz, Henrik beszéde
nekem néha túl sok volt, meglehetősen zavart, hogy elindított egy
gondolatmenetet, azt abbahagyta, elkezdett egy másodikat, harmadikat és csak aztán
tért vissza a legelső gondolathoz, s így bizony nem mindig volt könnyű érteni
az olvasottakat. A könyv másik gyengepontja számomra az volt, hogy Konrád alig
szólalt meg; én kíváncsi lettem volna a benne lezajló gondolatokra, érzelmekre
is, arra, hogy ő miként gondol vissza a múltbeli történésekre. A lezárás is
hagyott bennem egy apró kérdőjelet: bár értelmezhető úgy, hogy egy idő után
bizonyos kérdések már nem számítanak olyan fontosnak, mint amilyennek gondolják
őket, de én ettől függetlenül kíváncsi lettem volna a válaszokra.
A fenti hibáktól eltekintve ez egy gyönyörű
leírásokkal és fontos mondanivalóval operáló könyv, amely arról mesél, hogy a
barátság milyen mély, ugyanakkor meglehetősen törékeny dolog is lehet.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Henrik visszaemlékezéseit
fiatalkorára.
- Kiderülnek a régen elfeledett
titkok.
- A könyv címének szövegbeli
feltűnését.
A mai bejegyzésben tárgyalt könyv nemrégiben
került hozzám, születésnapi ajándékként kaptam egy kedves barátnőmtől. Akik
rendszeresen olvassák a blogomat, azok tisztában vannak azzal, hogy mennyire
szeretem és dicsérem a Saul fia című
filmet, ahol és amikor csak tudom, illetve már arról is sokszor írtam, hogy
milyen érdeklődéssel fordulok a holokauszttal foglalkozó művek felé. Éppen
ezért örültem nagyon, amikor hallottam, hogy a film sikere kapcsán jó pár hozzá
kapcsolható könyvet adnak majd ki. Ezek egyike a Saul útja.
A történetről röviden: A könyv gyakorlatilag
egy interjúkötet, ami a film alkotóival készült interjúkat gyűjti csokorba,
ezek mellett pedig röviden ír a film fontosabb díjairól, részleteket tartalmaz
egy magyar orvos visszaemlékezéseiből, aki Mengele boncolóorvosaként dolgozott
Auschwitzban, illetve bemutatja azokat a mára történelmi jelentőségű vált
fotókat, amiket sonderkommandósok készítettek a legnagyobb titokban az
auschwitzi táborban.
A könyv minden szempontból tökéletes. Az
interjúk alaposak, részletekbe menőek, kiderül belőlük, hogy egyik-másik
interjúalanynak mit jelent a holokauszt, megtudhatunk érdekes plusz
információkat a film különböző készítési fázisaiból, például hogy a hangmérnök
milyen módszerrel szerezte be a filmhez szükséges zörejeket. Összességében az
szűrhető le a beszélgetésekből, hogy a stáb minden egyes tagja szívügyének
tekintette ezt a projektet, és arra törekedtek, hogy a nézők minél pontosabb
képet kapjanak a Sonderkommandóról és a táborok mindennapjairól. Dr. Nyiszli
Miklós visszaemlékezéseinek részletei is szépen belesimulnak az interjúk közé,
és fel is keltik az olvasó érdeklődését a teljes napló iránt. Az auschwitzi
fotográfiákról szóló fejezet bemutatja a fotókat és röviden ismerteti a
történetüket. Személy szerint ezek miatt örülök a legjobban a könyvnek, mert
elmondhatom magamról, hogy a birtokomban van egy olyan könyv, ami tartalmazza
ezeknek a fontos történelmi dokumentumoknak a másolatát.
A könyv elsősorban azoknak lehet érdekes,
akik már látták a Saul
fiát, de bátran ajánlanám azoknak is, akik még csak most kezdenek
ismerkedni a magyar filmtörténelem eme csodálatos alkotásával.
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az egész könyvet. Nagyon érdekes és
értékes olvasmány.
A mai bejegyzésem tárgyául választott könyvet
már nagyjából több mint tíz éve kaptam karácsonyi ajándékként a nagynénéimtől.
Már akkoriban is nagy könyvmoly voltam, így természetesen rövid időn belül
elolvastam, de sok mindent nem értettem, pontosabban nem érthettem, mivel az
akkori tudásom a töredéke volt a mostaninak. A filmtörténetről alig voltak
ismereteim, sőt akkor még messze voltam attól, hogy rajongója legyek a
némafilmeknek, az amerikai filmtörténetnek, vagyis úgy alapjában véve
mindennek, amit később a filmszakon tanultam. A zsidóüldözésekről, a
koncentrációs táborokról és a holokausztról pedig maximum töriórán hallottam,
de egyáltalán nem voltam a téma megszállottja, úgy, mint mostanság. Kicsit
szégyellősen vallom be, de tizennégy éves énemet leginkább a könyv erotikus
jelenetei kötötték le, ami - mivel kamasz voltam – valamilyen szinten nem
meglepő, de mai fejjel belegondolni abba, hogy engem egy történet csak a
túlfűtött jelenetei meg utalgatásai miatt kötött le… De már megint túl sokat
személyeskedem, lássuk inkább a könyvet!
A történetről röviden: Ha tényleg nagyon
rövid akarok lenni, akkor azt tudom mondani, hogy ez a könyv Kálmán Vera
életrajza, mivel gyakorlatilag az első fejezettől az ő életét követjük végig.
Ebbe idővel belekapcsolódik a híres zeneszerző, Kálmán Imre, akivel Vera
házasságban élt. Kettejük kapcsolata központi helyet foglal el a műben, de
számomra mégiscsak inkább Veráról szól a történet. Emellett fontos történelmi
tablóként is tekinthetünk a műre, mivel a fontosabb történelmi események mind
hátteréül szolgálnak mindennapjaiknak, s ebből kifolyólag híres-hírhedt emberek
is megfordulnak a könyv lapjain, akikről megtudunk egy-két olyan dolgot,
amikről az életrajzaikból nem feltétlenül értesülnénk.
Mindenképpen érdekes volt a mai tudásommal
felszerelkezve újraolvasni ezt a könyvet. A színészek felismerése mellett a
történelmi események alakulását, emberekre gyakorolt hatását is jobban
megértettem, és talán a könyv érzelmi részét is jobban át tudtam érezni.
Ugyanakkor ezzel együtt arra is rájöttem, hogy bár felettébb érdekes
történetről beszélünk, engem mégsem tud különösebben lekötni. Nagyjából a
filmes és a történelmi részeknél kaptam csak fel a fejem, de egy idő után Vera
viselkedése, megjegyzései, életének alakulása egyszerűen hidegen hagytak. Annál
inkább lekötött a főszál mellett futó másik szál: Sam Burg története. A fiatal
lengyel zsidó fiúé, aki Berlinbe ment szerencsét próbálni, majd idővel
Amerikába került. A fiúé, aki eleinte megpróbált nem zsidóként élni és
viselkedni, de végül mindig oda lyukadt ki, hogy az üldözések idején
folyamatosan népe embereit próbálta segíteni, s legjobb barátja révén végül a
vallásához is visszatalált. Történetében egyszerre jelent meg a korszakra
jellemző zsidó identitás problematikussága, illetve a mély és őszinte barátság elszakíthatatlan
kötelékének fontossága is.
Összességében
sok mást nem tudok elmondani a könyvről. A hátulján lévő leírás szerint Kálmán
Imre és Vera házasságának krónikája, de nekem inkább egy erős és szívós nő
életrajza, aki a 20-as évektől kezdve a történelem minden sötét eseménye
ellenére végig kitartott, hű maradt önmagához, és feltalálta magát minden
szituációban – ahogy teszik ezt a nők mind a mai napig.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek,
amiket érdemes figyelni:
- Kálmán
Imre gyermekkori emlékét egy zsidó történetről.
- Az
időnként felbukkanó sztárokat. Irigylem Kálmán Verát azért, hogy ennyi híres
embert személyesen ismert.
- Sam
Burg és Szajko barátságát és beszélgetéseiket.