Könyv: Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Mai bejegyzésemben egy, a magyar irodalomban fontos műnek számító könyvről fogok véleményt írni. Márai Sándor nevével gimnázium első éveiben találkoztam először, amikor is megismertem tőle a Mennyből az angyal című verset, ami azóta is a kedvenc versem. Ezután a kollégiumi könyvtáros néni ajánlására fordultam az író prózai művei felé. A gyertyák csonkig égnek meghatározó mű lett számomra, ugyanis az első olvasása alkalmával különös párhuzamot fedeztem fel a könyvbeli szereplők és a saját életem között, és ekkor döbbentem rá, hogy az, amit én addig mély barátságnak hittem, a másik fél számára csak egy kedves, udvarias, de nem túlságosan őszinte ismeretségi viszony volt. Természetesen az én esetemben nem történt megcsalás, fegyvert sem fogtunk egymásra, de minél többet olvastam Henrik Konrádhoz fűződő kapcsolatáról és arról, hogy barátja valahol mélyen mindig is gyűlölte őt a kettejük közti társadalmi különbségek miatt, annál inkább éreztem, hogy az én (állítólagos) barátságomban is ehhez hasonló lehet a probléma. A barátság azóta megszakadt, a könyv azonban év végi jutalomkönyvként polcom állandó lakója lett, s az idei nyárra kitűzött „Olvassuk újra a saját könyveinket!” akciómon belül most került sorra. Lássuk hát, miről is szól a könyv!
A történetről röviden: Henrik negyvenegy év után újra találkozik egykori barátjával, Konráddal, s végigbeszélgetnek egy egész éjjelt, mely során megismerjük egykori közös múltjukat, amelyben titkok, árulások és ki nem mondott kérdések kerülnek felszínre…
A történet szép lassan építkezett, az elején a feszültség fokozatos növekedése már-már egy krimi cselekményvezetéséhez hasonlított. Bár a történet egyetlen helyszínen játszódik, s gyakorlatilag egy nagy monológ, mégsem lehet azt mondani rá, hogy unalmas. Igaz, Henrik beszéde nekem néha túl sok volt, meglehetősen zavart, hogy elindított egy gondolatmenetet, azt abbahagyta, elkezdett egy másodikat, harmadikat és csak aztán tért vissza a legelső gondolathoz, s így bizony nem mindig volt könnyű érteni az olvasottakat. A könyv másik gyengepontja számomra az volt, hogy Konrád alig szólalt meg; én kíváncsi lettem volna a benne lezajló gondolatokra, érzelmekre is, arra, hogy ő miként gondol vissza a múltbeli történésekre. A lezárás is hagyott bennem egy apró kérdőjelet: bár értelmezhető úgy, hogy egy idő után bizonyos kérdések már nem számítanak olyan fontosnak, mint amilyennek gondolják őket, de én ettől függetlenül kíváncsi lettem volna a válaszokra.
A fenti hibáktól eltekintve ez egy gyönyörű leírásokkal és fontos mondanivalóval operáló könyv, amely arról mesél, hogy a barátság milyen mély, ugyanakkor meglehetősen törékeny dolog is lehet.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Henrik visszaemlékezéseit fiatalkorára.
  - Kiderülnek a régen elfeledett titkok.
  - A könyv címének szövegbeli feltűnését.

Könyvkritika: Váradi Júlia - Saul útja

A mai bejegyzésben tárgyalt könyv nemrégiben került hozzám, születésnapi ajándékként kaptam egy kedves barátnőmtől. Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok tisztában vannak azzal, hogy mennyire szeretem és dicsérem a Saul fia című filmet, ahol és amikor csak tudom, illetve már arról is sokszor írtam, hogy milyen érdeklődéssel fordulok a holokauszttal foglalkozó művek felé. Éppen ezért örültem nagyon, amikor hallottam, hogy a film sikere kapcsán jó pár hozzá kapcsolható könyvet adnak majd ki. Ezek egyike a Saul útja.
A történetről röviden: A könyv gyakorlatilag egy interjúkötet, ami a film alkotóival készült interjúkat gyűjti csokorba, ezek mellett pedig röviden ír a film fontosabb díjairól, részleteket tartalmaz egy magyar orvos visszaemlékezéseiből, aki Mengele boncolóorvosaként dolgozott Auschwitzban, illetve bemutatja azokat a mára történelmi jelentőségű vált fotókat, amiket sonderkommandósok készítettek a legnagyobb titokban az auschwitzi táborban.
A könyv minden szempontból tökéletes. Az interjúk alaposak, részletekbe menőek, kiderül belőlük, hogy egyik-másik interjúalanynak mit jelent a holokauszt, megtudhatunk érdekes plusz információkat a film különböző készítési fázisaiból, például hogy a hangmérnök milyen módszerrel szerezte be a filmhez szükséges zörejeket. Összességében az szűrhető le a beszélgetésekből, hogy a stáb minden egyes tagja szívügyének tekintette ezt a projektet, és arra törekedtek, hogy a nézők minél pontosabb képet kapjanak a Sonderkommandóról és a táborok mindennapjairól. Dr. Nyiszli Miklós visszaemlékezéseinek részletei is szépen belesimulnak az interjúk közé, és fel is keltik az olvasó érdeklődését a teljes napló iránt. Az auschwitzi fotográfiákról szóló fejezet bemutatja a fotókat és röviden ismerteti a történetüket. Személy szerint ezek miatt örülök a legjobban a könyvnek, mert elmondhatom magamról, hogy a birtokomban van egy olyan könyv, ami tartalmazza ezeknek a fontos történelmi dokumentumoknak a másolatát.
A könyv elsősorban azoknak lehet érdekes, akik már látták a Saul fiát, de bátran ajánlanám azoknak is, akik még csak most kezdenek ismerkedni a magyar filmtörténelem eme csodálatos alkotásával.


Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Az egész könyvet. Nagyon érdekes és értékes olvasmány.

Könyvkritika: Topsy Küppers - Minden álom Bécsbe vezet

A mai bejegyzésem tárgyául választott könyvet már nagyjából több mint tíz éve kaptam karácsonyi ajándékként a nagynénéimtől. Már akkoriban is nagy könyvmoly voltam, így természetesen rövid időn belül elolvastam, de sok mindent nem értettem, pontosabban nem érthettem, mivel az akkori tudásom a töredéke volt a mostaninak. A filmtörténetről alig voltak ismereteim, sőt akkor még messze voltam attól, hogy rajongója legyek a némafilmeknek, az amerikai filmtörténetnek, vagyis úgy alapjában véve mindennek, amit később a filmszakon tanultam. A zsidóüldözésekről, a koncentrációs táborokról és a holokausztról pedig maximum töriórán hallottam, de egyáltalán nem voltam a téma megszállottja, úgy, mint mostanság. Kicsit szégyellősen vallom be, de tizennégy éves énemet leginkább a könyv erotikus jelenetei kötötték le, ami - mivel kamasz voltam – valamilyen szinten nem meglepő, de mai fejjel belegondolni abba, hogy engem egy történet csak a túlfűtött jelenetei meg utalgatásai miatt kötött le… De már megint túl sokat személyeskedem, lássuk inkább a könyvet! A történetről röviden: Ha tényleg nagyon rövid akarok lenni, akkor azt tudom mondani, hogy ez a könyv Kálmán Vera életrajza, mivel gyakorlatilag az első fejezettől az ő életét követjük végig. Ebbe idővel belekapcsolódik a híres zeneszerző, Kálmán Imre, akivel Vera házasságban élt. Kettejük kapcsolata központi helyet foglal el a műben, de számomra mégiscsak inkább Veráról szól a történet. Emellett fontos történelmi tablóként is tekinthetünk a műre, mivel a fontosabb történelmi események mind hátteréül szolgálnak mindennapjaiknak, s ebből kifolyólag híres-hírhedt emberek is megfordulnak a könyv lapjain, akikről megtudunk egy-két olyan dolgot, amikről az életrajzaikból nem feltétlenül értesülnénk.
Mindenképpen érdekes volt a mai tudásommal felszerelkezve újraolvasni ezt a könyvet. A színészek felismerése mellett a történelmi események alakulását, emberekre gyakorolt hatását is jobban megértettem, és talán a könyv érzelmi részét is jobban át tudtam érezni. Ugyanakkor ezzel együtt arra is rájöttem, hogy bár felettébb érdekes történetről beszélünk, engem mégsem tud különösebben lekötni. Nagyjából a filmes és a történelmi részeknél kaptam csak fel a fejem, de egy idő után Vera viselkedése, megjegyzései, életének alakulása egyszerűen hidegen hagytak. Annál inkább lekötött a főszál mellett futó másik szál: Sam Burg története. A fiatal lengyel zsidó fiúé, aki Berlinbe ment szerencsét próbálni, majd idővel Amerikába került. A fiúé, aki eleinte megpróbált nem zsidóként élni és viselkedni, de végül mindig oda lyukadt ki, hogy az üldözések idején folyamatosan népe embereit próbálta segíteni, s legjobb barátja révén végül a vallásához is visszatalált. Történetében egyszerre jelent meg a korszakra jellemző zsidó identitás problematikussága, illetve a mély és őszinte barátság elszakíthatatlan kötelékének fontossága is.
Összességében sok mást nem tudok elmondani a könyvről. A hátulján lévő leírás szerint Kálmán Imre és Vera házasságának krónikája, de nekem inkább egy erős és szívós nő életrajza, aki a 20-as évektől kezdve a történelem minden sötét eseménye ellenére végig kitartott, hű maradt önmagához, és feltalálta magát minden szituációban – ahogy teszik ezt a nők mind a mai napig.



Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Kálmán Imre gyermekkori emlékét egy zsidó történetről.
  - Az időnként felbukkanó sztárokat. Irigylem Kálmán Verát azért, hogy ennyi híres embert személyesen ismert.
  - Sam Burg és Szajko barátságát és beszélgetéseiket.