Ha még
emlékeztek, tavaly nyáron az elolvasott könyvek többsége a magánkönyvtáramból
került ki, ugyanis úgy döntöttem, itt az ideje, hogy néhány kötetet
újraolvassak. Igaz, hogy most még csak tavasz van, de arra gondoltam, folytatom
ezt a hagyományt, és így esett a választásom Ingmar Bergman svéd filmrendező önéletrajzára.
A
történetről röviden: A kötet a rendező visszaemlékezéseit tartalmazza,
bemutatja a gyermekkorát, a szülői hátterét, a neveltetését, rengeteget mesél
színházi- és filmrendezői munkásságáról, s tekintélyes oldalt szentel
magánéletének és nőügyeinek.
Mielőtt
véleményezném a könyvet, hadd osszam meg veletek, hogy milyen módon került
hozzám. A gimnázium ideje alatt kollégiumban laktam, és az épületben helyet
kapott egy könyvtár is. Könymoly lévén, hamar felfedeztem magamnak ezt a
kincsesbányát, és a könyvtáros nénivel is jó kapcsolatot alakítottam ki, amely
kapcsolatnak számtalan kedves beszélgetést, bölcs tanácsot és természetesen jó
pár könyvet köszönhetek. Anna néni ugyanis szeretett könyveket ajándékozni,
akár a saját magánykönyvtárából, akár a könyvesboltból. Jómagam két könyvet is
kaptam tőle, ami egykor az övé volt, és ezek egyike volt Bergman önéletrajza.
Akkoriban kezdődött el a filmes érdeklődésem, és ennek apropójából adta nekem a
könyvet. Amikor először elolvastam, nem sokat értettem belőle, sőt őszintén
szólva eléggé unatkoztam olvasás közben. Most, jó pár filmtörténeti kurzussal
és három Bergman-filmmel a hátam mögött úgy gondoltam, megpróbálkozom egy
újraolvasással, hátha ezúttal másként tekintek a könyvre. Hát, tévedtem. A
mostani olvasás alkalmával is sokszor azon kaptam magam, hogy elkalandozik a
figyelmem, az elején a történetmesélés időbeli ugrásai is rettentően zavartak,
és nehezítették a haladásomat. Ráadásul egyáltalán nem tudtam együtt érezni a
rendezővel, pedig sok lelki és testi bajáról írt részletesen, de számomra mégis
inkább egy arrogáns nőfalónak tűnt, aki már gyerekként is meglehetősen furcsa
dolgokon gondolkozott. A nőügyeinek taglalásakor fogyott el végképp a türelmem,
nagyon felhúztam magam azon, ahogy egyik nőtől rohant a másikhoz, közben
számtalan gyermeket nemzett, akikkel foglalkozni alig foglalkozott. Sőt, a
fiatalkorából előkerültek olyan zavarba ejtő történetek, amiket olvasva csak
furcsa pislogásra és hitetlenkedésre futotta tőlem. A filmkészítést, a színházi
rendezéseket taglaló írásai tetszettek a legjobban, mert azokból egyértelműen
kiderült, hogy ez az ember imádta mindkettőt, és a bukások, negatív kritikák
sem tudták teljesen letörni, és képes volt újabb és újabb forgatókönyvekkel,
ötletekkel, rendezésekkel előállni. Emellett érdekes volt megtudni, hogy kik
vagy milyen történések ihlették bizonyos filmjeinek szereplőit vagy egyes
jeleneteit.
Aki kedveli
Bergman filmjeit, vagy legalábbis jobban érdeklődik irántuk, mint én, annak
biztosan többet ad, ha elolvassa ezt az önéletrajzot. Számomra azonban a
második olvasás után is elsősorban egy kedves ajándék és egyben emlék lesz, és
csak másodsorban jutnak eszembe a könyv azon részei, amik a filmek iránti
szeretetről és tiszteletről szólnak, hiszen én leginkább azokkal tudok
azonosulni.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Mi indította Bergmant arra, hogy filmrendező legyen.
- Az apró részletek, kulisszatitkok a filmjeiről.
- Találkozásai külföldi filmcsillagokkal és gondolatai róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése