2017. április 9., vasárnap

Könyvkritika: Ingmar Bergman - Laterna magica

Ha még emlékeztek, tavaly nyáron az elolvasott könyvek többsége a magánkönyvtáramból került ki, ugyanis úgy döntöttem, itt az ideje, hogy néhány kötetet újraolvassak. Igaz, hogy most még csak tavasz van, de arra gondoltam, folytatom ezt a hagyományt, és így esett a választásom Ingmar Bergman svéd filmrendező önéletrajzára.
A történetről röviden: A kötet a rendező visszaemlékezéseit tartalmazza, bemutatja a gyermekkorát, a szülői hátterét, a neveltetését, rengeteget mesél színházi- és filmrendezői munkásságáról, s tekintélyes oldalt szentel magánéletének és nőügyeinek.
Mielőtt véleményezném a könyvet, hadd osszam meg veletek, hogy milyen módon került hozzám. A gimnázium ideje alatt kollégiumban laktam, és az épületben helyet kapott egy könyvtár is. Könymoly lévén, hamar felfedeztem magamnak ezt a kincsesbányát, és a könyvtáros nénivel is jó kapcsolatot alakítottam ki, amely kapcsolatnak számtalan kedves beszélgetést, bölcs tanácsot és természetesen jó pár könyvet köszönhetek. Anna néni ugyanis szeretett könyveket ajándékozni, akár a saját magánykönyvtárából, akár a könyvesboltból. Jómagam két könyvet is kaptam tőle, ami egykor az övé volt, és ezek egyike volt Bergman önéletrajza. Akkoriban kezdődött el a filmes érdeklődésem, és ennek apropójából adta nekem a könyvet. Amikor először elolvastam, nem sokat értettem belőle, sőt őszintén szólva eléggé unatkoztam olvasás közben. Most, jó pár filmtörténeti kurzussal és három Bergman-filmmel a hátam mögött úgy gondoltam, megpróbálkozom egy újraolvasással, hátha ezúttal másként tekintek a könyvre. Hát, tévedtem. A mostani olvasás alkalmával is sokszor azon kaptam magam, hogy elkalandozik a figyelmem, az elején a történetmesélés időbeli ugrásai is rettentően zavartak, és nehezítették a haladásomat. Ráadásul egyáltalán nem tudtam együtt érezni a rendezővel, pedig sok lelki és testi bajáról írt részletesen, de számomra mégis inkább egy arrogáns nőfalónak tűnt, aki már gyerekként is meglehetősen furcsa dolgokon gondolkozott. A nőügyeinek taglalásakor fogyott el végképp a türelmem, nagyon felhúztam magam azon, ahogy egyik nőtől rohant a másikhoz, közben számtalan gyermeket nemzett, akikkel foglalkozni alig foglalkozott. Sőt, a fiatalkorából előkerültek olyan zavarba ejtő történetek, amiket olvasva csak furcsa pislogásra és hitetlenkedésre futotta tőlem. A filmkészítést, a színházi rendezéseket taglaló írásai tetszettek a legjobban, mert azokból egyértelműen kiderült, hogy ez az ember imádta mindkettőt, és a bukások, negatív kritikák sem tudták teljesen letörni, és képes volt újabb és újabb forgatókönyvekkel, ötletekkel, rendezésekkel előállni. Emellett érdekes volt megtudni, hogy kik vagy milyen történések ihlették bizonyos filmjeinek szereplőit vagy egyes jeleneteit.
Aki kedveli Bergman filmjeit, vagy legalábbis jobban érdeklődik irántuk, mint én, annak biztosan többet ad, ha elolvassa ezt az önéletrajzot. Számomra azonban a második olvasás után is elsősorban egy kedves ajándék és egyben emlék lesz, és csak másodsorban jutnak eszembe a könyv azon részei, amik a filmek iránti szeretetről és tiszteletről szólnak, hiszen én leginkább azokkal tudok azonosulni.


Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Mi indította Bergmant arra, hogy filmrendező legyen.
  - Az apró részletek, kulisszatitkok a filmjeiről.
  - Találkozásai külföldi filmcsillagokkal és gondolatai róluk.

Nincsenek megjegyzések: