Ezúttal egy
olyan könyvről lesz szó, amire évekkel ezelőtt figyeltem fel a családi
magánkönyvtárban. Akkor el is olvastam, azonban eléggé rohamtempóban, s
gyakorlatilag alig maradt meg valami a történetből, ezért mostanában
elhatároztam, hogy valamikor majd újraolvasom.
A
történetről röviden: Blake Tanner a TarrenTech vállalat alkalmazottjaként
családjával Silverdale-be költözik, abba a városba, ami a cégnek köszönhetően
virágzott fel. A kisváros nyugalmát egy sportolófiú furcsa viselkedése kavarja
fel, aki a TarrenTech által támogatott sportközpontban vett részt rendszeres
vizsgálatokon. Miután Mark, a Tanner család fia szintén bekerül a sportközpont
programjába, s nyugtalanító változásokon megy keresztül, a fiú anyja, Sharon
úgy dönt, megpróbálja kideríteni, mi rejtőzik valójában a város tökéletesnek
tűnő felszíne alatt…
Nem tudnám
megmondani, mi volt az, ami ehhez a könyvhöz húzott, talán egy kis félelemre és
feszültségre számítottam. Végül egyiket sem kaptam meg. Arra nem igazán
emlékszem, hogy első olvasáskor mit gondoltam a sztoriról, de biztos, hogy
jobban tetszett, mint most, különben nem fogalmazódott volna meg bennem az
újraolvasás gondolata. Nagy problémám nem volt a könyvvel azon kívül, hogy nem
tudott lekötni. Túlságosan hosszúra nyúlt a bevezetés, ugyan előfordult egy-két
jelenet, ami előrevetítette az izgalmakat, de inkább csak a kisváros és a
megismert szereplők mindennapjait követhettük nyomon. Mikor végre elkezdtek
felpörögni az események, ott sem találtam meg igazán azt a fajta horrort és
rettegést, amit a leírás és a bizarr borító alapján vártam volna. Nem szeretek
könyveket egymáshoz hasonlítgatni, itt viszont szerintem annyira egyértelmű a
párhuzam, hogy muszáj megtennem. Korántsem mondhatom azt, hogy teljes mértékben
ismerném Stephen King munkásságát, de olvastam már tőle jó pár történetet, s
nála visszatérő elem az álmos amerikai kisváros, ahol szépen lassan
elszabadulnak a borzalmak, s ő képes arra, hogy kidolgozott, komplex karakterek
mellett valóban ijesztő jeleneteket és sztorikat tud kreálni. Ezek egyikét sem
találtam meg a Szörnyben. Érdekes
volt az alaptörténet, viszont alig tudtunk meg valamit a szereplőkről, a nagy
végjáték sem lett olyan izgalmas és ütős, s a befejezés is túl sok kérdést hagyott
maga után. Azt nem állítom, hogy csalódott lennék, mivel nem támasztottam nagy
elvárásokat a könyv irányába, a műfaj szempontjából nézve azonban kétségtelen,
hogy olvastam már ennél jobbat.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A fiúk fizikai és személyiségbeli változásait.
- Az utolsó jelenetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése