Filmkritika: Csillagok között

Christopher Nolan filmjeivel pár éve ismerkedtem meg közelebbről, és elég hamar ő lett a kedvenc rendezőm. Jelen tárgyalt filmünk az ő legújabb munkája, amelyre szerény személyem több, mint két éve (amióta hivatalosan bejelentették) várt.
A történetről röviden: A Föld élelmiszertartalékai a kiürülés határán vannak, állandó porviharok rombolják bolygónk életterét. Cooper mérnökember, valamint egykori pilóta de gazdálkodóként tevékenykedik. Lányával egy titokzatos kódra bukkannak, ami a NASA egyik titkos bázisához vezeti őket. Itt Cooper szembesül a ténnyel, hogy az emberiségnek új otthont kell keresnie, mert a Föld már nem tudja rendesen betölteni ezt a "tisztséget". Cooper néhány NASA-tudós társaságában nekivág hát az űrnek, hogy megkeressék a Föld utódját... A történet ennél persze sokkal összetettebb, de nem szeretnék jobban belemenni, nehogy elspoilerezzek valamit, amit nem kéne.
Nagyon tartottam ettől a filmtől több okból is: 1. Az űrben játszódó sci-finek írták le, és ez az általam legkevésbé kedvelt műfaj akár filmben, akár könyvben. 2. Nolan filmjeiben eddig mindig volt valami nagy csavar, ami miatt igazán kedveltem a munkásságát, és az előzetesek alapján ez a film nem tűnt ilyennek. Végül szerencsére kiderült, kár volt a félelem. A Csillagok között nagyon jó film: hosszú, néhol kicsit lassú és esetenként erősen egyensúlyozik a giccshatár mentén, de mivel egy olyan remek ember ül a rendezői székben, mint Christopher Nolan, a film nem csúszott el a rossz irányba. Van mondanivalója, nem is akármilyen, a színészgárda jól lett kiválogatva, van benne csavar, és a vizualitása lenyűgöző. Még van pár hónap az Oscar-jelölések kihirdetéséig, de én már most megelőlegezném a díjat a film vizuális részlegének, kitűnő munkát végeztek, szó szerint tátva maradt a szám egy-egy űrbéli jelenet láttán. Miközben ültem a moziban, nem értettem meg teljesen a történetet (őszintén szólva, az űrutazással kapcsolatos kifejezéseknek a felét nem értettem, de azért a film megpróbálta úgy-ahogy leegyszerűsíteni, elmagyarázni a dolgokat), de mikor kijöttem a teremből, és elkezdtem gondolkodni, lassan összeállt minden. Ezt is nagyon szeretem a rendező filmjeiben, hogy nem adja meg rögtön mindenre a választ, nem rág mindent a néző szájába, hanem hagyja, hogy mi jöjjünk rá, mi rakjuk össze a kirakóst.
Egyszóval mindenkinek tudom ajánlani, hogy nézze meg ezt a filmet, és lehetőleg moziban, mert a film vizualitása a szélesvásznon teljesedik ki igazán.

Értékelés: 85%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Az utazást a féreglyukon keresztül.
 - Fény derül a "kísértet" kilétére.
 - A két robotot.
 - Cooper meghallgatja gyermekei üzeneteit.


Csillagok között (Interstellar)
színes, magyarul beszélő, 169 perc
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine, Wes Bentley, Matt Damon, Casey Affleck, Mackenzie Foy, Ellen Burstyn

Információmorzsák #2

Elnézést kérek azon olvasóimtól, akik epekedve várták, hogy mikor jelentkezem már új bejegyzéssel, de az őszi szünet során otthon voltam, ahol csak mobilnet áll a rendelkezésemre, aminek különös ismertetőjegye, hogy nem érdemes sokáig internetezni vele, mert egy idő után minden oldal, amit megnyitsz, vagy akadozva nyílik meg, vagy meg sem nyílik. Na de sebaj, tegnap óta ismét a kollégiumban vagyok, ahol is keblemre öleltem nagy barátomat, a szélessávú internetet, ma pedig szállítok nektek információkat innen-onnan. Némelyikről már biztos hallottatok, ha mégsem, örülök, hogy enyém a megtiszteltetés, hogy elmondhatom nektek.

- A legfontosabb hír a Bosszúállók-rajongóknak szól: megérkezett az első előzetes a Bosszúállók: Ultron kora című filmhez. Voltam olyan szerencsés, hogy pont a névnapomon sikerült belefutnom a videóba, ami külön öröm volt számomra :) Ami a trailert illeti, először tátott szájjal ültem végig, másodszorra tátott szájjal ültem végig, harmadszorra pedig sikítva követeltem, hogy legyen 2015 májusa abban a pillanatban. Ultron hanghordozása lenyűgözött, olvastam már róla, hogy Joss Whedon direkt James Spadert akarta erre a szerepre, pont a hipnotikus hangja miatt. Ijesztő volt látni, hogy kedvenc Bosszúállóink nincsenek a helyzet magaslatán, felbukkant egy máshonnan ismerős arc, kíváncsi vagyok, ő ki lesz a filmben. (Andy Serkisre célzok) Ó, és el ne felejtsem megemlíteni a trailer aláfestő zenéjét! Brilliáns! Alig várom már a bemutatót!

 (azért figyelitek, 54 millió megtekintő másfél hét alatt :D)

- Egy személyes infó rólam: névnapom alkalmából apukám megajándékozott Az útvesztő című könyvvel. (ha nem tudnátok miről van szó, itt a blogomban írtam kritikát mind a könyvről, mind a belőle készült filmből) Napokig forgattam, szagolgattam (olyan finom "új könyv"-illata van), és tervben volt, hogy elolvasom (megint) a szünetben, de végül másik könyv mellett döntöttem, ami utólag belátom, nagy hiba volt. Az elolvasott könyv az Éjsötét vágyak címet viseli, és lehet, hogy megpróbálok összedobni róla valami kritikaféleséget, de nem ígérek semmit, mert röviden is ki tudom fejteni róla a véleményem: Rossz, borzasztó, fájdalom olvasni. Magamban elneveztem A szürke ötven árnyalata softpornó-verziójának. (pedig azt nem is olvastam, csak hallottam, hogy miről szól)

- A szünetben eljutottam az American Horror Story 3. évadának közepéig. Eddig nem tetszik annyira, mint az előző évadok, de azért nem olyan rossz. A második évad az abszolút kedvenc.

- Bár még messze van az évad vége, jelenleg úgy néz ki, hogy az első évad végével abba fogom hagyni a Gothamet. Nem tetszik, lehet, hogy kicsit nagyobb képregényes háttértudás kéne hozzá, akkor talán jobban érteném, de a szereplők sem szimpatikusak és a történet menete sem érdekel igazán.

- Jelenleg nézett sorozataim közül a The Originals a kedvencem. Nagyon izgalmas dolgok történnek, régi szereplők is visszatérnek igaz, csak visszatekintésekben, de akkor is, öröm őket újra látni. Ja, és Klaus 4ever!!! :)

- Csütörtökön a magyar mozikba érkezik Christopher Nolan új filmje, a Csillagok között. Ma délután folyamán sikeresen foglaltam jegyet magamnak, és szombaton már száguldok is a moziba :) (mentem volna én már csütörtökön is, de jobban szeretek hétvégén mozizni)

- A következő infó elsősorban azoknak lesz érdekes, akik ismerik Az útvesztő történetét. Személyes kedvencem benne Newt, és kb. két hete találtam az alábbi videót az őt játszó színészről, és azóta, ha egy kis felüdülésre vágyom, csak rákattintok erre a videóra, és már boldog ember vagyok :D
 https://www.youtube.com/watch?v=UYUCdK9L79o
És egy másik link a filmhez kapcsolódó zenéről, ami szintén nagy kedvencem lett:

Ennyi lenne a mai infómorzsa-adag, csipegessetek, szemezgessetek belőle, és ha bármelyikhez kapcsolódóan lenne valamilyen véleményetek, kíváncsian várom, hogy megosszátok velem :)

Könyvkritika: Lois Lowry - Az emlékek őre

Lois Lowry munkássága nem teljesen ismeretlen előttem, mivel korábban már két könyvét is olvastam, sőt az egyik meg is van otthon. :) Az emlékek őréről sokat olvastam anno a Harry Potter-köteteimben lévő könyjelzőkön, amin különböző könyveket ajánlottak. Aztán eltelt egy kis idő, és most, amikor kiderült, hogy film készül belőle, úgy döntöttem, nekivágok és elolvasom.
A történet főszereplője egy tizenkét éves kisfiú, Jonas, aki egy látszólag tökéletes világban éli az életét. Ebben a világban minden tizenkét éves gyerek további sorsát egy ceremónia keretén belül dönti el a Döntéshozók Bizottsága. (apró megjegyzés: ez a beosztósdi kezd már klisés lenni) Jonas nagy feladatot kap: őrzőnek választják ki, s hamarosan meg is kezdődik a kiképzése. Ennek során a fiú felismeri, világa mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek látszik...
Molyon sem tudtam rendesen megfogalmazni az értékelésemet, itt is számítsatok rá, hogy nem fogom tudni pontosan kifejezni, mit is akarok mondani tulajdonképp. A könyv elején kicsit megijedtem, mert nem volt cselekménydús az első negyven oldal, és a társadalom, a főhős mindennapjainak bemutatásán kívül nem történt semmi. Ez a komótosság a későbbiekben is megmaradt, ami nem volt baj, csupán hozzá kellett szoknom. A Ceremónia, aminek keretében Jonas megtudta, hogy őrző lesz, nagyon érdekes és szép volt, és a fiú kiképzése is nagyon tetszett. Félelmetes és megdöbbentő volt olvasni, ahogy megismerte a színeket, az érzelmeket (jókat és rosszat egyaránt), s rájött világának hibáira. Ezek a jelenetek voltak rám a legnagyobb hatással, illetve azok, amelyekben kiderült, hogy Jonas világában nem ismernek el olyan alapvető dolgokat, mint a család, a szeretet, vagy a természetes testi vágy. A felsoroltak miatt mondom azt, hogy bár nem erre számítottam, amikor belekezdtem a könyvbe, mégsem vagyok csalódott, mert a mondanivaló, az üzenet, amit közvetíteni szeretne az írónő, az igenis fontos és érdemes figyelmet szentelni rá.
Aki egy kis elgondolkodásra vágyik, annak nagyon tudom ajánlani a könyvet, viszont ha már láttátok a filmet/az előzetesét, készüljetek fel, hogy egyáltalán nem olyan pörgős a történet, mint ahogy azt mutatják. Ettől függetlenül jó könyv, csak ez esetben nem a szereplők, a történések, hanem a mondanivalója miatt használhatjuk rá a fent említett jelzőt.

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Jonas és az őrző találkozásait.
 - Az őrző kedvenc emlékét.
 - A szánkó motívum fontosságát.

Új kedvenc sorozat a láthatáron!

Van már jó pár sorozat, amit követek, és nyáron meg is fogadtam magamnak, hogy nem is kezdek bele újabba egy ideig, mert mindig attól tartok, hogy egyszer olyan sok sorozatot fogok követni, hogy össze fogok keveredni a történetekben :) Az AHS-t nemrégiben kezdtem el kerülgetni, lévén félős típus vagyok, horrorfilmeket is elvétve nézek, de valamilyen magmagyarázhatatlan oknál fogva a sorozat nem hagyott nyugodni, folyamatosan próbált magához vonzani.. Így pénteken fogtam a laptopot, lekapcsoltam a lámpát, besötétítettem, hogy meglegyen a hangulat, és meglestem a pilotot. És függő lettem!!! Nagyon félelmetes és fura volt, de pont ezért tetszett, plusz a cselekmény előrehaladtával egyre érdekesebb és megdöbbentőbb dolgok derültek ki. Annyit elmesélek, hogy ennek a sorozatnak az a sajátossága, hogy minden évad más tematikára épül, a közös pont természetesen a tiszta horror.
Az első évad a horror műfaj egyik nagy kedvencét, a kísértetház témakört választotta. Adott egy család, új házba költöznek, ahol hamarosan elszabadul a pokol... ismeritek az alapsztorit. Többet nem is mondok, nézzétek bele inkább, izgalmasabb, mintha én most itt nekiállnék fecsegni róla. Ma délutánra végeztem is az első évaddal, és úgy terveztem, akkor írok róla egy véleményt, aztán majd a jövő héten folytatom a második évaddal, mert nem akarom, hogy egybefolyjanak az egyes évad cselekményei. Aztán persze hogy nem bírtam magammal, és megnéztem a második évad első részét. Ó, egek, mennyire jó volt! Ezúttal egy elmegyógyintézet a helyszín, és már most rámhozták a frászt, mi lesz még később?
Mielőtt azt hinnétek, ennyi volt a bejegyzés, és a színészekre, esetleges kedvencekre már ki sem térek, megnyugtatlak titeket, van még mondanivalóm! Hah, de azt mind legépelni... Holnap nem fogok tudni jegyzetelni a suliban. A sorozatnak van még egy sajátossága a témakör váltogatása mellett: vannak színészek, akiket átvisz egyik évadból a másikba, de persze más karaktert játszanak. Így történhet meg az, hogy ha megszeretsz egy színészt, és az általa játszott szereplő meghal, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem kell lemondanod arról, hogy a karaktert játszó színészt ne lásd viszont a következő évadban! (miért nincs ilyen opció a Trónok harcában? Jó, tudom, azért mert az más felépítésű sorozat. /ImissJojen/) És akkor most dobpergést kérek, ugyanis örömmel jelentem be a "Színészpasik, akiket imádok" csapatom legújabb tagját, Evan Peterst!!! Játszott már filmekben is, egyet-kettőt láttam is, és általában mindig ő volt a csóró, szerencsétlen srác, akinek nem jutott semmi a jóból. (akkor is mindig kedveltem, mert én alapból kedvelem, ha egy fiú nem tökéletes, hanem néhanapján kicsit setesuta) Az első évadban egy problémás fiút alakít, és valami iszonyatosan jól! Egy pszichopata, akinek érző lelke van. Félsz tőle, de meg is hatódsz rajta, és már az első megjelenésekor tudod, hogy ő lesz a kedvenced. A második évadban egy radikálisan eltérő szerepet kapott, mégis a színészi játéka ugyanolyan jó maradt. Mellette még Jessica Lange a másik kedvenc, viszont ő hasonló szerepben van a másodikban is, mint az elsőben: az idegesítő, öreg nőszemély, akinek kitekernéd a nyakát. A játéka elsőrangú.
Kicsit összeszedetlenre sikerült a beszámolóm (már megint), de remélem, a lényeg kihámozható belőle azoknak is, akik már ismerik a sorozatot, és azoknak is, akik még nem. Utóbbi csoportnak tanácsolnám, kezdjék el minél hamarabb, nem baj, ha tartasz tőle a horror-elemek miatt, attól csak még izgalmasabb lesz az egész!
Ráhangolódásképp belinkelem az első két évad főcímét:
https://www.youtube.com/watch?v=2c3VVJb562Y
https://www.youtube.com/watch?v=E00BPNKubKs

Filmkritika: Éhség

Ezen a hétvégén úgy terveztem, film- és sorozatmaratont tartok, ezért jelentkezem a mai nap már másodszor. A most szóba kerülő film legalább olyan jelentős alkotás, mint a Mielőtt meghaltam, akár párhuzamot is vonhatunk köztük, hiszen bizonyos szempontból mindkettőnek a középpontjába a test áll, valamint az egyén tragédiája.
Az Éhség 1981-ben játszódik, amikor is bebörtönzött ír terroristák egy csoportja úgy dönt, éhségsztrájkkal tiltakozik azon brit törvény ellen, hogy terroristaként nem kaphatnak politikai státuszt, s így más bánásmódban részesülnének. A film nagy része minimalistán, hosszú beállításokban, teljes valójában mutatja be mindazt a fizikai szenvedést, amin ezek az emberek keresztülmentek annak érdekében, hogy előbb vagy utóbb, de megkapják azt a bizonyos státuszt.
Leszögezem már most, nagyon kemény filmről van szó. A kamera nem szégyellősködik, nem fordul el egy-egy durvább jelenet során, hanem hagyja, hogy a néző végignézze és ezáltal a szereplőkkel együtt szenvedjen. Másfél órás a játékidő, de sokkal többnek éreztem, mert minden egyes jelenetnek súlya volt, ami rendesen megülte az idegeimet és a gyomromat is. Színészek tekintetében Michael Fassbender a terroristacsoport vezető alakjaként kiváló alakítást nyújt, de a többi szereplőre sem lehet panasz, a rendező mindenkiből a maximumot hozta ki. (és nem mellesleg ekkor kezdődött meg a közös munka közte és Fassbender között, akivel azóta még két közös filmet készítettek)
Ez a film nem az a típus, amiről oldalakat lehetne írni, nem sok történés van benne, inkább karakter-és dialógusközpontú az egész. Ha kíváncsiak vagytok rá, nézzétek meg, de javaslom, előtte tréningeljétek kicsit az idegrendszereteket és a gyomrotokat, mert nem egy tündérmesét fogtok látni, ha elindítjátok a filmet.

Értékelés: 80%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A vágás nélküli beszélgetést Bobby és a pap között.
 - Bobby éhségsztrájkját.


Éhség (Hunger)
színes, eredeti nyelvű, 96 perc
Rendező: Steve McQueen
Szereplők: Michael Fassbender, Liam Cunningham, Stuart Graham, Liam McMahon, Brian Milligan

Filmkritika: Mielőtt meghaltam

Sokak számára biztos ismerős a ma tárgyalt film, hiszen az idei Oscar-bácsi nagyon szerette ezt a filmet. Leginkább a sok pozitív kritika, az Oscar-hype és a színészek miatt vágtam bele a megtekintésébe.
A történetről röviden: Ron Woodroof egy igazi texasi: állandóan cowboykalapban jár, rodeókon vesz részt, ahol fogadásokat is bonyolít, de emellett nem veti meg a nők társaságát sem. Egy munkahelyi baleset folytán kórházba kerül, ahol kiderül, előrehaladott AIDS-beteg, az orvosok mindössze 30 napot jósolnak neki. Ron nem hajlandó ebbe belenyugodni, és megoldások után kezd el kutatni, hogy életét minél inkább meghosszabbítsa.
Abszolút értem már, miért magasztalta mindenki az egekig a filmet: mert tényleg jó. A személyes dráma mellett azt is bemutatja, hogy a '80-as években mennyire más volt a felfogás a HIV-vírusról, hogy a népesség nagy része szerint csakis homoszexuálisok terjeszthették és kaphatták el, s ebből kifolyólag a melegek iránti diszkrimináció is súlyosabb volt, mint napjainkban. Ron is ehhez a felfogáshoz tartja magát, de aztán megismerkedik Rayonnal, egy transzneművel, és ő lesz az, aki ráébreszti a főszereplőt, hogy az előítéletek sosem jók. Ők ketten indítják el a "Dallas Buyers Club"-ot, ahol is olyan gyógyszereket árulnak AIDS-betegeknek, amiknek bizonyítottan jó hatásuk van, de Amerikában nincsenek engedélyezve. Ahogy látható, a film sokféle problémát vet fel, és próbál boncolgatni, és ezeknek köszönhetően nem csupán egy ember tragédiáját nézhetjük, hanem szembesülhetünk a gyógyszercégek pénzéhségével, a diszkriminációval és azzal, ki hogyan birkózik meg a betegséggel.
Szinte minden bejegyzésemben szóba kerül a színészi játék, de ha egyszer ennek köszönhető az, hogy a film remek, akkor bizony minden egyes alkalommal ki kell térnünk rá. Mind Matthew McConaughey, mind Jared Leto nagyszerű munkát végeztek a karaktereikkel, nem csodálom, hogy Oscar lett a vége. :) Előbbi kisujjból hozza a nagyképű texasi embert, akinek élete egyik napról a másikra drasztikus módon változik meg, utóbbi pedig olyan érzékenységgel játszik el férfiként egy női szerepet, hogy egész végig, amíg a színen van, nem tudod levenni róla a szemed. (nem a látvány, hanem a játék miatt) A mellékszereplők is tisztességes munkát végeznek, bár a doktornő figuráját kicsit súlytalannak éreztem.
Nem tudnám rendesen mondatba foglalni, miért ajánlom megtekintésre a filmet, de szerintem akár a színészek, akár a történet miatt döntesz úgy, hogy leülsz megnézni, azt garantálom, hogy nem fogsz csalódni!

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A két főszereplő játékát, különösen a közös jelenetekben.
 - Milyen ajándékkal állít be Ron a randijára.


Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)
színes, eredeti nyelvű, 116 perc
Rendező: Jean-Marc Vallée
Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner, Denis O'Hare, Steve Zahn, Michael O'Neill

Filmkritika: Az útvesztő

Kedves Mindenki, aki valaha elolvassa ezt a bejegyzést! Ne várjatok egybefüggő, értelmes beszámolót, mert kb. két órája jöttem ki a moziból, de még mindig olyan, mintha ott ülnék és nézném ezt a remek filmet, ezért kissé szaggatott lesz a mondanivaló. Elsősorban azoknak ajánlom a bejegyzés elolvasását, akik már látták a filmet, mert előfordulhatnak spoileres részek.
Az útvesztővel való történetem a nyáron kezdődött. Ekkor kezdtem el érdeklődni a könyv iránt és természetesen a filmváltozatra is nagyon kíváncsi voltam (ebbe belejátszottak azon körülmények, hogy az egyik színész egy ideje már nagy kedvencem). Úgy volt, hogy a szeptemberi premierig elolvasom a könyvet, s aztán jöhet a film. Közben azonban egyik kedves barátnőmmel való beszélgetés során kiderült, ő is szeretné megnézni a filmváltozatot (ő is egy színész miatt, de erről majd később). Nem akarom részletezni, de jelenleg úgy állnak a dolgaink, hogy kb. 250 km-re vagyunk egymástól, így nem volt egyszerű megszervezni és kivitelezni a közös mozizást, de végülis sikerült. :) És utólag meg kell mondjam, nélküle nem is lett volna érdemes elmenni, mert ez a közös élmény volt az igazi!
Beszélgessünk kicsit a filmről! A történet ismert, akinek mégsem, az lapozzon lejjebb a könyvről szóló bejegyzésemhez, és olvassa el. Nem szeretnék összehasonlítgatásokba bocsátkozni, legyen elég annyi, belenyúltak a nyomtatott verzió történéseibe, de szerencsére nem olyan módon, hogy ezzel elvették volna a könyv szellemiségét, izgalmát, sőt magam is meglepődtem, hogy nem zavart annyira a dolog, mint egyébként. (Aki nem ismerne, annak röviden: ha valaki, akkor ÉN aztán nagyon tudok harapni és fújni egy olyan filmváltozatra, ami belenyúl a könyv cselekményébe, átír, kihagy fontos részleteket) Tegyük hozzá rögtön, azért tett érte a rendező, hogy ne zavarjanak a változtatások! Egyrészről a film főbb szerepeire olyan színészeket gyűjtött össze, akik egytől egyig megállták a helyüket a kamera előtt, másrészről a változtatások voltak annyira izgalmasak, mint az eredeti sztori részletei, harmadrészről pedig épp annyiszor mutatta Newtot, amennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne tudjak rá igazán haragudni, amiért átírta itt-ott a könyvet. Ha már szóba hoztam Newtot, akkor néhány szó a színészekről: aki eddig nem esett volna le, természetesen Thomas Brodie-Sangsterre céloztam, mint kedvenc színészem, és amire számítottam tőle, azt maximálisan hozta. Brit akcentus, olyan nézések, amitől ott helyben, a moziszékben majdnem elájultam, és persze remek színészi játék. Csillagos ötös! Mellette még Thomast, Minhót, Chuckot és Teresát emelném ki, ők a könyvben is kedvenceim voltak, és ezen a film sem változtatott. (a kíváncsiskodóknak: barátnőmnek Dylan O'Brien (Thomas) volt a kedvence. Nézi a Teen Wolfot, és ott is ő a kedvenc szereplője.) Hogy ne csak a színészekről szóljon a dolog, áttérnék egy kicsit a történetre, illetve annak feldolgozására. Az elején, mikor meghallottam a lift nyikorgását, abban a pillanatban úgy éreztem, igen, én is ott vagyok a Tisztáson, és a csapattal élem át az izgalmakat. A rendező nem fukarkodott az ijesztő vagy izgalmas jelenetekkel, mind a Siratók feltűnései, mind az Útvesztőbeli rohanások remekül voltak megkoreografálva. Nem tudom, ki tervezte meg a Siratókat, de jár neki a piros pont, mert szerintem abszolút jól sikerült a dízájnjuk. Azért egy fél mondatban kitérnék arra,hogy mik zavartak: az Útvesztő könyvbeli megfejtése nekem jobban tetszett, és az Ellenszeres kavarás sem kellett volna szerintem. De tényleg csak ennyi negatívumot tudok mondani! :) A film végén pedig ugyanaz az érzésem támadt, mint a könyvnél: a második részt akarom. MOST!!! :)
Összefoglalva egy jól eltalált filmváltozattal van dolgunk, nagyon féltem tőle, hogy nem fognak tetszeni a változtatások, de szerencsére minden jól sült el, és egy kiváló filmélmény lett belőle! Aki még nem látta, az sürgősen pótolja a hiányosságát, aki pedig már látta, nézze meg mégegyszer! (én is komolyan elgondolkodtam, hogy hétvégén beülök rá megint :D)

Értékelés: 90%
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - Newt minden egyes megszólalását. <3
 - A Siratókat.
 - Az Útvesztőbeli futásokat.
 - A film végét.


Az útvesztő (The Maze Runner)
színes, eredeti nyelvű, 113 perc
Rendező: Wes Ball
Szereplők: Dylan O'Brien, Thomas Brodie-Sangster, Kaya Scodelario, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen