Nyáron hallottam a könyv filmváltozatáról, utánaolvastam, és rövid gondolkodás után úgy döntöttem, amint lehet, elolvasom a könyvet (a film csak utána jöhet). A mai nap folyamán fejeztem be az olvasást, úgyhogy lássuk, mit gondolok a könyvről! Nyomokban spoilert tartalmazhat.
A történet röviden: Hazel tizenhét éves, utolsó stádiumban lévő rákos beteg. Egy kísérleti gyógyszer összezsugorítja ugyan a tumorát, de az orvosok így sem túl bizakodóak a lány jövőjét illetően. Hazel egy támaszcsoportban ismerkedik meg Augustussal, aki szintén rákos, de már gyógyulófélben van. Kettejük szerelméről szól ez a könyv.
Sokat törtem a fejem, hogy mit, hogyan, mennyit írjak, mert az a helyzet állt elő, hogy egyszerűen nem tudom rendesen szavakba önteni az érzéseket, gondolatokat, amiket a mű kiváltott belőlem. Végül csak összeszedtem a fontos dolgokat, és azokat most megpróbálom szépen leírni. A két főszereplőt nagyon szerettem, sőt tiszteltem: az, hogy tinédzserként egy halálos kórral kell küzdened, s valamilyen szinten bele kell törődnöd abba, hogy az időd véges, már önmagában borzasztó, de hőseink mégis megpróbálják vidámsággal, humorral megtölteni a saját és körülöttük lévők életét. Főleg Gus az abszolút optimizmus példaképe, minden megszólalásától nevetnem kellett. Sokféle szerelemről olvastam már, de ahogy Hazel és Gus szerelme kialakult, azt is nagyon imádtam, órákig tudnám idézni a párbeszédeiket, amikben elmondják, mennyit jelent számukra a másik. Hogy őszinte legyek, én végig azt hittem, Hazel halálával fog véget érni a regény, és nagyon meglepődtem (és elszomorodtam), mikor kiderült, hogy Gus visszaesett. Bár ez a könyv pont a benne megjelenő tragédiától lesz igazán szép és értékes alkotás, azért szurkoltam, hátha több idő jut nekik, hogy együtt lehessenek. A kettejük párbeszédeiben megjelenő filmes, könyves, verses utalásokat is nagyon szerettem, és a Mennyei megbántás kapcsán az volt az érzésem, hogy a Csillagainkban a hiba is hasonlóképpen fog végződni; tévedtem, de ez legyen a legkisebb gond. :) Ami a karaktereket illeti, a két főhős mellett Isaac lett a nagy kedvencem, és Peter Van Houtent utáltam a leginkább, még azután is, hogy kiderült, miért is viselkedik ilyen furán.
A beszámoló végére csak annyit tudok mondani, hogy érdemes jobban megismerkedni ezzel a könyvvel, mert nagyon szép dolgokat és igazságokat fogalmaz meg. Tavaly ilyenkor olvastam az Egy különc srác feljegyzései című könyvet, és úgy érzem, néhány tekintetben a két könyv hasonlít egymásra, de legfőképpen abban, hogy nagyon igaz dolgokat mond el a tinédzserkor, a szerelem, a szeretet kérdéseiről. Azt a könyvet is jó szívvel ajánlom, de azért a Csillagainkban a hibát se hagyjátok ki!
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Gus minden megszólalását.
- Az Amszterdamban töltött napok leírásait.
- A könyv végét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése