A ma bemutatásra kerülő könyvvel évekkel ezelőtt találkoztam egy könyvesboltban. Érdekesnek tűnt az alapötlete, így kacérkodtam vele, hogy megveszem magamnak, de aztán végül nem tettem meg. Idővel el is felejtkeztem róla egészen idén tavaszig, amikor is az író egy másik könyvét meglátván a könyvesboltban, eszembe jutott ez a könyv. Így ment is a várólistámra, s mostanra sikerült is elolvasnom. Lássuk hát, jól döntöttem-e, amikor annak idején nem vásároltam meg ezt a kötetet!
A történet röviden: Egy titokzatos gyilkos tartja rettegésben Manhattan városrészét, ugyanis híres mutatványok alapján követ el gyilkosságokat. Lincoln Rhyme, a kiváló, de tolószékbe kényszerített kriminológus előtt áll a feladat, hogy megoldja a rejtélyt és időben elkapja a gyilkost...
Nos, leginkább az a része fogott meg a történetnek, hogy híres bűvészmutatványok alkották az egyes gyilkosságok alapjait. Sajnos ezekből nem kaptunk sokat, ugyanis a kezdetben jól induló cselekmény egyszercsak elakadt. Először ott kezdtem unatkozni, amikor oldalakon keresztül rostszálakat, anyagmaradványokat és ujjlenyomatokat vizsgálgattak. Aztán egyszercsak elkapták a gyilkost, holott még csak a sztori harmadánál jártunk. És innentől elindult a fordulatlavina. Nagyjából 50-80 oldalanként következtek egymás után a csavarok, amit eleinte még élveztem, de aztán teljesen érdeklődésemet vesztettem a cselekmény további kimenetelével kapcsolatban. Persze végigolvastam a könyvet, mert nem szoktam olvasmányt félbehagyni, de egy ponttól fogva csak fáradtan hümmögtem egy-egy fordulat érkeztekor. Egyszerűen túl sok volt belőle és túlságosan túlkombinálta az egész történetet. Ha jól értelmeztem, akkor igazából az író megpróbálta végrehajtani azt a bravúrt, hogy a könyvbeli bűvészhez hasonlóan ő is állandóan félrevezet, átver és meglep minket. Én azonban egyáltalán nem élveztem ezt a műsort, inkább fáradtan legyintettem. Sajnálom, Mr. Deaver, de nem jár a taps, mert ez a mutatvány most nem sikerült.
A pozitív oldalon azért ott vannak a mutatványos gyilkosságok, amik kellőképpen hűen voltak megírva, a karakterek is kidolgozottak voltak, főleg Sachsot és Karát kedveltem meg, Lincoln Rhyme-ból azonban nekem hiányzott valami, őt nem tudtam teljesen elfogadni a "különc, de zseni detektív" figurájaként.
A bejegyzés elején felvetett kérdésemet megválaszolva: nagyon örülök, hogy évekkel ezelőtt a könyvesboltban úgy döntöttem, hogy ez a könyv nem igazán illene az én könyvespolcomra és ezért inkább nem vettem meg. Most már bátran elmondhatom, csak pénzpazarlás lett volna. A műfaj rajongói között biztos vannak olyanok, akiknek elnyeri a tetszését a hasonló típusú krimi, de én maradnék a klasszikusabb és kevésbé túlragozott csavarokat tartalmazó krimiknél.
Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A bűvészmutatványok alapján megkoreografált gyilkosságokat, illetve a mutatványok háttértörténetét.
- Kara bűvésztrükkjeit és magyarázatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése