Mai könyvünk
egy régi gimnáziumi olvasmányélmény felelevenítése miatt került sorra. Nem
tudom pontosan, melyik évben ajánlotta Anna néni, és arra sem emlékszem igazán,
hogy mennyire tetszett, de tavaly eszembe jutott, hogy alkalomadtán szeretném
újraolvasni. Nem saját könyv, könyvtárból kölcsönöztem. Lássuk, jó ötlet volt-e
újra megismerkedni vele!
A
történetről röviden: Evelyn Couch az anyósához érkezik látogatóba a Rózsaterasz
idősek otthonába. Mivel nem kedveli különösebben az idős hölgy
hangulatváltozásait, a társalgóban helyezkedik el, ahol megismerkedik Mrs.
Threadgoode-dal. Az asszony elkezdi mesélni családja, barátai történetét,
akikkel egykor a csodálatos kisvárosban, Whistle Stopban éltek. Evelyn előtt számtalan
élettörténet, kaland és egy rejtélyes gyilkosság krónikája rajzolódik ki, s a
nő ezek hatására megpróbál változtatni életén…
Az olvasás
első napján alig bírtam letenni a könyvet, mert annyira magába szippantott és
lenyűgözött. Nem kellett hozzá sok, hogy Evelynnel karöltve én is azt érezzem,
hogy képzeletben ott járok Whistle Stop utcáin, beülök a Feltételes megálló
kávézóba, hallgatom Idgie Threadgoode hihetetlennek tűnő történeteit, és
figyelem, ahogy Sipsey, Big George és Onzell a konyhában sürgölődnek, s készítik
a finomabbnál finomabb ételeket. Az elbeszélésmód szerkesztése sem volt
egyszerű: a kötet jelene (1986) mellett a múlt különböző korszakaiba
zarándokoltunk el, s tettünk pár kitérőt a jövő felé is (bár azt meg kell
jegyeznem, hogy néhol elcsúsztak a dátumozások, és ez picit zavaró volt). Ezen
„utazások” során rengeteg fantasztikus és kivételes emberrel találkozhattunk,
akik különféle vicces, drámai, meghökkentő vagy épp vérfagyasztó kalandokba
keveredtek. A jelenben pedig tanúi lehettünk annak, hogy Evelyn ráébred a
gondjaira, s eleinte kisebb, később egyre nagyobb sikerekkel küzdi le őket.
Magánéleti válsága során némi feminista mondanivaló is előkerült, ami nekem
kifejezetten tetszett, s alapvetően az is kedvemre volt, hogy a kötet nagy
részében a nők kaptak nagyobb szerepet. Mellettük a színesbőrűek történelmen
átívelő megítéléséről, boldogulásukról szóló részek kötötték le a figyelmemet.
A fülszövegen belengetett gyilkossági szál egyáltalán nem kapott nagy
hangsúlyt, de nem is baj, ennek a kötetnek az egymást olykor egészen véletlen módon
keresztező történetfüzéreiben rejlik az igazi ereje. Számtalan apró pillanat,
mese, újságcikk és emlék segítségével ismertet meg velünk nagyszerű (vagy épp
nem annyira nagyszerű) embereket, mutatja meg a köztük feszülő eltéphetetlen
köteléket, ami keveréke szeretetnek, tiszteletnek és összetartásnak.
Akit a
fentiek nem győznek meg arról, hogy érdemes elolvasnia Fannie Flagg regényét,
annak sajnos nem tudok több érvet mondani. Nevetni és meghatódni egyaránt
lehet rajta, remekül megírt karakterei szinte a szemünk előtt kelnek életre, s
történeteik tartogatnak magukban értékes pillanatokat. Tegyetek vele egy
próbát!
Értékelés: 5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az időbeli ugrásokat.
- Idgie karakterét.
- Dot Weems cikkeit.
- Evelyn képzeletbeli alteregóját, Towandát.
- Kiderül az igazság a gyilkosságról.
- A kötet végi recepteket. Én nem vagyok egy nagy konyhatündér, de hátha valaki kedvet kap hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése