Az idei
olvasmányok nagy részéhez hasonlóan Tolkien trilógiájával sem most találkoztam
először, hat éve, a nyári szünet ideje alatt olvastam el. Mostanság nem igazán
kalandoztam a fantasy világában, pedig érdeklődöm ilyen műfajú könyvek iránt,
ezért döntöttem úgy, hogy ismét ellátogatok Középföldére. Molyon egy könyvként
tudtam csak bejelölni a trilógiát, a valóságban azonban külön kötetenként,
kisebb szünetek beiktatásával szeretnék haladni, s ebből kifolyólag gondoltam,
hogy ide, a blogra mindegyik részről írok külön bejegyzést.
A
történetről röviden: Hobbit főhősünk, Frodó békésen éldegél nagybátyjával,
Bilbóval a Megyében. A nagybácsi egy nap eltűnik, s Frodóra hagy egy titokzatos
gyűrűt. A mágus Gandalf hamarosan elmeséli neki a gyűrű eredetét, és azt, hogy
a közelgő sötétséget csak az ékszer elpusztításával állíthatják meg. Frodó
barátaival együtt hosszú útra indul, ahol egy idő után újabb útitársak
csatlakoznak hozzá. Egész Középfölde sorsa áll vagy bukik azon, hogy Frodó
eléri-e időben úticélját…
Viszonylag
későn ismerkedtem meg Tolkien műveivel, mert a belőlük készült
filmváltozatokból látott részletek, valamint a Harry Potter-sorozat iránti
rajongásom miatt úgy voltam vele, ez a fajta fantasy egyáltalán nem nekem való.
Nos, valamilyen szinten igazam lett. A korábbi olvasást hagyjuk, mert nem sok
emlékem van róla, valószínűleg botor módon egymás után olvastam a köteteket, és
örültem, amikor a végére értem. A mostani alkalommal sem tudtam stabil
kapcsolatot kialakítani a cselekményvezetéssel. A prológusban elmesélt
részletek érdekesek voltak ugyan, de egy-két kivételtől eltekintve nem kötődtek
a később elmondottakhoz. A történet elején nagyon próbára tette a türelmemet a
hobbitok bandukolása. Értem én, hogy nem teleportálhattak A pontból B-be, de
akkor is fárasztó volt, hogy csak mentek, mentek, néha azért felbukkant egy
érdekes személy, vagy valami veszélyes esemény, aztán megint csak mentek. A
mesélés szempontjából nem állítom, hogy felesleges adalék lett volna az útjuk
leírása, alkalmanként azonban elég unalmas volt, és alig vártam, hogy történjen
végre valami. Arról nem is beszélve, hogy a sok folyónév, helységnév, amik
ráadásul többféle középföldei nyelven voltak felsorolva, csak még inkább
fokozták bennem a zavarodottságot… Elértek Völgyzugolyba, és teljesült a
kívánságom: a tündék megjelenése, énekei, történetei felráztak egy kicsit.
Lothlóriennél ugyanezt éreztem: varázslatos leírások, dalok, s szinte láttam
magam előtt ezeket a fenséges, gyönyörű teremtményeket. Galadriel szépsége,
beszéde engem is legalább annyira lenyűgözött, mint a Szövetség tagjait. A
történetvezetést illetően azt vettem észre, hogy az író jobban szeretett az
egyes népek hátterénél, dalainál, mondáinál időzni, s nem is a jelen történései
érdekelték, hanem inkább az elmúlt dolgok. Ez mind szép és jó, főleg, hogy
tetszettek a szövegben feltűnt dalrészletek, a régi időkből fennmaradt és
elmondott legendák, csakhogy ezek mind elvonták a figyelmet Frodó küldetéséről,
s amikor visszatértünk hozzájuk, alig emlékeztem arra, tulajdonképpen hol
tartanak, mit csinálnak, ki min töpreng, stb. Ezt leszámítva nem voltak
problémáim a könyvvel. A szereplők mind remekül kidolgozott, könnyen
megkedvelhető figurák voltak, akiknek jelleméről már most, az első részben
sokat megtudhattunk. Nekem egyértelmű kedvenceim lettek a hobbitok, közülük is
elsősorban Csavardi Samu, aki mindig hűségesen és rendíthetetlenül állt
gazdája, Frodó mellett. Ó, és ki ne felejtsem Bombadil Tomát, akit minden
dalával, megszólalásával és vidámságával együtt imádtam, talán a nála eltöltött
idő volt a könyv legderűsebb és legszebb része.
Összefoglalva
gondolataimat: alapvetően tetszik a Tolkien által kreált világ a számtalan
különféle élőlényével, misztikusságával, meséivel, dalaival. A karakterei
élettel teltek, könnyen el lehet képzelni őket a külső leírásoknak
köszönhetően, a belső gondolataik, tulajdonságaik miatt pedig az az érzésünk
támadhat, hogy jól ismerjük mindegyikőjüket. Sokszor azonban elvonja olvasóját
a fő eseményektől, ami engem néha összezavart. Akit azonban nem zavarnak az
egyéb elágazások, s szeretne egy sokszínű, gazdagon megírt világról olvasni,
annak mindenképpen tudom ajánlani. Jómagam pedig kis szünet után folytatom majd
a Gyűrűháború krónikájának olvasását.
Értékelés. 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Samu hűségét.
- Gandalf elmeséli az Egy Gyűrű eredetét.
- Bombadil Tomát és soha el nem múló vidámságát.
- A Tanácsot és a megalakuló Szövetséget.
- A völgyzugolyi és lothlórieni tartózkodásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése