2015. február 9., hétfő

Könyvkritika: Stephen King - Rémautó

Jó szokásom szerint megint szabadkozással kezdem a bejegyzést. Már szombaton végeztem a könyvvel, csak akkor még nem volt kedvem kritikát írni, illetve otthon voltam, ahol ugyebár nem nagy barátom a mobilnet, de erről már írtam korábban.
Ismét egy King-könyvre esett a választásom, de nagyon úgy néz ki, hogy most meghatározatlan időre félreteszem az író könyveit, mert egy-két kivételtől eltekintve nem nagyon jöttek be a vele kapcsolatos számításaim. Vannak remek könyvei (A ragyogás, Tortúra, Christine, A remény rabjai), de sajnos kifogtam tőle olyan alkotásokat is, amikben nem találtam meg azokat az igazi "kinges" dolgokat, amik a fentebb felsoroltakban benne voltak. (A továbbiakban némi spoilerveszély előfordulhat.)
A könyvről röviden: adva van egy pennsylvaniai rendőrőrs, ahol az egység tagjai egy majd' 30 éves titkot őriznek az őrs B garázsában, ami első látásra egy Buick 8-as autónak tűnik, de mint kiderül, valójában valami egészen más, valami egészen borzalmas... A történet több idősíkon bontakozik ki előttünk, a jelenben Sandy Dearborn őrmester meséli az autó történetét egykori kollégája fiának, Nednek, a múltban pedig fokozatosan feltárul előttünk, hogy mit is rejt magában a titokzatos Buick.
Az a helyzet, hogy már az elejétől sem tetszett igazán, és ennek egy fő oka van, jelesül, hogy King írt már korábban autós rémtörténetet Christine címmel, amit olvastam már és azt a sztorit nagyon szerettem. Ott tényleg félelmetes volt az autó, a körülötte történő rejtélyes dolgok, ott úgy volt adagolva a feszültség, hogy fényes nappal féltem a lakásban (tegyük hozzá, hogy épp egyedül voltam otthon és valljuk be, ez a tény nem segített sokat abban, hogy nyugodt legyek :D) Ezzel szemben a Rémautóban nem tűnt annyira félelmetesnek az ominózus jármű, ráadásul ez a másik világ/másik dimenzió-koncepció, amire az író kihegyezte a cselekményt, sem nyerte el túlságosan a tetszésemet. Már A búra alatt végénél sem tetszett a földönkívüli szál behozása a sztoriba, de ezt betudhatjuk annak is, hogy nem rajongok túlzottan a földönkívüli/sci-fi és hasonló témájú művek iránt. Szeretnék valami pozitívumot kiemelni a könyvvel kapcsolatban, de sajnos nincs mit, talán egyedül a párhuzamos elbeszélés teszi kissé izgalmassá a történetet, de egyébként sem a karakterek, sem a velük való történések nem váltottak ki belőlem különösebb érzelmeket. Ahogy fentebb írtam, most egy időre eltávolodom az írótól, de ha valaki esetleg felhívja a figyelmem valamelyik érdekesnek tűnő művére, akkor valószínű, hogy el fogom olvasni. Addig pedig maradnak a jól ismert és kedvelt történetei, amiket alkalomadtán szívesen olvasok majd újra. Nektek is azt javaslom, e helyett a könyv helyett olvassátok el inkább akár a Christinet, akár valamelyik fentebb már említett írását.

Értékelés: 3/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A párhuzamos történetmesélésben rejlő feszültségeket.
 - A könyv vége azért tartogat némi izgalmat.

Nincsenek megjegyzések: