2015. február 1., vasárnap

Könyvkritika: Jan Otcenasek - Rómeó, Júlia és a sötétség

Mai könyvkritikámat egy rövid történettel indítanám. A ma tárgyalt könyv ugyanis nem olyan régen, egész pontosan 2014 szeptemberében került a birtokomba. Korábbi bejegyzéseimben tettem már említést a moly.hu nevezetű remek kis könyves oldalról, ahol könyvekkel kapcsolatban sok mindent lehet csinálni: virtuálisan bejelölni, hogy éppen milyen könyvet olvasol, értékelést írni róla, kiírni belőle a kedvenc idézeteidet, polcokat csinálni különböző tematika alapján, kihívásokon részt venni és ezek teljesítésekor plecsniket szerezni, illetve árulhatsz, vehetsz, sőt, cserélhetsz is könyveket. Nos, én az utóbbi során tettem szert erre a könyvre, mivel azt is odaírtam az eladó könyvpéldányaimhoz, hogy ha van valakinek holokauszt témájú könyve, akkor a csere is szóba jöhet az eladás mellett/helyett. Még annyi tennék hozzá, hogy ha nem történt volna meg ez a csere, akkor lehet, hogy ezt a történetet se ismertem volna meg, mert a csere előtt soha nem hallottam még a könyvről. Ennyi lenne a rövid kis háttértörténet és térjünk is át a könyvre!
A cselekmény 1942-ben, a németek által megszállt Prágában játszódik, két főszereplője pedig Pavel, az éppen érettségi előtt álló fiú és Eszter, a menekülő zsidó lány. Véletlenül találkoznak egy parkban, ahol a lány elmeséli Pavelnek, hogy fel kellett volna szállnia egy zsidókat szállító vonatra, de nem tette meg. A fiú felajánlja neki, hogy elbújtatja s szép lassan szerelem bontakozik ki közöttük. Ha nem lenne a háborús háttér, a Rómeó, Júlia és a sötétség nem lenne több egy egyszerű, de megkapó szerelmi történetnél, így azonban sokkal több. A szerelmesek párbeszédeiben folyton ott van a bizonytalanság, a kilátástalanság, minden szavukban ott bujkál a kérdés, hogy vége lesz-e valaha a háborúnak, és lehet-e kettejüknek kiegyensúlyozott, boldog jövőjük. Bár inkább a szerelmi szál van előtérben, az író a háborút is beleszövi a történetbe, s így lesz igazán jó ez a könyv. A kevés karakter közül leginkább Eszter hatott rám; legtöbbször törékeny, egyszerű, naiv kislány, mégis van benne valami felnőttes: szüleitől elszakadva, egyetlen fiútól függve várja a reményteljes felszabadulást. Kérdéseiben számtalanszor elhangzik a "Miért?", amely kérdőszó még 70 évvel a holokauszt után is az egyik leggyakoribb szó ezzel a témával kapcsolatban.
Röviden tehát annyit tudok mondani, hogy ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer olvassa el, mert szívhez szóló, mély gondolatokat és gyönyörű leírásokat tartalmazó könyvről van szó.

Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
 - A két szerelmes párbeszédeit.
 - Eszter könyvvégi sorsát.

Nincsenek megjegyzések: