Könyvkritika: Emma Donoghue - A szoba

A mai bejegyzés kicsit el fog térni az eddigiektől, ezúttal ugyanis egy olyan könyvről fogok véleményt írni, ami nem a saját polcomról való, hanem könyvtárból kölcsönöztem. A könyvnek készült filmváltozata is, amit idén januárban sikerült megtekintenem moziban, a filmről írt blogbejegyzést itt találjátok. Röviden annyit elmondhatok, hogy nagyon tetszett a film, és ezért is döntöttem el, hogy alkalomadtán elolvasom a nyomtatott verziót is. Apró spoiler előfordulhat!
A történetről röviden: Anya és Jack a Szobában élik mindennapjaikat. Jack itt született, számára ez az otthon. Anyának azonban börtön, hiszen hét éve raboskodik már ott. Anya tudja jól, nem maradhatnak örökké a Szoba falai között, ezért Jack ötödik születésnapja után egy nagyon fontos mesében elmondja a kisfiúnak, hogy a Tévében látott világ létezik, és a Kint sokkal nagyobb, mint azt el lehetne képzelni, majd pedig egy sorsdöntő lépésre szánja el magát…
A könyv egyik nagy truvája, hogy egy ötévest szerepeltet narrátorként, mindent az ő gyermeki szemszögéből látunk, hallunk. Nekem már az első oldaltól fogva tetszett ez a fajta történetmesélés, Jack cserfes leírásainak köszönhetően sokszor éreztem azt, hogy én is ott vagyok a Szobában vele és Anyával. Hihetetlen volt olvasni, hogy azon a kicsi helyen Anya mennyi kreatív játékot, mozgásformát, meséket talált ki, hogy lekösse, szórakoztassa, de ugyanakkor tanítsa is a kisfiút. Érdekes volt megfigyelni, hogy Anya meséiben felbukkantak valós történelmi és kulturális események, illetve sokszor volt az elrablás és a szökés egy-egy mese központi eleme. Képzeletben sokszor meghajoltam Anya előtt, hogy mekkora türelemmel és kreativitással építette fel Jack életét abban az apró szerszámoskamrában. A filmből már tudtam, hogy meg fognak szökni, de ennek ellenére a szökés minden egyes percét végigizgultam Jackkel. A kinti világ folyamatos megismerése során néha elég türelmetlenül viszonyultam a kisfiúhoz, párszor zavartak az értetlenkedései, de ez valószínűleg amiatt volt, hogy ami számára újdonságként hatott, az nekem magától értetődött. Ettől függetlenül érdekes, vicces és sokszor megható volt végigkövetni, ahogy Jack szép lassan felfedezi magának a Kintet, és beletanul ebbe az „új világba”. A kisfiú utánozhatatlan narrációja mellett a könyv másik erőssége az, hogy gyönyörűen mutatja be a szülő és gyermeke közti szoros köteléket, ami csak és kizárólag a feltétel nélküli szeretetre épül. A szoba fontos és értékes könyv, mindenkinek ajánlanám elolvasásra, és természetesen a filmet is érdemes megnézni, mert hasonlóan jó, mint a könyvváltozat.


Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Jack részletes beszámolóit a Szobában töltött napokról.
  - Anya meséit.
  - A szökést.
  - Az Anyával készült interjút.
  - A könyv végét.