Könyv: Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Mai bejegyzésemben egy, a magyar irodalomban fontos műnek számító könyvről fogok véleményt írni. Márai Sándor nevével gimnázium első éveiben találkoztam először, amikor is megismertem tőle a Mennyből az angyal című verset, ami azóta is a kedvenc versem. Ezután a kollégiumi könyvtáros néni ajánlására fordultam az író prózai művei felé. A gyertyák csonkig égnek meghatározó mű lett számomra, ugyanis az első olvasása alkalmával különös párhuzamot fedeztem fel a könyvbeli szereplők és a saját életem között, és ekkor döbbentem rá, hogy az, amit én addig mély barátságnak hittem, a másik fél számára csak egy kedves, udvarias, de nem túlságosan őszinte ismeretségi viszony volt. Természetesen az én esetemben nem történt megcsalás, fegyvert sem fogtunk egymásra, de minél többet olvastam Henrik Konrádhoz fűződő kapcsolatáról és arról, hogy barátja valahol mélyen mindig is gyűlölte őt a kettejük közti társadalmi különbségek miatt, annál inkább éreztem, hogy az én (állítólagos) barátságomban is ehhez hasonló lehet a probléma. A barátság azóta megszakadt, a könyv azonban év végi jutalomkönyvként polcom állandó lakója lett, s az idei nyárra kitűzött „Olvassuk újra a saját könyveinket!” akciómon belül most került sorra. Lássuk hát, miről is szól a könyv!
A történetről röviden: Henrik negyvenegy év után újra találkozik egykori barátjával, Konráddal, s végigbeszélgetnek egy egész éjjelt, mely során megismerjük egykori közös múltjukat, amelyben titkok, árulások és ki nem mondott kérdések kerülnek felszínre…
A történet szép lassan építkezett, az elején a feszültség fokozatos növekedése már-már egy krimi cselekményvezetéséhez hasonlított. Bár a történet egyetlen helyszínen játszódik, s gyakorlatilag egy nagy monológ, mégsem lehet azt mondani rá, hogy unalmas. Igaz, Henrik beszéde nekem néha túl sok volt, meglehetősen zavart, hogy elindított egy gondolatmenetet, azt abbahagyta, elkezdett egy másodikat, harmadikat és csak aztán tért vissza a legelső gondolathoz, s így bizony nem mindig volt könnyű érteni az olvasottakat. A könyv másik gyengepontja számomra az volt, hogy Konrád alig szólalt meg; én kíváncsi lettem volna a benne lezajló gondolatokra, érzelmekre is, arra, hogy ő miként gondol vissza a múltbeli történésekre. A lezárás is hagyott bennem egy apró kérdőjelet: bár értelmezhető úgy, hogy egy idő után bizonyos kérdések már nem számítanak olyan fontosnak, mint amilyennek gondolják őket, de én ettől függetlenül kíváncsi lettem volna a válaszokra.
A fenti hibáktól eltekintve ez egy gyönyörű leírásokkal és fontos mondanivalóval operáló könyv, amely arról mesél, hogy a barátság milyen mély, ugyanakkor meglehetősen törékeny dolog is lehet.


Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
  - Henrik visszaemlékezéseit fiatalkorára.
  - Kiderülnek a régen elfeledett titkok.
  - A könyv címének szövegbeli feltűnését.