Gondolom,
már meg sem lepődtök, ha azt mondom, hogy ezúttal is egy újraolvasott könyvről
fogok írni, ami ráadásul a kedvenc könyveim közé tartozik.
A
történetről röviden: 1931-ben, Párizsban járunk. Hugo Cabret egy árva fiú, aki
titokban él a városi pályaudvaron. Az apja által ráhagyott rejtélyes automata
javításához rendszeresen alkatrészeket lop az állomás játékboltosától, aki
azonban egyszer elkapja, s innentől életük óhatatlanul összefonódik, és érdekes
dolgokra derül fény…
Először
akkor hallottam erről a könyvről, amikor filmváltozat készült belőle 2011-ben,
Martin Scorsese rendezésében, és ennek kapcsán értesültem a könyvváltozat
létezéséről. Nagyon szeretem a filmtörténetet, azon belül is a kezdeteket, amik
kiemelt szerepet kapnak a sztoriban, úgyhogy amint lehetett, kikölcsönöztem és
elolvastam a könyvet. A mostani olvasás alkalmával nagyjából ugyanazt éreztem,
amit akkoriban: teljesen elbűvölt a varázslatos történet és a gyönyörű rajzok
elegye. Selznick ugyanis úgy építette fel a könyvét, hogy nem csupán
szövegesen, hanem képek segítségével mutatta be nekünk Hugo kalandjait. Itt
azonban nem egyszerű illusztrációkról volt szó, mivel ezek szerves részét
képezték az elbeszélésnek (ha megengedtek egy személyes betoldást: olvasás
közben egyszercsak elképzelem magamat anyukaként, aki a kisgyerekével
bekuckolódik az ágyba, és együtt lapozgatjuk a könyvet, és követjük Hugót, s
közben észrevétlenül tanul a gyerek egyet s mást óraszerkezetekről meg
filmekről; szép gondolat, nem igaz?). Megismerhettük Hugo múltját, hogy miért
kell bujkálnia a pályaudvaron, miért lopkod alkatrészeket, mit akar elérni a
gépember helyrehozásával. Már önmagában ez a történet is nagyon érdekes és
megható volt, az író azonban nem elégedett meg ennyivel, és továbbfokozta a
varázslatosságot azáltal, hogy behozta a cselekménybe a filmtörténet kezdetének
egyik jelentős úttörőjét, Georges Mélies-t. Nem szeretnék most itt
filmtörténeti kurzust tartani, pedig Mélies-ről órákat tudnék beszélni, mivel ő
volt az egyik kedvencem, amikor a filmtörténet kialakulásáról tanultam. Amit
tudni érdemes róla (és ami nagyjából a könyvben is benne van), hogy bűvészként
kezdte a szakmát, s innen lépett tovább a filmrendezésre. Alkotásaiban ugyanúgy
a varázslatot és a rendkívüliséget helyezte előtérbe, mint a bűvészkedésben. Őt
tartják a tudományos-fantasztikus filmek atyjának, és számtalan olyan effektet
talált fel, amik az ő korában újítónak számítottak, és ezekből alakultak ki a
mára már mindennapinak számító vizuális trükkök. Mélies munkái mellett más
korabeli mozgóképek is szóba kerültek, és gyermeki örömmel, valamint széles
mosollyal az arcomon ültem és olvastam ezekről a filmekről, vagy nézegettem a képeket,
amik egy-egy jellegzetes jelenetüket ábrázolták. Amikor Hugo és Isabelle
beültek a moziba, én is úgy éreztem, ott ülök velük együtt, és nagy szemekkel
figyelem a vásznon pergő képeket.
Írogathatnék még a jobbnál jobb ötleteiről, dicsérhetném a szebbnél szebb rajzait, de inkább
azt javaslom, hogy fedezzétek fel magatok ezt a gazdagon illusztrált,
csodálatos dolgokról mesélő kötetet, amibe bármelyik korosztály bátran
belelapozhat és elolvashat, és ami garantáltan magával fogja ragadni.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az egész könyvet. Gyönyörű úgy, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése