Kicsit késve írom a mai bejegyzést, mert igaziból már tegnap befejeztem a könyvet, csak akkor nem volt kedvem írni róla. Mára azonban összeszedtem a gondolataimat, amiket most legépelt formában tárok elétek.
A történet röviden összefoglalva: Billy Halleck jól kereső ügyvéd, szép felesége és kamasz lánya várja haza minden nap. Egy nap kisvárosukba cigánykaraván érkezik, s Billy hazafelé autókázva elüti az egyik cigányasszonyt. Egy rothadó orrú cigányember a következő szavakkal átkozza meg a főszereplőt: "Sorvadj el!". Billy ezután látványos fogyásnak indul, s amíg környezete szimpla betegségnek hiszi állapotát, a férfi lassan rájön, hogy a cigányember átka kezdi őt szép lassan felemészteni...
Az alapsztori nagyon ígéretesnek tűnt, ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok az elolvasásába (plusz mostanában csupa olyan könyvet olvastam, ami egy sorozatnak a része, és már vágytam valami olyan könyvre, amiből csak egy van, és kész). Az eddig olvasott King-könyvek vegyes érzéseket keltettek bennem, voltak, amik nagyon tetszettek és voltak olyanok is, amikben csalódtam. Sajnos a Sorvadj el! is az utóbbi kategóriába sorolható be. Az eleje jól indult, de elég hamar magába kerített az érzés, hogy ettől az írástól nem azt az élményt fogom kapni, amit várnék. Billy rohamos fogyása valóban félelmetes volt, aztán később, amikor kiderültek dolgok a Billy ügyével foglalkozó rendőrről és bíróról, azt gondoltam, tudom, mi lesz a könyv kimenetele. Félig-meddig tévedtem, de ettől függetlenül azt kell mondanom, a közepe táján meglehetősen kiszámíthatónak tűnt a cselekmény. Aztán mikor feltűnt Billy régi barátja, Ginelli, akkor pörgött fel megint a történet és a befejezés igazi arculcsapásként ért. A könyv egyetlen szerencséje a vége volt, mert egyébként rossz olvasmánynak bélyegeztem volna, így csak szimplán az "egyszeri olvasmánynak nem rossz, de többször nem olvasnám el" kategóriába került. Stephen King-rajongóknak tudnám ajánlani, ők lehet, hogy több potenciált látnának benne, mint én, azoknak azonban, akik most ismerkednek Kinggel, inkább A ragyogást, vagy a Tortúrát ajánlanám, számomra ezekben a könyvekben mutatkozik meg igazán az író rendkívüli stílusa.
Értékelés: 3,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Billy fogyását.
- Ginelli ámokfutását.
- A könyv utolsó pár oldalán lévő történéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése