Ezúttal Az emlékek őre-tetralógia záró kötetéről, A fiúról, illetve magáról az egész sorozatról fogok véleményt írni. A továbbiakban elszórtan spoilerek fordulhatnak elő!
Claire egy tizenéves fiatal lány, aki az első könyvből megismert jövőbeli társadalomban él. Szülőanyának osztják be, ám első gyermeke születésekor komplikációk lépnek fel, s ezért a lányt elbocsátják a munkájából, és a Halgazdaságba küldik dolgozni. Claire azonban egyre többet gondol a gyermekére, akit a szülés után rögtön elvettek tőle, s némi keresgélés után rátalál a Dajkálóközpontban. A társadalom szigorú szabályai miatt azonban nem veheti magához, így csak néha találkozhat vele. Egy nap azonban a kisfiú eltűnik, méghozzá egy másik fiatallal, Jonasszal együtt. Claire ezután elindul, s hosszú útján egyetlen cél vezérli: megtalálnia a fiát...
A fiú nagyon érdekes szerkezetű könyv: ugyanakkor játszódik, mint Az emlékek őre, csak egy másik karakter szemszögéből követhetjük végig az ott zajló eseményeket, s közben egy új szereplőt is megismerünk közelebbről, de a második és a harmadik könyvből már ismerős személyek is felbukkannak, sőt a harmadik könyv "főgonosza" ebben a lezáró kötetben pusztul el végleg. A cselekménnyel egyetlen bajom volt, mégpedig az, hogy néhány leírás túlságosan hosszúra nyúlt. Claire hegymászós jelenetének értettem a dramaturgiai fontosságát, de pár oldal után kezdett unalmassá válni, és elvesztette az igazi üzenetét; Gabriel és a Cseremester végső összecsapásánál is ugyanezt éreztem kicsit. Ezen kívül más hibát nem nagyon találni a történetben, a korábbi kötetek világának és szereplőinek visszaidézése miatt a könyv egyfajta nosztalgikus bájt áraszt magából olvasás közben. A karakterek közül az újakból Einar került közel a szívemhez, a régieknél változatlanul Jonas és Kira a kedvencek, de például Jonas apja is új megvilágításba került számomra Claire szemszögén keresztül. A lezárás pedig szép és kerek egésszé formálta a könyvet és egyben az egész sorozatot is. A korábbi kötetekről szóló kritikáimban többször kitértem rá, hogy ugyan ezek a történetek nem vámpírokról, vérfarkasokról szólnak, nincsenek bennük izgalmas akciójelenetek, de pont ezért jók és alkalmasak az olvasásra (teszem azt, két disztópikus regény között), mivel alaposan el lehet gondolkodni a leírtakon - korosztálytól függetlenül. Lowry ugyanis köztudottan nevelési célzattal írta elsősorban tizenéves gyerekek számára a könyvsorozatot, de úgy gondolom, más korcsoportba tartozók is találhatnak olyan igazságokat és értékes megállapításokat az egyes történetekben, aminek hatására esetleg másképp látják majd a világ bizonyos dolgait. Én bátran ajánlom mindenkinek, tegyen egy próbát a sorozattal, szerintem ennek az elolvasását egyáltalán nem lehet megbánni.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az emlékek őrére való utalásokat a könyv elején.
- Einar és Claire kapcsolatát.
- Gabriel először találkozik az édesanyjával és megtudja a teljes igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése