Egy disztópikus könyv után jöjjön egy másik: a Halálkúra után a következő olvasmányom A lázadó lett, A beavatott-sorozat második kötete. A könyvből készült filmet még márciusban volt szerencsém megtekinteni moziban, itt írtam róla részletesebben.
Nézzük hát röviden a könyv történetét! A disztópikus Chicago csoporttársadalma darabjaira hullott, s a Műveltek vezetője, Jeanine Matthews arra készül, hogy teljes mértékben átvegye az irányítást a megmaradt csoportok felett. Tris barátaival bujkálni kényszerül, miközben gyötri a bűntudat Will és saját szülei halála miatt, de ettől függetlenül is képes bármit megtenni, hogy Jeanine uralmát végleg megállítsák. Bujkálása során jobban megismeri az őt körülvevő csoportokat, elhallgatott titkokat tud meg Négyesről, illetve a Műveltek igazi céljairól, s a háború közepén ismét nehéz döntéseket kell hoznia. A végső igazsággal szemben azonban ő is tehetetlen... Spoilerek előfordulhatnak!
Egyenesen a közepébe vágok: sokkal inkább tetszett az első kötet, mint ez. Nehezebb volt olvasnom, sokszor nem is értettem bizonyos történetszálakat (amik egyébként kicsit széttartóak voltak), a karakterek is veszítettek korábbi varázsukból, s egyszerűen minden olyan zavaros volt. Amiért mégsem mondhatom azt, hogy rettenetesen rossz volt ez a könyv, az főleg egyik-másik szereplőnek, a szerelmi szálnak, a történet bizonyos pillanatainak és a könyv végének köszönhető. Tris továbbra is remek hősnő, igaz, hogy ebben a könyvben hoz ugyan rossz döntéseket, Négyessel való kapcsolata is veszélybe kerül, de még így is sokkalta hitelesebb némelyik középszerű, túlhype-olt szerelmi történetnél; Négyest itt zártam igazán a szívembe; a Bátrak közül is lettek régi-új kedvenceim (Lynn, Marlene, Uriah, Christina); az új szereplők közül pedig Johannát kedveltem meg elég hamar. De van valaki, aki az első könyvhöz képest jó nagy változáson ment keresztül, s aminek (talán egyedüli olvasóként) én nagyon örültem: Peter ugyanis tett egy lépést a pozitív karakterré válás irányába. Igaz, nem hazudtolta meg magát, és továbbra is meglehetősen gúnyosan és szarkasztikusan állt hozzá a dolgokhoz, de végre tett valami jót is, elvégre megmenteni Tris életét és kivinni őt biztonságban a Műveltek központjából, azért nem kis dolog, valljuk be! :) Ennek ellenére nem szeretném, ha ő teljesen átbillenne, és a harmadik kötetben abszolút "jófiú" válna belőle, maradjon ilyen félig negatív, félig pozitív karakter, én már ezzel is megelégszem.
Szenteljünk még pár szót a befejezésnek! Itt ugye az történt, hogy végül sikerült meghackelni Jeanine számítógépét, s így nyilvánosságra került egy videofelvétel, amiből az derült ki, hogy egy békefenntartó szervezet döntött úgy, hogy a társadalmat a kerítés mögött helyezi el, mivel a világ, amiben addig éltek, morálisan teljesen elromlott, s úgy gondolták, a "kerítésen túl" elhelyezett emberek idővel képesek lesznek majd megújulni, felülemelkedni a rosszon, s az Elfajzottak egyre nagyobb megjelenése fogja majd jelezni, hogy eljött az idő arra, hogy a csoporttársadalom megtudja az igazat. Illetve még megtudhatjuk azt is, hogy a szervezet vezetője szintén beépült ebbe a társadalomba, méghozzá Edith Prior néven (Tris családi neve szintén Prior). Na most, lehet, hogy ez azért van, mert nemrég fejeztem be azt a sorozatot, de ettől nekem egy kicsit Útvesztő-szagú lett a sztori, igaz, ott egy vírus ellenszerére keresték a gyógyírt, s azért tették Thomasékkal azt, amit. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem látom az eredetiséget Veronica Roth történetében, egyszerűen csak rávilágítottam erre a tényre. Ettől függetlenül felettébb kíváncsi vagyok, mi minden fog történni a befejező kötetben.
Összefoglalva tehát a fenti széttartó gondolatmeneteimet (és még én kritizálom A lázadót), sajnos nem nyerte el a tetszésemet annyira a könyv, mint az előző kötet, kicsit lassan és zavarosan haladt előre a sztori. Még azt is megkockáztatom, hogy a film jobban tetszett, mint a könyvváltozat, pedig történt pár változtatás a könyv és a film története között (meg a filmben ott volt plusz pozitív tényezőnek Miles Teller is, de erre most nem szeretnék bővebben kitérni :D). De azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen hibáktól eltekintve a karakterek még mindig jól kitaláltak és rendesen kidolgozottak, a humor és a romantika továbbra is jól elhelyezett és épp elég van belőle, se nem kevés, se nem sok. Nem szeretnék senkit lebeszélni a könyv elolvasásáról, inkább meghagyom nektek a választás lehetőségét. De addig is nézzétek meg sokszor a filmet, mert az szerintem remekül sikerült! (oké, leállok, eleget promóztam már a filmváltozatot)
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Az eddig elhanyagolt csoportok alaposabb megismerését.
- Marlene, Lynn és Uriah beszólásait. Miattuk vicces az egész könyv.
- Peter magánszámát a Műveltek központjában. (komolyan, még vissza van A hűséges, de ha abban nem lesz ennél jobb, akkor ez lesz a kedvenc jelenetem nemcsak ebből a könyvből, hanem az egész sorozatból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése