Daniel egy hegedűkészítő, aki zsidó származása miatt koncentrációs táborba kerül, s az embertelen mindennapok körforgásából egy megbízás ragadja ki: új hegedűt kell készítenie a tábor parancsnokának. Daniel minden tudását, erejét beleadja a hangszer elkészítésébe, aminek sikerén akár az élete is múlhat… A könyv azonban több idősíkon fut: Daniel történetét ugyanis unokahúga, a sikeres hegedűművész, Regina jegyzi le, és adja oda egy katalán zenésznek 1991-ben, s ahogy a zenész halad előre a jegyzetek olvasásában, az olvasó előtt is úgy tárul fel fokozatosan a múlt. Emellett a könyv végén még egy narrátor színre lép, Daniel táborbeli zenész barátja, Bronislaw személyében, aki visszaemlékszik arra a kivételes estére, amikor a Daniel által elkészített hegedűn koncertet adott a táborparancsnok házában.
Eleinte nagyon zavaros volt nekem a történet, párszor úgy tűnt, mintha részletek hiányoznának az egyes oldalakról, a szereplők közti kapcsolatokat sem lehetett tisztán megérteni. Amikor átléptünk a múltba, ott is sokat ugrált az írónő a táborbéli valóság és Daniel gondolatvilága között, és itt sem volt könnyű az eligazodás, aminek persze elképzelhető, hogy szándékos dramaturgiai okai voltak. Ha már dramaturgia: engem rettenetesen idegesített, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hol is játszódik a cselekmény. A cím ugyebár elvileg Auschwitzi hegedű, de számtalan alkalommal úgy utalnak Auschwitzra, mintha az egy másik tábor lenne, s ők nem is ott élnének. A nácikat Szörnyeknek, Disznónak nevezik maguk között, amit meg lehet érteni, de ezt én szándékos írói fogásnak, hatásvadászatnak éreztem. A zenei részek, a hegedű elkészítésének fontos mozzanatai viszont súlytalanok voltak, nem láttam magam előtt a fiatal hangszerkészítőt a félkész hegedűn dolgozni, a koncerteknek pedig nem éreztem a hangulatát. De még mielőtt teljesen lehordanám a művet, gyorsan át is térek a pozitív dolgokra. A fejezetek előtti tábori feljegyzések valós dokumentumokon alapulnak, s valóban megrázó olvasni őket; Daniel küzdelmében, élni akarásában van annyi energia, ami szimpátiát ébreszt bennünk a főhős iránt; van pár gyönyörűen megírt részlet, ami méltó az áldozatok emlékéhez, s van pár jól elhelyezett utalás történelmileg jól ismert tényekre, emberekre.
Így ha mérleget kell vonnom a fentiek alapján, akkor azt tudom mondani, hogy nem tetszett annyira ez a könyv, mint az eddig olvasott holokauszttal foglalkozó könyvek, de nem tartom elfecsérelt időnek azt, amit az olvasásával töltöttem, mert azért tanultam egy-két új dolgot a témáról ebből a könyvből. Ahogy a legutóbbi könyvkritikámnál, itt is azt mondhatom, akit érdekel a téma, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a könyvet.
Értékelés: 4/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- A fejezetek előtti valós dokumentumokból származó feljegyzéseket. Egytől egyig megrázó.
- Daniel megtudja, miért is kell nagyon igyekeznie, hogy a hegedű hibátlan legyen.
- A "tavaszi nagytakarításon" elbukott foglyok kivégzését a teherautóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése