Az író lengyel származású, aki egy titkos szervezetben való részvételért kerül először börtönbe, majd pedig az auschwitzi koncentrációs táborba. Verések, dolgoztatások, és megaláztatások közepette lassan megtanulja a tábor „szabályait”, s próbál alkalmazkodni újonnan kialakult helyzetéhez. Saját mindennapjainak őszinte bemutatása mellett egyfajta krónikásként a táborban zajló életről is kendőzetlenül számol be: rendszeresen ír az érkező zsidó transzportokról, akiknek nagy része a gázkamrákban végzi, ír a kápók, lágerparancsnokok, lágerorvosok kegyetlenkedéseiről is. Ugyanakkor főleg a saját életével kapcsolatban néhány vidám pillanatnak is részesei lehetünk, például amikor névnapi ünnepek alkalmával kisebb baráti csoportok gyűlnek össze, vagy az első, bátortalan ismerkedéseit a női nemmel. A kétféle érzelmi világ meglepően jól megfér egymás mellett, s ettől lesz igazán jó olvasmány ez a könyv. Bár sajnos a szomorúbb, elborzasztóbb részekből több található meg benne, mégis úgy gondolom, bármennyire is kellemetlen, igenis el kell olvasnunk ezeket a részeket is, hogy még teljesebb képet kaphassunk arról, milyen körülményeken kellett sok százezer embernek keresztülmennie, mit kellett átélniük csak azért, mert egy nép magasabb rendűbbnek képzelte magát a többieknél.
Az író nem hallgat el semmit, még saját magáról sem: leírja, milyen közömbösen segített a hullaszállítóknak a holttestek elszállításában (hiszen másképp nehezen lehetett volna elviselni a borzasztó munkát), vagy hogy csereüzleteket folytatott a gázkamrákba küldött zsidók hátrahagyott holmijaival. Biztos voltak, vannak és lesznek emberek, akik elítélik ezt a viselkedést, de nekem az a meglátásom, hogy az íróhoz hasonló helyzetben lévők elsősorban azért cselekedtek így, mert bizonyos emberek (a nácik) rákényszerítették őket, amikor élhetetlen körülmények közé rakták be őket. A tábor világát és a valódi világot nem csak a szögesdrótkerítés választotta el egymástól, hanem a világok különbözősége is: a táborban a túlélés volt az elsődleges cél, s ezért néha meg kellett olyat is tenni, ami a kinti világban nem volt erkölcsileg elfogadható. Wieslaw még így is egy határon belül maradt, hiszen említ olyan embereket, akik bizony az erkölcsi meggyőződésüket feladva, behódoltak a németeknek, s bármire hajlandóak voltak, mert abban hittek, hogy ily módon esetleg jobb bánásmódban részesülnek, sőt akár ki is szabadulhatnak a táborból.
A kíméletlen őszintesége, a részletekről sem elfeledkező leírásai és az író teljes kitárulkozása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy azt mondhassam: ez egy fontos és értékes olvasmány. A témája miatt nem könnyű, illetve a morális tartalma is néhol megkérdőjelezhető, de szerintem nem szabad szó nélkül elmenni a könyv mellett. Szánjuk rá egy kis időt, ismerjük meg Wieslaw történetét, s közben végig gondoljunk arra, hogy tennünk kell azért, hogy a holokauszthoz hasonló szörnyűség még egyszer ne történhessen meg, és ugyanakkor figyelnünk kell arra is, hogy az ilyen típusú történelmileg is fontos memoárok ne tűnjenek el, hanem minél többen halljanak róluk és olvassák el őket, ezzel is fenntartva a holokausztra való emlékezést.
Értékelés: 4,5/5
Jelenetek, amiket érdemes figyelni:
- Wieslaw a hullaszállítóknak segédkezik. Megrázó jelenetek.
- A sonderkommandóról szóló leírás.
- A vidám pillanatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése